Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-11 / 6. szám

2.

TOLNA VÁBKE’jl-YS.

1900. február 11.

hogy Szászi a szóban levő szombaton délután több Ízben fordult meg az ő pincéjében. Először délután két óra előtt Szászi a megölt Körösztössel együtt volt Reicht pincéjében, a hol mérges szóváltás volt közöttük, a honnét Szászi és Körösztös együtt mentek át Szászinak• tanyájába, a melyből Körösztös már élve nem került ki, ellenben Szászi több ízben átment még Reichlhez és úgy 5 óra körül kérdezte tőle, mit gondol haza érkezett e már Körösztös, majd pedig minden előzmény nélkül úgy sóhajtott fel keserűen, én nálam nincsen igazabb ember, még az Isten sem az, de azért az igaz embernek mégis el kell vesznie. A többi tanuk is azt igazolták, hogy Szászi durva, házsártos és iszákos ember volt. A kihallgatott orvosszakértők : dr. Hangéi Ignác törvényszéki, dr. Lécag Ignác fogházi és dr. Spitzer Manó a boncolásnál közreműködött orvos az ölés módját és eszközeit és a hullán észlelt sérüléseket, nemkülönben Szászi elmebeli állapotáról szolgáltak az esküdtbiróságnak felvilágosító adatokkal, Szászit józan elméjűnek nyilvánították, ki a tett elkövetésekor beszámitható állapotban volt.

Az esküdtek az egész bizonyítási eljárást látható legéberebb figyelemmel kisérték és úgy a tanukhoz, mint a szakértőkhöz több kérdést intéztek.

Szászi az egész főtárgyalás folyamán sirt. Szemeit a bűnös módjára nem merte felemelni s egyre ártatlanságát hangoztatta. Megható jelenet volt, mikor anyját hívták fel tanuságtételre. A megtörött asszony a fájdalomtól sújtva jelentette ki, hogy fia ellen nem akar tanúskodni. De még ennél is meghatóbb, valóban megrázó jelenet volt, a midőn a megölt Körösztösnek özvegye lépett a terembe és kérte a bíróságot, hogy adjanak neki valami kárpótlást azért, hogy az ö drága, jó, kenyérkereső, dolgos urát Szászi megölte.

Kedden délben végződött a bizonyítási eljárás. A bíróság a közvádló indítványára hosszabb tanácskozás után következőképpen állapította meg az esküdtekhez intézendő kérdéseket.

Főkérdés :

1. Bünös-e Szászi János Töttös abban, hogy 188!). évi október hó 21-én Szegzárdon saját présházában Körösztös Jánost szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal megölte ?

Kisegítő kérdés :

2. Ha igen, erős felindulásban követte-e el Sziíszi a bűncselekményt ?

Mellék kérdés :

3. Ha igen, Szászi János erős felindulását az okozta-e, hogy öt Körösztös János jogtalanul bántalmazta és Szászi Körösztös megöletését ezen felindulásában rögtön végre is hajtotta-e ?

A kérdések föltevése után Krcsmárik Pál kir. ügyész terjesztette elő az összes terhelő bizonyítékokat gyönyörűen kidomboritó, hatalmas és magvas vádbeszédjéf, melynek bevezetésében melegen üdvözölte az esküdteket és fejtegetvén az esküdtszéki intézmény kiváló jelentőségét, az esküdtszéki intézményt, mint a népfenség apotheozi- sát aposztrofálta.

Utána dr. Steiner Lajos védő mondotta el nagyszabású és nagyhatású védőbeszédét. Igazságos verdiktet kért az ő Felsége a király nevében Ítélő bírák hely ét elfoglaló esküdtektől. Beszédében igyekezett kimutatni azt, hogy a fölmerült terhelő bizonyítékok és egyéb gyanuokok dacára Szászi ártatlan is lehet, miközben a mentő körülményeket fejtegette nagy hatással. Kérte az esküdteket, hogy mondják ki, hogy védence nem bűnös, de ha bűnösnek találnák is, mondják ki azt, hogy Szászi erős felindulásban és Körösztös által szenvedett jogtalan bántalmazás miatt követte el az emberölést.

A beszédek elhangzása után Selcz József elnök útmutató fejtegetésekkel szolgált az esküdteknek a kérdésekben feladott tételek jogi és egyéb vonatkozásairól és a mi törvényszékünk kebelében először működő első esküdtszék legidősebb tagjának, Matzon Edének, mint elnöknek azon kijelentéssel adta át a bíróság által megállapított kérdőpontokat, hogy ezt nem a szakbíró féltékenységével, hanem mint állampolgár polgártársai iránt érzett őszinte bizalommal és tisztelettel nyújtja át uj

birótársainak a kérdőpontokat, mire az esküdtek visszavonultak és két órai tanácskozás után Iörök Béla, az esküdtek megválasztott főnöke, síri csendben, ünnepélyesen a következőképpen hirdette ki az esküdtek verdiktjét. Becsületemre és lelkiismeretemre, Isten és emberek előtt bizonyítom, hogy az esküdtek határozata a következő:

Az első kérdésre, hogy Szászi megölte-e Körosztási, az esküdtek 7-nél több szavazattal igennel feleltek, a második kérdésre, hogy erős felindulásban volt-e Szászi, az esküdtek nemmel feleltek, ezután a válasz a 3-ik kérdésre tárgytalan maradt.

Az esküdtek határozata a közönség körében, de jogászkörökben is közmegnyugvással találkozott.

Ezután a közvádló és védő a büntetés tárgyában, dr. Beöthy Károly ügyvéd pedig az özvegy és gyermekei magánjog' igényei tárgyában szólaltak fel és a kir. törvényszék Ítélethozatalra vonult vissza. Késő este hirdette ki Selcz József elnök az Ítéletet, a mely szerint Szászi János Töttös szándékos emberölés büntette miatt tiz évi fegyházra, öt évi hivatalvesztésre £ politikai jogainak felfüggesztésére, a felmerült, úgy a felmerülendő bűnügyi költségek megfizetésére Ítéltetett el. Köteleztetett aria, hogy az elhalt Körösztös János özvegyének évenként 100 korona járadékot fizessen, a gyermekek részére pedig összesen 1600 körömi összeget Tolnavármegye árvaszékénél letétbe helyezzen. Az ítélet ellen a vádlott anyagi semmiségi panaszt jelentett be.

II. Emberölés kártyázás közben.

F. hó 7-én tárgyalta az esküdtbiróság a második ügyet. Ezúttal szándékos emberölés büntették vei cs szerencsejáték által elkövetett kihágással terhelt Császár János és legifjabb V. Mozsi István alsó-nyéki lakosok elleni bűnügyben Ítéltek az esküdtek. Császár János ellen az volt a vád, amint azt lapunkban megirtuk, hogy a f. év január hó 19-én Alsó-Nyéken a korcsmában együtt kártyázott Kis Isván alsó-nyéki lakossal. Kisnek nem volt pénze és Császár adott neki kölcsön. Az igy kapott pénzzel aztán Kis István elnyerte Császár összes pénzét, mintegy 8 forintot. Császár ama reményben, hogy elveszített pénzét visszanyerheti, most ő fordult Kishez kölcsönért, de Kis megtagadta kérését. Császár efölötti dühében széket ragadt Kis ellen, majd a dulakodás hevében elővette kését és Kisen négy szúrást ejtett, amelynek folytán Kis István néhány nap múlva meghalt.

Az esküdtbiróság elnöke ezutt.l is Selc József kir. tszéki elnök volt, szavazó birák: Ágoston István kir. it. táblai biró és Schmidt Imre kir. tvszéki biró volt, a vádhatóságot Sárospataky József kir. alügyész képviselte, a védelemmel dr. Beöthy Károly ügyvéd volt megbizva, jegyző Sándor József aljegyző volt. Az esküdtek közül kisotsol- tattak és elfogadtattak : Fejős Károly, Pozsgai János, dr. Müller Ferenc, Bálint Mihály, Streicher Benő, Allsiáticr József, Ábró János ifjú, dr. Steiner Lajos, dr. Gottlieb Salamon, dr. Máycr Gyula, Steindl József, Tőrök József Baka.

Császár János vádlott töredelmes vallomást tett. Beismerte, hogy a szúrásokat ő ejtette Kis Jánoson, aki neki legjobb barátja volt. Csak azzal védekezett, hogy Kis támadta meg őt legelőször s védelemből fogott kést támadója ellen. Beismerte a másik vádat is, hogy szerencsejáték által elkövetett kihágásban bűnös, úgy vádlott társa, V. Mózsi István is, aki egyideig ugyancsak kártyázott velők.

A bizonyítási eljárás befejeztével Sárospataky József kir. alügyész hatásos és szépen kidolgozott vádbeszédjében kérte a vádlott bűnösnek kimondását, dr. Beöthy Károly ügyvéd pedig abból az indokból, hogy Császárt a játékszenvedély izgalmai és az ezzel járó felizgatott lélekállapot ragadott magával, felmentést kér.

Az esküdtek ezután határozathozatalra vonultak vissza és határozatukat dr. Steiner Lajos főnökük hirdette ki, amely szerint Császár Jánost haláltokozott súlyos testi sértés bűntettében és szerencsejáték által elkövetett kihágásban mondották ki az esküdtek bűnösnek, V. Mózsi Istvánt pedig csak a kihágásban.

A verdikt meghozatala után a kir törvényszék hozta meg Ítéletét, amely szerint Császár János három évi fegyházra és io korona pénzbüntetésre, V. Mózsi István pedig i2 órai elzárásra átváltoztatandó y. korona pénzbüntetésre ítéltetett el, Az ítélet ellen a közvádló anyagi semmiségi panaszt jelentett be.

III. A Savanyu János megöletése.

Veszedelmes ember volt Kis-Székelyen Savanyú János. Már embert is ölt és a törvény el is ítélte fegyházra; összeférhetetlen, rossz ember volt. Különösen Mitte/holcz Antal kis-székelyi lakosnak volt nagy haragosa, akit uton-utfélen megbántott. Legutóbb a kis-székelyi társaskörben sértette meg Savanyu János Mittelholcz Antalt, a midőn azt vetette a szemére, hogy a tagsági dijat nem fizeti meg. A sok méltatlan inzultus után Mittelholcz Antal arra határozta el magát, hogy elégtételt szerez magának és megveri Savanyut. Január 21-én hajtotta végre elhatározását. A korcsmában vele borozgató öcscsével, Mittelholcz Gyulával együtt botokkal felfegyverkezve kileste, úgy éjjel 11 órakor, mikor megy hazafelé Savanyu János és úgy ütötte fejbe Savanyut, hogy az rögtön összerogyott és következő napon meg is halt. A kir. törvényszék halált okozó súlyos testi sértés büntette miatt helyezte vád alá Mittelholcz Antalt, Mittelholcz Gyulát pedig bünrészességgel vádolta. Ez ügyben f. hó 8-án tartották meg a szegzárdi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság előtt a fetárgyalást. Az esküdtbiróság elnöke Selcz József kir. törvényszéki elnök volt, tagjai : Ágoston István kir. táblai és Kövessy tvszéki biró. Jegyző : Wagner Andor. A vádhatóságot Jettey László kir. alügyész képviselte. I. r. vádlott védője László Lajos, II. rendű vádlotté dr. Leopold Kornél ügyvéd. Úgy a közvádló, mint a védők teljesen kimerítvén visszavetési jogukat, az esküdtszék tagjai lettek : Sass László földbirtokos, Komandinger József magánzó, dr. Müller Ferencz ügyvéJ, Fejős Károly mérnök, dr. Gottlieb Salamon ügyvéd, Török József földmives, Wigand János főgimn. igazgató, Altsiütier József földbirtokos, Streicher Benő kereskedő, Varasdy Lajos nyug. tanfelügyelő, Ferencz Gyula iparos és Zsikó János földmives.

Vádlottak beismerték a terhökre rótt vádbeli cselekmény elkövetését, mely szerint Mittelholcz Antal botjával egyszer fejbe ütötte Savanyut, Mittelholcz Gyula azonban, bár jelen volt, Savanyut nem bántalmazta, hanem csak a helyszínén megjelenő Borbély Istvánt ütötte meg, ki azonban becsületsértés miatt indított panaszát a főtárgyaláson visszavonta. A kihallgatott tanuk egybehangzólag azt igazolták, hogy a Mittelholczok jóravaló, jó- lelkü fiatal emberek, ellenben Savanyu János veszekedő természetű, rossz ember volt.

Az orvosszakértőkül beidézett dr. Rothauser Izidor és dr. Schall Kálmán boncoló orvosok, úgy szintén a meghallgatott dr. Hangéi Ignác törvény- széki orvos egybehangzóan oda nyilatkoztak, hogy Savanyu János halálát a fején ejtett két ütés, mely közül az egyik feltétlenül haláltokozó volt, idézte elő.

Jeney László alügjész az esküdtszékhez két fókérdést indítványozott és kérdi bünös-e I. rendű vádlott, mint tettes abban, hogy Savanyu János haláltokozó súlyos testisértés folytán meghalt, II rendű vádlott pedig bűnös e, mint bűnsegéd.

Dr. Leopold Kornél védő azt a kérdést is föltenni indítványozta, hogy I. rendű vádlott erős ft/indulásban követte-e el a haláltokozó súlyos testisértést, mig az esküdtek azt a kiegészítő kérdést is kérték magukhoz intéztetni, hogy az erős felindulást Mittelholcznak jogtalan bántalmaztatása okozta-e ?

Az esküdtbiróság tanácskozásra visszavonulván, Selcz József kihirdette az esküdtekhez intézendő, következőkben megállapított, a Iegidősb esküdt Tejős Károly kezeihez átadott kérdőpontokat:

1* őkérdés. I. Bünös-e Mittelholcz Antal vádlott mint tettes abban, hogy 1900. évi január 21-nek éjjelén a korcsmából 11 —12 óra között hazatérő Savanyu Jánost az utczán meglesve szándékosan, de ölési szándék nélkül úgy vágta fejbe, hogy az ennek következtében másnap éjjel meghalt 1