Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-20 / 16. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1902. április 20. De ezt az időt siettetni és annak elébe vágni nem lehet. Megmondjuk miért, nincs miért palás- tolgatni. Törvényhozásunknak egyik tényezője .* a király. Tudvalevő, hogy Kossuth Lajos az 1849. április 14-iki debreczeni nemzetgyűlésen, mikor őt az ország kormányzójává kinevezték, kimondotta a Habsburg-Lotaringiai ház trónvesztését. De későbben is, mikor a nemzet örömben úszott és 1867-ben kibékült a királylyal, mely békéből — hála a Gondviselésnek — annyi áldás fakadt e hazára, mikor Magyarországon mindenki, kivétel nélkül, szakított a 49-iki évhez tapadó eseményekkel és őszinte hódolattal és hűséggel adózott koronás királyunknak — az egyetlen Kossuth Lajos volt az, aki a nemzetet ezen az utón nem követte, a ki haláláig hű maradt a 49-iki eszmékhez. Nem szólunk a személyes ellentétekről. De Kossuth Lajos egyedül maradt elveivel is, amikor az uralkodó személyének közösségét vagyis a pragmatika sanctio érvényét el nem ismerte. A hontalanságban irt levelei mind élő dokumentumai annak a merev álláspontnak, a melyre királyunkkal szemben állandóan helyezkedett. Utolsó kezeirása (Iratai V. kötetének 231. lapján) e szavakkal végződik: Nem a Habsburg háznak, hanem az osztrák császári és magyar királyi méltóság egy személybe cumulatiójának vagyok ellensége; ennek igenis, bár tehetetlen, de megtörhetlen, de hajthatatlan ellensége vagyok és maradok mind halálomig. Úgy történt, amint megírta. Ezen éles antagonizmust kiegyenlíteni nem lehet és ha tiszteljük Kossuth Lajosnak halála percéig tanúsított következetes magatartását, hajthatatlan jellemét, ne kívánjunk mástól sem olyat — ami emberfölötti. Kossuth Lajosnak — a 48-iki alkotá. sok megteremtőjének és azok föntartásáért vívott dicsőséges küzdelmek nagy hősének emlékét és érdemeit törvénybe fogja iktatni egy másik nemzedék, melynek a kegyelet már mekkora hatást tud előidézni. A bika feldiihö - dik, megvadul; nem állja ki a vörös szin izgató hatását. Éppúgy a pulyka is. Dühösen felfújja magát, végigsöpri farktollaival a földet s kész szembeszállni a vörösben mutatkozó ellenséggel. Látnivaló, hogy a vörös szin alkalmas kife • jezője az izgatottságnak, a felháborodás, lelkesedés lelkiállapotának. Az ember — finom műösztöne alapján — választotta e szint, midőn a bikaviadaloknál vörös ruhát adott a küzdőkre ; midőn a régi festők vörös ruhában festették az ördögöt; mikor a római triumphatorok vörös tógába öltözve tartották meg kivívott győzelem után diadalutjukat a büszke Rómába stb. Mindezen jelenetek alkalmával szokatlan, izgatott kedély-állapotokról van szó. Akár az életével játszó gladiátort nézzük, akár az öröm mámorában úszó triumphatort, ujjongó kíséretét és a nézők lelkesedő ezreit: mindenütt az emberi kedély-háborgás indulatai tartják lekötve idegéletünket. E lelki-állapot előidézésében része van a vörös szin hatásának is. A szoczialisták, a forradalmárok mozgalmában is ilyen elkeseredés, izgatottság, lelkesedés az emberi tettek mozgatója s ezt a leghívebben a vörös zászló jelképezi. így lett a vörös zászló, a vörös szalag és kokárda a szocziálisták jelvényévé. és a köteles alattvalói hűség, hogy úgy mondjuk szabadabb kezet engednek majd ... Azért kár ezt a kérdést most feszegetni. Kossuth nagy nevének és dicső emlékének sem teszünk vele szolgálatot. A nemzet bebizonyította háláját és kegyeletét Kossuth iránt, mikor meg- dicsőült porait haza hozták, lerójja azzal is, hogy mauzóleumot és szobrot emel szent emlékének, — a törvénybeiktatás sem fog elmaradni. Igaz ami jóságos, bölcs királyunk megmutatta már igen sokszor, hogy összeforrt és együttérez hű magyar népével — hogy az úgynevezett kényes kérdéseket is gyengéd figyelemmel a mi nemzeti hagyományaink iránt és mindenkor alkotmányos szellemben oldja meg. így törvény hirdeti, hogy 0 Felsége, benső együttérzéssel az ő szerető magyarjaival, kegyelettel és hálás érzelemmel emlékezik meg az ország történetében korszakot alkotó 184.8. évi alkotásokról, amelyek az alkotmányos jogok kiterjesztését, a közteherviselés, a jogegyenlőség, a sajtószabadság, a politikai és polgári szabadság magasztos elveit érvényre emelték és ezen alapvető, dicső törvények szentesítésének ötvenéves évfordulóját nemzeti ünneppé avatta. Azonban amit a hevesmegyei körlevél akar — ahhoz még a mi alkotmányos, lovagias és nagy királyunk sem járulhat hozzá. A hevesmegyei körlevél fölött tehát nem úgynevezett »loyalitásból« kellett napirendre térni, hanem az emberi törvényekre való tekintetből, amelyek a koronás főkre is kiterjednek. VÁRMEGYE. Tavaszi rendes közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága múlt kedden tartotta meg élénk érdeklődés mellett tavaszi rendes közgyűlését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. A tárgysorozat megkezdése előtt az elnöklő főispán bejelentette, hogy az utólagos jóváhagyás reményében az ország nagy államférfia: Tisza Kálmán temetésén küldöttséggel jelent meg a törvényhatóság nevében s koporsójára díszes koszorút helyezett el. Ezután meleg szavakkal és az igaz kegyelet hangján emlékezett meg Tisza Kálmán hazafiui érdemeiről, hű képet adott önzetlen működéséről, erős nemzeti érzéséről, tetőtől- talpig puritán magyar jelleméről, s indítványozta, hogy elhunyta alkalmából a vármegye részvétiratot intézzen a gyászoló családhoz. A főispán szavait és indítványát a közgyűlés egyhangú helyesléssel fogadta. Bejelentette ezután a főispán, hogy Szendró’i József közigazgatási fogalmazó gyakornokot, ki már három évet töltött a vármegye szolgálatában, tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki. Horánszky kereskedelmi minisztert a vármegye őszinte örömmel és bizalommal üdvözli. Az alispán időszaki jelentését, mely vármegyénk közállapotainak s a múlt év eseményeinek lelkiismeretes és mindenre kiterjedő ismertetését foglalja magában, — tudomásul vették. A központi választmányba dr. Rolf Aladár dombóvári ügyvédet, az állandó választmányba és lótenyésztési bizottságba Döry Hugót, a dombóvári járási mezőgazdasági bizottságba pedig Veszelei Zsigmondot választották. Az adófelszólamlási bizottság elnökévé lolth Ödönt, helyettes elnökévé pedig Őrffy Lajost nevezte ki a belügyminiszter. A bérkocsi iparról szóló szabályrendeletet némi pótlások jóváhagyása végett ismét fölterjesztik a kereskedelmi miniszterhez. | A vármegye által a honvéd fóreáliskolánát és a Ludovica Akadémiánál létesített alapítványi helyekre nézve legközelebb kiírják a pályázatot, melynek elbírálására Döry Pál elnöklete alatt Kovács Sebestyén Endre, Jeszenszky Andor, Sztanko- vánszky János és Őrffy Lajos bizottsági tagokból álló bizottság küldetett ki. A tárgysorozatba fölvett körleveleket és megkereséseket pártoló felirattal támogatják, kivéve Heves vármegye azon körlevelét, mely szerint a Rákóczy, Tököli és Bercsényi diffamálását kimondó törvények töröltessenek, Kossuth Lajos erderoei törvénybe iktattassanak és szobra mielőbb felállit- tassék. Ezen tárgynál nagyobb vita keletkezett. Szabó Károly paksi ev. ref. lelkész, s volt függetlenségi képviselő-jelölt, lelkes, hazafias s kellemes orgánumon előadott beszédben pártolta a körlevelet s hasonló fölterjesztést javasolt. Szabó indítványát csinos beszéddel pártolta Vajay István bölcskei plébános, volt országgyűlési képviselő s az indítványt azzal toldotta meg, hogy egyúttal gróf Széchenyi István érdemeinek törvényben leendő megörökítését is kérje a vár- megye. Perezd Dezső igen szépen megokolt s általános tetszéssel fogadott beszédben mutatta ki mindkét indítvány fölösleges voltát, s kérte annak, mellőzését. Ha a körlevél érvelése helyes volna akkor ennek vádja a 48-as idők nagy alakjait is illetné, mert az akkori törvényhozás sem foglalkozott ezen különben is elavult törvényeknek revíziójával. A törvényhozásra — úgymond — temérdek fontos és aktuális gazdasági és egyéb kérdéseknek megoldása vár, a Kossuth-szobor létesítése a maga rendes utján halad előre és az országnak javára az szolgál, ha a pártpolitikai célokból sugalt hevesmegyei körlevél a törvényhozás békéjét és összhangját, melyre most nagy szüksége van a nemzetnek, meg nem bontja és meg nem zavarja. Döry Pál alispán szintén ellenezte a pártoló feliratot, mert azt jelenleg időszerűtlennek tartja. Hazafias készséggel elismeri ő is és ez iránt nem íoroghat fenn kétely, a Hevesmegye körlevelében felsorolt történelmi nagy alakoknak érdemeit. Ezek a nagy hazafiak a magyar nemzet panteonjában örökké előkelő helyet foglalnak majd el, nem is a kegyelet hiánya miatt, hanem mert a törvényhozásnak nem lehet az a feladata, hogy a rég elavult törvények reviziójával foglalkozzék, másrészről pedig, hogy a koronás királylyal való zavartalan összhangot sértse, az állandó választmánynak az egyszerű iudomásvételt ajánló javaslatát pártolja. Pulay István bizottsági tag Szabó indítványát pártolta, ellenben Bernrieder József, a vármegyei szabadelvüpárt elnöke közhelyesléstől kisérve szintén a felirat ellen érvelt, azt nem tartva I alkalomszerűnek. Minthogy az indítványozók 20 aláírással név- I szerinti szavazást kértek, a főispán elrendelte a. szavazást, miközben viharos derültséget okozott Rühl György biz. tag, a kétyi biró, ki a névszerinti szavazást kérő Ívről, mikor megtudta, hogy miről van szó, kitöröltette nevét. — A névszerint megejtett szavazásnak eredménye az lett, hogy a közgyűlés Hevesvármegye körlevelét 62. szavazattal 18 ellenében egyszerűen tudomásul vette. A gyámpénztári pénzkészletek elhelyezése I tárgyában szintén névszerinti szavazás volt, s 67 I igen szavazattal akként határoztak, hogy azok a tolnamegyei takarék- és hitelbankban helyeztes- I senek el. Az adófelszólamlási bizottságba póttagul Szondy István szegzárdi gyógyszerészt választották meg. A n Budapesti Poliklinikai Egyesületnek«• I a mértékhitelesítő alapból 200 K. segélyt szavaz- i tak meg. Tevelen gyógyszertár felállítását javasolják. A dunaföldvári alkerületben a megyebizottsági tagválasztást április 28-ára tűzték ki. Nagy László gyámpénztári segédkönyvelő fizetését 200 koronával fölemelni határozták. A tárgysorozat többi pontját az állandó vá- I lasztmány javaslatához képest egyhangúlag elfő* J gadták, s az ülés 1 óra után bevégződött.
