Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-04 / 18. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE. 1902. május 4. arányokban fogja előremozditani üdvös ipari és kereskedelmi politikával, mert e nélkül anyagi jólétünk és gazdasági megerősödésünk továbbra is a felhők és hőáramlatok kiszámíthatatlan játékának lesznek alárendelve. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság május havi ülését folyó hó 9-én fogja megtartani. — A községi vadászterület bérbeadása céljából megtartott nyilvános árverés alkalmával tett ígéret teljesítésére az, akinek ajánlatát meghaladó magasabb ígéret adatott be, ha csak ajánlatának fentartására a megejtett árverés alkalmával vagy azután külön nem nyilatkozik, jogilag nem kötelezhető. (Am. kir. közigazgatási bíróság 2742/1901. k. számú határozata.) — A községi vadászati jognak árverés utján való bérbeadása tárgyában lelmerulő annak a vitás kérdésnek az elbírálása, hogy a községi határ hány részletben bocsáttassék árverés alá? az 1883. évi XX. törvénycikk 3. §-ának abból a rendelkezésből kifolyólag, mely a községi vadászterületek bérbeadása iránt kötött szerződések jóváhagyásának jogát az alispánra ruházza, — mint ezen jóváhagyással szoros kapcsolatban álló előzményes intézkedés, — az alispánnak és nem a törvényhatósági bizottságnak fokozatos elbírálása alá tartozik. (A m. kir. közigazgatási bíróság 2518/1901. k. sz. határozata.) — Gyógyszereknek tiltott elárusitása miatt indított ügy elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztérium 1901. évi január hó 11-iki tanácsában hozott határozata) — Számlák hátára vezetett részletfizetést igazoló törlesztési nyilatkozatok bélyegmentesek. (A m. kir. közigazgatási bíróság 19967/1900, P. sz. határozata.) — Községi határozatnak, mely egyesek magán konkrét ügyeiben hozatott, másodfokú elbírálása a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. belügyminiszternek 88.531/1901. számú rendelete.) — A község kihágást és büntetést megállapító szabályrendelet, valamint hegyközségi rendtartás alkotására nem jogosult. (A m. kir. belügymi- ternek 138.983/1901. sz. határozata.) — Hogy bedült kerítést a szomszédok közül ki köteles helyre állíttatni, annak elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (M. kir. belügyminiszternek 1773/1902. sz. rendelete.) — Még egy pár napig türelem, s e házat el fogod hagyni; el Franczia-országot. — Elhagyni Franczia-országot! és miért, Atyám ? Leányom 1 én nem szeretek felelni, hanem kíváncsiságodat kielégítendő, azt mondom : azért hagyjuk el Franczia-országot, hogy dúsan szabadon élhess. — De hát atyám — mondá Margit kérő hangon — mind ez nem történhetik meg Francia- országban ? Lemaitre ur szigorú tekintetét leányára szegzi ; ez szemeit félénken lesüti, s miután hosszasan vizst gálá leánya arcát, végre megszólal: — íme, három hónapja, hogy a karmeliták zárdájából, — hol felnövekedtél — ide hoztalak. Én akkor mindjárt kinyilatkoztatám előtted, hogy ez országot elhagyjuk s te nemcsak hogy legke* vésbbé meg nem ütköztél e nyilatkozatomon, de sőt e mai napig nem jöhettem hozzád a nélkül, hogy első kérdésed ne ez lett volna: Atyám, mikor utazunk el? Margit nem felel. |— Add e változásnak okát, ha tudod ? — Nem tudom Atyám, — viszonzá Margit határozott hangon. Egyébiránt oka tán az, hogy itt e házban már megszoktam az unalmat s félek ez egyformaságot egy tán zajosb életmóddal felcserélni. A miniszterelnök az olasz borvám ellen. Néhány nap előtt a gyöngyös- és eger-vidéki szőlőbirtokosok kétszáztagu küldöttsége tisztelgett a kormánynál. A küldöttséget Visontai Soma, Gyöngyös város képviselője vezette, hozzájuk csatlakoztak Bíró Lajos, Szederkényi Nándor, Samassa János, Hellebronth Géza, Malattnszky György hevesmegyei képviselők. A küldöttséget a miniszteri szobában fogadta Széli Kálmán miniszterelnök, Darányi Ignác földművelési és Lukács László pénzügyminiszter társaságában. Visontai Soma tolmácsolta a szőlőtermelők kérelmét. Felsorolta a magyar bortermelők sérelmeit és ecsetelte azt a válságos helyzetet, melybe a bortermelők azáltal jutottak, hogy az olasz borok a magyar piacot elárasztják. Az olasz borvám klauzulának megszüntetése és a vám felemelése az, amit a küldöttség a kormánytól kér. Felemlitette még a szőlőművesek egyéb kérését, különösen azt, hogy a boritaladó leszállításával, a törkölyborral való üzérkedésnek eltiltásával, az agrárkölcsönök visszafizetési módozatainak célszerűbb szabályozásával a borok értékesítése előmozditassék. A kormány nevében Széli Kálmán miniszter- elnök válaszolt. Kijelentette, hogy a kormány teljes tudatában van a szőlőgazdaság nehéz helyzetének és éppen úgy, mint az itt megjelent bortermelők, ismeri a bajokat, amelyek utóbbi években a szőlőgazdákat sújtották. Ő maga is szőlőtermelő és igy közvetlenül ismeri a kérdést, a mely különben a földmivelési miniszter állandó gondoskodásának tárgya. A memorandumban érintett egyes kérelmek részletezésébe most nem bocsátkozhatik. Kijelenti azonban, hogy az ország különböző részéről a kormányhoz érkezett kérelmeknek és a most megjelent tekintélyes számú küldöttségnek eléje terjesztett kívánságait komoly megfontolás alá venni kötelességének ismeri. Biztosítja a szőllőtermelőket, hogy az uj kereskedelmi szerződéseknél a kormány a gazdaság ezen ágazatának érdekeit is képviselni fogja és azzal a kormány tisztában van, hogy az olasz borvám-klauzula mai alakjában az uj szerződésbe be nem veheti s hogy ennek kellő megváltoztatása a magyar bortermelésnek égető és figyelmen kívül nem hagyható kívánsága. Úgy a maga, mint a jelenlevő földmivelési miniszter nevében ígéri a kérdés tüzetes megfontolását, azzal a megjegyzéssel, hogy a kormány a bortermelés érdekeivel eddig is foglalkozott. Az adóleszállitás kérdésére nézve kijelenti, hogy ezzel az eszmével is hajlandó foglalkozni, kötelességszerüen figyelmezteti azonban a megjelenteket, hogy a pénzügyi kormány az államháztartás fokozódó igényeinek éber szemmel tartása mellett veheti csak fontolóra ezt a kérdést. A küldöttség a miniszterelnök beszédét lelkesen megéljenezte. Adakozások Bezerédj István szobrára. — Bezerédj István szobrára az elmúlt héten Swiontsits Elemérhez a szoborbizottság elnökéhez következő adományok érkeztek : Özv. Leopold Samuné gyüjtőivén 400 K. Ehhez járultak : Özv. Leopold Samuné 20 K. S. F. L. 40 K. Koppély\ Géza 20 K. X. 20 K. Kuranda Felix 20 K. Báró Dóczy, Lajosi| 20 K. Lovag Lédercr^ Sándor 40 K. Simon 20 K. Elek Pál 20 K. Enrico B. 20 K. Mr. William 10 K. Dr. N. N. 20 K. Dr. Tóth Elemér 10 K. Sényi Kálmán 10 K. Schild Ármin 10 K. Holland 10 K. Gróf Zalusky 10 K. Baronyi Arthur 10 K. Werkner Zs. 20 K. N. N. 20 K. Dr. Reich Miklós 20 K. X. X. 10 K. Szedres község 10 K. A tamási kaszinó gyűjtése 27 K. Ehhez járultak: id. Szévald Móric 10 K. Szévald Móric 6, Reberics Imre 1, Strausz Antal 1, Dr. Debreczeni József 1, Hesz Pál 1, Kiss Róbert 1, Kis Adolf 1, Lakner Lajos 5 korona. Blank Gyula gyűjtése 3 K. 20 L Ehhez járultak.- Fleischer Jakab 40 f. Singer Viktor 50 f. Bognár Albert 20 f. Plank Gyula 50 f. Harka Béla 20 f. Simon Lajos 20 f. Boross József 20 f. Rozmanits Lajos 60 fillér. Bagyula János 20 f. Cziráky Farenc 20 f. Szakály község 20 K. Görbő község 10 K. Eddig befolyt összesen 8839 K. 07 f. — Ah! hát te atyai gyengédségemre ily szavakkal felelsz? 16 évi aggodalmim és munkám bére ez ? És miért ? oh Istenem ! miért szenvedtem és szenvedek még most is olyan, sokat, ha nem ha a te jövő boldogságodért. — Bocsáss meg atyám — viízonzá Mari — de egész lételem csupa rejtély előttem. Tiz éves koromig egy szegény asszonynál voltam, őt anyámnak tartva, boldognak éreztem magam. De te el- jövél egyszer S ezt mondtad : én atyád vagyok. Zárdába vittél s hat hosszú éven keresztül nem láttam senkit és semmit, mi nekem örömet nyújtott volna. Tanulótársnőim szülei, testvérjei eljöttek, nekik e nap ünnep, nekem gyásznap volt, mert hozzám nem jött senki soha . . . soha. Két ízben voltam halálos beteg s te, atyám, még akkor sem látogattál volt meg. — Ez igaz — mondá Lemaitre ur mintegy magának, kinek szivét leányának szavai átszűrni látszának — ez igaz, — de nem leszen igy a jövőben. Még pár napi türelem csak Margit, csak pár napi. Egy hét nem folyik le s hidd el, nem leend hölgy, ki helyzetedet ne irigyelje. — Oh mit ér az nekem atyám, ha e házat el kell hagynom, engedd meg, hadd éljek s hadd haljak én meg itt. — Margit! szóla közbe Lemaitre ur oly fenyegető hangon, hogy a fiatal leány összerázkódott. De hát — folytatá Margit rosszul titkolt békétlenséggel — miért is nem tudatod velem szándokod; miért nem mondod meg, ki vagyok én és ki vagy te? Mert igaz ugyan, hogy te atyámnak nevezed magad, de végre is senki . . . A hölgy itt félbeszakitá beszédét, mert tekintete atyjáéval találkozott s e tekintet lesujtá őt. Leány! azon napon, midőn irányomban a kellő tiszteletről megfeledkezel, azon napon, melyen vétkessé vagy gyalázatossá teszesz, meg fogok e kérdéseidre felelni s e felelet reád nézve a legnagyobb fenyíték leszen. Ezennel pedig térj szobádba, ez este nem fogok veled vacsoráim; három nap múlva eljövök érted, három nap múlva elutazunk. — Margit fölkelt, üdvözli atyját s eltávozott. Alig maradt egyedül az atya, karjait könyökére támasztva fejét kezei közé szoritá és sirt keserves nyögéssel. — Óh! — zokogá — semmire, semmire, még leányom szeretetére sem számolhatók! Es fájdalomtól szorult kebelből hosszú, mély sóhajtás tört elő. Végre több órai önmagával való küzdés után fölkelt s megkönnyülve hangosan e szavakat mondá: — Még három nap s akkor szabad leszek. Ezután gyors léptekkel a kert kis-ajtaja fele tartott, hol a kertész — Poiré — reá- látszott várakozni, mert amint urát feléje látta jönni, szembe ment vele. — Nos Poiré — mi baj? kérdi Lemaitre ur. — Újságot mondok uram ! — feleié Poiré — s ur és szolga eltűntek a kertész kis házikójában, hol gondosan bezárkóztak.
