Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-01 / 35. szám

2.

TOLNA VÁRHEGYE.

1901. szeptember 1.

az ifjúságot engedelmességre, rendszeretetre, fegyelemre, de sohase szolga/elküségre, tanítsák jellemre, becsü/etérzetre, de ne büszkeségre, gőgre. Ebben a nemesebb szellemben és komolyabb irányban neveljék az ifjúságot, hogy ilyen módon a talaját egyengessék és az útját előkészítsék annak a társadalomnak, a melyre nagy szükségünk volna, a mely társadalom a stréberség kiküszöbölésével az öntudatos, önérzetes és mü- 1 veit elemek érvényesülésének enged tért, a mely az üres léhaságok, nyegleségek és külső csillogások helyett, a nagyzolásés ur- hatnámságnak helyébe, a komoly és tisztes munkának biztosítja a sikert és az egyénnek fajsulyát kizárólag annak belső értékére és valódi érdemeire alapítja. Ha ekként nevelve tanított ifjakat bocsátanak ki az élet küzdőterére, bizhatnak benne, hogy lesz részük az önmegelégedésben, mely minden jól ; teljesített kötelességnek, szivvel-lélekkel végzett munkának, még ha oly nehéz is, mint a tanáré, mindig a legszebb, a legédesebb jutalma.

— A képviselőválasztások előreláthatólag már október hó közepén lesznek. Felhívjuk erre a körülményre a vármegyei szabadelvüpártnak kerületenként és községenként megalakult végrehajtó bizottságait. Kívánatos, hogy a szervezkedés munkája jól, alaposan és gyorsan történjék.

VÁRMEGYE.

— Rendkívüli közgyűlés. Ő császári L és apostoli királyi Felsége a folyó évi szeptember hó 12-ike és 18-ika között Pécs környékén legmagasabb jelenlétében tartandó hadgyakorlatok befejezése után, folyó évi szeptember hó 18-án pár óráig Pécs szab. kir. városban fog tartózkodni,

s ott a püspöki palotában a szomszédos törvényhatóságok hódolatteljes tisztelgését legkegyelmesebben fogadni méltóztatik. — Ezen kiváló alkalomból van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. ez. tagjait felkérni, hogy folyó évi szeptember hó 3-ának délelőtti 10 órájára Szegzárdon, a

vármegyei székház nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésre egybegyülni szíveskedjenek. Ezen rendkívüli közgyűlés egyedüli tárgya, a törvényhatóság hódolatát bemutatandó küldöttség megalakítása leend. Kelt Szegzárdon, 1901. évi augusztus hó 26-án. Hazafias üdvözlettel: A főispán távollétében : Döry Pál Tolnavármegye alispánja.

— A hagyatéki tárgyalás során létrejött megállapodások az esetben, ha az illetékes gyámhatóság meg nem állapítható, gyámhatósági ellátás végett ahhoz az árvaszékhez teendők át, a melyeknek teriiletkörébe a bírósági illetékességnél alapul vett község fekszik. (A m. kir. belügyminiszternek 45,580/1901. számú rendelete.)

— Kiutasitási és kitiltási ügyekben a köz- igazgatási bizottság határozni nem illetékes. A letelepedési szándék bejelentésének elmulasztása a kiutasításra törvényes okot nem képez. (A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 27,827. sz. határozata.)

— Özvegyi haszonélvezet tárgyát képező ingatlanok haszonbérbe adása s ez által az özvegyi jog korlátozása gyámhatósági utón az esetben sem rendelhető el, ha a végrendelet szerint az, ingatlan tiszta jövedelmét kiskorú gyermekek tartására és nevelésére kell fordítani. (A m.>Júr. belügyminiszter 8704/1901. számú rendelete.)

HÍREK.

— Személyi hírek. Perczel Dezső a képviselőház elnöke az ülésszak megnyitása végett Bony- hádról felutazott Budapestre, — Gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. főispán hosszabb bécsi tartózkodás után a múlt héten hazaérkezett N.-Dorogra.

— Anyakönyvvezetök kinevezése. A belügyminiszter a felső-nánai anyakönyvi kerületbe Glöckner János segédjegyzőt, a konyába Hegedűs Mátyás segédjegyzőt és a simontornyaiba Fehér Kálmán segédjegyzőt anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki s mindannyit a házasságkötéssel is megbizta.

— A szegzárdi főgimnázium uj ónektani- tója. A szegzárdi főgimnáziumban való énektanítással Ketskés Elek szegzárd-ujvárosi kántor, lapunk belmunkatársa bízatott meg.

— Az egyházmegyéből. A megyés püspök Lerch István segédlelkészt Hőgyészről Paksra helyezte át s helyébe Hőgyészre Kaufmann András szakadáthi ujmisést rendelte segédlelkésznek.

— Katonai kinevezés. A honvédelmi miniszter bonyhádi Perczel Olivért, a Ludovika-akadémia végzett növendékét, a pápai 7 honvédhuszárezredhez hadap'ródtiszthelyettessé nevezte ki.

— A népiskolai beiratások az összes iskolákban szeptember 2-4-én lesznek, a rendes tanítás 6-án kezdődik.

— A katonaság múlt hétfőn távozott el Szegzárdról s aznap Medinára mentek, honnan tovább gyakorlatozva Baranyába vonultak a nagy gyakorlatokra. Szegzárd két napi itt tartózkodásuk alatt szokatlanul eleven, népes volt. Sok bámulója akadt a tábori kemencéknek is, melyek a korcsolyapálya mellett voltak fölállítva s itt sütötték a katonaság részére a kenyeret. Vasárnap délután a Garay-téren térzenét adott a tisztikar, s nagy közönség hallgatta a zenekar precíz előadását. A tisztikar egy része vasárnap este a kaszinóban táncestélyt rögtönzött s a hajnali órákig vigadtak cigányzene mellett. A Bonyhád és Kakasd között tartott csatározáson részt vett Lobkovitz Rezső herczeg hadtestparancsnok is, ki Koller Győző vezérkari ezredessel együtt Perczel Dezső vendége volt Bonyhádon.

— Fölvétel a Teréziánumba. A bécsi Teréziánumban megüresedett s ő Felsége a király nevét viselő egész alapítványi helyet a király a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére király — daróczy Daróczy Tamásnak adományozta.

— Páratlan gyors igazságszolgáltatás. Lapunk utolsó számában az esküdt- ! széki tárgyalások között megírtuk a gyújtogatás miatt vád alá helyezett és 3 évi fegyházra Ítélt Hosnyánszky János esetét, a ki saját sógorára gyújtotta rá a kunyhót. Érdemes erre az ügyre még egyszer visszatérni, mert ez a hazai jogszolgáltatás terén páratlanul álló, mondhatni mesés gyorsasággal nyert elintézést. Szent István napján, vagyis augusztus hó 20-án történt a I gyújtogatás. Még ugyanaznap lefolytatták í ellene a vizsgálatot, a kir. ügyész beadta indítványát, elkészítette a vádiratot, a kir. törvényszék vádtanácsa meghozta a vád alá i helyezési határozatot, mely ellen vádlott nem adván be kifogásokat, még másnap, azaz augusztus 21 -én megtartották az esküdtszék előtt a főtárgyalást, az esküdtbiróság az esküdtek verdiktje alapján el is ítélte vádlottat és az ítéld a felek megnyugvása i folytán azonnal jogerőre emelkedett. Tehát egy, az esküdtbiróság hatáskörébe tartozó, vagyis súlyosabb természetű bűncselekmény az elkövetés idejétől egész a bírói megtorlásig 24 órán belül nyert törvényes és jogerős elintézést. Gratulálunk ezen a büntető jogszolgáltatás terén egyedül álló esethez a kir. ügyésznek, a vizsgálóbírónak és a törvényszéknek.

bornokok egymással sürü levelezésbe keverednek, hogy, ha az illető huszár, jó meleg időben lováról darabokban szakad a hab, annyit keil ide s tova nyargalnia, ha pedig az ordonnance baka, csak úgy csurog róla a verejték a sok lótafutában.

Ezt én itt nem a gyengék kedvéért jegyeztem meg, hanem abból a talán megbocsátható maliciából, hogy jó régi huszárszokás szerint itt is csíphessek egyet a bakán, kimutatva azt, hogy a huszár alatt a ló izzad, de a baka jómaga.

Ezen tíakaellenes kirohanás után elmondom, hogy egész délelőtt ott üldögéltem a derék Bobori atyasága udvarán egy fatörzsön, a sok tiszt jött, ment ki s be, de az én szolgálatom igénybe senki sem vette. Elmúlt dél is- és már éppen elő akartam venni a kredencből ebédemet t. i. nyergemen lógó kis szőrtarisznyámból a kedves prófuntot, midőn kilép a tábornok előszobájából egy tiszt, magához int s egy nagy levelet a kezembe nyom: vigye a református lelkészlakra s adja által az ott szállásoló Kis Ernő tábornok urnák.

Csak a főtéren kellett átnyargalnom, már ott voltam Szabó Károly derék ref. lelkész lakánál, ki hazája iránt tanúsított hűségéért 6 évet ült Kufstein börtönében.

Lovamról leugorva a mint közeledtem a konyhához, oly, minden belső részem gyönyörérzésbe meritő illat tódult szagérzékem felé, melyet csak érezni lehet, de szavakkal kifejezni a nyelv szegény.

A toronyóra éppen egyet ütött, ezt még hallottam, de, hogy a konyhába beléptem, reám nézve a világ megszűnt létezni.

Abban az időben még nem voltak takarék- tűzhelyek, meg volt a konyhának saját költészete — a szabad tűzhely. Magasra csapkodó láng mellett készült az ebéd. Itt is négy-öt pirospozsgás asz- szony forgolódott a nyílt tűzhely körül. Szép nagy fazekakban Totyogott a különféle finom étel, szerte oly ingerlő illatot árasztva, melytől még az én összezsugorodott gyomrocskám is mozgolódni kezdett, szemeim pedig, melyek oly gyakran virrasz- tottak holdvilágtalan éjjeleken Bácska vérázott mezején, hallgatva rác testvéreink előőrseinek >csu- vajtye, ne szpavaty« kiáltásait, mint éhes krokodil szegződtek egy barnapirosra sült, gyenge malacra, mely egy gyönyörű vasnyárson a lángok oldalán vigan tornázott.

Már több percig állottam ott mintegy bűvös körben megigézve, midőn egy lágy női hang közelemben ezt kérdi tőlem: Hát maga, huszár, tán valakit keres ? Igen — válaszoltam, fölrezzenve gyönyörérzetemböf — Kis Ernő tábornok urat ke- re-em. — Hjah lelkem, a tábornok úrral most nem beszélhet, mert — egy ajtóra mutatva — most ebédel.

Boldog asszony 1 ki azt hiszed, hogy szolgálatban levő katonát holmi kicsinyes civil-etikettek reguláznak. Bekopogtattam s látom, hogy egy nagy szoba közepén hosszú, terített asztal mellett sok főtiszt ül, az asztaltőn Kis Ernő. Nevezett tábornok barna, göndörhaju, mintegy 40 év körüli férfiú volt, kicsiny, barna bajuszának végei kackiásan fölfelé csavarodva.

— Alássan jelentem, ezt a levelet Perczel Mór tábornok ur küldötte — s ezzel, mint dukál, hármat visszalépve, megállottám.

Kis Ernő megpillantva a levélen a »sürgős« feliratot, oda dobta az asztalra, de mégis nyomban ielállott s igy szólt: »Ördög adta, az embert még enni sem hagyják«, én reám pedig egy mérges tekintetet lövelt, a mely ezt tette : takarodjál és várj. És én takarodtam és vártam.

A várakozás nem tartozik éppen a kellemes időtöltések közé, de most az egyszer örvendetes gyümölcsöket termett.

Először is az áldott háziúr — a lelkész — künn a folyosón álldogálva, megkínált egy pohár jó vörösborral, mintha tudta volna, hogy Tolna szülöttje vagyok, a mely megyének jó vörösbortermő hegyeit a régi Kistükörben a szerző szépen leírván, ilyen okos tanácsot ad : »de, hogy életedre , a végveszélyt ne várd — a jó vörösbortól szád, mint lehet, elzárd.«

Ismeretes dolog, hogy ifjak az okos tanácsot nem szokták megfogadni, én tőlem sem veheti hát senki rossz néven, ha fentebbi könyviró okos tanárát meg nem fogadva, a pohár bort bevágtam. Isteni ital volt, pedig ez csak nyitánya volt a következő boldogságnak.

Alighogy a lekész. elfordult tőlem az ütés pohárral, ime a hires milánói Deila Scala színház prima donna ballerinájánál is kecsesebb lépésekkel közeledik felém a lelkész neje és a Riviera minden drága villájánál drágább villán nyújt felém egy