Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

2.

TOLNA VÁRMEGYE.

1901. december 15.

A közkormányzat minden ágában, a közjogok, az egyéni és polgári szabadság kérdésében, úgyszintén a szociális kérdésekben Széli Kálmánnak valódi szabadelvüség- töl duzzadó az ország nemzeti, kulturális és anyagi érdekeit előmozdító, magasan szárnyaló politikája érvényesül — szemben a radikalizmussal, a mely a fennálló állami és társadalmi rend legális kereteit veszélyezteti.

VÁRMEGYE.

Rendkívüli közgyűlés.

Vármegyénk törvényhatósági bizottsága lolyó évi december hó 18-án délelőtt 10 órakor a vármegyei székház gyűlésiemében rendkívüli közgyűlést tart; az állandó választmány ülése pedig folyó évi deczember hó 17-én délelőtt 9 órakor fog a közigazgatási bizottság üléstermében megtartatni. A 31 pontból álló tárgysorozatból kiemeljük a következőket:

A ministerelnöknek O cs. és kir. apostoli Felsége legmagasabb megelégedését és. elismerését tolmácsoló leirata. Bel- ügyministeri rendelet a f. évben megejtendő általános tisztujitásra vonatkozólag. Belügy- ministeri rendelet Mácz Ákos szeghalmi lakosnak a Paks községben felállítandó második gyógyszertár engedélyezése iránt benyújtott kérvényére vonatkozólag. A közigazgatási szakosztály előterjesztése a bérkocsi szabályrendelet módosítása iránt kiadott kereskedelemügyi ministeri rendeletre vonatkozólag. Ugyanazon szakosztály előterjesztése a faiskolák és fásításokról szóló szabályrendelet módosítása iránt kiadott föld- mivelésügyi ministeri rendeletre vonatkozólag. Ugyanannak előterjesztése a községi segélyalapok szervezéséről szóló szabályrendelet módosítása iránt kiadott íöldmivelésügyi ministeri rendeletre vonatkozólag. Vármegyék körlevelei. Az igazoló választmány jelentése a folyó év november havában foganatosított megyebizottsági tag választásokra vonatkozólag. A közegészségügyi bizottság előterjesztése a Tevel községben felállítandó gyógyszertárra vonatkozólag. Alispáni jelentés a községi közigazgatási tanfolyamok szegény sorsú hallgatóinak kiosztott ösztöndijakra

vonatkozólag. Alispáni jelentés a vármegyei számvevőségnél szükségessé vált kisegítő munkaerő alkalmazása tárgyában. — Tiszti ügyészi vélemények: Csibrák község képvi- ! selő testületének a báró Jeszenszky Sándor- j féle alapítvány, Báta község képviselő testületének házvétel, Kurd község képviselő testületének irnoki fizetés javítása, Báta község képviselő testületének szervezési szabályrendelet módosítása, Báta község képviselő testületének óvadék pénz kiadása, ugyancsak Báta község képviselő testületének járda épi- | tés, Bölcske község képviselő testületének vasúti kisajátítási vételár kifizetése, Báta község képviselő testületének utcza kövezés, Gyönk község képviselő testületének járda építés, Báta község képviselő testületének egyes magán kötelezvények érvénytelenítése tárgyában hozott határozatára vonatkozólag. Pinczehely község képviselő testületének a heti sertésvásár beszüntetése tárgyában hozott határozata. Horváth József és társai faddi lakosok kérvénye a takonykor miatt kiirtott lovaik értékének a vármegyei ebadó alapból való megtérítése iránt. Számvevői vélemény Felső- Iregh községnek Szilád; Gyula és Tihanyi István tápdijának fedezése iránt benyújtott kérvényére vonatkozólag. Községi költség- vetések és számadások.

— A közigazgatási bizottság december havi ülését múlt pénteken tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnökle e mellett. Az ülésen részt- vettek : Simontsits Elemér, Kun Vilmos, F'órdős Vilmos, dr. Kramolin Emil, Orffy Lajos, Perszina Alfréd, Szilágyi Gyula, Tihanyi Domokos, Totth Ödön, Perczel József, Wosinsky Mór, Jeszenszky Andor, Kovdch S. Endre, Krcsmarik Pál, dr. Hangéi Ignácz. Távolmaradásukat kimentették: Perczel Lajos és Boda Vilmos.

Az alispáni jelentés szerint az alispáni hivatalhoz beérkezett a múlt hó folyamán 1903 ügydarab, mihez hozzá számítva az október hó végén hátralékban maradt 223 darabot, elintézendő volt összesen 2126, miből 45 drb. közgyűlési tárgyalásra várván, az összes hátralék 153. A csendőrkerületi parancsnokság által közölt esemény jelentés szerint összesen 13 egyén lett elfogva, közülök 9 lopás miatt, 1 rablásért, s 1 gyilkosság, 1 gyilkossági kísérlete és 1 szándékos emberölés miatt. —- A közbiztonsági viszonyobból kapcsolatban megemliii az alispán helyettes főjegyző, hogy Kajdacs és Gindli-család község területén az orvvadászok garázdálkodásai oly mérveket Öltenek, hogy szinte hihetetlen a vakmerőségük és erőszakosságuk, melynek jellemzésére fölemlíti, hogy egy-egy birtokos lakóháza közvetlen közelében éjszakánként 15—20 lövés történik, ami nemcsak az évek hosszú során át sok gonddal tenyésztett vadállományt fenyegeti teljes pusztulásáéi, hanem a mellett, hogy az ottani állapot merőben ellenkezik azzal a törvényes renddel, melyet a vadászati törvény rendelkezései céloznak, ma már az életbiztonságot is fenyegeti — Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás kajdacsi birtokán az orvvadászok legutóbb már a szolgaszemélyzetre is reálövöldöztek és azokat egy más alkalommal szolgálatuk teljesítésében életveszélyes fenyegetéssel akadályozták. Ennek következtében az alispán helyettesfőjegyző indíttatva érezte magát, hogy a mennyire azt hatásköre megengedi, e két község területén kivételes intézkedést léptetek életbe. — A fegyvertartásról szóló vármegyei szabályrendelet alapján részben falragaszok, részben dobszó utján közhírré tétette a két község területén, hogy a szabályrendelet életbe lépte vagyis 1885. év óta kiadott összes fegyvertartási igazolványokat f. é. december hó 20-tól kezdve érvénytelennek nyi I- vánitja s mindazokat kik lezen időn túl fegyvert tartani óhajtanak fegyverük elkoboztatásának és ki- hágási utón történendő megbüntettetésükterhe alatt kötelelezte, hogy akkorra, a mikor régi igazol- yányuk hatályát veszti, az alispáni hivatalnál uj igazolványért folyamodjanak. — Ez sem lesz ugyan az orvvadászat megszüntetésére szolgáló intézkedés, de ha figyelembe veszi, hogy a két község területén ma 110 fegyvertartási igazolvány van kézben és az uj igazolvány kiadása csak a legszükségesebb esetekre fog szorittatni, hiszi hogy korlátoztatván azoknak száma, kik látszólag igazolt okokból jogszerüleg tarthatnak fegyvert, az ezen fegyverekkel gyakorolt visszaélések is csökkentetni fognak. Fegyelmi eljárás egy községi közeggel, rendbírság pedig egy vármegyei közeggel szemben alkalmaztatott.

Az árvaszéki elnök jelentése szerint a múlt hó folyamán az árvaszékhez 3016 beadvány érkezett, melyhez az előző hóról maradt 1162 darab hátralékot hozzáadva, — elintézendő volt 4258 ebből feldolgoztatott 3391 darab, elintézetlen maradt 867.

A pénzügyigazgató jelentése szerint adókban és illetékekben a múlt hó folyamán 827.897 kor. 92 fillér folyt be, 7221 kor. 79 fillérrel több, mint a múlt év megfelelő szakában.

A kir. főmérnök jelentése szerint az állami és megyei utak jó karban voltak s a kavicsszálütás

Utóbb a szentegyházhoz közelebb az isten szolgájának lakása épült, majd később igen kegyes és istenfélő hivők hajlékai övezhették a templomteret — de mindenkor tisztes távolságban, hogy a templom körül elég nagy térség maradjon.

Ma napság ez a térhagyás az építőművészet sarkalatos törvénye. Ám ki tudja, vájjon kezdetben nem volt-e közvetlen eszmebeli összefüggés az ős oltár körüli térség meg a kereszt hajléka körüli térség között?

A szentegyház előtti tér ős időktől fogva az a hely, hol az ünnepnapi délutáni könyörgés után a falu népe gyülekezett s ma is még gyülekezik sok helyen. Külön a férfia, külön az asszonya, külön a lány, külön a férjes nő. Elébb azonban illendőkép távoznak a szentégyházból, kiki haza viszi énekeskönyvét, csak azhfín indul ünnepi ruhában a. játszóra.

' Különös, hogy miért éppen a szentegyház előtti teret választották játszótérül, hisz más térség is volt, meg van is a falu végén! — Azt mondhatja bárki is, hogy ez már igy szokás, igy volt régen is, igy van mostan is.

Hát legyen úgy! más nemzetbeliek nem keresik a templomteret, mindegy nekik: akár hol, csak hely legyen ; de a törzsökös magyarnál bizonyosnak látszik, hogy — mig a templom künn a házak során kívül állt — ott volt a játszó. A hagyomány e tekintetben nem változott, csak a nép tudatából ment ki s ha a teret hajlékok veszik is körül: az oltártemplom és körülte a szabadtér — mint lényeg — megmaradt.

Vármegyénk sárközi népe, az ősi hagyományhoz hiven, csak nem régen is a szentegyház előtti

térre ment a játszó-ra. Manapság a szinteret ugyan át tette a korcsma udvarára, de hogy miért? azt bajos megmondani.

Egyik azt mondja, hogy valamelyik régebbi, sivárlelkü lelkipásztornak nem tetszett a szentegyház előtti vigalom; más meg úgy tartja, hogy a korcsmában muzsika szól, hát arra lehet csak tánczolni.

Valószínű, hogy mindkettőnek igaza van: csak az a különbség, hogy tánczolnak akkor is, ha nem szól a muzsika — énekszóra ; meg ha szól is, akkor is csak az a tánczforma járja, mint az énekszónál. Aztán az nem is olyan táncz, mint a milyent akármiféle más mulatságon, vagy mindjárt ott helyben a játszóhoz nem tartozók járnak muzsika szóra ; meg vannak annak a maga hagyományos rithmusai, szabott lépései, meg vannak- saját különleges törvényei.

De hát mi is az a játszó, milyen is az a táncz ?

Két legfőbb törvénye az, hogy ott teljes ünnepi díszben illik, meg kell is megjelenni és hogy abban férfi részt nem vehet.

Mivel vármegyénk Sárközében manapság úgy szokás, hát menjünk a korcsma udvarára és ott szemlélődjünk. Most még csak a legények és nős emberek foglalják el a helyet; ők nem tartoznak a játszó szereplői közé és ha netán később jókedvükben tánczraperdülnének is valamely csinos hajadon- nal vagy menyecskével, ők a játszó körén kivül álló, oda -nem tartozó mulatók.

De ime, itt jön a Széli Sárika bandája : ezek egy idősek. A'tán jön a Garzó Erzsikéi és igy tovább egy-egy bandában négy-öt esetleg tíz is,

a szerint, amint az iskolából kimaradtak s azóta még pártában vannak. A banda attól nyeri nevét, kit az egy bandába tartozók maguk közül vezetőnek választottak. Majd meg betér a falu legszebb uj menyecskéje több más pajtásival: aztán jönnek a fiatal asszonyok, némelyiknek karján van a lölköm- aranyom is; egy csoport felpártázott iskolás lányka is bekerül, de rnög gyiin az öreg szüle is: «mondok má’ mögneézöm a kis lánykámat». Az a kis lánykám pedig olyan gyönyörű felnőtt hajadon, mint a hajnalban feslő rózsabimbó.

Megtelik az udvar leány meg asszonynéppel; kisebb nagyobb csoportok képződnek; lányok külön, asszonyok külön s a beszélgetés — különös dolog — éppen nem hangos ; mintha ezen a szórakozni jött népen az ünnepi hangulat uralkodnék. Most megjön a Mózeséi: Sárikája, sietve jött, már azt hitte, lekésett a játszóról, pejg mely eé se kezclteék; oda is szól az öreg Garzó-szüléhez, mivelhogy rokonság : Garzó sziile mely nőm kezdteék ? nőm ám lánykám, eryye oda, biztasd e'óket.

De mielőtt a Sárika biztatására elkezdenék a játszót, nézzünk körül, mert van mit nézni, van miben gyönyörködni.

íme itt van mindjárt egy barna-piros arczu kis leány teljes ünnepi díszben; égő fekete szemekkel ; formás kerekded fejecskéjén a homlokbársony, közép-bársony, meg a nagybársony tele bogyó bukréta meg rezgő here diszszel; bíbor iine/ének bodorvászon bol készült ujja alól áttetszik a szép gömbölyded kar s finom szabású kis kezének gyűrűs ujján néhány ezüst gyűrű fénylik; picziny lábait még kisebb piros bársony papucsba bujtatta.