Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-03 / 9. szám
XL évfolyam. 9. szám. Szegzárd, 1901. március 3. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: j Egész évre ... 12 korona. \ Fél évre ... 6 » j Negyed évre . . 3 » ! Egy szám ára . . 24 fillér. ] Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD HŐKNÉL. SZÉKELY FEKENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz-! lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. ' Hirdetések mérsákel'er megállapít 01 árszabály szerint számíttatnak. Inkompatibilitás.* Ha a jelek nem csalnak, a képviselőház egy bizonyos oldalról erősen hangoztatott óhajnak eleget teendő, a képviselői összeférhetetlenségről oly törvényt fog a legközelebbi napokban alkotni, a mely szigorú, majd drákói intézkedéseivel nem fogja párját lelni a civilisált világ törvény alkotásaiban. A mi az illetékes faktorok titok- szerű tanácskozásaiból nyilvánosságra került, azt sejteti, hogy a törvényhozásnak szóban íorgo műve az alsóház külső alakját, másodsorban pedig belső konstrukezió- ját is lényegesen át fogja alakítani. Ilyen radikális átalakítás következményeit persze bajos részletesen megállapítani, de hogy közállapotainkra vészes hatással lesznek, biztonsággá! mondható. Felmerül tehát az a kérdés, hogy nyilvános állapotainkban lehetett e észlelni, avagy legalább sejteni valamely súlyos bajnak csiráit, a melyeket a jelzett módon el akarnak távolítani? Es ezzel együtt felmerül az a további kérdés, hogy megállapit- tatván a baj, alkalmas-e a törvényhozóknak tervbe vett megrendszabályozása a betegség elfojtására, s váljon erkölcsi, politikai és gazdasági szempontokból helyes és megengedett-e az egyéni szabadság ily nagyfokú korlátozása ? Az első kérdés tisztába hozatala végett a történelmi igazságnak megfelelőié g meg kell állapítani, hogy nem is szólva a * Habár nem mindenben értünk egyet a cikkíróval, mégis a cikkíró személyére és a kérdés aktualitására való tekintettel egész terjedelemben közöljük. A szerk. régebbi időkről, az alkotmány visszaállítása óta minálunk nem merült fel és nem jutott a közvélemény tudomására egyetlen oly eset, a melyet távolról is össze lehetne hasonlítani a hírhedt panama affaire-el, az olasz panaminóval, avagy az angol alsóházi tagoknak hazaárulással határos levelezéseivel, mely esetek az egész művelt világot izgalomba hozták.** Továbbá némi önérzettel meg lehet állapítani azt is, hogy teljesen jelentőség nélküli kisebbszerü botrányesetek, mint a nevezetes zabliferálás, vagy a provisió eset a közvéleményünket annyira mozgásba hozták, hogy már ebből az okból is kizártnak kell tekinteni, hogy ehhez hasonló esetek sűrűbben is ismétlődtek volna. Ha ezen tények nyomán a másik kérdésre adandó feleletet keressük, hangsúlyoznunk kell, hogy a morálnak politikai téren egyedüli postulatuma, hogy a törvényhozásnak minden egyes alkotásául tiszteletben kell tartani az illető nép szokásait, és hogy a törvényeknek meg kell felelni a nép erkölcsi érzületeinek. Erkölcsileg jó vagy rossz az a törvény, a mely az illető társadalomnak évezredek óta fejlődött specialis erkölcsi felfogásával azonos, illetve azzal nem ellenkezik. A mi népünk soha sem viseltetett a saját maga által választott képviselőivel szemben akkora bizalmatlansággal, hogy ezeknek a fontos, nyilvános állásokból való száműzését kívánta volna. Ellen** Hát addig várjunk ezzel a reformmal, mig nálunk is . ilyen hajmeresztő visszaélések állanak majd elő? A szerk. kezőleg sehol sem keltett visszatetszést, a legtöbb helyen pedig közszükségletté vált épen a képviselőket állítani a kulturális és gazdasági vállalatok élére. Arról, hogy a nép erkölcsi felfogásával megegyezzék az inkompatibilitásnak tervbe vett szabályozása, szó sem lehet, hanem úgy áll a dolog, hogy egy-két puritán fel fogásu, becsületes ember és egy kis sereg olyan ember, kiknek tehetetlenségük következtében az egyiptomi husosfazekakbol csekély, vagy semmi rész nem jutott, tettetett erkölcsiséggel lármát csaptak anélkül, hogy sikerült volna nekik a nép nagy rétegeiben hatást kelteni. Ha ezek után tisztán politikai szempontból szemléljük a ké rdést, államjogi pos- tulatum az, hogy a törvényhozásba olyan egyéneket kell küldeni, a kik az illető országnak szövevényes viszonylatait, saját szemlélődésük nyomán ismerik. Jaj annak az emberi társadalomnak, melynek törvényhozói az élet reális alkotásaitól távol élve nyárspolgári egyszerűségben, vagy egy Sa- vanorollához méltó szigorú világnézetben teljesíthetnék nehéz hivatásukat, llyféle törvényhozásnak szomorú következményeit a történelem nem egy lapján találjuk feljegyezve. Ki törvényhozó akar lenni, annak a nagy világforgalom közepette kell helyt | foglalnia, saját szemeivel kell látnia, saját kezeivel kell a munkához hozzáfognia, az állami és társadalmi óriási tömkelegben jól ki kell ismernie magát, a műhelyből és az irodahelyiségből kell átsétálnia a törvényhozási terembe. Persze megtörténhetik, hogy T A R C A. ss®> SÉTA. Szeretek az utczákon elbolyongva Benézni a virágos ablakokba, 0, mondhatatlan gyönyörűség látni, Mint virul ott jácint, szegfű, muskátli S mily kaczérok, mosolygók és vidámak, Még a liljomok is kikandikálnak. De néha egy ablaknal elhaladva, Egy-egy bús rózsa rám néz felriadva, Összerezzen ragyogó szirma, kelyhe, Mintha rajt’ titkolt könnyet rejtegetne, Ó, akkor elborul egyszerre kedvem, Mert faj, hogy azt a könnyet észrevettemVESZ ELEI KÁROLY. Nők a hadseregben. — Guy de Maupassant-tól. — — Biz' isten, — mondta Laporte ezredes, — én öreg vagyok, köszvényes, a lábaim meredtek., mint a korlát oszlopai s mindamellett, ha egy nő és csinos nő azt parancsolná, hogy bújjak át egy tü fokán, azt hiszem, hogy bele ugranék, mint a bohóc az abroncsba. Én már igy halok meg, ez a vérben van. Én vén gallér vagyok, a régi iskola öregje. Egy nőnek, egy szép nőnek a látása izgalomba hoz egész a csizmámig! Különben mi mindnyájan egyformák vagyunk egy kissé Franciaországban , uraim. Mi mindenáron lovagok maradunk ; a szerelem és véletlen lovagjai, miután elnyomták az Istent, a kinek valóban mi voltunk a testőrei. De a nőt, lássák, nem lógják a szivünkből kilopni. Ott van, ott marad. Szeretjük, szeretni fogjuk, megteszünk érte minden őrültséget, mig csak lesz Franciaország Európa térképén. De ha escamotálják is Franciaországot, még mindig maradnak franciák. Én egy nő, egy szép nő szemei előtt képesnek érzem magamat mindenre. Terringettét! — j mikor belém érzem lépni tekintetét, varázs tekintetét, mely tüzet önt az erekbe, kedvem jön, nem tudom mire, verekedni, bírókra kelni, bútorokat törni, megmutatni, hogy én vagyok a legerősebb, a legbátrabb, a legvakmerőbb, a 1 egodaadóbb az emberek közt. De nem én vagyok az egyetlen, nem, valóban ; az egész francia hadsereg olyan, mint én vagyok, esküszöm rá ! Az újonctól kezdve a tábornokig előre rohanunk és mindvégi g, ha asszonyról, szép asszonyról van szó. Emlékeznek még rá, mire vitt bennünket egy orleánsi szűz ? Fogadni merek, hogy, ha egy nő, szép nő vette volna át a hadsereg vezérletét Sedan előtt, mikor Mac Mahon tábornagy megsebesült, keresztül törtük volna, terringettét, a porosz vonalakat, s pálinkát ittunk volna az ágyúikból. Nem Trochu kellett volna Párisnak, hanem egy szent Genovéva. Éppen egy kis hadi anekdota jut az eszembe, mely nagyon is bizonyltja, hogy mindenre képesek vagyunk egy nő előtt. Én akkor kapitány, egyszerű kapitány voltam és egy felderítő szakasz élén állottam, mely egy, a poroszok által megszállott vidéken hátrált. Körül voltunk fogva, üldözve, el kinozva, elérzéktelenitve, ! féholtan a kimerültségtől és az é hségtől.
