Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-08 / 49. szám
XL évfolyam. 49. szám. Szegzárd, 1901. december 8. TOLNAVARMEGYE POLITIKAI. ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Előfizetési I Egész évre . j Féf évre Negyed évre Egy szám ára | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. ar: 12 korona. 6 > 3 » 24 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en mesrállupitot árszabály sserint számíttatnak. Közegészségügyünk javulása. Aggódás, rettegés között mult el a múlt hónap a gyermekeik egészségét, életét féltő szülőkre nézve. A harangok szomorú bugása figyelmeztette őket arra, hogy ismét az örök enyészet helyére kisérnek ki valakit, aki talán a városban dúló járványos betegség áldozata lett. Kicsi sirhalmok sorjában bővitették az uj temetőt: egy—egy fiatal, ártalan kis élet megszűnését jelölve. Bánatos szülők reményét, örömét, családi boldogságát temették a hideg földbe, s örökös fájdalmas visszaemlékezést, sokszor kínos önvádat hagyva hátra azok lelkében, kik a megválás nehéz gondolatával megvigasztalódni talán sohasem tudnak 1 A szülők fájdalma, szeretett gyermekeik elvesztése fölött, talán a legnagyobb, amit a sors kérlelhetlen keze csapásként mér azokra, kiket az Isten haragja meglátogatott. A családapának fájdalma, gyermekeinek elvesztése fölött érzett bánata megrendít minden érző szivet, mert a szülői szeretet magasztossága és önzetlensége az emberi szeretet egyik legmeghatóbb nyilvánulása. Méltányolni, becsülni kell tehát azt az aggodalmat és gondoskodást, amit az ártatlan gyermekek közt dúló járványok alkalmával a szülők tanúsítanak azért, hogy megmentsék életök folytatásának gonddal ápolt reményeit. A hatóságot a törvény rideg betűi és az emberszeretet érzése utalják arra, hogy ilyen alkalmakkor a járvány terjedésének megakadályozása érdekében megtegyenek minden óvó rendelkezést és elővigyázatot, ami az orvosi tudomány megállapodása szerint a veszedelmes betegség megszüntetésére hatalmukban és rendelkezésökre áll. Vármegyénk közigazgatásának vezetője is a gyermekek közt dúló járványos betegség orvosi constatálása után nyomban megtette a szükséges elővigyázati rendelkezéseket, hogy a baj tovaterjedésének lehetőleg ideje korán útját állja. Azokat az iskolákat, melyekben a betegségek és halálozások a gyermekek között előfordultak, rögtön bezáratta; a téli rideg időkben a templomba járástól szükségesnek látta őket eltiltani, nehogy meghűlések révén a betegség csirája, miazmája erősebben, veszedelmesebben lépjen föl köztük, s még nagyobb bajokra adjon alkalmat. Törvényes kötelességének és az emberi szív sugalta érzésének adott tehát kifejezést ezzel, és gáncs, megrovás ezért nem érheti. Aki tudja, érzi azt, hogy mi az a talán soha meg nem gyógyítható fájdalom, amit a szülők lelkében a gyermekeik elvesztése fölötti bánat kelt, annak elismeréssel kell fogadni a hatóság gondoskodását és a 1 közegészségügy érdekében tett intézkedéseit, mert az emberi élet védelme nemcsak humánus, hanem hazafias kötelességünk is! Ha valami mulasztásról, hibáról szólhatunk, inkább azt kell fölpanaszolnunk, hogy sok esetben a hatóság üdvös intézkedéseit nem kellő erélylyel és pontossággal hajtották végre. Aztán meg azt, hogy némely lelkiismeretlen szülő hanyagságból vagy tudatlanságból nem teljesítette a szükséges elővigyázati intézkedéseket és legnemesebb irányú hatósági rendelkezéseket. Hálával, elismeréssel szólhatunk a hatóság gondoskodásáról, mert a gyermekek közt dúló járvány megszüntetésére megtett minden tőle telhető intézkedést, s ebbeli működésének már látható eredménye is van, mert a betegség ereje hanyatlott s közegészségi állapotaink javulást mutatnak. Azért tehát a szülőknek nem ajánlhatjuk eléggé, hogy az előirt rendelkezéseknek lelkiismeretesen és megnyugvással tegyenek eleget, mert mindnyájunk érdeke követeli azt, hogy a betegség terjedésének megakadályozására szolgáló rendelkezéseket mindenki pontosan megtartsa. Rémhírekkel ne engedje senki magát elrettenteni. A járvány terjedésének idején fekete himlő s egyéb borzalmas betegség föllépte kezdett a hir szárnyán ide-oda repülni. Ezek mind rémlátomások, amiknek TARCA. 'V állomások. (Egy írónő hagyatékából.) Regény. Oh, hogy bomoltunk mind a ketten ! Hogy szeretett és hogy szerettem ! Gyönyörűn indult a regény, Azt hittem, vége soha sem lesz, De közben másba lett szerelmes Egyszer ő — ... egyszer én. Óh, hogy szenvedtünk mind a ketten, Ö nevetett — én is nevettem S tovább siettünk könnyedén, De a szivünk fájt . . . egyre jobban, Tán sirdogáltunk is titokban, Egyszer ő — ... egyszer én. Hogy hallgatunk ma mind a ketten ! Ö elhagyott — én elfeledtem És lett belőlem vén legény. Olyan kaland volt, mint ezer más, De visszasírjuk mégis egymást Egyszer ő — egyszer én. HELTAI JENŐ. Irta : Óboron. Örülök, Lucia, hogy apád az én nevemre ke- resztehetett. Örülök, hogy szép vagy és életteljes, mint egy pompás virág. Örülök, ha mély, csengő, férfias nevetésed hallom. (így nevettem én is, a mig volt min nevetnem.) Boldog vagyok, ha látom, hogy a tükör előtt ülsz és gyönyörködöl a tulajdon szépségeden. Úgy, úgy, csak örülj is rajta. Ez az a kincsünk, a miben legrövidebb ideig gyönyörködhetünk. Hinnéd-e rólam, Lucia, hogy én is szép voltam valaha ? Pedig az voltam. Hozd be kis zsámolyodat és telepedj le mellém. Szép, okos fejed ide hajtsd az ölembe. Szegény Lucia, hát meghalt az anyád még kicsi korodban és csak az apád nevelt? Árva kis madaram! Ugy-e, olvastad már verseimet? Tetszenek ? No látod, Istennek hála, benned nincs az »isteni szikrából semmi. így még van kilátásod arra, hogy boldog asszony lehess. Hanem jól tudsz főzni és remekül értesz a háztartáshoz. Ez sokat ér, barátnőm. Ez megbecsülhetetlen. Lásd, én megöregedtem s még máig sem tudom, hogy jön létre egy rántott leves. A házmesterné, a vendéglős zsarolnak, meglop- ■ nak minden felől. Ezután más rend lesz itt, ugy-e | Luciám ? így beszélek hozzá néha órákig. — 0 hallgat és nevet és vidáman mondja: igen, néni, igen. Ekkor megtámadom. — Ne nevezz engem néninek. Mondd csak, hogy: anyám. Mondd, hogy: anyám, Lucia. Ez j olyan boldoggá tenne. A mire ő hozzám simul hálásan, melegen és fiatal szive egész vonzalmával mondja ki a szót; anyám. A másik perczben már kezébe veszi a kézimunkáját és az ablak mellé ül. — Egy idő óta feltűnően sokat ül az ablak mellé. Rálesek . . . Tegnap nálam volt az apja is. ügy látszik, nehezen nélkülözi leányát, de azért a világért sem árulná ezt el, irántam való udvarisságból. Leültettem őt a kályha mellé és theával kínáltam. Istenem, hogy változhat igy meg az ember ? Ha visszaemlékszem az ifjúkori alakjára ! De vájjon Ő milyen szemmel nézeget engem ? Fölébredt bennem valami makacs asszonyi kíváncsiság és megkérdeztem tőle: — Barátom, — ugy-e, ezelőtt harminczöt évvel nem hitte volna, hogy valaha ilyennek lásson ? Lehajtotta a fejét és igen halkan felelt: T .apunk mni száma ÍO oldalra, terjed., Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, liogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
