Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-01 / 35. szám
XL évfolyam. 35« szám. Szegzárd, 1901. szeptember L áj Előfizetési ár: S Egész évre . . . 12 korona. 1 g Fél évre . . . 6 » £ Negyed évre . . 3 > S E?y szám ára . . 24 fillér. fej Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóEj ivatalon kívül elfogad Krammer VilR mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'«!! megállapító! árszabály szerint számíttatnak. Az iskola. Két hónapi pihenő után a napokban újra megnyílnak iskoláink. A tanárok pihent idegekkel, derültebb kedvvel fognak nemes, de fáradságos kötelességükhöz, a tanulósereg, ki vágyva, ki félve előszedi poros könyveit, a szülők pedig, a legszegényebbek is szívesen hoznak újabb áldozatot gyermekeikért, csak hogyrábirhassák őket az iskola nevelő, mívelö gondosságára, hisz ezt az otthon, akár mennyire árasztja is el a szeretet éltető melegsége, vagy talán éppen ezért, sohasem pótolhatja. Hogy iskoláink — kezdve az elemitől az egyetemig, akadémiákig — az utóbbi évtizedekben óriási népességre tettek szert, elég bizonysága annak, hogy nemzetünk a köz- művelődés nagy fontosságát kellőkép fölismeri és méltányolja. A különböző fokú iskolákat járó tanulók nagy száma magában véve nagyon örvendetes jelenség. Hasztalan emlegeti panaszosan a közbeszéd: sok a tanult ember. Ez nem baj. Legyen még több. A hiba csak ott van, hogy a »tanult embereké mind olyanok, a kiknél a nevelődés, tudomány nem cél, hanem csak eszköz. Eszköze tisztségnek, rangnak, megélhetésnek. Társadalmunknak egyik nagy félszeg- sége teremtette meg ezt az állapotot. Az a korlátolt és ósdi felfogás t. i., hogy csak a diploma adta társadalmi állás az előkelő, csak ez részesit tekintélyben, megbecsülésben. Még most sem hatolt társadalmunkon keresztül az a tudat, hogy a műveltség nem veszett el akkor sem, ha nem a diploma adja a kenyeret. Ez az oka annak, hogy a diplomás pályákra való tódulás nemcsak, ; hogy nem szűnik, hanem egyre fokozódik. Innen van az, hogy gazdálkodóink, iparosaink, kereskedőink oly nagy többsége alig van fölül a műveltségnek azon a fokán, a mit az alsóbb oktatás és valamennyire a szakképzettség juttat nekik. Régi dolog, hogy a maga foglalkozását — legtöbbször — mindenki keveseli. A mi értelmesebb, vagyonosabb kereskedőnk, iparosunk úgy akar különb embert nevelni a fiából, hogy hivatalnokká vagy diplomás emberré képezteti és nem gondolja meg, hogy úgy is különb ember lehet nálánál, ha kereskedő lesz, de művelt kereskedő, ha iparosnak marad, de iparát a tudománynak, kiváltképen pedig az iparművészetnek gazdasági előnyt is Ígérő ismereteivel emeli, termékenyíti. Városunk közoktatási viszonyai az utóbbi években elég kedvezően alakultak. Van most már hét-osztályos gimnáziumunk, hat-osztályos polgári íiu-, négy-osztályos leányiskolája, a melyeknek a nagyvárosi tanító intézetek egyik nagy bajával, a tanítás eredményére annyira káros zsúfoltsággal nem kell küzdeniük. Örömest látjuk, hogy gyarapszanak évről-évre. Kívánjuk, hogy a társadalomnak minél szélesebb rétegei részesüljenek a középiskolai oktatásban is. Két dologra azonban figyelmeztetjük a szülőket. Győzze le szeretet-sugallta elfogultságukat a józan megfontolás akkor, a mikor gyermekeiknek pályát választanak. Nagyon rossz szolgálatot tesznek tehetség nélkül való gyermekeiknek, ha tudományos pályára erőltetik őket; rosszat a k'ózérdek- nek, ha ez által szaporítják a félbenmaradt embereknek a társadalomra oly igen haszontalan sokaságát. Neveltessék az ilyeneket is, de akként, hogy azt az időt, a melyben produktiv foglalkozásra foghatók, el ne mu- laszszák. Ez az egyik. A másik pedig ez: gondolják meg, hogy az iskolában szerzett neveltség, művelődés megtermi a maga hasznos gyümölcseit akkor is, ha nemcsak kenyérkeresetre szerzik meg. Becsüljük a tudományt önmagáért. A tanároknak pedig azt ajánljuk figyelmükbe, hogy az iskola akkor felel meg igazán hivatásának, ha nemcsak ismeretekre tanítja a tanulót, hanem erkölcsre, hazaszeretetre, jellemességre, kóteíességtudásra is; ha nemcsak oktat, hanem nevel is. A kötelességteljesitésnek szigorú, de mindenkivel szemben egyenletesen alkalmazott mértékével fojtsák el oly gondolatnak még a csiráit is, mintha az életben saját iparkodásán, képességén kívül egyéb is segíthetné az embert, vagy viszont, megtagad- tatnék az érdemtől a jutalom. Szoktassák TARCA. Szerenád. Kopott gitárral a nyakamba Éjjel megállók ablakod alatt, Én a szerelmes, én a bamba, Hogy a szivemnek meghódítsalak. Az utca csöndes és gitárom Epedve, félve, halkan pengetem. Szitál a hó. Az óra három. S a pisztoróra üt, de nem nekem. A lámpa rózsaszínű fényé Kikandikál a függönyök mögül, Árulkodón, mintha beszélne Kicsiny szobádnak rejtelmemül. Az arcom ég — hiába mossa Jeges-fagyosra az eső, a hó. Mert csókodra, a mámorosra, Az őrjítőre gondolni is jóDe a te szived, drága angyal, A trubadúron meg nem könyörül, Te ott pihensz forró ajakkal Egy más lovagnak égó gyönyörül. Az ajkad tőlem megtagadná A csókot, melyet másnak osztogat, Nekem csak gondolnom szabad rá S pengetnem hozzá a gitáromat. Nekem itt lenn kell álldogálnom Az éjszakában fazva, szomorún. Enyém a vágy, enyém az alom És mindenekfölött enyém a gúny. Bevallom en is, mért tagadjam, Hogy mulatságos szörnyen a dolog: Itt lenn a sárban és a fagyban Egy elkopott románcot gajdolok, Ti meg ott fönn a jó melegbe ... És mig az ajkad csókra csókot ad, Azt súgom lágyan hízelegve: „Jó ejt szerelmem, édes álmokat.*' HELTAI JENŐ. A huszár és a pecsenye. Irta: Mnnyoki Tamás. — A »TOLNAVÁRMEGYEc eredeti tárczája. — Szabadságharcunk idején egyszer Czegléd alatt feküdt táborunkból engem rendeltek be a városba Perezd Mór tábornokhoz ordonnance-nak, ki hazafias érzelmeiről széles körben ismert Bobori í -r. kalh. lelkésznél volt szálláson. Ez a szolgálat megtiszteltetés számba ment, : ezért eleinte tábornokok szolgálatára csak régi \ ezredekben levő altiszteket használtak, de, mivel : ezen altisztek — alantas műveltségük folytán — ! gyakran beleestek az öreg katonák eredendő bűnébe, a részegségbe, később a jobb-nevelésü fiatal | altiszteket alkalmazták. Azonban, amit egy igaztalanul tolvajok közé | zárt művelt olasz ur mond : >11 conservare cogli nomini degradati degrada,» én is tapasztaltam ! magamon. A helyett, hogy ezen megtisztelő szolgálatnak megörültem volna, haragudtam. Már annyira jól éreztem magam a közlegények társaságában, hogy, mint a parasztember fél urak elibe menni, én sem kívántam egy tábornok és egyátalán tiszt urak közelében lenni, jobb szerettem volna a táborban heverni a gyepen s hallgatni és nagyokat nevetni a legénység vaskos tréfáin. Ezért, midőn korán reggel az öreg Láposi strázsamester előtt megjelentem, ki engem és lovam apróra megvizsgált, ha vájjon minden rendben van-e, mérges hangon jegyeztem meg, hogy tegnap déltől fogva nem ettem, ma hajnalban sem- jutott egy korty pálinkára sem s most menjek parádé szolgálatban 24 órára, hát az öreg csakugyan adott két krajcárt, melyet — beérve a városba — egy szatócsboltban be is ittam. Az ilyen ordonnance-nak nem egyformán megyr a 3o!ga. Megesik, hogy egész napon által senki sem szól hozzá, de megesik az is, ha a tá-
