Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-03 / 9. szám
TOLNA VÁRMEGYE. ]9U1. március 3. egy pervers hajlamokkal biró egyén ilyen helyzetben a közjó kárára egyszer, vagy másszor hasznot húz. de ezen kár ezerszerte jóvá lesz téve és helyre lesz hozva azoknak a többieknek áldásos működésével, kik frissen szerzett tapasztalataikkal részt vesznek a törvényhozás munkájában. De legkárosabb hatással lenne a tör- I vény tervbe vett szigorúsága rohamosan fejlődő gazdaságunkra. Ismerve népünk vezető elemeinek azt az ős jellegű ambicióját, hogy a politikai életben kíván mindenek előtt szerepelni, biztosra vehető, hogy a független és nagy tudással biró egyének inkább le fognak mondani a gazdasági életben való szereplésről, semhogy lemondjanak a dicsőséggel járó képviselőségről. S mivel — dacára ez ország kiváló emberekben álló csodaszerü tereintő képességének, — mégsem remélhető, hogy állami életünk politikai és gazgasági ágazataiia jutnának vezető emberek kellő menyiségben : a törvénynek legsúlyosabb következménye az lesz, hogy pangás fog bed hant emberekben, az j ország jólétét biztositó vállalatoknál. És mert a gazdasági életben csupán az egyén teremtő erejében van a sikernek biztosítéka : kétségtelen, hogy az emberekben való pangást követni fogja a gazdasági működés sikertelensége. Nagy, túlságos nagy ár egy álszenteskedésért 1 Zob. VÁRMEGYE. — A községi jegyzői nyugdíjalapra felügyelő bizottság múlt szerdán Simonisils Elemér főjegyző I einöktete alatt ülést tartott, melyen részt vettek; j Erdős Gábor, Kerbolt istván, dr. Kramolia Emil, j Klimes Antal, Kurcz Vilmos, Mdthis Kálmán, Módly László, Várkonyi Iván és Lőnnczy József tb. főszamvevő, mint előadó. Özv. Wolfarth Jí- nosnénik 30 kor. 68 fillért kiutalványoztak. Kardos Ltván, Szepessy Kálmán, Csukly Ignác, ifjú Reilberger István, Marcsa Gyula itj. Tóik Andor, ! Gróf József, Günther Antal, Ruppert Henrik és j 2. _______ Ilabay G éza kérelmének helyt adtak; Tóth Kálmán kérelmének részben adtak helyet, Diczenty Pál, Ugrosdy Jenő és özv. Schulek Ottó kérelmét elutasították; Ritter Béla kérelmét pedig föllebbe- zésnek vévén, II. fokú elbírálásra a törvényhatósághoz fólterjesztették. — A községi számadások beterjesztésére, Kerbolt István a községi és körjegyzők egyesülete elnökének kérelmére, vármegyénk alispánja április hó 1-éig halasztást engedélyezett. — A pótadó. A vármegyei számvevőség által készitett kimutatás adatai azon szomorú vigasztalással tölthet el bennünket szegzárdiakat, hogy nem mi vagyunk a vármegyében, akik a legtöbb községi pótadót fizetjük E tekintetben 12 község előz meg bennünket. Igaz ugyan, hogy 56 százalék nem csekély fizetséget von maga után, csakhogy például Paks 74, M'irga 74, Kis- Ve]ke 75, Ó Dombóvár 89, Palalincza pedig éppenséggel 97 százalékos pótadóva! van megsarczolva. Palatincza lévén a vármegye legkisebb községe, ezáltal szemlátomást észlethetn', hogy miként lesznek az utolsók elsőkké. Vannik azonban oly boldog községek, amelyekben póiad'it ipOi. évben nem fizetnek. Ilyenek Nucsfats Tápé; igaz ugyan, hogy ez utóbbi község, ezen paradicsomi állapotot ö/v. Hunyady Imre grófnénak köszönheti, a ki az összes kiadásokat sajátjából fedezi. Jól állnak e tekintetben még következő községek: Izmény 7, Varsád 5, Felső-Nyék 9, Fürgéd 3; Majsa 8 és Uj-Dombovdr szintén 8 százaléknyi pótadóval. — Azt a panaszt, a melyet a fél 15 napon belöl közvetlenül a közigazgatási bírósághoz nyújt be, nincs jogában annak a közigazgatási hatóságnak visszautasítani, a .melynél a panasz benyújtandó lett volna. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 1900. évi 4285. sz. a. kelt határozata.) — Szerződéses postamester neje italmérési engedélyt nyerhet. (A m. kir. pén'ügyminiszternek 1900. évt 34,7 36, sz. a. kelt határozata.) — Ha valamely koldus a hatóságnál tartózkodni engedély végett nem jelentkezik, ezen körülmény a kiutasításra elegendő okul nem szolgálhat. (A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 4308. sz. határozata ) — Vadászás közben gyalog vagy lóháton másnak területén való átjárás mezőrendőri kihágást nem képez. Ha a vadászat gyakorlására jogosított a más földjén való átjárás által kárt okoz, ezen kár a vadászati torvény alapján nem ítélhető meg ; hanem panaszos kárkövetelésével a kir. bírósághoz utasítandó. (A m. kir. belügyminis der 1900. évi 4227. sz. határozata) _ Az alispán valamely egylet működésének be szüntetésére nem illetékes. E jog a belügyminiszter hatáskörébe tartozik' (A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 66,179 sz. határozata) — A mezei közös dülöutakhoz szükséges területek kisajátítása iránt a községi képviselőtestület illetékes határozni. Ezen határozat felülbírálása a törvényhatósági közgyűlés hatáskörébe tartozik. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1899. évi 94846. sz. határozata.) Kaszinó-estély a böjtben. A kaszinó-esztély ellen, mely tegnap igen jó hangulatban folyt le, Balog József szegzárdi káplán következő tartalmú levelet intézte Sirmm/sits Elemérhez, a kaszinó elnökéhez : Tekintetes Uram! Megütközéssel olvastam a »Tolnavármegye« ukm számában, hogv a Tekintetesség-ed elnöksége alatt fennálló Casinó március 2-án, tehát nagyböjtben táncestélyt rendez. Nem mulaszthatom el, hogy, mint ezen Casinónak egyik szerény tagja, fel ne szólaljak, illetőleg Tekintetes Elnök urat meg ne kérjem, legyen kegyes odahatni, hogy ezen mulatság a böjti időszakban meg ne tartassák. Tudvalevő dolog, minden kathoiikus ember előtt isme- j retes, joggal tételezem fel, hogy Tekintetességed is, mint ! kathoiikus úri ember tudja, hogy a kath. egyház a uagybőjti I időszakban megtiltja híveinek a zajos, tánccal egybekötött mu- I latságok rendezését és az azokban való részvételt. A szegzárdi Casinó, ezen előkelő egyesület mindezideig j respektálta a kath. egyháznak ezen tilalmát és nem szolgáltatott ilyen táncestélyek rendezésével alkalmat arra,, hogy az egyházuk törvényeit és parancsait lelkiismeretesen megtartó katholikusok ily estélyek megtartása felett megbotránkoz- I hassanak. Ha a közel múltban ezen elismerésre méltó figyelmet a Casinó tisztelt vezetősége kiváló tapintattal, tekintettel Szegzárd városában lakó kathoiikus hivek nagy többségére, con- sequenter szives volt megtartani; kérem egész tisztelettel és szeretettel, mi oka volt és mi van ma a Casinó tekintetes vezetőségének, hogy ezen szép és tapintatos, nemkülönben méltányos szokást feladta? Azt hiszem, hogy az ilyen erőltetett és a Casinó egyes tagjainak lelkületét méltán sértő böjti mulatságok nem fogják a casinói életet emelni, virágzóbbá tenni, ellenkezőleg könnyen félszinre hozhatják, — mire épen nincs szükség, nem is kívánatos, — a Casinó beléletében az egyenetlenség, a bizalmatlanság érzelmeit. Nem mint pap egyedül, hanem mint a Casinónak keresztény érzésű tagja is intéztem e tiszteletteljes soraimat Tekintetes Elnök úrhoz azon biztos reményben, hogy ha módjában álland, a miben nem kételkedem, intézkedni fog, hogy a régi szép szokás, e tekintetben is, újra érvényre emeltessék. Kiváló tisztelettel Balogh József káplán, a Casinó -tagja. Erre a furcsa levélre a kaszinó elnöke kedden délután 3 órára összehívta a választmányt, melynek tagjai majdnem mind megjelentek, s at ügy már előre is annyira consternálta a választmány tagjait, hogy az ülésen igen izgatott hangulat uralkodott. Balog József levelének felolvasása után Biroy Béla alelnök indítványozta, hogy ez a levél utasittassék vissza, s adassék tudtul a levélírónak, hogy a kaszinó választmánya az ilyen illetéktelen beavatkozást s a kaszinó életében a vallási gyülölEs másnap reggelig Bar sur-Sainben kellett lennünk, különben veszve, lekaszabolva vagyunk. Hogyan menekültünk meg addig is r Én nem tudom. I izénkét mértföldet kellett megtennünk az éj folyamán, tizenkét mértföldet hóban és hó alatt, üres hassal. Én elgondoltam magamban : »Végünk van, az én szegény ördögeim sohasem jutnak oda.« Előtte való este óla nem ettünk egy harapást sem. Egész nap egy csűrben huztuk meg magun- kat, egymáshoz bujvk, hogy ne fázzunk annyira, szótlan, mozdulatlanul, lopva, szakgatottan aludva, mint mikor halálra van fáradva az ember. Ut órakor éjszaka volt. Felráztam az embereimet. Sokan nem is akartak többé felkelni, képtelenek voltak mozdulni, vagy talpon állani. Előttünk messzenyuló sikság egészen kopaszon, melyen esett a hó. Esett, esett, mint a függöny j ezek a fehér pelyhek nehéz, fagyos köpeny alá rejtettek mindent. Azt hitte volna az ember, hogy ez a világ vége. Fel, fiuk, induljunk ! Nézték azt a fehér port, mely a magasból alá szállt és azt látszottak gondolni : — Elég volt; akár csak itt haljunk! Ekkor kihúztam a revolveremet : — Az elsőt, a ki vonakodik, lelövöm 1 Es ime megindulnak, egész lassan, mint az olyan emberek, a kiknek oda van a lábuk. Előre küldtem négyet, hogy felderitsenek előttünk, háromszáz méternyire ; aztán következett a több', össze-vissza egy csomóban. A legszolidabbakat hátul állítottam tizzal a meghagyással, hogy puskatussal biztassák a sietésre az elmaradozókat. A hó, úgy látszott, élve el akar bennünket temetni; behintette sapkánkat, köpenyünket a nélkül, hogy ráfagyott volna, rém alakokat csinált, I holt katonakisérteteket. — Ebből soha ki nem vergődtünk, ha csak valami csoda nem jön közbe ! — gondoltam magamban. Néha inegállottunk egy pár pecre azok miatt, a kik már nem voltak képesek bennünket követni. Aztán visszakerültek a vállakra a puskák s végkimerüléssel tovább indultunk. A felderitők hirtelen hátra maradtak. Valami nyugtalanította őket. Beszédet hallottak előttünk. Előre köldtem hat embert egy káplárral. És vártam. Hirtelen egy éles sikoltás, női sikoltás hatotta át az éjjeli csendet és pár pillanat múlva két foglyot vezettek elébem, egy öreg embert és egy j fiatal leányt. Halkan kikérdeztem őket. A poroszok elől | futottak, a kik elfoglalták az este házukat s kik : részegek voltak. Az apa féltette a leányát s a nél- ! kül, hogy cselédségüket értesítenék, elmenekültek mindketten az éjszakában. Tüstént felismertem, hogy békés polgáremberek s mondtam nekik, hogy magammal viszem őket. Tovább indultunk. Minthogy az öreg ismerte a vidéket, kalauzolt bennünket. A hóesés megszűnt; csillagok tűntek fel az égbolton és borzasztó hideg lett. A fiatal leány, ki az apja karjába kapaszkodott, alig birt már lépni. Többször suttogta : »Nem érzem többé a lábaimat« és én még jobban szenvedtem, mint ő, a mint igy a hóban botorkálni láttam szegényt. Egyszer csak megállott: — Apa, — mondta — én annyira ki vagyok merülve, hogy nem mehetek tovább. Az öreg vinni akarta őt; de még fel sem birta emelni, s a leány egy mély sóhajjal földre hanyatlott. A katonák körbe fogták őket. Én egy helyben tipegtem, miután nem tudtam mit tenni s valóban nem bírtam rászánni magamat, hogy elhagyjam ezt az embert és ezt a gyermeket. Egyik katonám, egy párisi fiú, kit a társai »Praktikás«-nak neveztek el, egyszerre csak e.ki- ál tolta magát: — Nos fiuk, kapjuk a vállunkra ez! kisasz- szonyt, hát hiszen, csak franciák vagyunk, ter- ringette ! Biz Isten, azt hiszem, hogy elkáromkodtam magam örömömben. — A ki áldója van, fiuk, ez már aztán szép ! — és én is ki akarom venni belőle a magam részét. A félhomályban balra tőlünk egy kis erdő fái látszottak. Egy pár ember kivált csomó faággal tért vissza, melyekből saroglyát rögtönöztek. — Ki adja ide a köpenyegét ? — kiálltotta a Praktikus; egy szép leánynak kell, fiuk!
