Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-01 / 35. szám

2. TOLNA VÁRHEGYE. 1901. szeptember 1. az ifjúságot engedelmességre, rendszeretetre, fegyelemre, de sohase szolga/elküségre, ta­nítsák jellemre, becsü/etérzetre, de ne büszke­ségre, gőgre. Ebben a nemesebb szellem­ben és komolyabb irányban neveljék az if­júságot, hogy ilyen módon a talaját egyen­gessék és az útját előkészítsék annak a tár­sadalomnak, a melyre nagy szükségünk volna, a mely társadalom a stréberség ki­küszöbölésével az öntudatos, önérzetes és mü- 1 veit elemek érvényesülésének enged tért, a mely az üres léhaságok, nyegleségek és külső csillogások helyett, a nagyzolásés ur- hatnámságnak helyébe, a komoly és tisztes munkának biztosítja a sikert és az egyén­nek fajsulyát kizárólag annak belső értékére és valódi érdemeire alapítja. Ha ekként ne­velve tanított ifjakat bocsátanak ki az élet küzdőterére, bizhatnak benne, hogy lesz ré­szük az önmegelégedésben, mely minden jól ; teljesített kötelességnek, szivvel-lélekkel vég­zett munkának, még ha oly nehéz is, mint a tanáré, mindig a legszebb, a legédesebb jutalma. — A képviselőválasztások előre­láthatólag már október hó közepén lesznek. Felhívjuk erre a körülményre a vármegyei szabadelvüpártnak kerüle­tenként és községenként megalakult végrehajtó bizottságait. Kívánatos, hogy a szervezkedés munkája jól, alaposan és gyorsan történjék. VÁRMEGYE. — Rendkívüli közgyűlés. Ő császári L és apostoli királyi Felsége a folyó évi szep­tember hó 12-ike és 18-ika között Pécs környékén legmagasabb jelenlétében tar­tandó hadgyakorlatok befejezése után, folyó évi szeptember hó 18-án pár óráig Pécs szab. kir. városban fog tartózkodni, s ott a püspöki palotában a szomszédos törvényhatóságok hódolatteljes tisztelgését legkegyelmesebben fogadni méltóztatik. — Ezen kiváló alkalomból van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. ez. tagjait felkérni, hogy folyó évi szeptember hó 3-ának délelőtti 10 órájára Szegzárdon, a vármegyei székház nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésre egybegyülni szíves­kedjenek. Ezen rendkívüli közgyűlés egye­düli tárgya, a törvényhatóság hódolatát bemutatandó küldöttség megalakítása leend. Kelt Szegzárdon, 1901. évi augusztus hó 26-án. Hazafias üdvözlettel: A főispán távol­létében : Döry Pál Tolnavármegye alispánja. — A hagyatéki tárgyalás során létrejött megállapodások az esetben, ha az illetékes gyám­hatóság meg nem állapítható, gyámhatósági ellátás végett ahhoz az árvaszékhez teendők át, a me­lyeknek teriiletkörébe a bírósági illetékességnél alapul vett község fekszik. (A m. kir. belügymi­niszternek 45,580/1901. számú rendelete.) — Kiutasitási és kitiltási ügyekben a köz- igazgatási bizottság határozni nem illetékes. A le­telepedési szándék bejelentésének elmulasztása a kiutasításra törvényes okot nem képez. (A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 27,827. sz. határozata.) — Özvegyi haszonélvezet tárgyát képező in­gatlanok haszonbérbe adása s ez által az özvegyi jog korlátozása gyámhatósági utón az esetben sem rendelhető el, ha a végrendelet szerint az, ingatlan tiszta jövedelmét kiskorú gyermekek tartására és nevelésére kell fordítani. (A m.>Júr. belügyminisz­ter 8704/1901. számú rendelete.) HÍREK. — Személyi hírek. Perczel Dezső a képvi­selőház elnöke az ülésszak megnyitása végett Bony- hádról felutazott Budapestre, — Gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. főispán hosszabb bécsi tartóz­kodás után a múlt héten hazaérkezett N.-Dorogra. — Anyakönyvvezetök kinevezése. A belügy­miniszter a felső-nánai anyakönyvi kerületbe Glöck­ner János segédjegyzőt, a konyába Hegedűs Má­tyás segédjegyzőt és a simontornyaiba Fehér Kál­mán segédjegyzőt anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki s mindannyit a házasságkötéssel is megbizta. — A szegzárdi főgimnázium uj ónektani- tója. A szegzárdi főgimnáziumban való énektaní­tással Ketskés Elek szegzárd-ujvárosi kántor, la­punk belmunkatársa bízatott meg. — Az egyházmegyéből. A megyés püspök Lerch István segédlelkészt Hőgyészről Paksra he­lyezte át s helyébe Hőgyészre Kaufmann András szakadáthi ujmisést rendelte segédlelkésznek. — Katonai kinevezés. A honvédelmi minisz­ter bonyhádi Perczel Olivért, a Ludovika-akadémia végzett növendékét, a pápai 7 honvédhuszárezred­hez hadap'ródtiszthelyettessé nevezte ki. — A népiskolai beiratások az összes isko­lákban szeptember 2-4-én lesznek, a rendes ta­nítás 6-án kezdődik. — A katonaság múlt hétfőn távozott el Szegzárdról s aznap Medinára mentek, honnan tovább gyakorlatozva Baranyába vonultak a nagy gyakorlatokra. Szegzárd két napi itt tartózkodásuk alatt szokatla­nul eleven, népes volt. Sok bámulója akadt a tábori kemencéknek is, melyek a kor­csolyapálya mellett voltak fölállítva s itt sütötték a katonaság részére a kenyeret. Vasárnap délután a Garay-téren térzenét adott a tisztikar, s nagy közönség hall­gatta a zenekar precíz előadását. A tiszti­kar egy része vasárnap este a kaszinóban táncestélyt rögtönzött s a hajnali órákig vigadtak cigányzene mellett. A Bonyhád és Kakasd között tartott csatározáson részt vett Lobkovitz Rezső herczeg hadtestpa­rancsnok is, ki Koller Győző vezérkari ez­redessel együtt Perczel Dezső vendége volt Bonyhádon. — Fölvétel a Teréziánumba. A bécsi Teré­ziánumban megüresedett s ő Felsége a király ne­vét viselő egész alapítványi helyet a király a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére király — daróczy Daróczy Tamásnak adományozta. — Páratlan gyors igazságszolgálta­tás. Lapunk utolsó számában az esküdt- ! széki tárgyalások között megírtuk a gyúj­togatás miatt vád alá helyezett és 3 évi fegyházra Ítélt Hosnyánszky János esetét, a ki saját sógorára gyújtotta rá a kuny­hót. Érdemes erre az ügyre még egyszer visszatérni, mert ez a hazai jogszolgáltatás terén páratlanul álló, mondhatni mesés gyor­sasággal nyert elintézést. Szent István nap­ján, vagyis augusztus hó 20-án történt a I gyújtogatás. Még ugyanaznap lefolytatták í ellene a vizsgálatot, a kir. ügyész beadta indítványát, elkészítette a vádiratot, a kir. törvényszék vádtanácsa meghozta a vád alá i helyezési határozatot, mely ellen vádlott nem adván be kifogásokat, még másnap, azaz augusztus 21 -én megtartották az esküdt­szék előtt a főtárgyalást, az esküdtbiróság az esküdtek verdiktje alapján el is ítélte vádlottat és az ítéld a felek megnyugvása i folytán azonnal jogerőre emelkedett. Tehát egy, az esküdtbiróság hatáskörébe tartozó, vagyis súlyosabb természetű bűncselekmény az elkövetés idejétől egész a bírói megtor­lásig 24 órán belül nyert törvényes és jog­erős elintézést. Gratulálunk ezen a büntető jogszolgáltatás terén egyedül álló esethez a kir. ügyésznek, a vizsgálóbírónak és a tör­vényszéknek. bornokok egymással sürü levelezésbe keverednek, hogy, ha az illető huszár, jó meleg időben lováról darabokban szakad a hab, annyit keil ide s tova nyargalnia, ha pedig az ordonnance baka, csak úgy csurog róla a verejték a sok lótafutában. Ezt én itt nem a gyengék kedvéért jegyez­tem meg, hanem abból a talán megbocsátható maliciából, hogy jó régi huszárszokás szerint itt is csíphessek egyet a bakán, kimutatva azt, hogy a huszár alatt a ló izzad, de a baka jómaga. Ezen tíakaellenes kirohanás után elmondom, hogy egész délelőtt ott üldögéltem a derék Bobori atyasága udvarán egy fatörzsön, a sok tiszt jött, ment ki s be, de az én szolgálatom igénybe senki sem vette. Elmúlt dél is- és már éppen elő akar­tam venni a kredencből ebédemet t. i. nyergemen lógó kis szőrtarisznyámból a kedves prófuntot, midőn kilép a tábornok előszobájából egy tiszt, magához int s egy nagy levelet a kezembe nyom: vigye a református lelkészlakra s adja által az ott szállásoló Kis Ernő tábornok urnák. Csak a főtéren kellett átnyargalnom, már ott voltam Szabó Károly derék ref. lelkész lakánál, ki hazája iránt tanúsított hűségéért 6 évet ült Kufstein börtönében. Lovamról leugorva a mint közeledtem a kony­hához, oly, minden belső részem gyönyörérzésbe meritő illat tódult szagérzékem felé, melyet csak érezni lehet, de szavakkal kifejezni a nyelv szegény. A toronyóra éppen egyet ütött, ezt még hal­lottam, de, hogy a konyhába beléptem, reám nézve a világ megszűnt létezni. Abban az időben még nem voltak takarék- tűzhelyek, meg volt a konyhának saját költészete — a szabad tűzhely. Magasra csapkodó láng mellett készült az ebéd. Itt is négy-öt pirospozsgás asz- szony forgolódott a nyílt tűzhely körül. Szép nagy fazekakban Totyogott a különféle finom étel, szerte oly ingerlő illatot árasztva, melytől még az én összezsugorodott gyomrocskám is mozgolódni kez­dett, szemeim pedig, melyek oly gyakran virrasz- tottak holdvilágtalan éjjeleken Bácska vérázott me­zején, hallgatva rác testvéreink előőrseinek >csu- vajtye, ne szpavaty« kiáltásait, mint éhes krokodil szegződtek egy barnapirosra sült, gyenge malacra, mely egy gyönyörű vasnyárson a lángok oldalán vigan tornázott. Már több percig állottam ott mintegy bűvös körben megigézve, midőn egy lágy női hang kö­zelemben ezt kérdi tőlem: Hát maga, huszár, tán valakit keres ? Igen — válaszoltam, fölrezzenve gyönyörérzetemböf — Kis Ernő tábornok urat ke- re-em. — Hjah lelkem, a tábornok úrral most nem beszélhet, mert — egy ajtóra mutatva — most ebédel. Boldog asszony 1 ki azt hiszed, hogy szolgá­latban levő katonát holmi kicsinyes civil-etikettek reguláznak. Bekopogtattam s látom, hogy egy nagy szoba közepén hosszú, terített asztal mellett sok főtiszt ül, az asztaltőn Kis Ernő. Nevezett tábor­nok barna, göndörhaju, mintegy 40 év körüli férfiú volt, kicsiny, barna bajuszának végei kackiásan föl­felé csavarodva. — Alássan jelentem, ezt a levelet Perczel Mór tábornok ur küldötte — s ezzel, mint dukál, hármat visszalépve, megállottám. Kis Ernő megpillantva a levélen a »sürgős« feliratot, oda dobta az asztalra, de mégis nyomban ielállott s igy szólt: »Ördög adta, az embert még enni sem hagyják«, én reám pedig egy mérges te­kintetet lövelt, a mely ezt tette : takarodjál és várj. És én takarodtam és vártam. A várakozás nem tartozik éppen a kellemes időtöltések közé, de most az egyszer örvendetes gyümölcsöket termett. Először is az áldott háziúr — a lelkész — künn a folyosón álldogálva, megkínált egy pohár jó vörösborral, mintha tudta volna, hogy Tolna szülöttje vagyok, a mely megyének jó vörösbor­termő hegyeit a régi Kistükörben a szerző szépen leírván, ilyen okos tanácsot ad : »de, hogy életedre , a végveszélyt ne várd — a jó vörösbortól szád, mint lehet, elzárd.« Ismeretes dolog, hogy ifjak az okos tanácsot nem szokták megfogadni, én tőlem sem veheti hát senki rossz néven, ha fentebbi könyviró okos ta­nárát meg nem fogadva, a pohár bort bevágtam. Isteni ital volt, pedig ez csak nyitánya volt a kö­vetkező boldogságnak. Alighogy a lekész. elfordult tőlem az ütés pohárral, ime a hires milánói Deila Scala színház prima donna ballerinájánál is kecsesebb lépésekkel közeledik felém a lelkész neje és a Riviera min­den drága villájánál drágább villán nyújt felém egy

Next

/
Thumbnails
Contents