Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-16 / 24. szám
24. szám. XI. évfolyam. Szegzárclr 1901. jimius 16. TOLNAVARMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik, minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FEEENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékePen meeéllapitot árszabály szerint számíttatnak. Törvény a gyermekvédelemről. A képviselőházban Széli Kálmán, mint belügyminiszter a múlt héten nyújtotta be a közsegélyre szoruló, 7 éven felüli gyermekek gondozásáról szóló törvényjavaslatot. A miniszterelnök ezen uj törvényalkotását általános örömmel és elismeréssel fogadják országszerte, mert ez az uj törvény a humanizmus nemes érzésének egyik nagy- jelentőségű nyilvánulása. Ez a javaslat voltaképpen párja, kiegészítése egy nem régen hozott törvénynek, mely a hét éven aluli, elhagyott gyermekek eltartásáról gondoskodik. A most benyújtott, újabb törvényjavaslat pedig intézkedik arról, hogy az ilyen, közsegélyre szoruló gyermekek tizenötéves korukig gondoztassanak, s az elzülléstől megmentessenek. Az ilyen gyermekek ugyanis hétéves koruk betöltése után a viszonyokhoz képest vagy a gyermekmenhely falain belül tartatnak, vagy pedig megbízható gondviselőknél, gazdáknál, iparosoknál helyezik el őket. Ezek a szerencsétlen, szülőtlen gyermekek tehát 7 éves korukban nem dobatnak ki a világba, hol a nyomor legtöbbnyire rossz útra terelné őket, hanem továbbra is gondos felügyelet alatt tartatnak, s 15 éves korukban már testileg, lelkileg megerősödve léphetnek a világba s vehetik föl a küzdelmet az élet viharaival. Nagyon üdvös a javaslatnak azon intézkedése, hogy kiváló tehetségű, szorgalmas és jó magaviseletü gyermekek igénynyel bírnak arra, hogy a különböző állami tanintézeteknél levő ingyenes ellátási helyekre betétessenek. A gondozási költségek előteremtéséről is nagy körültekintéssel és méltányossággal gondoskodik a javaslat. Mindenekelőtt 1902-től fogva a belügyi tárcza költség- vetésébe négyszázezer korona segélyösszeget állít be e czélra a belügyminiszter. Ezt az összeget első sorban a vagyontalan községekben elhagyott gyermekek gondozási költségére fogják fordítani. Vagyonos községek a maguk anyagi erejéből fogják viselni a községbeli illetőségű és az állami gyermekmenhelyekbe fölvett gyermekek eltartási költségeit, s e czélra a vármegye egy százalékot felülhaladó pótadót vethet ki. Ezenkívül a gyámpénztárak tartalék- alapjainak fölöslegét is ugyanerre a czélra kell fordítani. Az állami segélyösszeg 1/i részét a belügyminiszter szétoszthatja olyan társadalmi, jótékony egyesületek között, melyek a 7—15 éves elhagyott gyermekek fölvételére magokat kötelezik. Ez az emberszeretet magasztos eszméjén alapuló törvényjavaslat tehát a gyermekmentés nemes munkájába belevonja az államot, vármegyét, községet és társadalmat, hogy karöltve szolgálják a humanizmus egyik nagy czélját: az elhagyatott gyermekek fölnevelését és a társadalom részére való megmentését. Az állam maga ad jó és követésre méltó példát ezzel a törvényjavaslattal is arra, hogy az emberszeretet nemes czél- jainak megvalósítása egyik legfontosabb állami érdeket képezi ; nálunk pedig a nemzeti fajfentartás czéljából kétszeres jelentősége van, mert ezek a gyermekmen- helyekben fölnevelt gyermekek a magyarság részére bizonyára nem fognak elveszni, igy tehát ez az uj törvény öntudatosan szolgálja azt a törekvést, hogy a magyar nemzeti faj erőinek növelésére még az elhagyott gyermekek is megmentessenek. Nálunk, Tolnavármegyében is üdvös hatása lesz ennek a törvénynek, mert — sajnos — vármegyénk területén az elhagyott gyermekek gondozására és megmentésére alig történt valami. Egyedüli ilynemű intézet az Augusz-féle szegzárdi árvaház, mely tiz évi keserves vajúdás után a múlt évben elég szerény arányokban megnyillott. Nálunk tehát különösen nagy fontossággal bir az, hogy a törvény nemes intencziói megvalósíttassanak. Az uj törvényjavaslatot, mely szociálpolitikái szempontból is nevezetes alkotása a kormánynak, teljes elismeréssel fogadják mindenütt s pártpolitikai szempont nélkül egyhangúlag constatálják azt, hogy Széli Kálmán sikerei és érdemei ezzel az uj törvényalkotással ismét növekedtek. VÁRMEGYE. — A választási eljárás a választási eredményének kihirdetése által befejezettnek tekinthető, s a befejezett választás után elrendelt újabb választásnál mindazon törvényes alakiságok melyek a választás érvényéhez szükségesek, pl. a pályázati hirdetménynek kibocsátása és közhírré tétele betar- tandók. (Á m. kir. közigazgatási bíróságnak 1759/ 1900 számú határozata). T A R C A. Pillanat. Nincs egyetlen pillanat a világon, Amely döntő nagy pillanat ne volna, Nincsen egyetlen perez, melyet ne várjon Valaki sóváran — vagy szivszorongva. Oly sok a szív — legalább egyikének A perez üdvöt vagy sújtó-bánatot hoz, Mondkatatlau örömök, szenvedések Tapadnak minden kurta pillanathoz. /Egy sincs, mely elsuhanna észrevétlen, Hogy perzselőn égő sebet ne ütne, És egy sincs, a mely oly keveset érjen, Hogy ne függne tőle egy élet üdve. Nincs egyetlen perez, melylyel el ne jöjjön Ngy félve várt — vagy rág esengett óra S nincsen perez, melylyel valahol a földön Ngy-egy örvény ne jutna fordulóra ... VESZELEI KÁROLY. Magyar leánykérö és nászmenet. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárczája. — Motto : Ne sírj, ne sírj, szép menyasszony miattam, Úgy se sok siratni való van rajtam. Nem való az én portámra, Gazdag ember gazdag lánya Ezüst tele tulipántos ládája. Oda való ez a népdal, a hol még szemen- szedetr, zamatos ős szokásokkal tele magyar nép dicséri az Urat, mondván: »7> benned bíztunk elejétől fogva, Uram! Téged tartottunk hajlékunknak. « Bizony, bizony az Ur a megmondhatója, hogy itt Dunántúl, a végvármegyék területén, hol a török nyomába, rácz, horvát, szerb, azután a német elem özöne nyomult, miként tartá meg egy-egy darabka földön ősmagyarjait ? Ilyen földön és. csak ilyen földön lelünk ősnyomokat, melyek a vágyó lelket elvezetik oda, i hol egykor szabad pusztán, szélapától vemhes lónak harmadtü csikaja futotta versenyét nemzőjével; hol csakugyan ma is még eladó a leány, vevő meg a legény, ki csótáros nyergébe emelve viszi haza a megvett, a kiküzdött menyasszonyt-; —hol az öröm tulipiros, a gyász meg talpig hófehér. Igen, oda ős Ázsiába vezet ez a kérő és I nászmenet szokás, melyet most leírok. Az öreg Rúzst szüle kopogtat Vizgdzló Györgyik ajtaján. Mikor belép a szobába, köszöntése után rákezdi, hogy K'ótüs Ferenczék fia jános kívánja megvenni a kelmetek Lidi lányát, hogyha ■»eladikt. Hát bizony még várhat a lány egy-Icét esztendőt, rá érünk eladni, szabadkoznak Vizgázlóék. Ruzsi szüle eredmény nélkül tér vissza Kö- tüsékhez, de csak azért, hogy másnap újra kezdje a tapogatózást, de már másodmagával, talán igy szótoldóval könnyebben megy. Node Vizgázlóék sem azért vannak, hogy át ne lássák a szándékot, és bizony ugyan rátartóssak a lányukra, mivelhogy Kötüsék szószólói megint üres kézzel térnek haza ; de csak azért, hogy másnap Ruzsi szüle harmadmagával buzgólkodjon. De bizony hiába való kisérlet ez mind addig, mig Ruzsi szüle nap-r.ap után eggyel több szótoldóval szaporodva, a hetedik napon, öreg heted J magával meg nem jelenik. No ekkor már * meghallgatiki őket és, >z7- adiki a leányt, mivelhogy szépen megalkusznak, hogy a Lidi ad a vőlegénynek — mondjuk — 10—15 inget, meg ugyanannyi gatyát; János pedig ad a menyasszonynak száz-kétszáz forintot, már t. i. amennyit ér a leány, no meg hát, ameny- I nyit a János apja adni tud.
