Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-12 / 19. szám
4. TOLNA VÁRME GYE. 1901. május 12. — Pályadij. A »Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesület« pályatételül 100 korona jutalom- díjjal a következő pályatételt tűzte ki: >Mi haszon háromolhat a népre a jól vezetett gazdasági ismétlő iskolából?« A pályamunkákat f. é. junius hó 30-áig kell az elnökséghez beküldeni. Csak az egyesület rendes tagjai pályázhatnak. A dijat a »Szegzárdi Takarékpénztár« adományozta. — A sürgöny. M. községben történt a? eret. . Csicsa bácsi leánya férjhez ment s az apa szerette volna Sopronban szolgáló fiát is meghívni a lakodalomba. Az idő már rövid volt, úgy határozták tehát el az anyjukkal, hogy a gyereket hazatelegraférozzák. Elment az öreg Csicsa a bíróhoz, hogy csinálná meg neki a deregráfért. A biró ur meg is cselekedte a sürgönyt, az öreg pedig bedobta a postaszegkrénybe s várta a fiát. A sürgöny szóról-szóra igy hangzott: Bizonyétfán! alulírott biró úr kívánatosán bizonyétom, hogy az idősebbik Csicsa bácsinak a flja Sopronban huszár és vasárnap nála vendégség lesz, tehát ereszszék haza a lakodalomra. H. F. biró. — Három szarvú ökör. Bantum hírneves amerikai humbugcirkusza tudvalevőleg nemrég Pécsett is bemutatta az ő különféle szörnyszülötteit. Meghallván ezt egy baranyamegyei polgármester, levelet Íratott a Pécsről már eltávozott Barnumnak, hogy vegye meg az ő háromszarvu ökrét, amelyet aztán mutogathat a többi ritkaságai között. Bar- num azt felelte az atyafinak, hogy sokszart’u ökörre nem reflektál, mert amerikai és európai kőrútjában annyi sokszarvu alakot talált, hogy ilyen már nem megy ritkaság számba ! — A méter és röf. Huszonöt esztendeje immár, hogy a törvény a métermértéket életbe léptette, ez a negyed század azonban nem volt elegendő, hogy a régi mértékrendszert kiküszöbölje. A vidéken s különösen a nép között még most is sokkal ismertebb az öl, rőf, meg az itce, messzely, mint a méter, meg a liter. Az igazi magyar paraszt asszony nem is tud fersinget vásárolni csak rőf számra, s gyümölcsérés idején nem méri másként a cseresznyét csak messzely, vagy itce számra. — Szóval a régi mértékrendszer megmarad az ő jogaiban a méter ellenére is, a minek most hatalmas pártfogója akadt a belügyminiszter személyében, a ki a jog, törvény és igazság szempontjából nem nézheti, hogy a méter jogait a rőf, a literét pedig az itce bitorolja. — Rendeletet intézett tehát az ország összes törvényhatóságához, a melyben szigorú intézkedést sürget a régi mértékek kiküszöbölése végett. ~ ' "" ~ ... . .... m. ■■ —■ ..........V I D É K. Bérmálás Nagy-Mányokon. Hétfőn, e hó 6-án folyt le Nagy-Mányokon a bérmálás és püspöki látogatás ünnepélye. Az ünnepélyen jelen voltak : Sztifricz István kanonok, a plébánia kegyura, továbbá Holndonner Ferenc báta- széki plébános, szentszéki ülnök, Dr. Szilvássy Mihály esperes-plébános, Teppett József cikói plébános, Änderte József kakasdi plébános, Dr. Jozs- gits János bonyhádi plébános, Scharfenberger János püspöklaki plébános, Herger József lengyeli plébános, Dreher Arnold bikali plébános, Eajezy János szalatnaki plébános, Wölfel Ferenc bonyhádi segédlelkész, Vaszary Kálmán szászvári segédlelkész, Dr. Methárd szászbudai-külvárosi segédlelkész és az előre .ideérkezett püspöki szertartó : Jakab Béla. 7s9 órakor megkondultak a harangok, jelezve a lőpásztor érkezését. Néhány perc múlva megérkezett az első fogaton Lovász Gábor, a falu jegyzője, ki a főpásztor elé ment, majd Peresei Béla bonyhádi főszolgabíró .fogata, s csakhamar a püspöké. Amint a püspök megérkezett, a hívek térdre ereszkedtek és úgy fogadták a főpásztor áldását. A kocsiból először Hauny Gábor praelátus, a püspöknek kisérője, majd a püspök lépett ki, áldást osztva hívei köze. Erre Weiss János nagymányoki esperesplébános nyújtotta ő méltóságának a szen- teltviz-hintőt, ki meghintette vele a híveket és az »Eccesacerdos« ünnepi hangjai mellett vonult be a templomba és az-oltár előtt rövid ideig imádkozott. Erre körülbelül'1, óráig tartó, buzdító szónoklatot tartott a tőpásztor a szószékről német nyelven, mely után czendes misét mondott. Ezalatt az iskolai ifjúság magyarul énekelte az »Áldozattal járul hozzád« és »Jöjj el Szentlélek Isten« kezdetű énekeket. Mise végével a bérmálás kezdődött s az első, ki a bérmálást fölvette Singer Bálint nagymányoki bányaigazgató neje volt, ki mellett a bérma anyai tisztet Wiesner váraljai bányamérnök neje töltötte be. A bérmálás aztán a szabad ég alatt folyt tovább és a végső áldás után még magyarul végezték a megbérmáltak a szokásos imákat főpásztorukkal, utána következett a püspöki látogatás második célja, a kánoni vizsgálat. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. lörvényszékuél főtárgyalásra ki- üizüll bűnügyei*. 1901. évi május hó 14 én. Hekkenberger János és társa ellen, sikkasztás miatt. Dr. Tamaska Lajos ellen, rágalmazás miatt. 1901. évi május hó 15-én. Himmel János és tsa ellen, lopás miatt. Kovács Ferenc és társa ellen, súlyos testi sértés miatt. Pálinkás Zsuzsa és társa ellen, lopás miatt. Zahratka Istvánná ellen, rágalmazás miatt. Merkl Simon ellen, súlyos testi sértés miatt. 1901 évi május hó 18-án. Bélák István ellen, becsület sértés miatt, Tárcái András és társa ellen, becsület sértés miatt. Hajcinger Pál ellen, becsület sértés miatt. Soll András ellen, rágalmazás miatt. Haizer Henrik ellen, becsület sértés miatt. Kelemen Henrik ellen, súlyos testi sértés miatt. Tenke József ellen, becsület sértés miatt. Magyar István és társa ellen, lopás miatt. Finta Pál ellen, .súlyos testi sértés vétsége miatt. lOsliiidtsxólíi tárgyulásoli. I. A kártya. Hétfőn, folyó hó 6-án tárgyalta a szegzárdi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság Tóth Balázs szakályi földmives bűnügyét. A tárgyalást Selcz József törvsz. elnök vezette, szavazó bírák Schmidt Imre és Kovessy Ödön kir. törvényszéki bírák voltak ; jegyző : ifj. Boda Vilmos, ügyész : dr. Jeney László kir. alügyész, védő: dr. Tamaska Lajos ügyvéd. Az esküdtszék a következőkép alakult meg : Stann István, Lindtner János, br. Jeszenzzky István, Pesthy Endre, Mehrwerth Ferenc, Helyi Ferenc, Kis Mór, Nyéki József, Kovarcs József, Kréth Radó, Pa ál József és Maizott Ede. — Tóth Balázs vádlott folyó évi február 2-án, gyertyaszentelő-napján, Pinczehelyen járt, hogy bús özvegységétől szabadulandó, »keszkenőt váltsotu egy özvegy asz- szonynyal. A jegyváltás örömére, mikor hazaérkezett, elment a korcsmába néhány jó cimborájával. Iszogattak, dalolgattak, de nem jól ment a dolog, mert a szomszéd asztalnál Szőke István, Lehőcz Antal, Bakonyi Ferenc, Ssaládi József mulatoztak. És olyan érdekes kártyamutatványokat csináltak hogy még az ő pajtásai is odaszegődtek. E miatt aztán dühbe jött Tóth Balázs, odakiáltott Marion » Lajosnak : »Gyere ide, ne nézd azt a bolondságot, nem volna kár azt a kártyát összevágni!« Szőke István oda dobta elé : . No, hát vágja össze.« Össze, is vágta. Ebből származott a baj. Szőke megfogta Jóth dolmányát, erre aztán az amúgy is dühös ember mellbe döfte ellenfelét, a ki pár perc múlva meghalt. A kir. ügyészség szándékos emberölés bűntettével vádolta Tóth Balázst. Az esküdtbirósáeO két kérdést tett fel; a*, első kérdés szándékos emberölésre, a második haláltokozó, súlyos testi sértésre- vonatkozott. 'Az esküdtszék a II. főkérdés 1. és 2. pántjában találta bűnösnek, vagyis bűnösnek nyilvánította az erős felindulásban elkövetett, halált okozó, siT) os testi sértés bűntettében. — A verdiktet az esküdtszék főnöke: br. Jeszenszky István hirdette ki. A kir. törvényszék ezen verdikt alapján j évi börtönre ítélte a vádlottat. Megölte az öreganyját. Szuronyos börtönőr mellett, a vádlottak padján, az esküdtek, a legnagyobb gonosztevők földi bírái előtt ül. 17 éves, félszemére világtalan, vézna, gyönge, szánandó gyerek. Sorra fölkérdezik az anyját, a testvérét, a nénjét, a szomszédját, a bírót: — Milyen embernek tudjátok ezt itt ? — Olyan jó, mint a falat kenyér. — Olyan szelíd, mint a bárány. — Jóravaló, dolgos, talán egy légynek sem vétett soha. — Bár ilyen fiút adna az Isten minden apának. És ezt a gyereket vádolják avval a szörnyű bűnnel, hogy megölte a tulajdon, édes óreganyját. Szándékosan, több ízben megkisérletten, pisztolylyal, baltával, késsel tört egy 76 esztendős öregasszonyra, a ki az ő édesanyjának adott életet. Nem tagadja. Elmondja nyugodtan, pontosan, hogyan akarta először agyonlőni az öregasszonyt, majd, mivelhogy nem tudott bánni a fegyverrel, mint ment újra haza baltáért, késért, hogyan ütötte főbe a baltával az öreganyját, azután, a hogy a baltát kicsavarták a kezéből, hogyan szúrta mellbe. Azt hinnéd, mérhetetlen gonoszság vert gyökeret ebben a fiatal lélekben. De mikor azt kérdik tőle: »Bánod-e az öreganyádat?« könyezve, megtörtén feleli: »Bánom.« — Miért ölted hát meg ? — Mert meg kellett ölnöm, mert nem tehettem máskép. És a tárgyalás megmutatta, hogy van alapja ennek a gyerekészszel, gyönge érfelemmel alkotott igazságnak. Előállnak a megölt asszonynak a lányai és igy beszélnek az édesanyjukról: — Csak azért vallhatom anyámnak, mert ő szült engem. — Nem volt annak egyébre gondja, mint arra, hogy mivel keseríthesse meg a gyermeke i életét. — Mióta édesapánk meghalt, egy szomorúság, bánat a mi sorunk. Nagy halom irás mind arról szól, hányszor támadta meg pörrel apró-cseprő dolgokért, akárhányszor minden alap nélkül a Schreiber Imre anyját a megölt asszony, hogyan pusztította a vagyonát. A község bírái tanúsították, hogy a tartására kikötött élést mindig úgy megkapta az öregasz- szony, hogy soha elejbük panaszra mennie nem kellett, nem lehetett. És mégis azt hiresztelte uton- utfélen, hogy nem nyugszik addig, a inig a leányai az uraság tarlóján nem keresik a kenyerüket, a mig egyetlen szegükben tart. Pedig majd egész telkes gazda volt az apjuk. Mindennek a feneketlen rosszlelküségnek a magyarázatára csak egy »élhetetlen embert« emlegetnek. Az öregasszonynak, a kihez már az imád- ságos könyv illett volna csak, ez volt a rosszszelleme, szép szavakkal ez bujtogatta, hogy saját gyermekeinek, unokáinak tönkrejuttatásán iparkodjék. Ilyen családban nevelkedett ez a Schreiber Imre. Napról-napra hallotta az édesanyjának, a testvéreinek siránkozását, jajszavát: »Elpusztítja a kis vagyonúnkat, koldusbotra juttat bennünket.« A nagyhéten is megment hozzájuk a végrehajtó az ügyvéddel. Lefoglalt két kis borjut az öregasszony követeléséért. Azt a két kis borjut, a mit a szegény gyerek meg a testvérei véres-verí- tékes, keserves keresetükön néhány héttel azelőtt vettek a vásáron. Husvétmásnapján a templomból jövet be- me»y a gyerek az öregasszonyhoz, kérleli szép szóval, vonja vissza a, port, ne adassa el az ő két jószágát. De csak az ördög szól ki az öreganyjá- bói: Nem nyugszom addig, mig egy szegetek lesz.« A mi egyik ifjúnak a könyv, a mesterség, a mi másiknak a játék, olyiknak a szerelem vagy szeretkezés; a mi gondosság, vágyódás, gyönyörűség tárgya lehet félig gyermeki szívben: mind, minő ez a két kis barma volt ennek a szegény, műveletlen, nyomorék parasztgyereknek. Ezektől fosztja meg most szívtelenül a saját öreganyja.
