Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
2. TOLNAVÁRME GYE. 1902. január 5. forgalomtól teljesen izolálva, kirekesztve maradnak. Nálunk, úgy Ausztriában, mint Magyar- országban ez évben az eddigi kereskedelmi politikai iránytól eltérést szintén nem konstatálhatunk, mert hiszen egész gazdasági életünk és pénzügyi viszonyunk provizóriumokon, ideiglenes intézkedéseken nyugszik és a nagy gazdasági és pénzügyi kérdések egész konplexuma az idei évre marad. Annál belterjesebb volt az elmúlt év a magyar állam belső szervezkedése terén. A szociális törvényeknek apraja-nagyja került a törvénytárba. A magyar korona országai közötti kapcsolatra nézve, örvendetesen konstatálhatjuk, hogy a múlt évben megszűnt Fiúméban az alkotmányon kívüliség állapota és az alkotmányos közigazgatási rend, s ennek jó szellemét betöltő kölcsönös bizalom helyreállott. Széli Kálmán valóban ügyes kezekkel létesítette azt a közigazgatási középhatóságot Fiúméban, mely a mi köz- igazgatási bizottságaink feladatait lesz hivatva betölteni és ekként a magyar törvények minden akadály nélkül Fiúméban is életbeléptethetők lesznek. A lefolyt év legnevezetesebb eseménye, a képviselőválasztás, oly közel esik hozzánk, hogy annak eredményei élénk, friss emlékezetben vannak még ma is. A választási mozgalmakkal összeesett a tisztviselők fizetésemelési mozgalma; továbbá a nemzetiségek és a szocziálisták mozgolódásai. E két utóbbira nézve örvendetesen tapasztaltuk, hogy sem a nemzetiségi politikának, sem a szocziálista törekvésnek nálunk szélesebb talajuk nincs. A tisztviselők (fizetésemelését pedig szívesen megadná mindenki, de az tisztán a pénzügyi helyzettől függ. Az egész letűnt politikai évet akként kellene végül jellemeznünk, hogy ez év alatt sok üdvös történt. A haladás és fejlődés szekere egy-egy lépéssel továbbra haladt. A választások megejtésével nagy gondot ráztunk le magunkról. Ekként a nyugodt munkálkodásnak szentelhetjük- egész tevékenységünket. De erre valóban szükségünk is van, mert számos, fontos és életbevágó kérdés megoldása az idei esztendőre odáz- tatott el. Elcsüggednünk, kétségbeesnünk nem szabad. Sőt van okokunk reményelni és bízni a jövőben. S ezzel az erős érzelemmel és édes hazánk jövendő boldogulása iránt táplált legszebb reményekkel léptük át az újév küszöbét. VARMEGYE. — Egy pohárköszöntő. Lapunk utolsó számában a tisztújító közgyűlés után megtartott fő- ispáni ebédről irt tudósításunkban térszüke miatt nem foglalkozhattunk azzal a szónoki lendülettel előadott, magvás tartalmú, szép felköszöntővel, a melyet Nunkovits Ferenc főszolgabíró ez alkalommal elmondott. — Ezt most pótolni akarjuk és ide iktatjuk a frenetikus tetszést aratott felköszöntőt szószerint, hogy azt azok is élvezhessék és méltathassák a maga érdeme szerint, a kik az ebéden jelen nem voltak. íme igy hangzik: Tisztelt Uraim! Én egy mythologiában olvastam említést egy forrásról, a melyből ha valaki merített, abból életet merített, — erőt az ő küzdelmeihez, ihletet az ő nemes törekvéseihez .... Mi, a törvényhatóságnak ujonan megválasztott tisztviselői, létünknek alapját a törvényhatóságból merítjük, — ennek szelleme az a forrás, amelyből mi erőt vehetünk a mi feladatainkhoz, ihletet a mi törekvéseinkhez, s amelyen erkölcsi létünknek minden alapja nyugszik. Mert hogyha mi a törvények végrehajtására vagyunk hivatva s utunkat a törvények, ez írott tételek határolják is, azért az az irás maga csak holt anyag, abbban élet nincsen, — egy gondolat- világ abba életet lehelhet ép úgy, mint egy másik gondolatvilág csak rombolást hagyhat nyomában. Nekünk törvényes hivatásunkhoz, a közéletet szolgáló feladatainkhoz. még egy forrás kell, amelyből munkánkat az életiielc tar almával telíteni tudjuk, s ezt a forrást a törvényhatóságnak szellemében bírjuk. Az önkormányzat a maga megnyilatkozásában, egy vármegyének közélete is nem puszta rendje annak, amit az a sok törvény megállapít, mert hisz a törvény a közélet számára is csak kereteket alkot, abba tartalmat, abba életet egy vármegyének közszelleme önt belé. A mi vármegyénknek ez a közszelleme nem mai keletű; ez ama történelmi időbe nyúl vissza** gyökerével,' a mikor e vármegye közéletének nagy nevű elődeit már áthatotta az az eszme, mely azután egy országon keresztül szára kelt, ez országot hatalmába vette, s a mely győztes eszméből e nemzetnek szabadsága kelt. Szabadságot, jogot és igazságot adni mindenkinek s ezek felett csak egyet ismerni magasabbat azt, a mit a közélet kíván, — ez volt szelleme- azoknak a négy időknek, ez volt öröké a nagy nevű elődöknek, a melynek fentartása mint erkölcsi kötelem az utódokra szállott. S az a nemzedék, mely u'ánnuk következett s az a másik, mely ennek is már nyomába' lépett mindkettő nem lett hűtlenné a nagynevű örökhagyókhoz, mert hisz mindkettőnek soha nem múló törekvése volt, hogy á közéleiben részes hatalmukból jog és igazság fakadni tudjon. A vármegyének ez a tradicionális közszelleme kisér minket utainkon, mely talán a választott tisztviselőknek utolsó útja lesz, de addig is él bennünk sőt átkisér majd oda is a tudat s a hálás emlékezés a forrásra, a melyből egykor eredtünk, a mely a közélet számára felnevelt, s mely mint alkotmányunknak egy élő darabja a maga múltjában a nemzeti történelemmel olvad együvé, annak annyi vérrel és annyi dicsőséggel megszentelt lapjain. És én ezzel a reflexióval az önkormányzatot gyakorló törvényhatósági bizottságnak jelenlevő tagjaira s köztük első sorban a törvényhatóság fejére Főispán Ur 0 nagyméltóságára emelem poharamat azt kívánva, hogy azt az örökséget, a melyet nagy időknek hagyatékaként vettek át és tisztán tartottak fenn, — ők tarthassák fenn még sokáig. Hivatalok ügyforgalma 1901-ben. 1900-ban 1901-ben Apadás A vármegyei alispáni hivatalnál 28354 2943 i 1077 A vármegyei .árvaszéki hivatalnál 33537 33790 253A szegzárdi kir. törvényEmelkedés széknél polgári 8667 8754 87 A szegzárdi kir. törvény Apadá s széknél büntető-5031 4722 309 A szegzárdi kir. járásEmelkedés bíróságnál polgári 4023 4242 219 A szegzárdi kir. járásApadás bíróságnál büntető A szegzárdi kir. ügyész844 809- 35ségnél A szegzárdi kir. pénzügy 4932 5298 366 igazgatóságnál A központi járási szolga46280 46330 50' birói hivatalnál 10399 9940 459' Emelkedés Szegzárd városánál 15732 17252 1520 HÍREK. — A baja-báttaszékj hid a minisztertanácsban. A »Bajai Független Újság« múlt vasárnapi számában ezt az örvendetes hirt közölte: Illetékes helyről veszszük a következőket: »A hétfői minisztertanácsban elhatározták, hogy a baja-báttaszéki hidat a közmunkák pro grammjába felveszik ésr igy valahára a megvalósulás stádiumába lépett.« Tudom csak játék volt, csak álom, Csak a színpadon szeretett, — De tartson azért meg emlékében, — Édes, bájos kis Pierette ! Pierot. Szunyogh Zoltán ur, Pierot szerepében ex- cellált. Igazi síinész-tehetség ; elárulja minden szava, minden mozdulata. Pierettenek méltóbb partnere nem akadhatott volna. — Rendkívül ügyes volt a gróf szerepében Rácz József ur, ez a kipróbált »vén színész*. Hangja, gesztusai mind találók voltak és természetesek. Bizonyos, hogy a színpadra született, olyan otthonosan érzi magát a deszkákon. Még abban is igazi színész, hogy a súgó az ő főerőssége; azt hisszük, nem is lehet reá panasza a »gróf« urnák. Eli Crescentia igen jellemzetesen játszotta meg egy néni szerepét; György Gyárfás a pincér szerepében ügyes alakítást nyújtott, kisebb szerepében pedig jól megállta a helyét Malicsek Jolán kisasszony. A műsor második száma Mirth Lászlóné úrnő éneke volt. Schubertnek: »Ragyogj reám esti csillagom« bájos, poetikus dalát énekelte tiszta ezüst- csengésü hangján mély érzéssel, majd utána Surányi urnák egy műdalát. Igen nagy hatást ért el mindkettővel, úgy hogy a közönség elragadtatásának tapsviharral adott kifejezést. A zongora kiséretet Surányi ur adta. Majd Surányi Viktor ur zongorán eljátszotta Székely Imre 17. ábrándját saját átdolgozásban. Surányi ur ismert játéka nem szorul újabb dicséretre. Csak annyit említünk meg, hogy az ő bravourös teknikája, kiváló zenei intelligenciája ezúttal is teljes mértékben érvényesült. A magyar nóták mesteri változatainak előadásában nem győztük bámulni. Igazi művészi élvezet volt játékát végighallgatni. Rácz Józsefné úrnő magyar da'okat énekelt az ő tiszta erős csengésű hangján. Régen hallottunk magyar dalokat ennyi érzéssel és finom árnyalással előadni. Viharos tetszést aratott egy a programmon kivül előadott jóizü, zamatos magyar nótával, a melynek szerzője — Simontsits Elemér. A kitűnő zongora kiséretet Szunyogh Zoltán ur adta. Feszült figyelemmel várták a műsor következő pontját, a Festőóra cimü élőképet. Korhű jelmezében ifj. László Lajos ur segédkezett itt négy szép hölgynek és a közönség viharos tapsokkal köszönte meg sok fáradságukat s a kiváló műélvezetet. Kár, hogy a színpad megvilágításánál tévedtek, a tableaut tompított színes gömbök félhomályába burkolták. A közreműködők aligha irigykedtek azoknak a festőnövendékeknek a szemevilágára, a kiknek ilyen világítás mellett kell festeni. A fiatalos szépség azonban még a félhomálylyal is sikeresen küzdött és a distinguált közönség osztatlan lelkesedéssel ünnepelhette Matzon Anna k. a. pompás megjelenését. a vidékről hozzánk fáradt és minden elismerésre méltó Eisenbarth Rizus és Tomka Gizella kisasszonyokat és a bájos Schmideg Böske k. a~ gyönyörű pose-át. Ismételten kellett a függönynek felgördülnie, hogy a nézőknek újólag is örömük telhessék az ifjúság és szépség meleg varázsában, mely- a festői csoportozatból feléjök áradt. A másik élőkép is, melyről már a főpróbán jelenvoltak minden várakozást felcsigázó híreket hoztak, óriási sikert aratott. Öt szőke leány mutatta itt be áldozatát Minerva istenasszonynak. Feltűnt balról Dobó Ilonka k. a. szépsége és hódoló fejének nemes tartása. Malicsek Jolán k. a. igazán kiváltságos érdemeket szerzett fáradhatlanságával- az elismerésre; a Kalandban és az élőképben egyaránt megállta helyét. Sániha Károly, az ősz költő, bájos Margit leányát küldte el, hogy mutassa be áldozatát a szellem istenasszonyának, kinek az apa egy hosszú, nemes élet során annyit áldozott. Mellette egy rendkívül gracieuse, egészen fiatal leány, Steiner Ilonka k. a., már ez alkalommal is bőséges érdemeket szerzett magának arra, hogy utóbb a táncterem egyik ünnepelt központja legyen. Szép szőke fejét sűrűn és örömest kereste fel a gukker-tábor. Jobb felől magányosan állt remek antik costümében, üde fiatalságának teljességében : Borsody Terus k. a. Karját a magasra csapó áldozati láng felé terjesztette ki és lelkes szemeit mély hódolattal és mély hódítással emelte az istenasszony szobra felé. Testtartása, gesztusa,
