Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-29 / 52. szám
2. 1901. december 29. fejezni minden vonalon a közigazgatás államosítását. Széli Kálmán miniszterelnök legutóbb tartott parlamenti beszédében azonban nyomatékosan kijelentette, hogy a közigazgatás államosítása nem jelenti a vármegyék ön- kormányzati jogának konjiskálását, sót a köz- igazgatás rendezésével az autonómia sokkal egészségesebb alapokon fog nyugodni. Mert mig egyrészről a független kinevezett tisztviselő a köz érdekében hivatalos hatalmát minden külső beíolyástól menten érvényesítheti, másrészről a fejlesztendő autonómia a tisztviselőt hatályosabban ellenőrizheti. Meggyőződésünk, hogy a közigazgatás államosítása, melynek szükségszerű föltétele a mai választás helyébe a kinevezési rendszer behozatala, a vármegyék önkormányzati jogát nemcsak, hogy meg nem szünteti, hanem fejlődésre képes uj alakba fogja öltöztetni; s hogy a magyar alkotmány ezredéves várát nem fogja megrongálni, hanem újabb erős sánccal veszi körül, amely sáncot ezentúl az egész magyar társadalom fogja megvédelmezni. A nemzeti és magasabb állami érdekek miatt szükséges kinevezés a közigazgatás javítását és a modern igényekhez való alkalmazkodását fogja eredményezni, más részről azonban a tervezett reform a mostani vérszegény, csak a múltak emlékeiből táplálkozó önkormányzati jogok és önkormányzati szellemnek helyébe egy igazi, erőteljes, egészségtől és friss élettől duzzadó önkormányzatnak veti meg majd az alapját. Vármegyénk legújabb s valószínűleg talán legutolsó restaurációja elég garánciát nyújt arra, hogy a megválasztott tisztviselői kar a közigazgatás reformja után is kifogástalanul meg fog felelni hivatásának s az uj rendszernek is hasznos munkásaivá fognak válni. Bizalommal és a jövő nagy feladatok sikeres megoldásába vetett reménynyel üd| Családom bizalmas jó barátja B. Bliabovszky generális2, nálunk volt átutazásában; Lengyelországba lett kinevezve, hova azonban a hideg kiima és egészen ismeretlen emberek miatt nem örömmel megy. Azonban azt is beszélik, hogy gróf Neipperg3 halálhírét az udvarnál várván, helyette Rhdbovszkyt fognák Mária Luiza régensnő mellé Pármába küldeni, hová be is illenék nagy műveltségével és az olasz nyelv birtokával. Vederemo! Váratlanul lepett meg minket magyarokat a Dunaregulatio hire, mely valóban hazánkra nagyjelentőségű munka lenne. A mint a hires amerikai mérnök Anderson annak lehetőségéről értesült, hogy ezen vállalkozás már tavaszszal megkezdődnék, mindjárt elhalasztá elutazását és örömest fogná a tervezett olaszországi kéjutat a sokkal hasznosabb időzéssel Magyarországban fölcserélni, hogy a Duna folyamát pontosan megismerje. O maga kívánná, miszerint az urak, kik neki bizodalmukat adják, személye iránt garantiákat nyerjenek, mi az által könnyen elérhető, hogy atyám az urak nevében gróf Széchenyit, ki még soká fog Londonban maradni, felkérné, Adron Vail amerikai Gescháfts- trágernél (követük nincsen) kérdést tenni Anderson tehetsége és karaktere iránt, mire nézve Andersontól is lehetne egy levelet mellékelni, mint jó ismerőséhez. Azt is kijelenté a jeles férfiú, hogy mindent csak ambitióból és munkaszeretetből vállalna el, honoráriumra nem szorulván. Férjem is sok felől, idegen követeknél kérdezősködvén, csak ajánlatos dolgokat tudott meg ezen szerény és miveit amerikairól, ki harminc éves lehet 4 2 1848-ban magy. kir. hadügyminiszter 3 Napoleon özvegyének morganatikus férje. 4 Metternich egy estélyén feltűnt, hogy a kancellár véle hosszasan társalgón. (»Metternich« V. köt.) vözöljülc az uj tisztikart, mely közmegelégedésre kiállotta már a tüzpróbát és az állami közigazgatás életbe léptetése esetén is feladatának és hivatásának magaslatán fog állani. A tisztújító közgyűlés. Vármegyénk sok vihart és zajos ülést megért, ódon terme tegnap délelőtt 10 órára teljesen megtelt törvényhatósági bizottsági tagokkal, a kik eljöttek, hogy újra gyakorolják az autonómia egyik sarkalatos jogát : a tisztikar megválasztását. Pontban 10 órakor gróf Széchenyi Sándor főispán lelkes éljenzések közt nyitotta meg az ülést, üdvözölte a bizottság tagjait s emlékeztetett a legutóbbi tisztujitás alkalmával elmondott szavaira, midőn elhúzta a lélekharangot az akkori viszonyok szerint utolsónak hitt vármegyei választások fölött; minthogy azonban e hitében vele együtt mindenki csalódott ; ezúttal nem bocsátkozik politikai jóslatokba, hanem teljes megnyugvással tekint a tisztujitás elé, mert a közszolgálat terén szerzett 40 évet meghaladó tapasztalata az, hogy vármegyénk törvényhatósága ezen eminens jogát mindig kellő mérséklettel, igazságossággal és méltányossággal gyakorolta. A tisztviselői kar éppen azért hálával tartozik a bizottságnak, mert megmentette attól a lealázó eljárástól, hogy mintegy házalni legyen kénytelen a bizottság egyes tagjainál az állások elnyeréséért. Amig vármegyénk ezt a helyes gyakorlatot követi, addig mindig számíthat arra, hogy kötelességtudó, önérzetes, munkás tisztikart fog nyerni ; biztosíthatja a törvényhatósági bizottságot, hogy úgy ő, mint a kijelölő bizottság arra fog törekedni, hogy a választás a vármegye közönségének és a közérdeknek előnyére váljék. A főispán lelkes éljenzéssel fogadott megnyi ó beszéde után Döry Pál alispán következő beszédet mondotta : Nagyméltóságu Főispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Az a megbízás, melylyel a tek. Törvényhatósági Bizottság alkotmányos önkormányzati hatalmának egy igen tekintélyes és fontos részét ezelőtt hat évvel kezelés és gyakorlás végett reám s a megyei tisztikarra ruházta, törvényeink értelmében lejárván, azon, a gyakorlat által szentesített alkotmányos kötelesség előtt állok, hogy azt a nagybecsű mandátumot — úgy a magam, mint a tisztikar részéről is — a tek. Törvényhatóság kezeibe, ahonnét azt nyertük, visszahelyezzem. A midőn ezt TOLNÁ VÁRME GYE. Nemrég résztvevén báró Geymüller ebédjén, báró Eötvös Ignác 5 mellett ültem, kinek neje báró Liliennek leánya. 0 dicsekedett, hogy kedves atyámat jól ismeri, neki jó barátja és nem hiszi azt a hirt, hogy megválna hivatalától. De úgy sem eresztenék el, mondá, én sem hagynám menni a világért sem, hogyha az én vármegyémbeli volna. — Ilyen nevezetes személyekkel az országból, de külföldiekkel is, sok alkalmunk van ismerkedni, miért is e társaság nagyon bájoló és kecsegtető, de szivemet még sem láncolom ide, mert múlandó minden ! Inkább gyakorolom a hol csak lehet édes anyai nyelvemet, melyben még nagyon balul fejezem ki magamat, bár a bécsi magyarok dicsérnek is. Ezután tartani fogom Kisfaludy lapját és megszerzem Marton magyar szótárát. A kedves Personalisné látogatásakor értésemre adatott, hogy a coronátio alkalmával nagy festivi- tásokon keilend részesülnöm : udvari táncestély, a herceg Palatinusnál bal páré, presentatio a Felségeknél és udvarlás több nagyasszonyság előtt. Én kivált annak örvendek, hogy Pozsonyban fogom találni szülőimet és számtalan ismerőst és jóbarátot, kiket ezen kedvező országgyűlés most egyesit. Ez lesz nekem az igazi ünnep, akár elmaradjon minden fényessége a hirdetett ceremóniáknak. Mert, habár szép a nagyvilági élet, mégis hamar kifáradunk súlya alatt, az élvezetek elemésztik lényünket, — s azért jól is intézte a Gondviselés, hogy e földön csak röviden maradhassunk . . . Megismerve tapasztalásból a világi javak hitvány értékét, ha mindent összevetünk az életben: béke a legnagyobb jó. (1831.) Most is mily időket éltünk meg. Naponta kockán áll a létezés és rettegve olvassuk az teszem, nem mulaszthatom el — úgy a magam> mint a lelépő tisztikarnak is — hálás köszönetét nyilvánítani azon megtisztelő bizalomért, melylyel bennünket kitüntetni, és azon jóindulatú támogatásért és elnézésért, melyekben hivatalos működésünk közben bennünket részesíteni méltó ztattak. I De hálás köszönetét mondok a Főispán ur ő Nagyméltóságának is, aki mindig atyai jóindulattal irányította a tisztikar tevékenységét s a kinél a munka, a tehetség és a nemes törekvések mindenkor igazságos méltatásban és elismerésben részesültek- Van szerencsém ezek után a reám bízva volt hatalom szimbólumait: e vármegye pecsétjét és a pénztár kulcsait Elnök úr ő Nagyméltóságának kezeihez visszaszolgáltatni. Az alispánnak éljenzéssel kisért beszéde után Simontsits Elemér főjegyző a következőképpen szólott : Nagyméltóságu Főispán ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Vármegyénk hagyományos, ősi szokásainak tiszteletben tartása késztet arra, hogy becses türelmüket nehány szóval én is igénybe vegyem. Statútumaink a vármegye levéltárát különösen a főjegyző gondjaira bízzák; innét van az, hogy a hat évi megbízatás leteltével, a levéltár kulcsát a tisztujitó-szék elnökének kezeihez letenni az én tisztemet képezi. Kettős jelentősége volt előttem mindig e- kulcsnak, tek. Törvényhatósági Bizottság, mert nemcsak olyan eszközt láttam benne, melylyel a mi levéltárunk nehéz vasajtait illetéktelen kezek,, vagy egy esetleges pusztító tűz elől gondosan ellehet zárni, hanem egyszersmint olyat is, melynek segélyével ugyanezek a vasajtók, a vármegye hagyományos közszelleme iránti érdeklődés és a közügyek iránt a kebelben élő szeretet lángjai számára megnyithatók. Mert — nézetem szerint — téved az, aki a mi levéltárunkat porlepte faszcikulusok rakhelye gyanánt tekinti csupán; kegyeletes, szent hely az, tek. Törvényhatósági Bizottság, e vármegyének pantheom, melyben a mi közéletünknek letűnt nagyjai : Bezerédj István, Bartal György, Sztankovánszky Imre és a többiek, az ő hatalmas egyéniségüket legjobban megörökítő szellemi munkáikban, láng- lelkük e hü fényképeiben tovább élnek. S épen azért soha se mulasztottam el, azokat a fiatal tisztviselőket, akiket akár a hivatás, akár a közügyek iránti nemes érdeklődés a vármegye jegyzői karának kötelékébe vezetett, levéltárunk használatára utalni, mert meggyőződésem, hogy a vármegye valódi közszellemét megismerni a legjobban úgy fogják, ha ez iránt magukat, a mi klasszikusainkat kérdezik meg. Midőn ezt a kulcsot 0 nagyméltósága, a Főispán ur kezeihez a legmélyebb tisztelettel leteszem, egyúttal megragadom az alkalmat, hogy a vármegye tek. Közönségének nagyrabecsült bizalmáért hálás köszönetemet nyilvánítsam. édes ismerős neveket a betegek és holtak közt. Eddig Becsben száz colerabetegből csak négy gyógyult ki; gróf Gyulaynak, kiről nemrég beszélték, hogy herceg és főcommendás lesz, szép fiatal menye már többször jobban volt, mégis végre kiszenvedett! Mennyire kell aggódnom jó atyám miatt, ki tiszti dolgaiban kénytelen a nép közé vegyülni, de vigasztalnak nemes szavai, hogy »az Isten el nem hagyja azt, a ki polgártársainak szükséges!« Noha báró Stift6 úgy akarja, hogy a coléra nem ragadós, mégis elzárásra készítik a várost, mert az udvari i emberek reszketnek Schönbrunnban Ő Felsége declarálta, hogy nem engedi az elzárást; de minek költünk el százezreket ilyen czélra, ha nem használják mikor készen van ? Még azt is eltiltotta a császár, hogy a kvártélyokat elzárják, mivel a nép már zúgolódni kezdett. Minket jó sorsunk Schön- brunnba hozott és igy a tiszta levegőben mentek vagyunk, de a szív, ha nem kő, felretten és együtt szenved a köznyomorusággal. Lembergben azáltal gyarapodott annyira a nyavalya, hogy melegített lisztet és sót, melyet a betegek gyomrára raktak, a holttestekről mások összeszedték és a piacon olcsón elárusították ; szörnyű nagy lévén a szükség, a nyomorult lakosság azt is megvette! Bécsben a colerának némileg más karaktere van, mert leginkább a belső városban pusztít, hol a gazdagok laknak és nem a külvárosi szegénység közt. De I hát vigasztalás ez ? Mily szomorú homály borítja most hazánk gazdag földjét, mennyiféle baj éri országunkat! Büszkeséggel olvasom atyámnak bölcs rendelkezéseit, melyeket országszerte utánoznak. Ilyen nemes színben tűnik ő fel Orosz Józsefnek 6 Kir. tárnokmester. 6 Udvari főorvos.
