Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-04 / 31. szám
A gyűlést pontban 10 órakor nyitotta meg az elnöklő főispán s meleg hangon, a kegyelet szép szavaival emlékezett meg az időközben elhunyt Gözsy László bizottsági tagról, ki a szeg- zárdi kerületnek két ízben országgyűlési képviselője volt s általános tiszteiéinek és becsülésnek volt részese. Ugyancsak fájdalmas részvéttel emlékezett meg arról a nagy veszteségről, mely az országot és vármegyénket érte Madi Kovács György táborszernagy elhunytáról, ki megyénk közügyei iránt is élénken érdeklődött s mint a paksi Duna- védgát társulat elnöke tevékeny működést fejtett ki; bejelentette a főispán, hogy vármegyénk mind a két temetésen képviselve volt. A főispán ezután bejelentette, hogy dr. Be náí Bélát tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki. A tárgysorozat első pontjaként az alispán időszaki jelentését, mely a megyei adminisztráció terén fölmerült összes mozzanatokat részletesen ismertette, örvendetes tudomásul vették, s, a benne foglalt javaslatnak megfelelőig Madi Kovács György táborszernagy emlékét jegyzőkönyvileg megörökítették. A számonkérőszék jelentéséből kifolyólag a főispán fölemlítette, hogy az ügydarabok földolgozása körül nagyon csekély hátralék mutatkozik, sőt az árvaszéknél is már a minimumra apadt a hátralék. Az igazoló választmányba dr. Kramolin Emilt, a lótenyésztési választmányba pedig Molnár József mezőgazdasági előadót és gazdasági egyesületi titkárt választották meg. Az esküüt-birósági tagok kijelölésére a múlt évben működő bizalmi férfiakat újra megválasztották. A tárgysorozat azon pontjánál, mely szerint Hőgyész község a járási székhelynek Gyünkről Hőgyészre való áthelyezéséért folyamodott, vagy esetleg uj biróság fölállítása esetén Hőgyész uj járási székhelylyé alakittassék át, — több fölszó- lalás történt. Az állandó választmány az eddigi állapot föntartását javasolta. Ennél a tárgynál föl- | szólalt gróf Apponyt Géza és ismertette a volt hőgyészi járás és székhely történetét Utalt arra, hogy az alkotmány visszaállítása előtt és azután 1872-ig Hígyészen volt a járás székhelye. 1879-ben is az állandó választmány célszerűnek mondotta azt, hogy a simontornyai járás székhelye legyen. 1894-ben azonban a dombóvári járás szervezésekor nem jött figyelembe Hőgyész történelmi igénye. Rokonszenves és szépen előadott beszédében azt kérte gróf Apponyt, hogy lehetőség szerint uj járás alkottassák Hőgyész székhelylyel. Hosszasabban, statisztikai adatokkal támogatott beszédben 2. ________ — Köszönöm, jól. Mind a ketten elhallgattak. Öntudatlan boldogsággal szívták a szántóföldek üde esti levegőjét, amely beáradt a vasúti kocsi nyitott ablakán. A vonat zúgva robogott tova a hosszú völgyben, amely egyre sötétebbnek tűnik fel. Charles Rózán szólalt meg először : — Igazán nem is gondoltam rá, hogy most veled találkozom . . . Már nagyon régóta nem láttuk egymást. • — Azt hiszem, akkor találkoztunk utoljára, amikor a törvényszék elé idéztek bennünket. — Hogy kibékítsenek bennünket! Ez azonban épen nem sikerült! — Téged sehol sem lehet már látni? Úgy teszesz, mintha már mitsem törődnél a világgal? — Ó igen, — de nem az egész világgal ? — Azaz csak a »félvilággal« törődöl? — Isten ments! De most már többet törődöm önmagámmal s igy az "elet jobban érdekel engem. Te ellenben mindenütt ott v'agy: minden bálon és ünnepélyen, mint az újságokban olvasom. Sajnálom a szerencsétlen Brassacot, akinek, szegénynek, mindenüvé el ke l mennie veled. Hogy érzi magát a derék Anatole? — Köszönöm, nagyon jól; azt hiszem különben, hogy korántsem olyan szerencsétlen, mint amilyennek te képzeled. — 0, én nem a boldogságáért, hanem csak az egészségéért aggódom. A szegény fiú sohasem volt valami erős testalkatú ember. — Az igaz, — válaszolt az asszony kissé fölsóhajtva. TOLNAVÁRMEGYE. \ e érvelt Gyönk mellett Ovary Ferenc. Bcrnrieder József kinyilvánította, hogy nincs ellene annak, hogy Hőgyészen uj járás alakittassék. Dr. Schvetz Antal hasonló értelemben szólott. Döry Pál alispán zajos tetszéssel fogadott beszédben fejezte be a vitát és ajánlotta az állandó választmány javaslatának elfogadását. Gróf Apponyi Géza rövid felszólalása után, melyben előbbi beszédjének értelmét magyarázta, a közgyűlés az állandó választmány javaslatát fogadta el. Gyónkön szénkénegraktár fölállítását, Duna- földvárott pedig uj m. kir. állás szervezését ajánlani fogják a földmivelésügyi miniszternél. A megyék körleveleit részben pártoló felirattal támogatják, részben tudomásul veszik. Apar községnek a nagymányoki orvosi körhöz való csatolását nem találták teljesíthetőnek. A szegzárdi közkórházi ápoló személyzet fizetésének javításához hozzájárultak. Lymburg-Styrum gróf és grófné arcképének a vármegyei múzeumi arcképcsarnok részére leendő megszerzését elhatározták. A vármegyei székházba a villamvilágitás bevezetését megszavazták. Csesznek György utkaparó özvegyének 50 korona segélyt szavaztak meg. Az árvaszéki előterjesztések és tiszti ügyészi vélemények letárgyalásán kívül elutasították a faddi jegyző- választás ellen beadott fölebbezést. Az ülés bezárása után Bernái Béla letette a hivatali esküt. A szegzárdi szabadelvű-párt szervezkedése. A szegzárdi választókerületi »szabadelvüpárf«- nak folyó 1901. évi julius hó 28-án délután 3 órakor szervezkedés czéljából pártgyiilést tartott. A gyűlésen úgy helyből, mint a vidékről igen szép számmal jelentek meg a tolnavármegyei »sza- badelvüpárt«-nak folyó évi julius hó 16-án, Szeg- zárdon tartott értekezletéből kiküldött Totlh Ödön szegzárdi ügyvéd meghívására. A vidékről képviselve volt Tolna, Bátaszék, Mözs és Öcsény község. Szegzárdról jóval száznál többen voltak jelen a választó polgárok. Totih Ödön elnök elfoglalva az elnöki széket, hálás körzönetet mond a szives megjelenésért és felkéri Kálmán Károly szegzárdi tanítót a jegyzőkönyv vezetésére, mely után a szegzárdi választó- kerület szabadelvüpárti polgárait gyönyörű beszéddel serkenti tevékenységre a közelgő választás alkalmából, melynek jellege az újabb politikai élet jelenségei szerint ama fenséges szóban nyer kifejezést. — Én már régebben ismerem, mint te és , neked is én mutattam be. Együtt nőttünk fel, tudom, hogy szerelmes udvarlónak nagyon alkalmas j ember, de férjnek el se tudom képzelni! Különben ! talán csak nem gondolod, hógy ócsárolni akarom előtted? — Dehogy gondolom: csak mint jó barátja, megmondod róla őszintén a véleményedet. — Csak nem kívánod, hogy szépeket mondjak róla? ' . — Semmi okod sincs arra, hogy haragudjál rá. Egyedül csak te vagy az oka annak, hogy minden úgy történt . . . — Szó sincs róla ! — De bizonyosan úgy van! Előre is megmondtam neked, hogy, ha engem megcsalsz, én is megcsallak téged. Azt gondoltad, hogy csak fenyegetlek s meggyőződtem róla, hogy megcsalsz a legjobb barátnőmmel. És mivel Anatole már úgy is udvarolt nekem, — őt épen úgy elfogadtam barátomnak, mint ahogyan bárki mást elfogadtam volna. S végre is semmi okom sincs arra, hogy ezt a tettemet megbánjam. — Az igaz, hogy Germaine-nel megcsaltalak, de azért még se mentem annyira, mint te . . . — Hogy-hogy? — Én legalább nem‘vettem őt nőül! Az asszony nevetett. Aztán elhalgattak, s megint kitekintettek az ablakon. Már csaknem egészen besötétedett, s a hegyoldalon levő fáknak már csak a körvonalait lehetett látni. Rózán megszólalt: e i mely Széli Kálmán szájából hangzott el; »tiszta választást a polgároknak.* (Éljen.) Tolnavármegye nyugodt lélekkel tekint vissza — úgymond elnök — e tekintetben is a múltakra s ez a hang a mi választó közönségünkre nézve csak a múltnak a viszhangja, mert ő hosszú politikai szereplése óta, bár tevékeny részt vett Tolnavármegye politikai életében (nagy éljenés), nem tud egy esetet sem, a midőn valakinek politikai elve nyilvánítása miatt kellemetlensége lett volna. Ennek tudatában elérkezettnek látja az időt, hogy kerületünk is a cselekvés terére lépjen. Kerületünknek különös helyzeténél fogva pártunk évtizedek óta a politikai téren nem szerepelt; azonban elérkezettnek látja az időt, hogy a szervezkedés elől ne zárkózzunk el. A tolnavármegyei szabadelviipárt központi bizottsága őt bízta meg — úgymond — azzal, hogy a párt szervezkedését ezen kerületben létesitse. — Aggodalommal vállalta el e megbízatást, de most lelke mélyéből örül, hogy több évtizedes hallgatás után híven kitartóknak mutatkoznak az elvhű barátok s a mai tömeges, szives megjelenésük által ezen aggodalmát teljesen eloszlatták. Ezután kéri elnök a megjelenteket, ha valakinek elnöki megnyitójára, vagy a szervezkedés módjára nézve előterjeszteni valója van, szíveskedjék megtenni. Javasolja elnök, hogy jelentse ki a gyűlés azt, hogy szervezkedni óhajt; szerinte, úgymond, az activ cselekvés terére lépni még korai, készüljünk a választásra, legyünk résen, ily mód contemplálta az ő megbízatását a központi bizottság is. Az értekezlet az elnöki megnyitót éljenzéssel ! tudomásul veszi s a szervezkedés szükségességét kimondván, a szervező-bizottság elnök ajánlatára | következőképpen választatott meg : Elnök : Tárók \ Béla, alelnökök: dr. Beöthy Károly, dr. Müller \ Eerenc, dr. Hirling Ádám, dr. Mayer Gyula és ' Tomcsányl Lajos Szegzárdról; Mittivég Henrik és dr. Kovács Bálint Bátaszékről ; Tenczlinger Lajos ! és Hellermann Gyula Tolnáról; Klemm István Mözsről és Zsebő Pál Öcsén) bői. Kéri elnök a megválasztott elnököt és alelnököket, hogy községükből minél nagyobb számú végrehajtó bizottságot I alakítsanak, legközelebbi alkalommal tevékeny akcióba lépjenek, lehetőleg számszerűit Írják össze az elvtársakat s a később, rövid idő múlva össze- hivandó gyűlésen ismét megjelenve, a központi | bizottságnak jelentést tegyenek, mely gyűlésen a \ jelölt állítása iránt intézkedés fog tétetni. Éljen | Döry Pál hangzott fel minduntalan a teremben. ■— ...... ..... — Emlékszel még rá, .Diane, hogy épen ilyen esténk volt egyszer Saint-Martialban, mikor még csak jegyesek voltunk? Egyedül hagytak bennünket a terraszon; s megfogtam a kezedet ésmegcsókoltalak. Akkor nagyon haragudtál rám !-- Igen, — ki gondolta volna akkor, hogy valaha majd igy találkozzunk egymással! — Istenem ha az ember házasodik: minden képzelhető dologra el kell készülnie. A régi benső bizalmasság nagyon hamar kiérzett, ha nem is a szavaikból, de a hangjukból. Aztán megint sokáig hallgatva néztek egymásra. — Mire gondolsz ? — kérdezte az asszony kissé felindulva. — Arra, amire te 1 — És mi az? — Az, hogy nagyon boldogok lehettünk volna egymással, ha a boldogságunkat csupán rossz tréfából meg nem rontottuk volna. — Meglehet, — válaszolt az asszony ábrándozva. — Képzeld csak el, hogy három esztendővel ezelőtt is megtehettük volna ezt az utat. Milyen boldog és megelégedett lettem volna én akkori Mert utazás közben meglehetősen tűrhető vagyok. — Igen, ebben igazad van, szólt az asz- szony nevetve. — Ha három évvel ezelőtt utaztunk yolna erre, akkor nem kellett volna egyhuzamban megtenned ezt a nagy utat. Kiszállhattunk volna Tou- louseban vagy Cahorsban . . . Mondhatom nagyon érdekes dolog egy ilyen idegen kis városkában kiszállani, a szűk kis utczákban járkálni, s valami 1901, augusztus 4.
