Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-01 / 48. szám
48. szám. XI. évfolyam. Szegzárd, 1901. december 1. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Előfizetési ár: I Egész évre . . . 12 korona. | Fét évre . . . 6 > 1 Negyed évre . . 3 > I Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 1 I ivatalon kívül elfogad Krammer Vil- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. | Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések márséke)Ten megdllspitot árszabály szerint számíttatnak. A felirati vita. — lk. Pénteken befejeződött a felirati vita. A felirati vita, a mely rendesen a politikai pártok általános programmjának eszmékben gazdag praeludiumát és érdekes mérkőzését szokta képezni, ezúttal nem állott valami magas színvonalon, bárha fontosabb és nagy- érdekű mozzanatok nem hiányoztak belőle. A vita mérveit, magvát, színvonalát első sorban az ellenzék szabja meg, mert a többségnek, ha arra megfelelő alakban provokálva nincsen, semmi oka sem lehet arra, hogy a kormány által benyújtott javaslatok fölött a vitát szélesebb mederbe terelje. A legnagyobb ellenzéki párt: a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt beérte azzal, hogy az ő ismert közjogi álláspontját, az ő bőségesen ismert közjogi sérelmeit, elismerjük tárgyilagos és higgadt parlamenti modorban, de a chablonszerü keretekben jelezze. A másik ellenzéki párt: a néppárt az ő obskúrus és az összes pártok által egyértelműig perhorreskált elveinek előterjesztésén kívül, mérgezett lövegekkel szenvedélyes személyi támadásokban merítette ki erejét. Ezen első sorban Széli Kálmán miniszterelnök ellen intézett amilyen jogosulatlan és alaptalan, épolyan vakmerő és vehemens támadások egyrészről a néppártnak teljes politikai kudarcát, másrészről pedig Széli Kálmán miniszterelnök egyéni és politikai integritásának tiszta érinthetetlen- ségét és szeplőtlenségét, úgyszintén államférfim hivatottságának újabb fényes bizonyítékát eredményezték. Széli Kálmán miniszterelnök a megcáfolhatatlan bizonyítékok egész tömegével és az igazságnak meggyőző erejével mutatta ki az ellene rosszhiszemüleg kovácsolt vádaknak teljes alaptalanságát és az ő kiváló érdemekben gazdag politikai múltjának, egész közéleti szereplésének puritánságát és föltétien korrektségét, amelyet kétségbevonni és meggyanúsítani csupán a néppárt vállalkozhatott. A néppárt azt a nagy vereséget, a melyet a választások alkalmával kifejtett óriási erőszakossága és terrorizmusa dacára országszerte szenvedett, a parlamentben végbement első szereplésével csak tetézte. A néppártnak felvonulása egyúttal kitűnő alkalmat adott Széli Kálmán miniszter- elnöknek arra, hogy úgy a képviselőházban, mint a főrendiházban a néppárti fővezér: Zichy Nándor gróf provokálására, a szabadelvű- pártnak egyöntetű és megalkuvást nem ismerő szabadelvű irányzatát dokumentálja és a szabadelvüség eszméjét, célját, jelentőségét, nemzeti és társadalmi misszióját, mint kormányzatának megdönthetetlen alapdogmáját ragyogó ékesszólással és meggyőző erővel az ország színe előtt ismételve kidomborítsa. — Sajnos, hogy a felirati vita azt az impressziót gyakorolta reánk, hogy a mi parlamentünkben és magában a közvéleményben is csupán a személyes ügyek és kérdések képesek élénkebb érdeklődést kelteni, nagyobb emocziókat előidézni, miglen a sokkal fontosabb és hasznosabb úgynevezett szakkérdések alig képezik a tárgyalás anyagát és a közfigyelem tárgyát. Pedig az országnak nem személyeskedő izetten perpatvar kodásra, nagyhangzásu szólamokra van ez idő szerint szüksége. Abból meg nem élünk. Temérdek bajainknak orvoslására ez a mód éppenséggel nem alkalmas. Ez a személyeskedő kultusz üres, léha, tartalom és haszon nélkül való. A gazdasági bajok és kérdések, a socziális eszmék foglalkoztatják a külföldi parlamenteket. A mi szegénységünkben és válságos gazdasági helyzetünkben ezek a kérdések és ezek a problémák igényelnek nálunk is megoldást, sanalást. Előttünk a gazdaságpolitikai kérdéseknek egész sozozata, a közős vámterület és gazdasági különválás kérdése, a nemzetközi vámpolitikai szerződések, az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság komoly bajainak megoldása, Németország védvámos politikájának alakulása stb. stb. Szűnjön meg tehát a személyeskedés, miből az országnak semmi haszna nincsen és a néppártnak, mely azt a parlamentbe megint bevitte, csak kudarcot szerzett — és közös erővel fogjanak a komoly munkához, a mely az ország gazdasági érdekeit szolgálja és vigye előbbre. VÁRMEGYE. — Megyebizottsági tagok választása. November 20-án ment végbe a folyó év végével ki- j lépő megyebizottsági tagok helyett a választás. Szegzárdon megválasztattak: a főkerületben: JVagy György Hangonyi, Ujj János, Biróy Béla, Boross Gyula és Bili József, az alke- rületben Boisody Lajos. Tolnán: Parti József, j Nunkovits Ferencz, Bajó Pál és Kiasz Antal. Dombovárott: Nagy István és Veszeley Zsigmond. Bonyhádon: Oszíriek Mihály, Lutzenburger József és Somogyi János. Kölesden: Scherer Lajos és Gyenei József. Gyönkön: Klein Endre és Itt- genn Antal. Bátaszéken : Mittwegh Henrik, Taf- j tier János, Janosits Károly és Beszedits Ödön. ! Alsó-Nyéken : Asztalos Péter, Mózes János és Takaró István, dr. Papé Dénes helyett pedig Ültéin János. Siraontornyán: Lőwy Ignácz és Késtndrky Dezső. Ozorán : Szévald Móricz és Horváth Imre. Pinczehelyen: Szűcs József káplán és P'ótz József. Gyula-Jovánczán: Kiss Pál jegyző és Varga Kálmán káplán. Pakson : Schukk József, Rassovszky Julián, Rttl József, Szabó Károly, Hovráth Sándor, Kálmán József, Rabinek Pál és Ackermann Péter. Tamásiban : Hesz Pál és id. Tóth István. Agárdon: Horváih József és Bognár György. Őcsényben: Horváth József és Dúzs Dániel. Kis-Tormáson: Grünwald János és Wiegand János. Czikón: Helfenbein Dániel, Pirkner János és Pap István. Kétyen : ifj. Bernrieder József és Holczl Antal Duna-Szent-Györgyön: Ká- tai Endre, Jó Dömötör Károly és Szigeti József. Diós-Berényben: Kaufman György és Ba/askó Lajos. Majosen: Dőry Hugó és Lovászy Gábor. Mucsiban: Schröder Ernő és Reich Oszkár. Szántón: Pásiy Lőríncz, Bitet József és Szabó Zoltán. Dunaföldvárott: Bodor György, Butái István, Stauber Antal, Kovács Mihály Zombai és Simon János. Deesen: B. Varga János és Ivanics István. N.-Szokolybán: Papp Gyula földműves, id. Saári József, Hatom Vincze. Sár-Szt.-Lőrinczen : Kis István és Győré Pál. Nagy-Dorogon : Bókus József, Térmeg János és Lernte Béla. Felső-Ire- gen: Szévald Oszkár és Kaufman Móric. Bölcskén : Szentiványi Miklós és Vajay István. Tengődön : Szévald Móricz, Kóvesdi János és Dómé Ferenc. Tótkesziben: Sörös József, Györke István és Kersák István. Hőgyészán: Leicht Ferencz. Nagy-Székelyben: Ludvig József és Stroh Reinhard. Faddon: Litika Károly. Závodon: Oszt- rich Mikály és Magyar Miklós. Nakon: Sári Mihály és Nagy József alsó. Győrén : Rumi Imre és Brogli Béla. Miszlán : ifj. Kring Gyula és Ritter Illés. Tevelen : Dóry Pál és Blesz József. Szakoson: Horváth László és Marosy János. — Az árvavagyon tömeges tüzkárbiztosi- tása csak versenytárgyalás utján történhetik. (A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 3358. számú határozata.) — A kiskorúak tulajdonát képező ingatlanok bíróságon kívüli önkéntes árverését az árvaszék elrendelheti s azt saját közegei által végrehajthatja, de a tulajdonjognak a vevő részére való bekebelezéséhez szükséges, hogy a kiskorúak képviselője az árverési legtöbbet Ígérővel adásvevési szerződést kössön. Az ily árverés megtartásával megbízott tisztviselő költségei a vevőt terhelik s az iránt az árverési feltételekben kell intézkedni. (A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 107,548. sz. határozata.) — Általános jellegű nyugdíj-egyletek alapszabályai belügyminiszteri záradékkal nem láttatnak el, hanem mint szövetkezetek alakulhatnak. (A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 49,165. sz. határozata.) — Kiskorú tulajdonát képező ingatlant haszonélvező özvegy, a mennyiben nem gyám, az árvaszékkel szemben számadási viszonyban nem áll és igy a kiskorú számadásra kötelezett gyámja által beadott számadásból kifolyólag megállapított túlkiadásnak megtérítésére gyámhatóságilag nem kötelezhető. (A m. kir. belügyminiszternek 75,253. sz. a. rendelete.) — Jogtalan és önhatalmú vadászat miatt emelt panaszok orvoslása nem polgári per-uton, hanem a közigazgatási hatóságok előtt keresendő. (A m. kir. minisztertanácsnak 1901. évi szept. hó 2-án 118,276 1901. sz. a. határozata.) Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
