Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-07 / 14. szám
14. szám. XI. évfolyam. Szegzárd. 1901. április 7. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. j POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető Jcöz- lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. % -Hi rdetések méraékel'en megállapítot árszabály szerint számíttatnak. HllSVCt. A kereszténység Megváltója uj erkölcstant hirdetett, mely az addigi világfelfogás nézeteivel meg nem egyezett. A rabszolgaság ellenében a jogok egyenlőségét, a hatalom brutalitásával szemben pedig a humanizmust hirdette. A hatalomban dobzódó és a szolgaságban elsülyedt nemzedék nem értette meg a megváltó tanokat, de az uj eszmék hatásának sejtelme félelembe ejtette a hatalom birtokosait, kik azt vélték, hogy a Messiás halálával megszűnik a mozgalom, mely az uj hit és erkölcstan kultuszát volt hivatva megismertetni az egész világon. A Messiás meghalt — de feltámadt! A halhatatlan Ige az apostolok ajkain szárnyra kelt és bejárta az egész világot! A halhatatlanság eszméjének, a Megváltó halálának és feltámadásának, a hit diadalának emlékét ünnepli husvétkor a keresztény világ. Ks az eszmék feltámadása, szárnyalása és diadala örökös maradt; Krisztus erkölcstana és szociális alaptételei maradtak az örökké élő törzs, melyből az emberi műveltség fejlesztő erejével kihajtottak a korokat uraló eszmék. Sok idő telt el, inig a Krisztus által hirdetett emberszeretetből kifejlődött a szabadság és egyenlőség nagy gondolata. A középkor, mely a Megváltó tanításából csak az uj vallás szervezését fejtette ki; s miután a keresztény államok alakulásának s megszilárdításának nagy munkájához a hatalom birtokosai a vallás fanatikusainak hathatós segítségét is igénybe vették, égé- | szén megfeledkezett a Mester tanításának szociális tartalmáról, mely voltakápen maga volt a szeretet tana, a humanizmus alapelve. Csak az újkor felvilágosodott elméi fogták föl egész fönségében a krisztusi tanítást s ezzel az emberiség kultúrájának fejlődése az egész világon a legnemesebb alapra, j a humanizmus és az emberszeretet alapjára helyezkedett. A lealkonyult évszázad volt tanúja azoknak a nagy politikai és társadalmi forradalmaknak, melyek a krisztusi tanításból fakadó elveket, az egyenlőséget és szabadságot segítették diadalra; s midőn a szabadság az emberiség közkincsévé lett, óriási léptekkel haladt előre a kultúra is, melynek minden vívmánya a közjót van hivatva előmozdítani. Hasztalan keresnek ez állításban ellentéteket a kételkedők : a keresztény vallás alapelvein nyugvó civilizáció az egységes cél, mely felé mai napság az emberiség törekszik ; s ha a törekvés eszközeiben nem nélkülözheti is az erőszak, a vérontás, gyűlöletes fegyvereit s habár a tudomány, ipar és a nemzetek ereje gyakran a fegyverkezés tökélyetesitésében látszik kimerülni, az egymás ellen küzdők közös ideálja mégis egy és ugyanaz marad: a civilizáció, a közjóiét, mely nem egyéb, mint a szabadság, a jog, a humanizmus, a mi Krisztus magasztos tanitásában, az emberszeretetben van összefoglalva. Midőn pedig az érdekek harcában elnémul a magasztos tanok kultusza, van az esztendőben egy nap : a hnsvét nagy ünnepe, midőn a harangok zúgása, a templomi zsolozsma és áhitat a feltámadás vigasztaló és lélekemelő eszméjét hirdeti. Minden ember' magába száll ekkor s buzgó szívvel s hálás gondolattal emlékezik az Isten-emberre ki tanításával a szabadság, jog és humanizmus ösvényére vezette a tévelygő emberiséget. Mindenki áhitatos lélekkel gondol a Megváltóra, ki magasztos, nemes és igaz alapot adott az emberiség mi- velődésének s örökre fénylő vezércsillagot mutatott világátalakitó eszméiben. Hiszünk és remélünk. A hit megnyugtat, a remény buzdít; a vallásos meggyőződés fölemeli lelkünket az Istenhez. Hisszük, hogy a jövő századok követT A R C A. Költők alkonya. A költőnek szép lehet a halál, Midőn sugaras enyhe alkonyon A fénylő nap is pihenőre száll. Ha szép lányok állnak ágya körül, S beözönlik a nyitott ablakon Dal és illat utolsó gyönyörült Ha nekem int majd a nagy pillanat, Mielőtt szemem álomra hunyom, He lássak fényt, ne lássak sugarat. Dalom ne rezdüljön a légen át S felém ne hozza röpke fuvalom Violák, rezedáknak illatát. S ah! . . elém ne tévedjen szép leány ... Mert meghalok ezerszer a vágytól Mielőtt kivivtam földi tusám .... VESZELEI KÁROLY. Csapó Ida férj. Nemeskéri Kiss Pálné naplójából. 1847—1850. Közli: Csapó Vilmos cs. és kir. kamarás. A »Tolnavármegye-. eredeti tárcája. Az 1847-ik év őszén Füredről, hol Eötvös József, Zichy Károly, Hunyadi Ferenc, Majihényi és Andrássy Adél társaságában vig napokat tölték, Mi sz/ára, majd Pestre utaztam. Ekkor voltak a követválasztások és tartotta István főherceg is diadal- szerű körútját az országban, ellátogatva Fiúméba is, hol férjem mint kormányzó őt nagy fénynyel fogadta. Milyen dicsőségre látszott ezen ifjú herceg teremtve lenni, mily tündöklőén kezdé pályafutását: és egy év múlva e csillag lehullott a semmiségbe ! Már nyilatkozatai, melyeket a nála Pécsett tisztelgő küldöttségünk egyik tagjának, Augusznak tett, visszatetszettek. November elején Pozsonyban találkoztunk férjemmel, én Miszlárul, ő Fiúméból jőve azon elhatározással, hogy nem tartja meg tovább állását. 12-én volt az országgyűlés megnyitása és a nádorválasztás. Előző napon a császárné minket csillagkeresztes hölgyeket fogadott; mintha látományom lett volna ; úgy tetszett, hogy fekete atlasz uszályos ruhám (udvari gyász volt) fehér gyöngyökkel van sűrűn behintve . . . Képzeletben még most is előttem áll a palatinus-választás a primási palota nagy termében ; milyen fény, milyen pompa ! Aranybrokát öltönyök, színes bársony, drága prémek, ékkövek ritkán egyesült mennyiségben ! Főpapjaink tündöklő ornátusban, az udvarhölgyek virágkoszoruként környezvén Mária Pia császárné és királyné nemes alakját, ki égszin kék magyar ruhát és ragyogó gyémánt diadémot viselt; a trónuson pedig Ferdinand császár kisded alakja, akadozottan olvasva rövid magyar beszédét az egybegyűltek örömrival- gásai közt. Mivé lön az akkor jelenvolt délczeg lér- liak nagy része ? Gonoszság vagy tévedés áldozatává. Zichy Eugén büszke magatartással köszönt fel hozzánk hölgyekhez, kalpagján, mentéjén, kardján egy milliónyi érték csillogott, erőteljes alakja örök életre látszott teremtve és-alig egy év múlva, LV^/W-szigetén akasztófán halt meg. Volt még egy jelenség ezen gyülekezetben, kiről tekintetemet nem valék képes elvonni, minden igyekezetem daczára; Batthyányi Lajos állt ott sajátszerü ősmagyar szabású barna köntösben, minden arany és ékszer nélkül ; hosszú szakála, sima koponyája és a halovány kisértetszerü arc láttára szinte összeborzadtam ; mindenkire hasonló benyomást tett; valaki kérdezé : »mit jelent e fő, vámpyrt vagy prófétát?« Nemzetünk gyászangyala volt . . . Következő napon az ifjú nádor rendkívül fényes bált adott, mely ugy- látszék a császár tetszését is elnyerte ; ezen estélyen alkalmam nyílt István főherceget közelebbről megismerni: vacsoránál Nádasdy Julia és közém ülve, Magyarországról vajmi különös kifejezésekben és sajátszerüen nyilatkozott . . . Esterházy hercegen annyi gyémánt volt, hogy szinte kápráztatott, midőn hozzám lépve mondá: »kedves szomszédnőm, jövő nyáron felkeresem Miszlán és elviszem Tamásiba Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, bogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
