Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

2.

TOLNA VARMEGYE.

1901. december 8.

semmi alapjok nincs. Az örvendetes valóság az, hogy a járványosán föllépett vör- heny-betegség ereje napról-napra szűnő félben van, s remélhetőleg rövid idő múlva ismét teljesen normális állapotba jut a mi városunk közegészségügye is. És ha alapos reményeink megvalósulnak, ebben része, érdeme lesz közigazgatási hatóságunknak, mely idejekorán teljes erélylyel és hálára kötelező buzgalommal igyekezett a betegség tovaterjedésének megakadályozása érdekében megtenni a szükséges óvó rendszabályokat.

A gyermekeik életéért egészségéért aggódó szülők megnyugvással fogadhatják azt a kedvező jelentést, hogy most már a járvány nem emelkedik, hanem szünőfélben van és igy nem kell többé a kétségbeesés és aggodalom rémképeit magok elé idézni, mert a halál angyala visszavonult öldöklő munkájától és ismét a gyermekek őrző angyala foglalta el helyét a szülők családi boldogságának fészkében, hogy elűzze lei- kökből az aggodalom és bánat sötét, nehéz felhőit.

VÁRMEGY E.

_____

— A központi választmány deczember hó ,12-én ülést tart, melyen a képviselőválasztók jövő évi végleges névsorát fogják bemutatni.

— Jogtalan és önhatalmú vadászat miatt indított ügy elbírálása a közigazgatási útra tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1901. évi szeptember hó 2-áu hozott (120,999.) sz. határozata.)

— A ki gyermekeknek baptista tanok terjesztése czéljából lakásán előadásokat tart, zugiskola tartása czimen nem büntethető. (A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 4809. sz. határozata.)

— Jegyzői nyugdíj-alapot személyes illeték- mentesség nem illet meg. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 9834/1900. P. sz. határozata.)

— Körjegyző vagy köszégi jegyzőhöz adóbizonylat kiállítása iránt intézett kérvény bélyegmentes. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 5661/ 1900. P. sz. határozata.)

— A cselédek utadómentességéböl azoknak a többi községi pótadók alól leendő felmentésére jogérvényes következtetést vonni nem lehet. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 1901. évi 169. k. sz. határozata.)

— A községi igazoló választmány határozat- képességéhez nem szükséges valamennyi tagnak jelenléte, hanem a tagok többségének jelenléte is elegendő. — (A m. kir. közigazgatási bíróságnak

1900. évi 3048. K. számú határozata.)

— Vasúti vágányok közt való tartózkodás által elkövetett testi épség elleni kihágás miatt folyamatba tett ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak

1901. évi január 11-én hozott határozata.)

— A gyámpénztári tartalék-alap árvaház létesítésére felhasználható, ha az árvaház 7 éven felüli elhagyott gyermekek elhelyezésére is szolgál. — (A belügyminiszternek 74,603/1901. sz. a. kelt határozata.)

HÍREK.

— Személyi hir. D'óry Pál, vármegyénk közszeretetben álló alispánja múlt csü törtökön este, hosszabb távoliét után visszatért Szegzárdra s örömmel konstatálhatjuk, hogy a délvidéki üdülés egészségét teljesen helyreállította.

—A pécsi püspök adományai. Megyés püspökünk a közeledő karácsonyi ünnepek alkalmából a szegzárdi r. kath. óvodának és a népkonyhának, valamint a bonyhádi irgalmas nővéreknek egyenként 200 koronát adományozott.

— Anyakönyvvezetöi kinevezések. A m. kir. belügyminiszter Diczenly Pál rnajosi jegyzőt ugyanoda anyakönyvvezetővé, Pápay Gyula segédjegyzőt pedig a mózsi kerületbe anyakönyvvezető-helyet- tessé nevezte ki.

— Uj legényegyleti elnökök. A dunafóldvári kath. legényegylet elnökökévé Bíró Imre plébánost, alelnökévé Rathmann András káplánt, a szegzárdi legényegylet elnökévé W'ólfel Ferencz káplánt s a szigetvári legényegylet elnökévé Horacsek Endre vikáriust nevezte ki a megyés püspök.

— A főgimnázium bezárása. A szegzárdi főgimnázium tanulói között is több, súlyos természetű vörheny-megbetegedés mutatkozott: azért Simontsits Elemér vármegyei főjegyző rendeletére folyó hó 16-ig a főgimnáziumot is bezárták és a gyermekeket a templomba járástól is el! tiltották, mert a hideg kövön, íodetlen fővel állva és térdepelve — a téli időben — a gyöngébb szervezetű gyermekek köny- nyen meghűlhetnek és minthogy meghűltén könnyen beleeshetnek a járványos betegségbe, s ez esetben a betegség lefolyása is sokkal veszélyesebb, amig talán máskép megmenekülhetnének tőle.

— Nagy elite-hangverseny. Mint lapunk múlt számában már jeleztük, holnap este 8 órakor a »Szegzárd Szálló« nagytermében olyan műélvezetnek lesz részese vármegyénk székhelyének közönsége, aminőhöz — emlékezetünk szerint — még eddig nem volt szerencséje. A Grünfeld- Bürge r-féle kamarazene vonósnégyes, melynek nemcsak a fővárosban, hanem Eu- rópaszerte nagy hire van, lejön hozzánk egy estére és a klasszikus zene legkiválóbb darabjait mutatja be közönségünknek. Velük együtt részt vesz a hangversenyen Pevny Irén, a budapesti operaház legkitűnőbb művésznője, kinek énekművészeiéről a legszigorúbb kritika is teljes elismeréssel szokott megemlékezni. — Reméljük, hogy városunk és vidékének közönsége lelkesedéssel fogja honorálni ezt a ritkán kínálkozó műélvezetet és zsúfolt terem fogadja a főváros és a magyar opera ezen kiváló művészeit.

— Papszentelés. A múlt héten szentelte fel Hetyey Sámuel megyés püspök az egyház áldozópapjává Schäfer Józsefet, aki első szent miséjét Diós- Berényben tartotta meg.

— Dunafödvár-mármarosszigeti ut. A múlt héten fogadta Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter a képviselőházban azon küldöttséget, melyet Hajdú-megye nevében Rásó Gyula alispán, Debreczen város részéről pedig Komlóssy Arthur polgármester-helyettes vezetett a dunaföldvár-deb- reczen-máramarosszigeti transzverzális kőut kiépitése és a debreczen-tokaji ut államosítása érdekében. A miniszter kilátásba helyezte, hogy bővebb tanulmányozás után már 1902-ben megkezdi az utak építését.

— Névnapi szerenád. Dr. Fent Ferencz szeg- zárd-ujváiosi plébánost nevenapjának előestéjén a szegzárd-belvárosi kath. olvasókör dalárdája szerenáddal lepte meg. Ugyanez alkalommal Baka István, a szegzárd-ujvárosi r. k. ifi. egyesület se- niora szép beszédben fejezte ki az egyesület őszinte tiszteletét és szeretetét, mint az egyesület elnöke és megalapítója iránt. A megemlékezést az ünnepelt meghatottan köszönte meg. Másnap a köztiszteletben álló és rokonszenves plébános jóbarátai és ismerősei jókivánatait fogadta'

— Színészek Szegzárdon. Jövő csütörtökön érkezik meg városunkba Kövi Ede színigazgató jól szervezett társulatával és szombaton a »Kis szökevény« cimü hírneves operettel kezdi meg előadásait. Az igazgató szépszámú bérletet gyűjtött városunkban s igy reménye lehet szép pártolásra.

— Én mindig, egész életetemben egyformának láttam. Az én szemeimben nem változott semmit. Mert én csak a régi Luciát látom még most is. A régi Luciát, a kinek minden kellett ezen a földön, — csak a boldogság nem.

Csodálatos, — mintha ugyanezeket a szavakat hallottam volna már valakitől valamikor. Talán éppen tőle, ezelőtt harminczöt évvel.

— A boldogság — felelém — hogy ne kellett volna ! Nem tudja, hogyan kerestem ? Csakhogy mindig rossz helyen. Ő pedig makacskodott, — bujt előlem, nem engedte elfogni magát. Mig végre belefáradtam a folytonos hajszába és engedtem futni, mig végkép eltűnt a látkörömből. Nem én vagyok az oka

— Hát talán én ? — kérdezte hevesen, hogy szinte meglepett.

— Oh bizonyára ön sem. A végzet.

Lucia pedig, aki azalatt a hátuk mögé lopó- zott, megszólal:

— No lám, ti a szerelmetekről beszéltek?

Ez a természetes hangon ejtett, józan és kissé

felületes megjegyzés, olyan furcsán érintett, hogy szinte elpirultam.

Az apja nevetett, olyanformán, mint az asztmás öreg urak szoktak. Félig rekedten és kissé köhögve.

— Éppen nekünk való téma — mondta, önmagát gúnyolva, előbbi heveskedéséért. — Az ember igy a tűz mellett ülve megfeledkezik magáról és arról, a mi körülötte van. Az emlékek hatása

alatt a jelen szétfoszlik, — megsemmisül s a múlt úgy lép elénk, mintha még mindig volna valami kis Köze hozzánk. Az imént már majdnem szemrehányással illettem, nemde? Ilyen bolond az ember. |

Mintha a tegnapi árnyékunknak a szemére vethetnők, hogy kissé görbének és idomtalannak mutatott minket ?

Elhallgatott és kopasz fejét a leánya karjához dörgölte.

— Ez, ez — mondta aztán — ez az egyetlen valóság, a mi a múltból fennmaradt. Nem em| lék, nem árnyék, hanem eleven élet és igazság. Ez a leány.

Nem földi szeretettel nézett rá és kulcsolta át izmos derekát kezével. — Lucia lehajtotta vállára a fejét, úgy nézte. Engem meghatott a kettőnek egymáshoz való szeretete s úgy éreztem, én is részt kérhetek belőle.

— De a kisasszony férhjez fog menni és itthagy mindkettőnket. Két bolond, rajongó öreget, a kiknek a szive megmaradt gyermeknek és naivnak. Mit fogunk mi akkor tenni ?

De Lucia nevet. El sem pirul, csak nevet. Szinte boldog vagyok, amialatt azt hiszen, hogy a szive még érintetlen és szab id. De hátha' csak tettet ? Ki fogom lesni. Igen, kilesem . . . Ma délután régi írások közt kutattam és megtaláltam Lucia apjának egy pár levelét. Nem mondhatom meg, milyen érzelmek közt olvastam őket végig.

Mennyire szeretett engem ez az ember !

A leveleket hozzácsatolom emlékirataimhoz, hogy halálom után olvashassák őket.

Halálom után . . . Nem értem, miért gondolok örökké a halálra. Hiszen még csak hatvan éves vagyok! Más asszony az én koromban még fiatalosan öltözködik, fűzőt visel és kivágott czipő- ben jár. Hátha beporoznám egy kissé hajamat ? Az egészen jól festene rajtam, miután az arczom szinte sötét s a szemöldökeim majdnem egészen feketék. Ismertem egy asszonyt, a ki esténként, mielőtt lefeküdt, mindenféle masszírozó készülékekkel ápol- gata az arczát. Az ilyen massage eltünteti a rán- czokat. Talán megpróbálnám ? De vájjon használ-e ?

Nem. Nem tudom. Lucia meglepetve. Annyi azonban bizonyos, hogy ezentúl jobban öltözködöm. Hol nagy lány van a háznál, ott az anyának is ki kell tennie magáért. Mert hisz én most anya vagyok !

Igen rendelek magamnak két utczai öltözéket, egy látogató-ruhát, meg egy itthonra valót. Valamikor szép pongyolákat viseltem és teljesen a sa- | ját ízlésemre kombináltam őket. Hátha sikerülne még kitalálnom valamit? . . . Borzasztó, hogy j minduntalan kezembe kerül egy-egy vers a régiek közül. És micsoda versek j Nem értem, mért nern szagattam őket széjjel, vetettem volna a tüzbe.

Lucia még megtalálja, elolvassa s azt hiszi, minden szó igaz, a mit Írtam.

De hogy is lehet ennyi ostobaságot össze- i firkálni a szerelemről ?