Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-25 / 47. szám
X. évfolyam. 47. szánt. Szegzárd, 1900. november 25. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Előfizetési ár : i Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . S > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. j Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iTHtaloa kívül elfogad Krammer Vil... , Dr LEOPOLD KOENEL Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : SZÉKELY FEKESTC. Kéziratok vissza nem adatnak. ö A lap szellemi résrét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'«n megállapított I árszabály szerint számíttatnak. Az utolsó ülésszak. A képviselőház ötödik és az öt éves cyclus utolsó ülésszaka folyó hó 20-án nyílott meg. Az öt év lefolyása alatt többször közel állott ahhoz a parlament, hogy feloszlassák és uj választás utján alakuljon meg az országgyűlés. Ezt a veszedelmet annak idején nagy nehezen és szerencsésen elkerültük s az országgyűlés jelenleg olyan tömör, erős többséggel rendelkezik, mely nyugodtan s a győzelem biztos tudatában várhatja a jövő évben bekövetkező választásokat. A szabadelvüpárt a Ó^VZ-kormány megalakulása óta számban, erkölcsi erőben, szellemi főlényben, tekintélyben olyannyira megerősödött, hogy az alkotmány visszaállítása óta ily egységes s a többi pártokat messze fölülmúló arányban még egy Ízben sem volt tömörülve. Széli Kálmán miniszterelnök a pártban mutatkozó ellentéteket és múló jelenségü egyenetlenkedéseket rövid idő alatt megszüntette. Manap a szabadelvű párt minden tagja lelkesedéssel, bizalommal s teljes odaadással követi kitűnő vezérét, ki geniálitá- sával, egyenes, nyílt föllépésével és tiszta szabadelvüségével teljesen maga részére hódította a liberális elvek minden harcosát s minden föntartás vagy mellékgondolat nélkül ragaszkodnak hozzá, kiben a szabadelvű eszmék legerősebb oszlopát s elveik diadalának legnagyobb biztosítékát ismerik. Az uj ülésszak megnyíltával a szabadelvű párt tagjainál a viszontlátás különösen' örvendetes volt, mert Széli Kálmán kitűnő vezetése mellett ar párt a lefolyt ülésszak alatt nemcsak belső megerősödésben, hanem tekintélyben és erkölcsi súlyban is sokat nyert. Főleg a legújabban lefolyt parlamenti Campagne ismét megmutatta, mily biztos kézzel és céltudatosan vezettetnek az ország ügyei s mily hatalmas parlamentáris és államférfim erő lakozik Magyarország sorsának mostani intézőjében, kinek vezérlete alatt a szabadelvű párt tagjai a biztos győzedelern lélekemelő tudatával tekintenek már most a jövő választási küzdelem elé. A szabadelvű párt az uj választások alkalmával bizonnyára számot tevő vesztességet az országban sehol sem fog szenvedni, sőt a pártviszonyok és az ország választói között uralkodó hangvlat szerint csakis erősbbödésére lehet számítani. A függetlenségi párt örökös belviszály- lyal küzd, s eddigi biztos kerületeiben is több helyen ingadozás mutatkozik a választók között; s igy nagyon valószínű, hogy a szabadelvű párt részükről is hívőket fog maga részére hódítani. A néppártnak nevezett klerikális-antiszemita párt bajosan tudja megtartani eddigi kerületeit is, mert üres frázisaiknak és alaptalan panaszkodásaiknak a nép értelmes része már nem ad hitelt; tudják, belátják azt, hogy nálunk felekezeti viszályt és gyűlölködést szító politikai pártra szükség nincs, s hogy az csak a békés polgárok nyugodt társadalmi és családi életének földulására szolgál. A néppárti agitátorok vasárnapi kirándulásainak nem hisszük, hogy a választásoknál valami gyakorlati eredménye legyen; a nép józan, értelmes része nem engedi magát félrevezettetni idegenből hozzánk importált jelszavakkal, s felekezeti hatalmi érdekből nem fog felebarátja hajlékára üszköt dobni, csak azért, mert az véletlenül más szertartások szerint imádja Istenét! Nálunk Tolnavármegyében a szabadelvű párt szintén a győzelem biztos reményével tekinthet a választások elé, — sőt a hangulat és viszonyok ismerete révén valószínűnek mondható az, hogy legalább két uj kerületet fog hódítani oly helyeken, a hol a választók jó része készséggel csatlakozik a szabadelvű párt zászlaja alá. A néppárt vármegyénkben nein hisszük, hogy megvethesse a lábát; meg fognak kísérelni bizonyára ismét mindent, hogy a népet félrevezethessék, de ezen iparkodásuk, reméljük, hogy teljesen kárba veszett, hiú erőlködéssé válik. A jövő választások után tehát a Széli Kálmán által vezetett országos szabadelvű TARC A. <®an«9 Ha el nem oltod . . . Ha el nem oltod szomjúságod, Azért az mégis elcsitul, Ha le nem téped a virágot, Azért az mégis elvirul. S a nap, habár tündöklő fénye Soh’se hintett rád sugarat, Azért lehanyatlik a mélybe, Mikor eljön az alkonyat. WESZELEI KÁROLY. V etély társak. Irta: Molnár Gyula. Özv. Néreyné, 50 éves. Dr. Nérey Ákos, 27 éves. Eőry Bálinttá, 25 éves. A budai hegyek alatt, csendes völgy ölén, mint valamely rejtekhelyen, — előkelő nyárilak. A sze'lős veranda befuttatva a rhododendron és thuja ■cserjés bokraival. Kilátás a messze elhúzódó zöld hegyekbe, melyekről fehérszallagként kígyózik alá a kavicsos hegyi ösvény. Bágyadt őszi nap. Langyos sugarai a veranda bokrain átlopózva, hófehér ágy párnái, kprül,játszadoznak. Az ágyban sápadt arccal, mozdulatlanul fekszik dr. Nérey Ákos. Súlyos kór lehet az, melytől egészen lefogyva, órákhosszat némán fekszik, — sötéten villogó szemeinek nyugtalan nézésével adva csak életjelt magáról. A beteg körül kifejezhetetlen gyengédséggel és odaadással szorgoskodik özv. Néreyné, az anya. A konyháról jő, honnan meleg levest hoz fia számára. Özv. Néreyné. (A közben, hogy az ágy melletti asztalkán térit, meg-megcsókolja a beteg homlokát ) Én jóságom . . . én egyetlenem I . . . Most szépen megvacsorázunk . . . ugy-e? (Elhelyezkedik az ágy szélén és kanalaakint adogatja a levest.) Meglásd, izleni fog . . . Ákos. (Elíintoritja arcát.) Özv. Nereyné. Mi az, szivem? Nem ízlik? Ákos. Mint rendesen . . . Özv. Néreyné. Pedig magam főztem . . . S a mit anyád főz, az neked mindig Ízlik . . . No, rajta, drága jóságom! Csak még egy kevéskét! Ákos. (Elfordítja fejét.) Mondom, hogy nem kell! Özv. Néreyné. De édes Istenem! — hisz egyebet se kapsz, mint egy kis levest . . . s ha azt sem eszed meg, akkor nem tudom, hogy mi adjon erőt? Ákos. Nincs étvágyam, anyám . . . Özv. Néreyné. Ejh, mit tesz az . . . azért meg kell enni . . . Ákos. (Nem hallja anyja szavát, mereven nézi a veranda lépcsőzetét.) Özv. Néreyné. (Erőlteti az evést. Odanyujtja a kanalat Ákos szájához, de az makacsul elfordítja a fejé'.) Már ismét engedetlen vagy . . . Pedig úgy megszomoritasz ezzel . . . Azt akarod, hogy sírjak . . . Pedig megtiltottad . . . Egyél csak . . . még egy kanálkával! Ákos. (Nem hallja, tekintete a hegyi ösvényt keresi.) Anyám, hány óra van? Özv. Néreyné. (Félreteszi a levest.) Ideje, hogy 'az orvosságot is bevedd / (A gyógyszeres üvegcsét keresi.) Ákos. Nem azért kérdeztem . . . Özv. Néreyné. (Rosszkedvűen.) Tudom, hogy nem azért. (Egy kanálkába csepegteti az orvosságé) t Ákos. Miért kinzol, anyám? Özv. Néreyné. Mit ? Ezt sem akarod bevenni ? Ákos. Nem. Undorodom tőle! Özv. Néreyné. De meg kell lenni! Az orvos rendelte . . . Ákos. Ostobaság . . . Anélkül is meg tudok halni . . . Özv. Néreyné. (Kiejti kezéből az üvegcsét, lerogy egy székre, kezei közé temeti arcát s zokogásba tör ki.) Oh, Milyen kegyetlen vagy! Ákos. Ne sírj, anyácskám. Hozzá kell szoknod ehhez a gondolathoz ... Az én bajomra nincs gyógyszer . . . Kicsi gyerekkorom óta szenvedek. Akkor megmenekülhettem volna az egyik lábam árán; ma nem használna ez az áldozat se . . . Meg fogok halni. Nyugodjál bele anyám ! . . . Hja.p-u.nlc mai száma IS oldalra terjed.
