Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-02 / 22. szám
22- szám. XL évfolyam. Szegzárd, 1901. junius 2. TOLNAVÁRMEGYE fi Előfizetési ár: | Egész évre . . . 12 korona. ^ Fél évre . . . fi > •tNegyed évre . . 3 > \ Egy szám ára . . 24 fillér. j Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóJ iratai on kívül elfopad Krammer Vil° mos könyvkereskedése Szefárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD HŐÉNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FEEENCZ. Kéziratok vissz i nem adatnak, j A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize-' tések és a hirdetések is a^szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mértékel'en mesrítlapitot árszAbály szerint számíttatnak. i Ser Felekezetiség a társadalomban. Ahol a társadalomról van szó, ott a pártállás közönyös. A társadalomban pártok nem élhetnek, mert amint pártok alakulnak a társadalomban, megszűnik a társadalom lenni. Rétegek lehetnek a társadalomban, vannak is; vagyon, értelmi fok, álláskülönbséget tehet és tesz is emberek és csoportok közt a társadalomban, de a csoportok nem különbözhetnek egymástól azzal, hogy ide vagy oda szavaznak bennük az egyének. Aki pártállások szerint akarná a társadalmat vezetni, az úgy feldúlja, mintha egységes sohase lett volna. Ezidáig nálunk nem is igen iparkodtak erre. Néhány év előtt szinte késhegyig menő harcokat folytattak a politikában, mégis a társadalom csak alig-alig érezte meg a rázkódtatásokat. A parlament kegyetlen ütközetei után elcsitultak a csatakiáltások s bármily izgatottak voltak is a politikai kedélyek, a társadalom izgalomtól menten élt és fejlődött. Most a politikai munkálkodás, ha intenzív is minden oldalon, de nem izgalmas. És ime olyan jelekkel találkozunk e treuga dei idején, mintha a politikai motívumokat be akarnák csempészni a társadalomba. Egy alig öt esztendős párt, a néppárt vindikálja magának azt a felette kétes dicsőséget, hogy társadalmunknak amúgy is laza egységét megbontsa. Nem is oldalt támad a társadalom ellen. Egyenest nekivág. Ezúttal teljesen nyílt sisakkal. Kereken kijelenti, hogy keresztény társadalmi tanokat akar hirdetni. Keresztény szociális tanfolyamot tart, a melyen arra akar oktatni, hogy van keresztény társadalom, mely különbözik az egyéb társadalmaktól. Külön szociológiát ad e társadalomnak, külön I rendről beszél, külön társadalmi erőt tulajdonit a kereszténységnek s fennen hangoztatja, hogy a társadalom létalapja a kereszténység, azaz, hogy a katolicizmus. Mi kifogás volna az ellen, ha egy kurzust tartanának abból a tudományból, a melyből kiviláglik, hogy a keresztény vallás szellemében s írásaiban mily szociológiai eszmék foglaltatnak, vagy hogy mit köszönhet a modern európai társadalom a kereszténységnek. Az ily tanfolyam eszmé- ! jét csak dicsérettel lehetne fogadni, a minthogy a szaktudományok mivelését csak üd- 1 vözülni lehet. I)e a múlt héten megalakult keresztény szociológiai tanfolyam, a mint annak megnyitásán is kiderült, nem a tudomány szálait akarja kibogozni, hanem a társadalom békéjét akarja összegabalyítani. I Ez a béke pedig nekünk drága. Nem oly könnyű szerrel szereztük meg. Régi hagyományokkal, múlttal biró társadalmak veszedelem nélkül megállhatják az ilyes mozgalmakat. A kik az ily múlttal biró társadalmak életét figyelemmel kisérik, azok nyugodtan fognák mondhatni, hogy: alias jam vidi ventos és várják a fejleményeket. Várják, inig a fölfelé tornyosult hullám ismét lehanyatlik. De a mi magyar társadalmunk nem dicsekedhetik múlttal ; azt még minden szellőtől meg kell óvni, nehogy baj érje. Pláne a felekezeti motívumokat kell távol tartanunk tőle. A mi népünk úgyis fogékony minden felekezeti dolog iránt s félő, hogy ha a felekezeti ideál tüzcsóváját beledobjuk társadalmunkba, az lángra gyűl tőle. Vájjon mi a célja az ilyen keresztény szociális kurzusoknak, hanem politikai? Tudományos célokat nem szolgálhat, ahhoz sokkal népszerűbb és gyakorlatibb az ilyen kurzus, semhogy a keresztény vallás szo- cziálíilozófiai eszméinek terjesztője és fejlesztője lehetne. Nem nagy nyilvánosság előtt, disz- megnyitó-ünnepélylyel installálják vala a keresztény szociális tanfolyamokat, ha ily tudományos czéljai volnának. A tudomány félrevonultan dolgozik; a kezdet legkezde- tén nem hallat magáról, hanem talán akkor, a mikor már eredményeket ért el. E kurzusok ennek épp a visszájára cselekedtek. Megnyitóra nagy parádét csaptak, épp most, a politikai pártok hadi fölvonulásakor. Másra vélni ezt nem lehet, minthogy e kurzusok nem a békés, tudományos munka színhelyei lesznek s nem a társadalom megerősítését tűzték ki céljokul. Hanem mi ennek épp az ellenkezőjét sejditjük. E kurzusok nevelni akarják az emberek százait arra, hogy a társadalmi összetartás érzete bennük csökkenjen, hogy társadalmunk mai mivoltának esküdt ellenségeivé váljanak s robbantóanyag legyenek társadalmunk matériájában. Ezt a célt azonban még ily kurzusok révén sem fogják elérni. Mert e kurzusok ráégis csak rá fogják bírni a hallgatókat, hogy gondolkozzanak. S lehetetlen, abban, a ki gondolkodik, ne támadjon föl az az T A R C A. <£20K2> Meddig? Meddig szenvedek még ? Óh mikor jön a vég? Mi annak az élte, Kinek hitét vette A föld és az ég ... Boldogság és öröm Rég nem ismerősöm; Szomorúság, bánat, Mely a szívben támad: Az én örököm. Életcélom : semmi. Eszmém: minek lenni? Jövendőm: a csend, csend, Mely vár odalent, lent •.. Jó ott pihenni! BÁRDOS ARTHUR. A préfet ebédje. Irta: Adrien Vély. I. A hadgyakorlatok kitünően sikerültek. A csapatok szabályosan és alaposan végezték munkájukat, semmi hibát nem követtek el, s az ellenség is nyugodtan tűrte, hogy megverjék. A gyakorlatokat befejező díszszemlét a megye előkelőségeinek jelenlétében tartották meg. Pompás idő volt s igy a hölgyek megint magukra vehetik azt a ruhát, amelyet a nyár elejen a lóversenyek idejére csináltattak. Az utolsó fölvonulás után, amelyet hatalmasan megtapsoltak, az ezredes azokkal a tisztekkel, akik a csapatokat nem kísérték szállásukra, be- mutattatta magát a jelenlevő asszonyoknak és leá- í nyoknak. A préfet, aki már régóta beszélgetett a pénzügyigazgatóval, nyomban hátat forditottt neki, mikor meglátta Verdelin ezredest. — Jó napot, kedves ezredes, jó napot! Nagyon örülök, igazán, hogy kezet szoríthatok önnel. — Nini, Duclosoy ! Hogy van ? ... És a felesége "... Köszönöm, csak megvagyunk valahogy . . . Szép idő van, ugy-e ? — Ez az átkozott nap . . . — Ugyan, az ön vértesei csak nem ijednek meg egy kis hőségtől . . . Mondhatom, hogy ez- rede derekasan viselte magát! — Nem rosszul viselte magát, az igaz . . . j De azt is el kell ismerni, hogy a lakosság is na- I gyón szeretetreméltó volt irántunk. — Ön hizeleg nekünk, ezredes ur! . . . És meddig maradhat a városunkban ? — Fájdalom, lehetetlen sokáig itt maradnom j . . . Már holnap reggel Párisba kell utaznom a hadiskola miatt. — Igazán nagyon sajnáljuk ... De legalább abban a szerencsében csak részesít bennünket, 1 hogy nálunk ebédel? — Oh, ezerszer köszönöm, kedves Duclosoy ! . . . De attól félek, hogy alkalmatlan leszek . . . A világért se! Nagy örömet szerez vele, ha eljön. — Igazán nem mehetek el . . . Ilyen ruhá- I ban lehetetlenség . . . csupa por vagyok . . . — Ugyan kérem, nem lesz más vendégünk, csak ön. Siessen a szállására, fürödjék meg és aztán jöjjön hozzánk. Okvetlenül számitok önre! — Ha tehát mindenáron akarja . . . Okvetlenül ott leszek.
