Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-04 / 31. szám
Várkomi Sándor kér szót ezután és lelkes -szavakban ad kifejezést ama érzelmeknek, melyek a szegzárdi választó-kerület szabadelvüpárti polgáraiban régóta szunnyadoznak. Ő időszerűnek tartja kinyilatkoztatni, hogy e kerület szabadelvű hiveinek már van jelöltje, s ez nem más, mint közszeretetben álló alispánunk : Dóry Pál, ki iránt a kerület polgársága osztatlanul a legmelegebb ragaszkodással viseltetik. Őt ajánlja a szegzárdi választó kerület szabadelvüpárti jelöltjének. (Nagy éljenzés.) Ezután Dóry Pál emelkedett fel szólásra s hivatkozva 24 évi, közpályán töltött működésére, mindig a legkedvesebb emlékei közé számit minden alkalmat, midőn a bizalom és rokonszenv az ő személye iránt megnyilatkozik. Kötelességének tartja a most elhangzott provokatióra válaszolni. Eltérnénk, úgymond, a mai értekezlet tulajdonké- peni tárgyától, ha a jelölésbe belemennénk. Nincs most különben sem azon helyzetben, hogy a jelölés el, vagy el nem fogadásáról nyilatkozhatnék. Kéri, hogy a jelölést tartsák fenn a legközelebb tartandó értekezletre ; azt azonban elérkezettnek látja, hogy a zászlót kibontsuk, s a kardot kihúzzuk hüvelyéből, mert a zászlót, ha nincs kibontva, ellepi a moly, a kardot, ha nem forgatjuk és nincs a harcba vive, megeszi a rozsda. Szükségesnek tartja a szervezkedést és mély köszönetét nyilvánítja elnöknek buzgó tevékenységéért. Hosszas éljenzés hangzott fel Dóry Pál beszéde után. Totth Ödön elnök örömmel járul a közóhajnak eme megnyilatkozásához, de kissé korainak találja a jelölt személyének kikiáltását és kéri a gyűlést, hogy a jelölést hagyjuk fenn az augusztus 15-ike után tartandó értekezletre. Biróy Béla ama meggyőződésének ad kifejezést, hogy a megtörténtet megváltoztatni nem lehet. Dóry Pál szerinte visszautasitólag nem nyilatkozott; akár fentartjuk a későbbi értekezletre a jelölést, akár nem, Dóry Pál a mi jelöltünk! Éljen Dóry Pál alispán, a mi képviselőjelöltünk! (Éljenzés.) Dóry Pál ismételten mély köszönetét nyilvánítja a közbizalom nyiivánulásáért; jelenleg azonban még határozott nyilatkozatot nem tehet. Totth Ödön elnök újra felhívja a kiküldött elnököt és alelnököket a buzgó tevékenységre és kéri, hogy működésükről a központi bizottságnak augusztus 15-ére jelentést tegyenek; majd hazafias érzéssel mond köszönetét a szives megjelenésért s kívánva, hogy a párt erősödjék és virágozzék, a gyűlést bezárta. 1901. augusztus 4. A szabadelvüpárt szervezkedése vármegyénkben. A kölesdi kerületben ma van a szabadelvű- párt szervezkedő ülése. Mint halljuk, igen népes lesz és ki is kiáltják már a jelöltet: Bernrieder János személyében, kinek megválasztatása egészen bizonyosra vehető. * Meghívó. Az országgyűlési képviselő-választások alkotmányunk értelmében a folyó év őszén meg fognak tartatni. Itt az ideje, hogy a szabadelvüpárt a pincehelyi választókerületben is életjelt adjon magáról, hogy szervezkedjék és határozzon, hogy cselekvő részt kiván-e venni a közelgő választási harcban I vagy sem r Vármegyénk szabadelvüpártja a folyó hó 16-án Szegzárdon tartott ülésében alulírottat bízta meg, hogy ez irányban a mozgalmat megindítsa: én tehát hazaíiui tisztelettel felkérem mindazon Polgártársaimat, kik a szabadelvű pártnak hívei, hogy a '■ pincehelyi választó kerület szabadelvű pártjának szervezése czéljából folyó évi augusztus hó //. napján délelőtt 9 órakor Pincehelyen, a Grünhut-féle vendéglőben megjelenni szíveskedjenek, j Hazafiui tisztelettel Tamási. 1901. julius hó 31-én. Dr. Kiss Ernő. * A paksi szabadelvüpárt szintén folyó hó 11-én tartja szervezkedő ülését, a melyet Eötvös Károly és Pálfóldy Lajos urak a központ megbízásából hívtak össze. A paksi kerület szabadelvüpártja gróf Apponyi Gézát szándékozik jelöltjének fölkérni. Ebben a kerületben a választók az eddigi képviselőre, Szluha Istvánra már ráuntak és lelkesedéssel készülnek a szabadelvüpárt zászlóját diadalra vinni. A paksi kerületet a múltban számos országgyűlési cykluson át szabadelvüpárti képviselő képviselte. A jelenlegi auspiciumok szerint könnyű lesz visszahódítani e kerületet a 8 tagból álló Ugrón párttól. * A bonyhádi választókerület szabadelvüpárti végrehajtó-bizottságának megalakítása és szervezése céljából Bonyhádon, az »Arany oroszlán« vendéglő nagytermében f. évi augusztus hó 11. napján, délelőtti 10 órakor lesz az értekezlet megtartva, a melyet Marhauser Imre hitt össze a központ megbízásából. TOLNA VÁRMEGYE. kis fogadóban megszállni! . . . S nagyszerű érzés az is, mikor tudja az ember, hogy a párjával egyedül vau idegen helyen, és senki sem sejti, hogy hol jár ... A csomagok utaznak tovább, ahova fel vannak adva, — elég az útitáska és a plaid is egy ilyen kis városkában . . . Nézd, ez az útitáska még a tied volt . . . S amint megérkezünk mindjárt rendelek valami jó ebédet. Tudod, hogy ebben milyen ügyes vagyok! ... S te még mindig olyan ínyenc vagy ? — Már nem nagyon. — Azaz Brassac nem tud az ízlésedhez alkalmazkodni . . . Hát még az milyen érdekes dolog, ha az ember másnap reggel fölébredve jóformán azt sem tudja, hogy tulajdonképen hol van ... S aztán nem utolsó az sem, hogy az ember legalább üdén és vidáman érkezik meg Luchonba. — Ez valóban csinos programm. Rózán megfogta az asszony kezét, s a szemébe nézett; — Nem fogadod el a programmomat? — Hogy érted azt? — Nos, téged Luchonban nem vár senki ugy-e? A férjed majd csak utánad megy Luchonba. Senki sem kérdezi tőled, hogy mikor jöttél el a mamától, sem azt, hogy mikor kellett volna megérkezned. Egy napot tehát ellophatnál a luchoni üdülésből . . . Elhallgatott egy pillanatra s még hozzátette. — Vagy legalább egy éjszakát! Szelíden átkarolta egykori feleségét s megcsókolta a haját. A vonat épen fütyölt. Brassacné hirtelen felugrott. — Ne bánts ! . . . Hogy jut az eszedbe ilyen őrültség! — Diane, mindjárt beérünk a cahorsi állomásra, a táskádat az enyémmel együtt leteszem a kocsiról! Diane, legyünk ismét a régiek, ha csak egy órára is. — Hallgass ! A magaviselted igazán . . . — Istenem! Istenem! A vonat épen megállt. Rózán kinyitotta az ajtót s odaintett egy hordárt. — Itt van ez a két útitáska! . . . Diane, itt ne felejtsd az ernyőt ! Brassacné megdöbbenve nézte, hogy mit csinál az egykori férje. — Nem, barátom, ez már nagyon rossz tréfa volna! — Jöjj csak, gyermekem. — Barátom, a holmijainkat tegye föl egy bérkocsira! S aztán Diane felé fordulva halkan igy szólt. — Látod, már mindenki minket bámul . . . Nagyon feltűnő volna, ha nem szállnál le . . . Ha még sokáig gondolkozol, elkezdek kiabálni, hogy a feleségem vagy és mégsem akarsz kiszál- lani. Ebből óriási botrány lesz, de én nem törődöm vele. Brassacné látta, hogy a hordár már elment az útitáskákkal. Charles ott állott előtte a peronon s mosolyogva nyújtotta feléje a kezét. Az asszony elnevetve magát s kiszállott a kocsiból. Charles segített neki s eközben megölelte. — Ne ilyen hevesen, — szólt az asszony halkan, — mert külömben még azt hiszik, hogy nem vagyunk férj és feleség. j HÍREK. — Perczel Dezső, a képviselőház eli nőké, tátrafüredi nyaralását Szilágyi Dezső elhunyta alkalmából félbeszakította és visz- szatért a fővárosba. A nemzet nagy halottját ő búcsúztatta el a magyar törvényhozás képviseletében. A búcsúztató beszéd valóban klasszikus szépségű volt, a nagy halotthoz és a kiváló szónokhoz egyaránt méltó. — Személyi hírek. Gróf Széchenyi Sándor vármegyénk főispánja múlt hétfőn este Szegzárdra érkezett s hivatalos ügyeinek elintézésén kívül elnökölt az állandó választmányban, valamint a közgyűlésen és szerdán este visszautazott N.-Do- roghra. Wosinsky Mór apátplébános múlt vasárnap országos múzeumi felügyelőségi kőrútjából visszaérkezett Szegzárdra, s azonnal hozzálátott a múzeumi gyűjteményeknek a gimnáziumból az uj múzeumi épületbe leendő átköltöztetéséhez. — Dr. Hangéi Ignác tiszti főorvos tegnapelőtt visszatért Marienbadból és ismét átvette hivatalának vezetését. — Áthelyezett törvényszéki biró Gerle Jakab szegzárdi törvényszéki biró a telekkönyvi betétszerkesztő bírák létszámába a • pancsovai kir. törvényszékhez saját kérelmére áthelyeztetett. — Közgazdasági előadó. A m. kir. fóldmive- lésügyi miniszter Forster István tabódi birtokost Tolnavármegye közigazgatási bizottságába előadóvá nevezte ki. — A kir. törvényszék köréből. Selcz József a kir. törvényszék elnöke julius 24-től 12 napi szabadságra távozva, a kir. törvényszék vezetését Ágoston István kir. itélőtábla-birói cim- és jelleggel felruházott kir. törvényszéki biró vette át. — Szilágyi Dezső halála. Az ország nagy halottjának első halálhíre Szegzárdra szerkesztőségünkbe érkezett szerdán délben három oldalról küldött sürgöny révén. Délután lapunk külön kiadásban emlékezett meg a gyászhirről, s városunk közönsége ennek utján vett tudomást a nemzetünket ért nagy veszteségről. A középületekre a gyász hírére kitűzték a gyászlobogókat s mindenütt őszinte hazaíiui bánattal és részvéttel emlékeztek meg a lesújtó hírről. Csütörtökön délután a szegzárdi kaszinóban Simontsits Elemérnek, a társaskör hazafias érzésű elnökének kezdeményezésére az országot ért mérhetetlen csapás és gyász hatása alatt a Szilágyi Dezsőnek emelendő szoborra hamarosan 100 korona gyűlt egybe, mely összeget Biróy Béla alelnök fölvitt Budapestre, hogy a szobor javára átszolgáltassa a »Budapesti Hírlap «-nak. — A Szent Ferencziek rendjében megyénket érdeklőleg következő változások történtek: Hochán Bertalan Bárjáról Dunafóldvárra, quardiaunak, Ambró János Déváról Simonlornyára pralsidensnek helyeztetett át. — A dombóvári vadászat. Dombóvárról írják lapunknak, hogy a község határában gyakorolható vadászati jogot évtizedek óta Dóry Jenő földbirtokos bérelte, ki azért tetemes összeget fizetett és — a mi fő — a vadászatot okszerűen gyakorolta. Az idén ismét letelt a bérlet s mindenki természetesnek találta, hogy minden a régiben marad, mert senki sem kívánta, hogy esetleges 100 K. bértöbblet fejében tönkre tétessék a vadállomány, melyet a régi bérlő szépen kiméit, a menynyiben évenként csak egyszer rendezett vadászatot, akkor is jó puskásokkal, a kik a vadat nem sebzik meg, hogy elpusztuljon. A folyó évben azonban egy vidéki ur, a kit eddig nem láttak Dombóváron s a ki eddig nem látta a határt, megjelent az árverésen és a bérösszeget négyszeresére verte fel, szerinte azon hiszemben jött ide, hogy Dóry Jenő nem aspirál a területre. Dombóváron mindenki meg van győződve, hogy ezen ur csak megbízott volt, a ki a viszonyokat nem ismerve fogadta el ezen kellemetlen megbízást, megbízója pedig állítólag egy dombóvári újabban ellenzékieskedő ur, a ki különben a kisebbség meggyőződése szerint »tiszta önzetlenségből« veretbe föl a bérösszeget, hogy a községnek nagyobb jövödelme legyen. ________________________________________3._
