Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-19 / 20. szám
20- szám. XI. évfolyam. Szegzárd. 1901. május 19. $ Előfizetési ár : E Egész évre . . . 12 korona. H Fél évre ,. . . fi » B Negyed évre . . 3 » 8 Egy szám ára . . 24 fillér. K Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóg ivatalon kivül elfogad Krammer YilK mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KÖPNÉL. SZÉKELY FEREBTCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz- J lemények, valamint az előfize- j tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsókel'er meeállapitot árszabály szerii t számíttatnak. Tanulságok. Alább részletes leírását közöljük a »Szeg zárd Szálló -ban csütörtökön este végbement acetylenrobbanásnak, mely hosszú ideig emlékezetünkbe vésődő ijedtséget és rémületet okozott városunk lakosságánál. Eliszonyodva gondolunk arra, hogy milyen tragikus következményekkel járhatott volna ez a robbanás. Végtelen szerencse és adjunk hálát a Gondviselés különös kegyelmének, hogy a robbanás abban az órában — esti 729-kor — történt, a mikor csak igen kevés ember tartózkodott a kávéházban és a szálló többi helyiségeiben. Ha az a haszontalan, primitiv acetylén- gázfejlcsztö telep véletlenül pár órával későbben mondja fel a szolgálatot, a -mikor a kávéház rendszerint telve van közönséggel, avagy esetleg valamilyen táncestéig vagy műkedvelői előadás alkalmával történik az explozió, a mikor a nagyterem, az étterem és a többi helyiségek is zsúfolva vannak közönséggel — akkor beláthatatlan szerencsétlenség éri városunkat és közönségünket. A rettenetes detonáció után, mely az acety lén robbanással járt, abban a rémii- letes pánikban, mely a közönséget lázba sodorta, midőn mindenki egy perc alatt, ugyanabban a pillanatban akart volna menekülni, milyen irtózatos szerencsétlenség, T A R C A. í®> Kétkedés. Ahány porszem van a földön, Ahány csillag fenn az égen, Annyiszor kérdem titokban, Képzeletben, álmaimban: Leszel-e a feleségem ? Ha szerencse vesz ölébe, Sivár az öröm énnékem, Lelkemet bántja a kétség, Mért oly halvány a reménység, Hogy leszel-e feleségem? Ha a sorsnak kénye hány-vet S ezernyi a szenvedésem, Zúgolódni nem szokásom S a remény vigasztalásom, Hogy leszel a feleségem! S ha a remény szertefoszlik, Eljöhet az idő, — érzem, — Nem gondolnék soha másra, Csak a fájó csalódásra, Hogy nem lettél feleségem! FENYŐ GYULA. inennyi emberhalál következett volna be. Különösen a nagyteremben, a mely csak egyetlenegy, kijárattal bír, az is szűk és ké- 1 nyelmetlen. Ez a csütörtöki eset mulaszt- hatatlan kötelességévé teszi a városnak, hogy az említett bajon, mely főleg tűzveszély esetén végzetes katasztrófát idézhet elő, a közönség érdekében mielőbb alaposan segítsen. Magának a mostani esetnek körülményeiről nem bocsátkozunk rekriininációkba. Az acetylénvilágitás, a mely már másutt is beigazolta veszélyes voltát, Szegzárdról úgyis egyszer s mindenkorra kiszorul, hogy helyt adjon a város helyes és nem eléggé dicsérhető intézkedése folytán éppen most berendezés alatt álló villamos világításnak, a mely nemcsak szép, egészséges, kényelmesen kezelhető világítási eszköz, hanem azzal a nagy előnynyel is bir, hogy sem robbanási, sem pedig egyéb veszélylyel nem jár. Azonban ezen szomorú eset alkalmából annyit mégis szeretnénk tudni, hogy ezt a város központjában elhelyezett és a legprimitívebb módon fölszerelt acetylén-telepet látta-e már egyáltalán valamely hatóság és hogy, mielőtt üzembe lépett ezelőtt 3—4 évvel, még a régi szállóbérlő idejében, megvizsgálta-e azt valamilyen hatósági közeg és szakértő, s adott-e véleményt arról, hogy milye7i módon kezelendő ezen nyilvános világi tásr a szolgáló gázfejlesztő telep és milyen 1 föltételek mellett lett a telep üzeme enge- j délyezve? Szó sincs róla, a legnagyobb elővigyázat és a legéberebb ellenőrzés mellett is fordulnak elő szerencsétlenségek, azonban éppen azért, mert kellő óvatosság és rendszabályok dacára sincsen kizárva a baj, kétszeres kötelessége az arra hivatott hatóságoknak, hogy a megfelelő óvó intézkedéseket kellő időben minden irányban megtegyék. Acetyléngáz-robbanás a „Szegzárd- Szállo-ban. Áldozócsütörtökön este J/2 9 óra tájban iszonya robbanás rész kettelte meg a levegőt. A szállóhoz közel lakók földrengésszerű rázkódást is éreztek, de a hang maga még a baktai szőlők legszélsőbbikéig is eljutott. Az uradalmi épület, Krammer János polg. isk. igazgató, Bodnár István vm. árvaszéki pénztáros lakásán és több helyütt ezen a környéken, sőt a Fejős-féle Béla-téri házban is, több ablak megrepedt. Szinte hihetetlen, hogy mily óriási területen éreztette rettentő hatását a robbanás. Néhány házban, — pedig a szállótól 5—600 méter- nyire vannak, — a kapuk, szobaajtók kinyíltak. Senki sem tudta, mi történhetett; még — a megsebesülteken kivül — azok is, a kik a szállóban voltak, csak úgy sejtették a dolog igazi okát. Mindenki az utcára sietett, a kávéházból kimenekültek tüzet kiabáltak, úgy, hogy a tűzoltók is kivonultak. Rosszul égtek a lámpák a kávéházban. Háspel József, a szálló albérlője, előhivatta Nagyon gazdag. Mirbeau Oktávtol Jean Loquetéux elfáradván a hosszú gyalogolásban, leült az utszélre ; feje egy községi szilfa árnyékában, lábai az árokban, mely egy közeli felhőszakadás után megőrizte nedves frisseségét. E pillanatban a nap erősen tűzött le a kiszáradt útra s fojtó volt a hőség. Jean Loquetéux leoldta hátáról a kavicscsal tele átalvetőt, megolvasta a kavicsokat, szép sorba rakván maga előtt a fűre, majd nagy komolysággal megint visszarakta és igy szólt magában : — A számadás-' rendben van . . . Még mindig megvan a tiz millióm ... És ez valóban különös ! Hiába adom fünek-fának — mert én nem vagyok rossz gazdag, nem vagyok fösvény! . . . és mégis soha egyetlen egy sem hiányzik . . . Tiz millió . . . éppen annyi! Megemelintette az átalvetőt, megtörölte a homlokát és sóhajtott : — De milyen nehéz ezt a tiz milliót cipelni! ... A vállaim egészen , össze vonnak törve és a derekam majd letörik -- . . Nőm meghalt, meghalt a nagy boldogságban. S a fiam is meghalt, nem tudni, hogy miben. Egyes-egyedül vagyok e teher- hez ... Ez nem elég. Egy kis kocsira volna szükségem, melyet magam húznék, vagy huzatnám egy kutyával ! . . . Istenem ! milyen fáradt vagyok. | I Nem is hiszik az emberek, hogy a milliomosok j milyen szegény teremtések néha és sajnálandók, sajnálandók ! ... Oh Uram Jézus, milyen sajná- ; landók ! . .-. íme, nekem is tízmillióm van. Ez bizonyos, miután itt érzem tarisznyámban . . . Nos, ez nem akadályozza meg, hogy ime, itt vagyok ez utón . . . mint egy csavargó . . . Valóban nem érti az ember! Odadörzsölte meztelen s a gyaloglástól feldu- zadt lábait a friss, nedves fűhöz. — Igaz — folytatta, — vannak pillanatok, mikor jobban szeretnék szegény ember lenni, a minőt annyit találok útközben . . . szegény kolduló ördög . . . egyetlen sou nélkül a zsebemben és az elmenők könyörületéből élni ! . . . Biz' Isten, igen ! Jean Loquetéux majdnem mesztelen volt, rongyokba ültözött; bőre vörösen és kérgesen látszott ki a hasadékokon; a szakála tele volt szalma törmelékkel, gyapjuhulladékokkal, pehelylyel s az egész egy verébfészek képét nyújtotta. A zsebeiben kaparászva, egy darab száraz fekete kenyeret húzott elő és elkezdte lassan, rendszeresen rágni. A kenyér a fogai alatt úgy zör- gött, mint a kavics, melyet törnek. És időről-időre félbeszakította az evést s tele szájjal, vérző inynyel mondta ; — íme! . . . Sehogy sem értem a dolgot. . . . Tiz millióm van. Itt van mindig a kezem ügyében; vehetek belőle, a mennyit tetszik! . . . És nagyon ostoba volnék, ha nem vennék, mert
