Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-04 / 18. szám
XII. évfolyam. 18. szám. Szegzárd, 1902. május 4. Előfizetési ár : | Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Memelenik minden vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. P A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapítót árszabály szerint számíttatnak. Aggodalmas napok után. A múlt hét szeszélyes időjárása kétségbeejtő órákat és napokat hozott vármegyénk gazdáira. A váratlanul és hirtelen hideggé vált idő aggodalomba ejtette a jövő reménységét íéltő gazdákat, mert a hőmérő leszállt a fagypontig;- utóbb hólepel borította a mezőket, hegyeket és az elszomorító látványra tehetetlenül és tanácstalanul gondoltak a fagy folytán beállható óriási károkra és nyomasztó viszonyokra. Országos fagy országos nyomorúságot jelent nálunk, hol az egész ország boldogulása a jó vagy rossz termés eshetőségének és az időjárás szeszélyének van alávetve. Még mindig mezőgazdasági állam vagyunk. Ha fagy, szárazság, jégeső vagy egyéb elemi csapás sújtja az országot, akkor nélkülözés, nyomor, kétségbeesés az osztályrészünk, mert jó gabona- és szőlőtermés nélkül Magyarországon a megélhetés legelemibb eszközeitől is meg van fosztva a lakosság kilenctized ré§ze. Szomorú valóság, de manapság még az ország és a népesség vagyoni állapota, jóléte vagy nyomorúsága attól függ, hogy április és május hónapokban a hőmérő higanyoszlopa emelkedik'-e vagy sülyed ? Ettől függ anyagi boldogulásunk, mert tisztán az ős-, termelésre vagyunk szorítva s ennek is még mindig csak kezdetleges művelési fokán leledzünk. Régi, tapasztalat-szülte közmondás, hogy a maga kárán tanul a magyar. Kár érte már sok, évszázadok csapása kisérte ezeréves törté elme alatt, de a tanulság kedvező következményeit még ma sem igen tapasztalhatjuk. A földbe vetett mag után várja minden reményét, boldogulását, de nem hatol a föld gyomrába, hol szintén kincsek rejlenek; bányászata kezdetleges állapotban sinlődik, pedig dús anyag fekszik ott kiaknázatlanul, melynek fölszinre hozásával újabb keresetforrás nyilnék anyagi helyzetünk megjavítására. Csak fölszínes, de nem belterjes földművelés az, amit napjainkban kultiválunk; nagyon is egyoldalú, azért a kedvező eredmény tisztán az időjárás szeszélyétől van függővé téve. A földmivelés okszerű fejlesztése, modern, hasznot hajtó alapokra lüktetése mellett az ipar- és kereskedelem fejlesztésére kellene fordítanunk minden igyekezetünket, mert ezek nélkül közgazdasági viszonyaink javulását hiába várjuk. Le kell vetkőznünk azt a százados, de veszedelmes és nevetséges előítéletet, a mely .a külföld gazdag és kultúrában is előbbre haladt államaiban ismeretlen fogalom, mely az ipari és .kereskedelmi foglalkozást lealacsonyitónak s az úri állapottal össze nem egyeztetőnek tekinti.. Anglia vagy a legközelebbi Ausztria példája álljon előttünk, hol az arisztokraczia gyárak, ipar- vállalatok alakításában versenyezik, s nem tekinti lealázónak azt, hogy iparűzéssel és kereskedelemmel gyarapítja saját és a nemzet vagyonát. Közgazdasági viszonyaink gyökeres javulását csak oly módon remélhetjük elérni, ha az ipar és kereskedelem föllendüléséri fáradozunk kitartóan és tervszerűen, mert még mindig milliókat kell kiszolgáltatnunk a külföldnek iparcikkekért, melyeket az országban előállítani nem vagyunk képesek. A nálunk termelt nyersanyagot kiadjuk külföldre, honnan iparcikk gyanánt feldolgozva drága pénzen hozzuk vissza azt, amit itthon is fel tudtunk volna dolgozni, ha arra való gyáraink, ipari vállalataink volnának. Összes közgazdasági tevékenységünket a jövőben iparunk és kereskedelmünk föl- virágoztatására kell fordítanunk, mert különben minden évben az elemek és az időjárás szeszélyétől függ az, hogy szegénységben és nyomorban kell-e átküzdenünk egy hosszú esztendőt vagy pedig az egyoldalú gazdálkodás miatt bő termés esetén potom áron kell azt elvesztegetnünk. Az ipar- és kereskedelemügyi tárca jelenleg üresedésben van; reméljük, hogy annak legközelebb kinevezendő minisztere az ország közgazdasági érdekeit hatalmas TARCA. Féxfi szerelme... • Férfi szerelme szinpompás virág ; Asszony szerelme egy egész világ . , • A férfi vágya hány rózsát letör; Nőnek maga a tüske is gyönyör , . • Férfi szerelme lázas, dőre vágy; A nő szerelme mindent adni vágy • . . 0, a férfi is áldozhat sokat; De oltárán a nő az áldozat . . . Lehet szerelme lelkének fele; Másik felével élhet nélküle , . . Nőnek szerelme a lólekzete, Az élete is kiröppen vele. Férfi csalódik, busul — és feled; A nő csalódik — s akkor is szeret . . • Az egyik érzés, a másik nem az; Ez a kettő nem lehet ugyanaz! Mily szegény is a nyelv, én istenem, Mindkettőre egy szó vans szerelem . . • M. KORNIS ARANKA. .A. hóhér bosz-úja.. Franciából; Mányoki Tamás. A »TOLNÁVÁ RM EGYE« eredeti tárczája. Nantes egyik külvárosában közel a temetőhöz egy, az időtől barnára festett egyszerű emeletes ház állott. Szomorú tekintetét e háznak még i.ikább neveié azon körülmény, hogy az utcára egy ablaka sem nyílt, s belsőjébe c^ak egy kis kert- ajtón lehetett jutni. A kert magas, tömör faltól környezve, teljesen el volt zárva a járókelők vizsga szemétől. Belsője e kertnek a leggondosabb művelés alatt állott. A szépen rendezett fasorok mellett gazdag virágágyak terültek el. A léczezettel ellátott házat jázmin és rózsa-erdő boritá, s a legkülönb fajú virágok illatárjában fürdött. E ház lakóját, ki egyszer látta, többé el nem felejté. Magas, karcsú növésű, deli tekintetű, 16 éves hölgy volt ez. Márvány-fehér arczán a női gyengédség bája csodásán vegyült el erős kifeje- zésü arcvonalaiban. Azon napon — hol történetünk kezdődik, a szép Margit egy dús lombozatu lúgosban ül, s patyolat arcát kis tenyerébe sülyesztve gondolkodik, álmadozik. Ne háborgassuk, hagyjuk álmadozni, lépjünk inkább ama terebélyes gesztenye alá, melynek hűvös árnyába a kert mestere, mint látszik, fontos beszédbe eredt a ház szolgálójával. — Már Mari, akármit beszélsz — monda Poiré a kertész — én nem vagyok megelégedve kisasszonyunkkal. Mig jó kedvében veteményes ágyaimat tiporta, sokkal jobban szerettem magaviseletét, mint jelenleg, midőn órákig ama lúgosban üldögélve nagyokat sóhajt és sóvár pillantásokat vet a kert kis-ajtaja felé. — Csak nem gondolja — veté közbe a szolgáló —: hogy kisasszonyunk vár valakit ? — Én semmit sem gondolok, hanem tudok. Naponként reggel friss lábnyomokat veszek észre a homokkal hintett utakon, melyek sem a kisasszonyé, sem atyjájé, hanem egy csinos fiatalemberé, kit én itt már éjszaka többször láttam. A szolgáló már éppen csodálkozni akart, midőn őt ebben Margit hívó szava megakadályozó. Mari azonnal sietett kisasszonya felé, kivel találkozván, parancsot vett a vacsora készítésével sietni, mert mint Margit mondá, az atyja is nála fog lenni estebéden. Lemaitre ur, a ház ura, ki leányával sétált, mintegy 50 éves, magas termetű, izmos férfiú volt. Fekete szemölde alatt mélyen benn fekvő szürke szemének átható tekintete, hajlott orra, vékony ajkai s hegyes, csontos álla határozott jellemet kölcsönzének sárgás-barna arcának. Öltözete egészen fekete volt. Alighogy a szolgáló távozott, Lemaitre ur igy folytató beszédét; T -q piTn~U- mai száma ÍO oldalra terjed.-
