Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-08 / 14. szám

2.

TOLNA VARMEGYE.

és dr. Kämmerer Ernőnek, vármegyénk történetírójának is nagy érdeme van.

Vármegyénk közönsége több mint félszázaddal ezelőtt már kimondotta azt, hogy a vármegye területén fölszinre került régészeti leletek egybegyűjtésével múzeumot alapit. Ez a óhajtás végre teljesedésbe ment, s ma már nemcsak gazdag múzeuma van vármegyénknek, hanem nehány év múlva megérjük azt is, hogy diszes múzeumépületben lesznek elhelyezve nagy fáradsággal összegyűjtött muzeális tárgyaink.

A kulturális haladás ezen nagyjelentőségű csarnokának létesítéséért hálás elismerést érdemelnek mindazok, kik lelkesedéssel és kitartással buzgólkodtak a muzeum megalkotásának nehéz munkájában.

VÁRMEGYE.

— A tavaszi rendes közgyűlés tegnap folyt le szokatlan nagy érdeklődés mellett. A vármegyeház nagyterme zsúfolva volt bizottsági tagokkal, a karzaton pedig érdeklődő hölgyközönség foglalt helyet. A régi restaurációs világban lehetett ily népes a vén megyeház terme, mint ma; s az érdeklődést a vármegyei tisztviselők fizetésének rendezésére szükséges pótadó megszavazása keltette.

A tisztviselőkkel együtt mintegy 270 ember tolongott tiz órakor a teremben, midőn gróf Széchenyi Sándor főispán éljenzések közt elfoglalta az elnöki széket és kegyeletes szavakkal emlékezett meg a simontornyai járás nyugalomba vonult fő- szolgabirájáról: Fonyó Lászlóról és lYóry Vilmosról, vármegyénk közéletének e kiváló jellemű férfiáról, kik a legutóbbi közgyűlés megtartása óta elköltöztek az élők sorából.

Ezután sorra került az állandó választmánynak a főispán indítványára hozott, s a tisztviselők-, segéd-, kezelő és szolgaszemélyzet fizetésének fölemelése céljából 1%-os pótadó kivetése iránti javaslata, mely szerint a pótadó csak a közigazgatás államosításáig tartatnék fen, s hogy a maradékból tartalékalap létesittessék; s hogy végül a fölemelt fizetések után az évi rendes nyugdijj árulék 5%-ban, az egysmindenkori pedig két év alatt törleszendő 30%-ban állapíttassák meg

Az állandó választmány javaslata ellen először az öreg báró Jeszenszky József szólalt fel annak megjegyzésével, hogy őt a javaslat ellen nem befolyásolta G. Gy. bizottsági tag nyomtatott körözvénye, hanem a súlyos gazdasági viszonyok miatt nem járul az adóemeléshez.

Utána Geiger Gyula alaki kifogásokat emelt a javaslat ellen és elleninditványt adott be. Beszéde jó hosszúra nyulott és sokszor félbeszakították érveléseit ; végre is nem nagy figyelmet keltve hatástalanul fejezte be beszédét, mely bizony visszhangra csak néhány sarokba szorult atyafinál talált.

Utánna lotth Ödön cáfolva az előtte szóló téves állításait, meleg hangon ajánlotta elfogadásra a javaslatot.

Dr. Steiner Lajos szintén elleninditványt adott be, mely voltaképpen csak a kérdésnek az őszi | közgyűlésig való elhalasztását célozta, de érdemileg j megegyezett az állandó választmány javaslatával.

Dr. Kiss Ernő tamásii ügyvéd alakilag és I tartalmilag is igen szép, magvas beszédben cáfolta meg az elleninditványozók gyönge és téves alapokon nyugvó érveit és lelkes szavakkal járult hozzá az állandó választmány javaslatához. Kiss Ernő nagy hatású beszédét frenetikus éljenzésekkel kisérte a közgyűlés és sokan gratuláltak neki pompás sikeréhez.

Pártos Zsigmond plébános szintén pártolta a javaslatot, valamint dr. Schweiz Antal is, ki szintén nagy tetszést aratott beszédben védte a tisztviselők fizetés fölemelésére irányuló javaslatot.

Ezután megkezdődött a névszerinti szavazás, i mely szerint az állandó választmány javaslata mellett szavazott 186 bizottsági tag, ellene pedig 4.4. s igy a szükséges 2/a többség meglévén, a főispán a javaslatot elfogadottnak és a két elleninditványt elvetettnek jelentette ki. A tisztviselők természetesen nem szavaztak, a községi jegyzők közül többen hiányoztak s igy a nagy többség érdekelt szavazatnak egyáltalán nem tekinthető, hanem az a törvényhatósági bizottsági tagok spontán megnyilatkozásának kifolyása volt.

Ezután az alispáné jelentés két végső szakasza alapján Bezetédj Pálhoz, 20 éves áldásos működése alkalmából üdvözlő, Stankovanszky Jánoshoz nagy emlékű főispánunk : Stankovanszky Imre művészi kivitelű arcképének ajándékozásáért köszönő irat küldése határoztatott.

Sass László bizottsági tag igen szépen con- struált beszédben indítványt nyújtott be ugyancsak Bezerédj Pál érdemeinek elismerése és megörökítése érdekében, amit lelkes éljenzéssel fogadtak el.

Az V. aljegyzői állásra az egyedül jelentkező s eddig is helyettesként működő Jasek Sándort választották meg.

Az állandó választmányba Rálkay Lászlót, a lótenyésztési bizottságba pedig Perczel Dezsőt választották meg.

A magyarositási alapnál Somogyi Ferenc bonyhádi igazgató-tanitó kérdésére megnyugtatták, hogy az alapítvány alapitó okirata most terjesztetik fel jóváhagyás végett a miniszterhez s előreláthatólag

a folyó évben már ki fognak adatni az alapítván^ kamatai az érdemes tanítók között.

Schmideg Mórnak Szegzárdon zálogház nyitására irányuló kérelmét elutasítani javasolják a miniszternél, mert a törvényhatóság azt nemcsak szükségesnek nem tartja, hanem inkább károsnak.

A muzeum-épület létesítése ügyében épito bizottságot választottak s tagjaiul kijelölték az alispánt, főjegyzőt, tiszti ügyészt, főmérnököt, Perczel Dezsőt, dr. Kämmerer Ernőt, Wosinsky Mórt, Orffy Lajost, gróf Apponyi Sándort, Totih Ödönt és Tóth Károlyt; s egyúttal elhatározták, hogy a dunántúli közművelődési egyesületet is fölkérik anyagi támogatásra. A közgyűlés többi tárgyával már gyors tempóban végeztek, úgy, hogy a 206 pontból álló tárgysorozat minden pontját fel 2 órára már befejezték. _______________

Elő

fizetési felhívás!

1900. évi április hó 1-vel uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket,, kiknek előfizetése lejárt, felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék.

Előfizetési feltételek:

A „Tolnavármegyé“-re:

Eg-ész évre ... 12 korona..

Fél „ ... 6

Negyed évre . . 3

A „Tolnavármegyé“-re és „Otthonira: Egész évre ... 16 korona.

Fél „ ... 8

Negyed évre . . 4

Hazafias tisztelettel

A „TOLNAVÁRMEGYE“

politikai hetilap szerkesztősége.

1900. április 8.

HÍREK.

— Perczel Dezső a képviselőház elnöke múlt

csütörtökön Szegzárdra érkezett és részt vett az állandó választmány ülésén. Ittléte alatt dr. Kämmerer Ernő kormánybiztossal együtt Wosinsky Mór esperesnél volt szállva.

— Uj táblai elnöki titkár. Az igazságügy- miniszter Geiger Dezső, pécsi kir. törvényszéki bírót, a pécsi kir. ítélőtáblához elnöki titkárrá nevezte ki.

— Adomány a múzeumnak. Dr. Kiss István simontornyai orvos az ottani vársáncban talált igen szép régészeti leletet, különféle korból származó sarkantyúkat és patkókat ajándékozott vármegyei múzeumunknak.

A katonáskodásra vonatkoznak a következők :

Katona vagy kis angyalom a' lőttél,

Én érettem fényes kardot kötöttél.

Felkötötted értem fényes kardodat,

A jó Isten viselje hát gondodat.

Ferencz József, ha elviszed a babám,

Három esztendőt te nálad kiszolgál;

Három esztendőre azért vissza jösz,

Addig nekem más szeretőm nem is lösz.

Földmivelési themát találunk a következőkben :

Kis angyalom baglyát tetéz Tudom karjainak nehéz,

Nyakába hullik a széna,

De nem az angyala csókja.

Meg fogom az eke szarvát, de harmatos,

Föl szántom az öreg ntezát, jaj de hantos.

Vetek bele majoránnát, virágot,

Hadd szakajtson minden kis lány sej, huj! magának, j

Viseletűkre vonatkozó nyomokat találtunk ezekben :

Arany almás az én selyem keszkenőm,

\ an is nekem nyalka bársony czipellőm.

Sir is a föld, a merre én eljárok,

Legény legyen, a kivel szóba állok.

Van én nékem körül rostos kötényem.

Jaj de gyöngyén élem leány életem.

Hozzám járnak a legények mulatni,

Jaj Istenem, hogy kell elfelejteni.

Hogyha egyszer menyecske lesz a lányból,

Magas kontyot kerekít a hajából.

Magas kontvát jaj de sokan megnézik,

Szeretőjét a leányok irigylik.

Pipere-cztkkík itt fordulnak elő :

Sárga szeme van a kukoriczának,

Bécsi szappan kell az őcsényi lánynak.

Ha megmosdik a bécsi szappanéval,

Oda csalja a legényt a szagával.

Azért, hogy én ilyen piros vagyok,

Ne hidd rózsám, hogy én pirosítok,

Megállj csak barna babám,

Nem sokáig csavarogsz már az utczán.

így szült engem anyám a világra,

Pirosító nem kell az orczámra.

Megállj csak barna legény,

Majd meglátod ki babája leszek én.

A helyi vonatkozásokat documentálják ezen versek :

Kis pej lovam nem hittem, hogy kutya légy,

Az »ebesi csárda« előtt le ne tégy,

Az ebesi csárdában ég a világ.

Kis angyalom ott mulatja ki magát.

Átugrattam a Sárvizét lovastul,

Bele esett a sarkantyúm rudastul,

Majd ki fogja az a gyenge viola,

A ki engem megvigasztal valaha.

Ha ki megyek Ocsény falujából,

Visszanézek a Báta hidjáról,

Nem látom a szeretőm semerre,

Jaj 1 istenem, hogy váljak el tőle.

Nincsen párja az őcsényi högynek,

Mert ott korán leszedik a möggyet.

Nincsen párja az őcsényi lánynak,

Hire is van a merre csak járnak.

De szeretnék páva lenni,

Bezerédj lánya lenni,

Úgy sétálnék mint a páva,

Bezerédj udvarába (v. pusztájába).

De ezeket variálják a szomszédban is, igy találtam Bátán és Őcsényben ugyanazt.

Nyelvészeti szempontból is találunk érdekes adatokat, például: »Agárczának tüskéssek az ágai«, »megvetettem a szülém szavát«. Ez különben az anyának egyedüli megszólítása: »szüle.« »Magyar gyerek meztéláb ment szántani«, meztélábot mezét- láb helyett használják.

Öreg utczán végig menni nem merek,

Mert én eztán jászos ruhát viselek.

A »gyászos« szót nem használják; hanem helyette »jászos« vagy »jálszos« szavakat, vagy: Nem vagyok én a leányok legalja,

Sem eleje, sem legalja nem vagyok ; a mivel a kiválót, vagy annak ellentétét akarja kifejezni. Vagy ismét :

Még aszondik, hogy nem jön el én hozzám Megmutasztom eljön hozzám estére;

Általában a ja-val végződő igéket i-vel vég- zik, igy mondja »hallja, látja« helyett: »mondi, halli, lati«, általánosan használják az »aszondik«-ot is »azt mondják« helyett, s »mutasztani« »mutatni« helyett. Egy másik vers igy szól:

Agárczának fehér apró virága A babámnak singlött végű dunyhája.

Ez a német »slingelni«, »horgolni« szónak

nyakatekert formmája.

Ismét egy más versben azt mondják:

Hét vármegye rólam tenné a törvényt ;