Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

2. TOLNA VARMEGYE. 1901. december 8. semmi alapjok nincs. Az örvendetes való­ság az, hogy a járványosán föllépett vör- heny-betegség ereje napról-napra szűnő fél­ben van, s remélhetőleg rövid idő múlva ismét teljesen normális állapotba jut a mi városunk közegészségügye is. És ha alapos reményeink megvalósulnak, ebben része, ér­deme lesz közigazgatási hatóságunknak, mely idejekorán teljes erélylyel és hálára kötelező buzgalommal igyekezett a beteg­ség tovaterjedésének megakadályozása ér­dekében megtenni a szükséges óvó rend­szabályokat. A gyermekeik életéért egészségéért aggódó szülők megnyugvással fogadhatják azt a kedvező jelentést, hogy most már a járvány nem emelkedik, hanem szünőfélben van és igy nem kell többé a kétségbeesés és aggodalom rémképeit magok elé idézni, mert a halál angyala visszavonult öldöklő munkájától és ismét a gyermekek őrző an­gyala foglalta el helyét a szülők családi boldogságának fészkében, hogy elűzze lei- kökből az aggodalom és bánat sötét, nehéz felhőit. VÁRMEGY E. _____ — A központi választmány deczember hó ,12-én ülést tart, melyen a képviselőválasztók jövő évi végleges névsorát fogják bemutatni. — Jogtalan és önhatalmú vadászat miatt indított ügy elbírálása a közigazgatási útra tarto­zik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1901. évi szep­tember hó 2-áu hozott (120,999.) sz. határozata.) — A ki gyermekeknek baptista tanok terjesz­tése czéljából lakásán előadásokat tart, zugiskola tartása czimen nem büntethető. (A m. kir. belügy­miniszter 1900. évi 4809. sz. határozata.) — Jegyzői nyugdíj-alapot személyes illeték- mentesség nem illet meg. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 9834/1900. P. sz. határozata.) — Körjegyző vagy köszégi jegyzőhöz adó­bizonylat kiállítása iránt intézett kérvény bélyeg­mentes. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 5661/ 1900. P. sz. határozata.) — A cselédek utadómentességéböl azoknak a többi községi pótadók alól leendő felmentésére jogérvényes következtetést vonni nem lehet. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 1901. évi 169. k. sz. határozata.) — A községi igazoló választmány határozat- képességéhez nem szükséges valamennyi tagnak jelenléte, hanem a tagok többségének jelenléte is elegendő. — (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 1900. évi 3048. K. számú határozata.) — Vasúti vágányok közt való tartózkodás által elkövetett testi épség elleni kihágás miatt fo­lyamatba tett ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1901. évi január 11-én hozott határozata.) — A gyámpénztári tartalék-alap árvaház létesítésére felhasználható, ha az árvaház 7 éven felüli elhagyott gyermekek elhelyezésére is szolgál. — (A belügyminiszternek 74,603/1901. sz. a. kelt határozata.) HÍREK. — Személyi hir. D'óry Pál, vármegyénk köz­szeretetben álló alispánja múlt csü törtökön este, hosszabb távoliét után visszatért Szegzárdra s örömmel konstatálhatjuk, hogy a délvidéki üdülés egészségét teljesen helyreállította. —A pécsi püspök adományai. Megyés püspö­künk a közeledő karácsonyi ünnepek alkalmából a szegzárdi r. kath. óvodának és a népkonyhának, valamint a bonyhádi irgalmas nővéreknek egyen­ként 200 koronát adományozott. — Anyakönyvvezetöi kinevezések. A m. kir. belügyminiszter Diczenly Pál rnajosi jegyzőt ugyan­oda anyakönyvvezetővé, Pápay Gyula segédjegyzőt pedig a mózsi kerületbe anyakönyvvezető-helyet- tessé nevezte ki. — Uj legényegyleti elnökök. A dunafóldvári kath. legényegylet elnökökévé Bíró Imre plébánost, alelnökévé Rathmann András káplánt, a szegzárdi legényegylet elnökévé W'ólfel Ferencz káplánt s a szigetvári legényegylet elnökévé Horacsek Endre vikáriust nevezte ki a megyés püspök. — A főgimnázium bezárása. A szeg­zárdi főgimnázium tanulói között is több, súlyos természetű vörheny-megbetegedés mutatkozott: azért Simontsits Elemér vármegyei főjegyző rendeletére folyó hó 16-ig a főgimnáziumot is bezárták és a gyermekeket a templomba járástól is el­! tiltották, mert a hideg kövön, íodetlen fő­vel állva és térdepelve — a téli időben — a gyöngébb szervezetű gyermekek köny- nyen meghűlhetnek és minthogy meghűl­tén könnyen beleeshetnek a járványos be­tegségbe, s ez esetben a betegség lefolyása is sokkal veszélyesebb, amig talán máskép megmenekülhetnének tőle. — Nagy elite-hangverseny. Mint la­punk múlt számában már jeleztük, holnap este 8 órakor a »Szegzárd Szálló« nagy­termében olyan műélvezetnek lesz részese vármegyénk székhelyének közönsége, ami­nőhöz — emlékezetünk szerint — még ed­dig nem volt szerencséje. A Grünfeld- Bürge r-féle kamarazene vonósnégyes, melynek nemcsak a fővárosban, hanem Eu- rópaszerte nagy hire van, lejön hozzánk egy estére és a klasszikus zene legkiválóbb darabjait mutatja be közönségünknek. Ve­lük együtt részt vesz a hangversenyen Pevny Irén, a budapesti operaház legkitűnőbb művésznője, kinek énekművészeiéről a leg­szigorúbb kritika is teljes elismeréssel szo­kott megemlékezni. — Reméljük, hogy vá­rosunk és vidékének közönsége lelkesedés­sel fogja honorálni ezt a ritkán kínálkozó műélvezetet és zsúfolt terem fogadja a fő­város és a magyar opera ezen kiváló mű­vészeit. — Papszentelés. A múlt héten szentelte fel Hetyey Sámuel megyés püspök az egyház áldozó­papjává Schäfer Józsefet, aki első szent miséjét Diós- Berényben tartotta meg. — Dunafödvár-mármarosszigeti ut. A múlt hé­ten fogadta Hegedűs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter a képviselőházban azon küldöttséget, me­lyet Hajdú-megye nevében Rásó Gyula alispán, Debreczen város részéről pedig Komlóssy Arthur polgármester-helyettes vezetett a dunaföldvár-deb- reczen-máramarosszigeti transzverzális kőut kiépitése és a debreczen-tokaji ut államosítása érdekében. A miniszter kilátásba helyezte, hogy bővebb tanul­mányozás után már 1902-ben megkezdi az utak építését. — Névnapi szerenád. Dr. Fent Ferencz szeg- zárd-ujváiosi plébánost nevenapjának előestéjén a szegzárd-belvárosi kath. olvasókör dalárdája sze­renáddal lepte meg. Ugyanez alkalommal Baka István, a szegzárd-ujvárosi r. k. ifi. egyesület se- niora szép beszédben fejezte ki az egyesület őszinte tiszteletét és szeretetét, mint az egyesület elnöke és megalapítója iránt. A megemlékezést az ünne­pelt meghatottan köszönte meg. Másnap a köztisz­teletben álló és rokonszenves plébános jóbarátai és ismerősei jókivánatait fogadta' — Színészek Szegzárdon. Jövő csütörtökön érkezik meg városunkba Kövi Ede színigazgató jól szervezett társulatával és szombaton a »Kis szökevény« cimü hírneves operettel kezdi meg elő­adásait. Az igazgató szépszámú bérletet gyűjtött városunkban s igy reménye lehet szép pártolásra. — Én mindig, egész életetemben egyformá­nak láttam. Az én szemeimben nem változott sem­mit. Mert én csak a régi Luciát látom még most is. A régi Luciát, a kinek minden kellett ezen a földön, — csak a boldogság nem. Csodálatos, — mintha ugyanezeket a sza­vakat hallottam volna már valakitől valamikor. Talán éppen tőle, ezelőtt harminczöt évvel. — A boldogság — felelém — hogy ne kel­lett volna ! Nem tudja, hogyan kerestem ? Csak­hogy mindig rossz helyen. Ő pedig makacskodott, — bujt előlem, nem engedte elfogni magát. Mig végre belefáradtam a folytonos hajszába és enged­tem futni, mig végkép eltűnt a látkörömből. Nem én vagyok az oka — Hát talán én ? — kérdezte hevesen, hogy szinte meglepett. — Oh bizonyára ön sem. A végzet. Lucia pedig, aki azalatt a hátuk mögé lopó- zott, megszólal: — No lám, ti a szerelmetekről beszéltek? Ez a természetes hangon ejtett, józan és kissé felületes megjegyzés, olyan furcsán érintett, hogy szinte elpirultam. Az apja nevetett, olyanformán, mint az aszt­más öreg urak szoktak. Félig rekedten és kissé köhögve. — Éppen nekünk való téma — mondta, ön­magát gúnyolva, előbbi heveskedéséért. — Az em­ber igy a tűz mellett ülve megfeledkezik magáról és arról, a mi körülötte van. Az emlékek hatása alatt a jelen szétfoszlik, — megsemmisül s a múlt úgy lép elénk, mintha még mindig volna valami kis Köze hozzánk. Az imént már majdnem szemre­hányással illettem, nemde? Ilyen bolond az ember. | Mintha a tegnapi árnyékunknak a szemére vethetnők, hogy kissé görbének és idomtalannak mutatott minket ? Elhallgatott és kopasz fejét a leánya karjához dörgölte. — Ez, ez — mondta aztán — ez az egyet­len valóság, a mi a múltból fennmaradt. Nem em­| lék, nem árnyék, hanem eleven élet és igazság. Ez a leány. Nem földi szeretettel nézett rá és kulcsolta át izmos derekát kezével. — Lucia lehajtotta vál­lára a fejét, úgy nézte. Engem meghatott a kettő­nek egymáshoz való szeretete s úgy éreztem, én is részt kérhetek belőle. — De a kisasszony férhjez fog menni és itt­hagy mindkettőnket. Két bolond, rajongó öreget, a kiknek a szive megmaradt gyermeknek és naiv­nak. Mit fogunk mi akkor tenni ? De Lucia nevet. El sem pirul, csak nevet. Szinte boldog vagyok, amialatt azt hiszen, hogy a szive még érintetlen és szab id. De hátha' csak tet­tet ? Ki fogom lesni. Igen, kilesem . . . Ma dél­után régi írások közt kutattam és megtaláltam Lucia apjának egy pár levelét. Nem mondhatom meg, milyen érzelmek közt olvastam őket végig. Mennyire szeretett engem ez az ember ! A leveleket hozzácsatolom emlékirataimhoz, hogy halálom után olvashassák őket. Halálom után . . . Nem értem, miért gondo­lok örökké a halálra. Hiszen még csak hatvan éves vagyok! Más asszony az én koromban még fiatalosan öltözködik, fűzőt visel és kivágott czipő- ben jár. Hátha beporoznám egy kissé hajamat ? Az egészen jól festene rajtam, miután az arczom szinte sötét s a szemöldökeim majdnem egészen feketék. Ismertem egy asszonyt, a ki esténként, mielőtt le­feküdt, mindenféle masszírozó készülékekkel ápol- gata az arczát. Az ilyen massage eltünteti a rán- czokat. Talán megpróbálnám ? De vájjon hasz­nál-e ? Nem. Nem tudom. Lucia meglepetve. Annyi azonban bizonyos, hogy ezentúl jobban öltözkö­döm. Hol nagy lány van a háznál, ott az anyá­nak is ki kell tennie magáért. Mert hisz én most anya vagyok ! Igen rendelek magamnak két utczai öltözéket, egy látogató-ruhát, meg egy itthonra valót. Vala­mikor szép pongyolákat viseltem és teljesen a sa- | ját ízlésemre kombináltam őket. Hátha sikerülne még kitalálnom valamit? . . . Borzasztó, hogy j minduntalan kezembe kerül egy-egy vers a régiek közül. És micsoda versek j Nem értem, mért nern szagattam őket széjjel, vetettem volna a tüzbe. Lucia még megtalálja, elolvassa s azt hiszi, minden szó igaz, a mit Írtam. De hogy is lehet ennyi ostobaságot össze- i firkálni a szerelemről ?

Next

/
Thumbnails
Contents