Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-11 / 10. szám
X évfolyam. 10. szám. Szegzárd, 1900. márczius 11 TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : D?. LEOPOLD HOHLTÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... fi » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. A modern Cato. —lk. Undort gerjesztő perspektívában tárulnak elénk az utolsó hét politikai eseményei. A szenvedélyes személyes összeütközésekről, piszkolódások és rágalmakról, a párviadalokról nem szólunk. Ezek csak epilógusai a fölmerült ügyeknek, a melyek együtt támadnak és tűnnek el a fölkavart iszappal. Az a férfiú, ki Magyarország ujabb- kori közéletében, úgy a politikai, mint társadalmi téren elsőrangú szerepet vitt, ki egy politikai pártnak vezére és a parlamentnek egyik leghatalmasabb szónoka, a kaszinók és klubbok kedvelt alakja, a ki magát mindenkor a k'özerk'ólcsók és a politikai tisztesség legfőbb őre és legszigorúbb bírája gyanánt tüntette fel, a ki kérlelhetetlen ostorozója volt minden korrupciónak és visszaélésnek, a ki soha egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy másoknak erős hangon leckét ne adjon az egyéni és politikai tisztesség fogalmáról — erről a kétségtelenül kiváló tehetségű, nagy képzettségű politikai korifeusról, a nagy erkölcs- biróról lehullott a lepel és egyszerre — valami Baruch Jeremiás nevű egyén Stroh- mamijaként, mint kincstári zabliferáns áll előttünk. Szó sincs róla, hogy azért valakit, mert üzletekbe és vállalatokba bocsátkozik, gáncsolni lehetne. Sőt éppen az a baj nálunk és a mi szegénységünknek egyik legfőbb oka az, hogy a társadalom előkelőbb körei politikával, turfful, sporttal szeretnek csupán foglalkozni és nem a komoly munkával, ezért a nagy pangás a kereskedelem és az ipar terén és ebből származik a mi úri passziókhoz szokott társadalmunknak idegenkedése és elfogultsága a kereskedő és iparos osztálylyal szemben. De nem is abban rejlik Ugrott Gábornak végzetes hibája és szörnyű eltévelyedése, hogy hasznot hajtó vállalatokba bocsátkozott, hanem a mód és eszközök, a miként és a melyek által a különben tisztes vállalkozási munkálatokat végrehajtotta, homlok- egyenest ellenkeznek a politikai tisztesség abcjével, és a politikai erkölcsnek ama legelemibb követelményeivel, a melyeknek éppen Ugrón Gábor és az ő sajtóorganuma mindenkor leghangosabb és leglármásabb hirdetői voltak. Nem a hírlapoknak az adatok és bizonyítékok gazdag halmazával támogatott vádjaiból, hanem tisztán magának Ugrottnak nyilatkozataiból állapítjuk meg ítéletünket. Az első támadások után azt jelentette ki Ugrón, hogy miután a hadügyminiszter a delegációk kívánságára közvetlenül a termelőktől szerzi be gabona szükségletét, ő is szállított és eladott a hadügyi kincstárnak 3800 métermázsa zabot. Ezen nyilatkozattal egyidejűleg azt jelentette a »Magyar- országé., hogy Ugrott 7000 hold földbirtoknak lévén az ura, könnyen állott módjában a kincstár részére 3800 mmázsa zabot szállítania. Hét nappal későbben azonban, midőn a támadást intéző és jól értesült lapok hiteles telekkönyvi kivonatok alapján azt igazolták, hogy Ugrottnak vannak ugyan nagy kiterjedésű birtokai, de azok legnagyobb részben erdő, legelő és rétföldek, a szántóföldje pedig Összesen csak njo holdat tesz ki, megjelent egy újabb nyilatkozat, a melyben Ugrón beismeri, hogy nem 3800, hanem 10800 métermázsa zabot adott el a múlt évben a hadügyi kincstárnak és beismeri a sorok között azt is, hogy nem a saját termésű zabját szállította, mert a kincstárral kötött szerződésében ez nem is volt kikötve. Arról még lehet esetleg vitatkozni, váljon inkorrekt dolog-e vagy nem, hogy egy ellenzéki pártvezér a kormánynyal ilyen kézalatti szerződéses vállalatokba bocsátkozik. Szerintünk már ez is helytelen, mert a nyilvánosság kizárásával kéz alatt kötött szerződésekbe kedvezmények és előnyök csúszhatnak bele a vállalkozó javára, a melyek őt okvetlenül függő helyzetbe hozzák azzal szemben, a kitől a szállítást elvállalja. Helytelen, ha kormánypárti képviselő kéz alatt lép ilyen intim jellegű szerződéses és vállalati \ viszonyba a kormánynyal, de százszorta helytelenebb, ha ezt egy kiváló politikai i befolyással és prestigé-el biró ellenzéki pártvezér teszi, a kire a parlamenti ellenőrzés kötelessége kétszeres felelősséggel nehezedik és a kinek teljes politikai függetlenségét minden körülmények között megóvnia volna elengedhetetlen kötelessége. Azonban Ugrón Gábor még ennél is sokkal messzebb ment, mert politikai befolyásának felhasználásával, mások megkárosításával magának illetéktelen vagyoni hasznot és előnyöket szerzett és biztosított. Az talán nem szorul bizonyításra, hogy Ugrón Gábor azért kapta meg a zabszál- litást a hadügyi kormánytól, mert ő Ugrón Gábor és mint nagybirtokos jelentkezett és hogy a kincstár Baruch Jeremiás urnák, ha a saját neve alatt pályázik, nem adta volna oda ezt a zabszállitást. Tény tehát, hogy Ugrón az ő politikai állásának nimbusa utján kapta meg ezt a vállalatot. Azonban még ez sem a legfontosabb és legjellemzőbb ebben az ügyben. Hanem igenis egyenesen kijátszotta Ugrón a magyar gazdák és a kincstár érdekét külön-külön, a mikor ő, mint termelő, sokkal több zabot szállított, mint a mennyi neki tényleg termett. Hisz Ugrón maga hangsúlyozta első nyilatkozatában azt, hogy a kincstár a delegációk sürgetéseire a termelők érdekében közvetlenül a termelőktől eszközölte megrendeléseit. Ugrón azonban ezt tudva, a többi termelők határozott megkárosításával, nem a saját zabtermését, hanem a Baruch ügynök utján összevásárolt zabot szállította drága pénzen a kincstárnak, minek folytán csúfosan kijátszotta úgy a delegációnak és a kincs- % tárnak, mint a földmivelési miniszter által is ily módon propagálásra szorulóknak nyilvánított gazdaosztálynak intencióit, mert nem a termelő Ugrón Gábor értékesítette kedvező árban az ő termését, hanem a spekuláns, ravasz és kétszínű Strohmann szerepét vitte Ugrón, a midőn a Baruch által ösz- szevásárolt, de a termelő Ugrón neve alatt és terméseképpen beszállított nagymennyiségű zabot nagy nyereséggel a kincstárnak eladta. Erre az a szégyenletes védekezése Ugrottnak, hogy a kincstárral kötött szerződésében nem volt kikötve, hogy a saját zabját tartozik szállítani. Ez igaz. De hisz az a napnál is világosabb és Ugrón ur első nyilatkozatában maga is hangoztatta, hogy Ugrón, Nemes gróf, a magyar gazdák szövetkezete stb. épen azon a cimen kapták kéz alatt a zabszállitást, mert ők termelők, hogy ők a szegény, szorongatott gazdák a saját terméseket előnyösen, a közvetítő kizárásával, tudják értékesíteni, ne pedig, hogy másoktól összevásárolt gabonát szállítsanak és ők néhányan vágják zsebre a nagy hasznot, inig maguk a szegény termelők csak rendes árban értékesítsék a a termésüket; hisz lra nem ez lett volna a világos cél, hogy maguktól a termelőktől közvetlenül szereztessék be a gabona, akkor nem kellett volna a régi eljárást, a nyilvános árlejtést beszüntetni, hanem éppen, mert beszüntették és Baruch 'Jeremiás nem kaphatta meg ily módon a zabszállitást, segitett rajta Ugrón és a kincstár becsapásával az ő neve alatt, mint termelő adta el a Baruch által összevásárolt zabot. Ugrón Gábor tehát a maga előnyére megkárosította a magyar gazdaközönséget, mert a Baruch Jeremiás által a gazdáktól természetesen a rendes piaci áron beszerzett
