Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-08 / 14. szám

1900. április 8 TOLNA VÁRMEGYE. 3. — Múzeumépület Szegzárdon. Nagy­becsű és az ország hasonló vidéki intézetei közül messze kimagasló múzeumunknak lesz “végre a közel jövőben különálló hajléka. Wosinsky Mór lelkes agitációja és fárad- hatlan buzgalma s vármegyénk intéző körei­nek dicséretreméltó közreműködése folytán végre abba a kedvező helyzetbe jutottunk, hogy a múzeumépület létesítése most már biztosítva van. A belügyminiszter e célra 30.000 frt, a közoktatásügyi miniszter pedig 20.000 frt állami segélyt engedélyezett. Ezenkívül a vármegye által 1896-ban meg­szavazott 3000 frton felül a muzeumépités céljaira fordittatnak a magyarositási alap­nak 5361 frt 3 krt kitevő időközi kamatai, az alapítványi uradalom 600 frt telekvált- sági segélye, a muzeumegyesület részéről az alapitó-tagdijakból befolyt eddig 4000 frt, úgy hogy a város által ingyen felajánlott telken kívül eddig 62.961 frt 03 kr. áll rendelkezésére a vármegyének a muzeum építésére. Az épület tervét Schikedanz budapesti hírneves műépítész elkészítette; gyönyörű egyemeletes renaissence épület lesz, a Fazekas-téren parkkal övezve. A költségvetés szerint közel 70.000 írtba kerül ; azért a tegnap tartott megyei köz­gyűlésen azt a határozatot hozták, hogy a rendelkezésre álló 62.961 frt 03 kr. építési tőkét néhány évig kamatoztatják, mig a szükséges összeggé növekedik s akkor fog­nak az építéshez, addig pedig a dunántúli közművelődési egyesülettől is kérnek anyagi hozzájárulást. — Stankovanszky Imre arcképe. Vár­megyénk nagy emlékű főispánjának : Stan­kovanszky Imrének, Stetka Gyula hírneves művészünk által festett arcképét ajándé­kozta a megyeház díszterme részére a bol­dogult fia, Stankovanszky János cs. és kir. kamarás, kajdacsi nagybirtokos. A kitünően sikerült, művészi kivitelű képet a tegnap tartott közgyűlésen mutatta be vármegyénk alispánja, ki egyúttal kegyeletes szavakkal emlékezett meg egykori főispánunk kiváló érdemeiről. — Halvacsora a lasrinóban. Múlt szomba­ton ment végbe a szegzárdi kaszinóban a hagyo­mányos halvacsora igen jó hangulatban. Ezúttal hatvanhárman vettek részt a jól sikerült halvacso­rán, melyen az első tósztot Simontsits Elemér, a kaszinó elnöke mondotta a kaszinó tagjaira és magas szárnyalásu, nagy tetszést keltő beszédben fejtegette a kaszinó nemes hivatását. Beszéltek még : Totth Ödön, Boda Vilmos, Ágoston István, Wargha Lajos, Borzsák Endre, dr. Leopold Kor­s e kifejezést »megszólni, gyalázni, elitélni« helyett használják. A »menj« »eredj« szónak népies kifejezése az »ergye« ; igy: »Ergye kis lány vágd be neki a jeget, hadd igyék a babám lova eleget.« A »tudom« szót rövidítve »tom« gyanánt használják, igy: »kivül-belül de beázott a subám, nem tom megérdemli-e az a kislány*. Ezekhez hasonló számos érdekes nyelvészeti adatot találunk a sárközi népköltészetben. E népköltészet külső formáját illetőleg vala­mennyi egy versszakos és ez négy soros. A gon­dolat mindég csak ezen egy versszakban van egészen kimerítve s soha sem terjed át egy folytatólagos verszakra, de ezt csak Őcsényben konstatáltam. A sorok 11, 10, 8 és 7 ütemüek, legkedveltebbek a 11 ütemü sorok, ebből pl. csak Őcsényben 143 költemény van eddig összeirva. A rímek mindég párosak, keresztrimet soha sem találunk közöttük. A rimfaragás okoz nekik úgy látszik legnagyobb nehézséget, azért többször találtam példát reá, hogy országosan ismert költemények rímeit hasz­nálták fel, vagy egész versszakot gyúrnak át né­piesebb, saját ízlésüknek megfelelőbb, és saját meló­diájuknak formájára. A melódia legnagyobbrészt helyi termék, azért a zenei rész nem nagy változatot tüntet fel. Órákig is elénekelnek ugyanazon melódiára százat is meg­haladó verset, de az egyenlő ütemü versformákra több melódia is van. Érdekes az, hogy a Sárközben nagyon ragaszkodnak saját készítette dalaikhoz és nél, Szentpétery József, Sass László, Perlaky József, Rács Jószef és Rill Józset. Simontsits Elemér a távollevő volt elnököt, Fordős Vilmost és utóbb Rezeiédj Pált éltette nagy tetszés között. A társa­ság igen jó hangulatban mulatott s jó részben csak éjfél után távoztak egy kellemesen eltöltött este ■ emlékével. — Esküdt-választás. Kisvejkén Vércse István községi esküdt lemondása folytán ezen állásra ifj. Hosszú Mihály ottani lakos választatott meg. — Jóváhagyott alapszabály. A regölyi róm. kath. kör alapszabályait a m. kir. belügyminiszter I jóváhagyta. — A »Szegzárd Szálló« «árlejtése a múlt csütörtökön ment végbe a városházán ; két ajánlattevő volt: Tóth Gyula, a szál- | loda volt bérlője és Perlcr Keresztély mözsi vendéglős, volt vámbérlő. A kedvezőbb ajánlatot Perler tette 7777 korona évi bér­összeggel. Perler a város összes föltételeit elfogadta, mig Tóth Gyula kevesebb bér mellett egyéb kívánalmakat is támasztott. A bérletet tehát Perler kapta meg már április hó 10-ike óta. Az általa megaján­lott ár a mai kedvezőtlen viszonyok mel- I lett még elég előnyösnek mutatkozik; mint halljuk, Tóth Gyula utóajánlatot adott be. — Gyaszhir Kovách S. Endrét, vármegyénk köztiszteletben álló földbirtokosát súlyos családi gyász érte, apósának : id. berzai Takács Sándornak Budapesten 76 éves korában történt elhunytával. — A keselyüsi hajóállomás megszüntetése miatt tudvalevőleg Boda Vilmos, a szegzárdi ke­rület országgyűlési képviselője interpellációt inté­zett a kereskedelmi miniszterhez, ki múlt kedden válaszolt az interpellációra. A miniszter hivatkozott vármegyénk közigazgatási bizottságának azon fel- terjesztésére, melyet lapunk múlt számában már közöltünk s ennek alapján kijelentette, hogy igenis van tudomása arról, hogy az állomás beszüntette- tett; de sem szerződés, sem semmiféle kötelezett­ség e tekintetben a gőzhajózási társulatot azon ál­lomásnak minden áron való fentartására nem köte­lezi. Minthogy pedig a közgazdasági érdekeket maguk az illetékes tényezők is megóva látják, en­nek következtében kérte a t. Házat, hogy e vála­szát vegye tudomásul. Boda Vilmos tudomásul vette a miniszter válaszát, de fentartotta azt az állítását, hogy a gőzhajó-vállalat nem tett eleget kötelezettségeinek s a minisztert tévútra vezette. Ezzel aztán sajnos, úgy látszik, hogy a keselyüsi hajóállomás ügye egyszer s mindenkorra lekerült a napirendről s városunknak és vidékének belátha­tatlan időkig nem lesz hajóállomása. Pedig arról melódiáikhoz, s a mi nem a falujukban keletkezett, azt »gyütt-mönt«-nek nevezik, s a közhasználatba soha sem megy át. A vers, mint emlitettem, bőven terem, de a zenei termék improduktív, kevés melódiájuk van, j az is elég monoton és naiv, s arra húzzák a szin­tén sablonos költeményformákat. Ha a phonographon bemutatott hangok gyen­géknek tűntek föl, az nem a gépezetnek a hibája, hanem e szegény paraszt nép félelmében nem meri j hangját megereszteni, s ez észlelhető is, mert e 1 találmány arra, ki ezt legelőször hallja, az egyszerű meglepetésnél sokkal erősebb hatást kelt. Mond­hatom magamról, hogy midőn legelső kísérlet gya­nánt magam beszéltem bele a gépezetbe, s azt i nyomban visszaadtam, különös érzés fogott el, s ezt nem maga a találmány okozta, mert a hang physikai törvényét ismerve, nincsen abban semmi meglepő, hanem azt a különös érzést okozta, hogy önönmagamra ismertem a hangomban, mintha csak egy velem absolut azonos alter egó-val találkoztam volna. Nem csoda tehát, ha az a népnél bizonyos félelmet gerjeszt, s az énekes elfogult. — Midőn Őcsényben a községházán zsúfolt teremben repro­dukáltam egy őcsényi énekes hangját, az egész tanács álla leesett, s szótlanul néztek bámulva egymás szemébe. Bátán tisztán kivehettem hallga- | tóim sugdosásából »az ördög masina« szavait. Egyik ózsáki énekesemet, hallva saját hangját, oly remegés fogta el, hogy jó sokára sikerült csak félelmét j csillapítanom. szó sincs, hogy a közgazdasági érdekeket ezen mostani sanyarú állapot kielégítené. A bácsmegyei és aldunai érdekelt kereskedők, valamint a szeged kereskedelmi és iparkamara felkérte a magyar ha­jótársaságot, hogy a jelenleg Bajáig járó hajóit Keselyűsbe is vezesse be. de ez a társulat sem nyilatkozott hajlandónak az állítólag deíiczittel járó állomás létesítésére; pedig igy legalább Bajával és az aldunamenti városokkal lett volna rendes összeköttetésünk. — Jutalomjáték. Halmav Imre derék szín­igazgatónknak holnap lesz jutalomjátéka, mely egyúttal a társulat bucsuelőadása is. Színre kerül Hugó Károly kitűnő drámája a »Báró és Bankár.« Az igazgató, ki maga is kitűnő színész, méltán megérdemli, hogy zsúfolt ház bucsnzzék el tőle és sok élvezetes estét nyújtó társulatától. — Tejgazdasági ínunkásnők kiképzése. 1900. évi május 1-én nyílik meg a nagy-szécsényi tej szövet­kezetnél (Nógrádmegyében) létesített állami, tejgaz­dasági munkásnőket képző iskolának újabb — fél­évre terjedő — tanfolyama. Az ide való felvéte­lért kifogástalan előéletű és legalább is 16 évet betöltött nők pályázhatnak, kik teljes ellátásban (esetleg e helyett havonta 30 kor. ellátási díjban) és 8 kor. havi bérben részesülnek. Az ez iskolára való fölvételért a kérvények, keresztlevél, iskolai és erkölcsi bizonyítványokkal felszerelve a nagy- szécsényi tejszövetkezet igazgatóságához intézen- dők április hó 20-ig. — Halálozások. Eisenbart Gyula, köztiszte­letben álló tolnai kereskedő szélhüdésben elhunyt f. hó 2-án. A mélyen sújtott család a következő jelen­| tést adta ki: Özv. Eisenbart Gyuláné, szül. Szily Nina, j úgy a maga, mint gyermekei: Ilonka, férjezett dr. Mayer Gyuláné, Rizuska, dr. Mayer Gyula, vala- j mint az összes rokonság nevében fájdalomtól meg- | tört szívvel jelenti felejthetetlen jó férje, illetve drága édes atyjok, szeretett ipja, s jó rokonuknak Eisenbarth Gyulának f. hó 2-án reggel 4 órakor, élte 55-ik, boldog házassága 22-ik évében agy- szélhüdés következtében beállott gyászos halálát. A boldogult hült tetemei f. hó 3-án délután fognak a tolnai sirkertben levő családi sírboltban a boldog feltámadás reményében nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő sz. mise áldozat pedig f. hó 4-én d. e. 10 órakor fog a tolnai plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Tolna, 1900. április hó 2-án. Áldás és béke lebegjen a drága halott porai felett! — Bánhidy Józsefet, a szegzárdi fő­gimnázium kiváló képzettségű tanárát is mély bá­nat érte nyolc hónapos kis leánykájának elhunytá­val. A mélyen sújtott szülők fájdalmában igaz rész- I véttel osztoztak tisztelőik és ismerőseik. — Vásár Szegzárdon. Holnap és holnapután folyik le Szegzárdon az úgynevezett virágvasár­napi vásár, mely mindig népes szokott lenni, mi­vel novembertől virágvasárnapig nincs vásár Szeg­[ zárdon. Midőn Zichy Jenő gróffal Közép-ázsiába ké­szültem, nekem kellett volna a fényképezés mellett a phonograph felvételeket is eszközölnöm, de akkor még a mostani egyszerű óraszerkezet helyett vil- langerővel kellett a gépezetet mozgásba hozni s miután az utón az accumulatorokat nem tölthettük volna meg, le kellett mondanunk a phonograph felvételekről. De most, midőn ennek hatását ide­haza látom, szinte örülök, hogy nem vittem azt magammal, mert Bocharában ki tudja, mi ért volna mintördöngöst. A fonográfnak ezen meglepő hűsége teszi azt végtelenül becsessé a muzeum szolgálatában. Ha egy szegény paraszt ember ákom-bákomos írás­sal gramatikai, ortográfiái, kaligrafiai hibákkal a saját eszejárása szerint ir egy levelet, kiolvasha­tom abból teljesen hűen e szegény parasztnak cul- turalis fokát, gondolkozását, érzelmét. De ha va­laki ugyanennek a levélnek a tartalmát logikai egymásutánban szedi, kijavítja a nyelvtani s helyes írási hibákat s nyomtatásban adja kezembe, meg­szűnt az documentum lenni, s elvesztette teljesen culturtörténeti értékét. Nagy külömbség van a fest­mény és fénykép között is, szebb lehet ugyan a festmény, de ott a festőnek egyéni felfogása is ér­vényesül, a fénykép ellenben Szerény hatásában absolut hiteles documentum. Ugyanez áll a zenész­nél is, ki e népdalokat hangjegyre téve correct szöveggel akarná sajtó alá bocsátani, itt is benne van a zenésznek egyéni felfogása. Gondoljunk csak ama zamatos magyar csárdásokra, melyeket cseh muzsikus tesz kottára !

Next

/
Thumbnails
Contents