Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

XI. évfolyam. 45. szám. Szegzárd, 1901. november 10. Előfizetési ár • j Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket él hirdetéseket a kiadó­iratalon kivül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD ŐSi^TÉL. SZÉKELY FEEEUCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. ,, Hirdetések méraékel'en me?éllapitot p? árszabály szerint számíttatnak. A kivándorlás. Az országgyűlést megnyitó trónbeszéd­ben a parlament munkaprogrammja közt a kivándorlásra vonatkozó törvény megalkotása is föl volt említve, s ezt az üdvös elhatá­rozást az ország közvéleménye örömmel fogadta, mert a kivándorlás az utóbbi két évtized alatt oly nagy arányokat öltött, hogy a nemzet erkölcsi és anyagi erején eléggé érezhető rést ütött. A kivándorlás tudvalevőleg legnagyobb mérvben jelentkezett az ország felső vidé­kein, a hol a sanyarú viszonyok közt ten­gődő tót és ruthén nemzetiségű lakosság seregestül vette kezébe a vándorbotot és jobblétet keresett az uj hazában. De utóbb már a magyar lakta falvak lakosai is kö­vették őket s főleg Gőmörvármegye közsé­geinek lakossága ritkult meg a kivándorlás által. Sokat gondolkoztak, terveztek, javasol­tak, írtak a kivándorlás megakadályozása érdekében, de bizony ez mind eredményte­len írott malaszt maradt, mert a kivándor­lás éveken keresztül nem apadt, sőt folyton fokozódott. Lelkiismeretlen ügynökök, lelketlen emberkereskedők behálózták a legelhagya- tottabb falvakat és csábos, tetszetős ígére­tekkel tengerre csalták a keserves viszonyok közt élő és anyagi jólét után áhítozó, tu­datlan népet. S ez a szegény, elkábitott népség a vad idegenben, magara hagyatva, véres ve­rejtékkel dolgozott a végkimerülésig, hogy megkoplalt, összekuporgatott keresetével visszatérhessen elhagyott tűzhelyéhez s élet- fentartását itthon biztosíthassa. De hánynak sikerült ez ? Nagyon ke­lésnek ; a legtöbb kidőlt az erejét meg­haladó, fölemésztő nehéz munkában, vagy pedig még most is, évek hosszú során át túrja a földet, fejti a szenet a föld sötét mélyében s nem tud többet keresni, mint annyit, amennyi a megélhetésre éppen elég. A kivándorlók legnagyobb százaléka elvész, elpusztul túl a tengeren lélek ölő, súlyos munka terhe alatt s nem látja többé soha azt az édes otthont, melyre visszatérni legfőbb óhaja, vágya, verejtékes küzdelmek között. A ?ni vármegyénkben a nyolcvanas évek «lején kezdődött meg a kivándorlás. Eleinte csak a vármegye felső járásaiból indult meg a rossz viszonyok között élő nép, mely a nagy birtokok miatt földhöz nem juthatott, de nem Amerikába, hanem Szlavóniába, hol a népesség kevesebb aránya miatt köny­nyebben boldogulhatott és kezdetben elég tűrhető viszonyok közt éldegélt. A szlavóniai kivándorlás idővel meg­szűnt, mert munkáskéz már ott sem kellett több s a szép reményekkel oda költözött szegény nép jó részét ott is kesérü csalódás érte. Utóbb aztán szórványosan megindultak Amerikába is, habár ide vármegyénkből aránylag kevesen mentek s dacára a sző­lők kipusztulása folytán keletkezett sanyarú anyagi viszonyoknak: a mi népünk jó része inkább a fővárosban keresett és talált mun­kát, ami otthonában már nem kínálkozott neki. Két év óta azonban a kivándorlás nagy mérveket öltött fíála székről és a v'ölgységi járás szegény német községeiből. Ezek sem | Amerika felé vették utjokat, hanem na- I gyobbrészt Németországba. A kivándorlás nagy arányát mutatja az, hogy mig azelőtt évenként 100—200 közt váltakozott azok száma, akik külfö’di útleveleket kértek a vármegyétől, addig az utóbbi két évben ezeren felül folyamodtak útlevélért. Ameri­kába tömegesen csak Dunafóldvárról ván­doroltak ki a múlt évben, de azóta ilyen jelenség ott sem volt észlelhető. A népesség számának apadása tehát nálunk még nem oly ijesztő mérvű, mint a íelvidék lakossága közt, de azért okvetle­nül szükséges, hogy a hatóság éber figye­lemmel, hazafias érzéssel és jóindulatú taná­csokkal lépjen föl és igyekezzék elejét venni annak, hogy a kivándorlás esetleg megtizedelje megyénk szegény lakosságát s elveszni hagyja azt a jóravaló munkaerőt, melyre itthon is elég szükségünk van. A nép közvetlen tanácsadóinak, papok­nak, jegyzőknek, tanítóknak kelt megmagya­rázni, megéltetni a néppel, hogy életüket, jövőjüket és családtagjaik boldogságát ve­szélyeztetik azzal a kockázatos elhatározás­sal, ha meggondolatlanul kezökbe veszik a vándorbotot, hallgatnak a csábitó Ígéretekre, itt hagyják tüzhelyöket és elköltöznek messze, idegen vidékre szerencsét próbálni, hol leg­nagyobbrészt még keservesebb ínség, nél­külözés, nyomorúság jut osztályrészekül. Becsületes, dolgos, munkáskézzel itthon is boldogulhatnak, ha takarékosan, józan élet mellett kitartóan küzdenek a maguk és családjuk jövőjének biztosiiásáért. A kivándorlás megakadályozása és rendezésére vonatkozó törvény életbelépte­tésére tehát égető szükség van, hogy a lelketlen ügynökök által megtévesztett sze­gény népet meg lehessen menteni az idegen földön való elpusztulástól. A trónbeszéd biztató reményt adott arra, hogy a kormány most már komolyan kezébe veszi az ügyet s ezt a nehéz szo­ciális és nemzeti kérdést is kellő körülte­kintéssel és eredményesen fogja megoldani. VÁRMEGYE Rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsá­gát gróf Széchenyi Sándor főispán november hó 14-én délelőtt 10 órakor a vármegyei székház gyűlésiemében megtartandó rend- 1 kívüli közgyűlésre hívta meg; az állandó választmány ülése ugyanazon napon dél­előtt 9 órakor a közigazgatási bizottság gyűlésiemében fog megtartatni. Tárgyso­rozat: 1. A legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagok 1902. évre kiigazított név­jegyzékének bemutatása. — 2. Intézkedés azon választott bizottsági tagok helyeinek betöltése iránt, kiknek megbízatása a folyó év végével lejár. — A közigazgatási bizottság november havi ülését múlt pénteken tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Jelen voltakSi- montsits Elemér, Kurz Vilmos, dr. Hangéi Ignácz, Fink Kálmán, Tihanyi Domokos, Perszina Alfréd, Fórdős Vilmos, Förster István, Bernrieder József, Boda Vilmos, Orffy Lajos, Jeszenszky Andor, Per­ezd József, dr. Kramolin Emil. Elmaradásukat igazolták: Wosinsky Mór és Kovách S. Endre. Az alispán-helyettes főjegyző jelentése szerint: az alispáni hivatalhoz október hónapban beérkezett 1921 ügydarab, szeptember hóról hátralékban ma­radt 600, elintézendő volt tehát összesen 2521 ; ebből eliméztetett 2298, közgyűlésen lesz elinté­zendő 9 drb. s igy a tulajdonképeni hátralék 214 drq. A csendőrkerületi parancsnokság által közölt esemény jelentés szerint 5 egyén lett letartóztatva lopás miatt, 1 haláltokozó súlyos testi sértés, 1 gyújtogatás, 1 emberölés kísérlete miatt. A köz- igazgatás menete általában rendes volt, mégis rendbírság alkatmaztatott 4 községi s 1 vármegyei közeggel szemben, fegyelmi eljárás pedig 2 köz­ségi jegyző ellen indíttatott A vármegye házi- és gyámpénzlár, és pedig az előbbi október 6-án, az utóbbi 31-én megvizsgáltatott és a pénztárak ke­zelése ellen kifogás nem merült fel. A tiszti főorvos jelentése szerint: A lefolyt október hónapban a közegészségi állapot általában kedvezőtlen volt, bár javult a dunatöldvári és dom­bóvári járásban, a többi négy járásban azonban a v'órheny és kanyaró nagyobb elterjedése folytán határozottan rosszabbodott; — különösen nagy számban mutatkozott a kanyaró Ozorán és Nagy- Vejkén, a v'órheny Szakádét hon és Szegzárdon, mind a négy községben a szokásos óvintézkedé­seken felül az iskolákat is be kellett zárni. Egyéb megbetegedések száma a szokottnál nagyobbra t nem emelkedett. Voll difteritis 30,' hagymáz 22, j hökhurut 17, bárányhimlő 18, vörheny 84, kanyaró 148. — Rendőri hullavizsgálat volt 5, törvényszéki hullabonczolás 10. — Közegészségi hatóságok ál­tal élelmi és élvezeti czikkek 72 esetben, közhelyi­ségek 68 esetben, népiskolák s ovodák 18 eset­Lapunk inai szama 13 oldalra terjed. ”lj§lg Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, liogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

Next

/
Thumbnails
Contents