Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-29 / 52. szám

1901. deczember 29.

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

S’inontsils Elemérnek zajos tetszéssel fogadott szép beszéde után Perczel Dezső bizottsági tag jelentette ki, hogy ma, mikor a tisztikar mandátuma lejárt, benső szükségét érzi annak, hogy visszapillantson a lefolyt hat év munkásságára, s elvonul lelki szemei előtt az a buzgalom, önzetlen munkásság, kötelességérzet, amit a derék tisz.ikír kilejtett.

Éppen azért a bizottság tagjai nevében a anegye közönségének bizalmát, elismerését és köszönetét nyilvánítja, s kéri, hogy ennek a közgyűlés jegyzőkönyvében is kifejezést adjanak.

Ezen indítványt helyesléssel fogadta a közgyűlés, mire a főispán kijelentette, hogy a tisztikar tagjai állásukról lemondván, — az ülés további folyamára jegyzőül Totth Ödönt, ügyészül Őrffy Lajost kéri föl.

A kijelölő választmányba a főispán kinevezte: Perczel Dezsőt, Sztankovánszky Jánost és Kovách S. Endrét, a közgyűlés által pedig Jeszenszky .Andor indítványára megvalasztattak : Bernrieder József, dr. Kratnolin Emil és Boda Vilmos.

Ekkor a főispán az ülést felfüggesztette s a kijelölő bizottság tagjaival tanácskozás végett visszavonult a mellékterembe.

Rövid idő múlva a főispán ismét megnyitotta az ülést és bejelentette, hogy a kijelölő választmány az egyes állásokra egyhangúlag jelölte a jelentkezőket.

E őször is DÖry Pált jelentette ki egyhangúlag megválasztott alispánnak, ki aztán zajos és hosszantartó íl enzések s meleg ovációk mellett a következőket mondotta:

Nagyméltóságu Főispán ur!

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság !

Meghatva mondok köszönetét a tek. Törvény- hatósági Bizottságnak megiisztelő bizalmáért, mely most immár harmadizben emel erre a dszes helyre, a törvényhatóság első tisztviselői állásába s ez által abban a kitüntetésben részesít, a melynél nagyobb a törvényhatósági közszolgálat terén — nincsen.

De minél mélyebben érzem a tek. Törvény- hatósági Bizottság bizodalmának becsét, annak boldogító és megii-ztelő hatását, annál élénkebben jelentkezik lelkiismeretemnek azon parancsa, hogy az újabban reám bízott állás betöltésével járó, sokoldalú és nagyszámú feladatoknak s az ezekkel kapcsolatos, terhes felelősségnek súlyát egybevessem csekélységemnek — hogy úgy mondjam — hord- képességével, tetterejével. — A szigorú mérlegelés közben elém tárul — nagy körvonalakban egész történetével — azon, majdnem teljes 25 évi időszak, melyet a tekintetes Törvényhatóság szolgálatában eltölthetni szerencsés lehettem.

Egy' negyed század nemzetek életében is számot tevő időszak, annál nagyobb az az egyesnek arasznyi életében s noha az idő rohanó áradatában abból, amit magával sodor, sok értékeset vet fel s tapaszt ilati kincseket juttat a legegyszerűbb indivi- diumnak is. mindazonáltal kétségtelen, hogy a tetterőre csökkentőleg hat, kivált, ha az időszak a munkálkodás és dolgozásnak idejére esik. — Nincs oly kitűnő rendszerű gépezet, melynek használhatóságán egy negyed százados működés hátrányos nyomokat ne hagyna.

Ezért nehéz megadni önmagámnak a választ arra a kérdésre, nem szerénytelenség-e — az irányomban imént megnyilatkozott bizalom mellett is — a felajánlott kimagas’ó állást elfogadni ?

De minthogy' az utóbbi időben megingott egészségi állapotomban kedvező fordulat állott be, s orvosi tekintélyek is annak helyreállításáról biztosítottak ; minthogy az állásomhoz fűződő munkakört ismerem, de ismerem azt a kiválóan becses támogatást is, amelyben egyré-zt a törvényhat. tisztikar, másrészt a tek. Törvh. Bizottság részéről közvetlenül és hivatalos szolgálatom hosszú folyama alatt találkozhatni s erencsém volt, ezeket igaz törekvéseimhez és még meglevő tetterőmh'iz adom és megtalálom bennök azt az alapot, a melyen a számomra kijelöl-, ezen kiváló heiveta szerénység sérelme nélkül elfogadhatónak vélem.

Nem hallgathatom el, hogy a tek. Törvény- hatóság felmagasztosult bizalmából örömmel fogadom újból ezen állást, mert hisz egész valóm any- nyira összeforrt ezen nemes vármegye közéletével és világával, annyira a vármegyéé vagyok a jelenben és voltam mindenkor a múltban, hogy még a legvérmesebb ábrándok korában sem hittem az olyan csábos fényű csillagokban, a melyek a vármegye határain kívül kináhak s-ámomra boldogulást. Ez is a hála és öröm vegyes érzelmei között bátorít annak kijelentésére, hogy az újból kijei ilt állást hálás köszönettel foga lom. Ölömmel maradok a vármegye munkása, mig a reám bízottakat erőm ellátni engedi, s ha ez bármily rövid idő alatt is elégtelennek mutatkoznék és eltalálna hagyni, akkor is fogom tudni kötelességemet, s nem fogok visszaélni a tek. Törvényhatóságnak — nekem mindennél becsesebb — bizalmával. De mint távozó is a vármegyéé akarok maradni, s a vármegyei rokkantak táborába is két kedves fegyverrel óhijtok majd visszavonulni: önérzetem és a tek. Bármegye csorbítatlan bizalmával.

Midőn ezek után a reám bizott hatalomnak jelvényeit mély köszönettel átveszem, programmom részletezésétől a tek. Törvényhatósági Bizottságot megkímélendő, csupán annyit kívánok ünnepélyes igéretképen kijelenteni, hogy: éber és gondos őre akarok lenni e nagymultu vármegye hagyományainak ; szigorú és pontos végrehajtója úgy az országos kormány, mint a tek. Tótvény hatóság rendelkezéseinek, a reám bizott hatalmat pedig a jogegyenlőség szent elveinek megfelelően, párt és felekezeti különbség nélkül, igazságozatt és törvényesen mindig

akként igyekszem kezelni, hogy a közszabadság sérelme nélkül az egyesek igazat — a kunyhókban és palotákban egyaránt — mindenkor egyformán teljesen érvényre jussanak.

Úgy magamat, mint a vezetésem a’á kerülő tisztikart is a tek. Törvényhatóság bizalmára, csendes, becsületes és ernyedetlen munkássággal méltóvá tenni akarom. Ezekhez kérem úgy a nagy- méltóságú Főispán urnák, mint a tek. Törvény- hatósági Bizottságnak kegyes támogatását. (Szűnni nem akaró éljenzés.)

A többi állásokra is egyhangúlag választották meg az egész tisztikart, melyben semmi változás sem történt; megmaradt mindegyik eddigi állásában. És pedig :

Főjegyző: Sitnonlsits Elemér.

I. aljegyző : Forster Zoltán.

II. » Dr. Éty Márton.

III. » Szévald Oszkár.

IV. > Dr. Szentkirályi Mihály.

V. » Jasek Sándor.

Tiszti ügyész: Fórdos Vilmos. (Hosszas viharos éljenzés.)

Árvaszéki elnök: Kurz Vilmos.

» ülnökök: Vargha Lajos, Pap Gyula, Kor- bomcs Dezső, Haypál Sándor, Steinfeld Béla. Árvaszéki I. jegyző: Péchy János.

» II. » Laki Ottmár.

Főpénztáros: Módly László.

Ellenőr: Ferdinánd János.

Gyámpénztáros: Bodnár István.

Járási tisztviselők.

A központi járásban főszolgabíró : Nunkovils Ferenc; a vö/gyséyiben: Perczel Béla; a duna- fóldváriban: llassovszky Julián; a tamásiban : Szévald Móric ; a Simontárnyaiban : Pesthy Elek ; a dombóváriban : Nagy István. Szolgabirák : Bajó Pál, br. Jeszenszky György, Halász Géza, Szent- iványi Miklós, Bajó János, Késmárky Dezső, Sörös József, Reich Oszkár.

Ezután a főispán a következő tiszteletbeli tisztviselőket nevezte ki :

Tb. tiszti ügyészekké: Totth Ödön, Török Béla, Dr. Leopold Kornél, Késmárky Iván, Fórdős Géza, Dr. Kiss Ernő, Dr. Müller János, Dr. Pál- fóldy Lajos, Dr. Rolf Aladár.

Tiszteletbeli főjegyzővé : Forster Zoltán.

Tb. főszolgabíróvá : Szentlványi Miklós.

Tb. aljegyzőkké : Stankov ánszky Imre, Dr. Bernáth Béla.

Tb. tiszti főorvosok: Dr. Hevessy Gyula, Dr. Láng Frigyes, Dr. Piringer József, Dr. Kohlt Gábor.

az 1830 ki Diétáról irt munkájában is, mely itten szenzációt csinál. Vájjon otthon ismerik-e e könyvet; talán meg sem lehet kapni — nálunk igen tiltva van. Pedig »il n’invente point —- il communique le fait!« Dobogó szívvel értesülök ebből, hogy mennyi derék nagylelkű férfival dicsekedhetik hazánk. A jövő országgyűlés nagy hasznot igér, most midőn a félreértéseknek vége vagyon és a jó császár mellett oly hazafi áll, mint gróf Reviczky. Orosz munkája is bizalmat ébreszt a diétára, bár figyelemmel olvasnák a külföldön, hol a magyar törvényekről oly keveset tudnak, mint mi szegény asszonyok a corpus jurisról. Most tartotta meg herceg Metternich harmadik házasságának lakodalmát és a társaságban azt a »bon mot< csinálták, hogy c est la premiere fois que la clémence et F innocence sout entrees dans la famille Z . . .« Mert Metternich Clemens és Odeschalchi Innocens hercegek mindketten a gróf Z . . . családba házasodtak.

Vége lesz ismét egy esztendőnek, melynek már utolsó lépcsőjén állunk; elnyeli azt is az örökkévalóság tengere, mely időt és teremtményt magához ölelve, homályos örvényéből többé soha vissza nem bocsátja, a mit egyszer elragadt. Sok a baj és keserűség az életben és hogy a szív ezeket elviselhesse, reászorul a szerencse kedvező mosolyára, de főképen a religióra, mely nélkül nyomorult a halandó ; h'szen tapasztaljuk az Ftentagadás következéseit, a sok bűnt, öngyilkosságot. Igaz, hogy az esztelen fanatizmus is századokon át volt kútfeje az emberiség szerencsétlen sorsának, csakhogy most az ellentétbe lépünk át, pedig az igazság ebben is a keskeny középuton található fel. A nemzetek sem lehetnek boldogok, mig az egoizmus ördögét ki nem űzve, Isten irgalmasságába nem vetik bizodalmukat Ily ünnepélyes órában vessen kiki számot magával.

Boldog, ki mint édes atyám — mert feléje fordul ma gondolatom — teljes megelégedéssel nézhet vissza hosszú életére ! Nálunk a hazafi és művelt mezei gazda hivatal nélkül is hasznára válik a közjónak, hát még a ki bölcsen és szigorúan kormányoz egy nagy közönséget, minden súlyos terhet egyedül viselve. Ezért kíván a magyar új esztendőre oly okosan mindenekellött »Erőt-egészséget!« Anynsz úr is beszélé a minap, hogy mennyi dolgot ád atyámnak a Vármegye, hány hivatalt egyesit személyében, nemrég is hónapokat töltvén egyfolytában Szeyzárdon, hol reája nagyobb a szükség mint valaha I

(1832.) Az ifjabb király ellen történt szörnyű attentatum7 (aug. 10.) felizgatott mindenkit és minden viszonyt. De a milyen a vi'ág, hamar el lett felejtve ezen rettentő dolog, nem beszél már senki felőle, az udvar is egészen megnyugodott és még többször láthatni a sokaságban, mint annakelőtte. Nagyobb ijedtséget okozott nemsokára hirtelen betegsége ; az orvosok mind egyetértettek, hogy két órát sem élhet — de hála Istennek, már ment a veszedelemtől. Egy »influenza* nevű, eddig ismeretlen nyavalya uralkodik most, melyet hideglelés előz meg és száraz fájás követ; negyvenezer ember fekszik benne, — azelőtt csak >gripp«-nek mondották.

(1834.) Anderson ismét minket kért fel megtudni, hogy a gróf Széchenyi István által projectált Dunaregulátio el van-e már kezdve? és az ország költségén lölyik-e ezen munka ? Igaz-e, hogy Orsómnál a kősziklákat már törik és hogy a szultán is nagy summa pénzzel támogatja ezen munkát ? Némelyek azt hiszik, hogy Széchenyi Amerikába megyen, sőt egyhamar vissza sem fog jönni! Én attól

' Reindl nevű kapitány reálőtt V. Ferdinándra, ki még atyja életében megkoronáztatott.

tartok, hogy mig a regulatio megtörténik, — nagyon is »sok viz lefolyik a Dunán.« Hiszen még a lánchidat sem építik I

Nemrég Mayer bankár úrral, ki férjemet felkereste, sok nevezetes tárgyról beszéltünk és ezen eleven elméjű financier nagy értelmességgel szólott, különösen a gőzhajózásról és dohánytermelésről. 0 Magyarországon és főképpen Tolnában a dohány- mivelés állapotát jól ismeri és az atyám által beszerzett és elterjesztett amerikai magvakat, mint a legjobb fajtát dicséri. Vétek — rnondá — hogy ezidén is a kormány kénytelen ötvenezer mázsa dohányt Amerikában vásárolni, holott ezen pénz inkább Magyarországba mehetne, ha több figyelmet fordítanának a dohányültetésre.

A honi közhiteire pedig nem örvendetes világot vet, hogy vármegyénk elégséges fundus publicus hiányában, bécsi bankházra szorul. Férjem ugyanis kelletlenül engedve a megbízásnak, mint közbenjáró elmenvén Sinához: ő kimondotta hajlandóságát a pénz kölcsönzésére, de nem a vármegye, hanem atyám obligátiójára, mire nézve levélben is nyilatkozott. De nem hisszük, hogy ezt akár a vármegye, akár atyám elfogadhatná.

Az országos emlékszobor iránt férjem eljárt atyámnak és gróf Andrássy Györgynek kívánsága j szerint. Glanz szobrász Berlinből ideköltözvén, a Wiedeni külvárosban ateliert állított és productumait jó foganattal hasznosítja. O készité Berlinben a Blücher szobrát és a National - Denkmal-on a | -Waterloo-i és kulin i ütközetek basrelieljeit. Nagy > szerencsének tartaná az emlék elkészítését, csak az ideá-t ismerje meg, hogy minő formában legyen? Ha már volna rajzolat, annak közlését kéri, de ő is szolgálhatna uj projectumokkal. Arra is ajánlkozik, hogy az emléknek Magyarországon készülő részeire 1 felügyel és az illető vashámorokat is megvizsgálja. Megtekintettük Glanz kiállított számtalan műveit is.8

(181p.) A mindennapi élet lágy álmaiból hirtelen rántotta ki a várost egy nagy esemény, a császár halála! Nekünk, kik közelében javulását és ! felgyógyulását hittük, váratlan volt a csapás. Feb-