Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-18 / 46. szám
X. évfolyam. 46. szám. Szegzánj, 1900, november 18. TOLNAVÁRMEGYÉ Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatlak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az elődre- ] tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések méraékel'en megállapított árszabály szerint számíttatlak. Magyar polgári törvénykönyv. Hosszú évek lelkiismeretes munkájának eredménye gyanánt kiadta a kodifkáló bizottság a magyar polgári törvénykönyv első szövegét. Nem idegenből való kompiláció, hanem ezredéves hazai jogunknak a változott viszonyokkal való összeegyeztetéséből származott a vaskos törvénykönyv, amely, ha törvénynyé válik, hivatva lesz életviszonyaink szabályozására, hivatva lesz arra, hogy megteremtse Magyarországon a jogegységet, amely alapja a modern jogéletnek. Mikor a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi megrázták hazánk földjét, a rendi alkotmánynyal romba dőlt az a jogrend is, amelyet a rendi szervezet épített fel. A magánjogi téren a partikularismus és a jogászok helyére lépett az absolut idő alatt az osztrák polgári törvénykönyv, amely Erdélyben máig is érvényben van. Az 1861-iki törvény-visszaállitás, a régi jog életbeléptetése pedig csak annyit eredményezett, hogy újra a nemzeti jogfejlődés talajára állhattunk. Hogy jogéletünk minden idegen befolyás dacára nemzeti irányban fejlődött s jogéletünk egységes alakot öltött és hogy a polgári törvénykönyv tervezetében a magyar jogi felfogás lett uralkodó, ezt a I magyar bírói karnak köszönheti a nemzet, amely hazafiasad minden tudásával ápolta és nevelte azt a jogot, amely ma már egész tervezetében itt fekszik előttünk. Elismerés a magyar tudós bírói karnak, köszönet mindazoknak, kik e szent épület fundamentumához csak egy darabkával is hozzájárultak ! A nemzet hálája s a jövő nemzedék kegyelete fogja kisérni mindazokat, kik e fenséges épületet felépíteni is segítik ! A kezdeményezés dicsőségéből Erdély Sándor volt igazságügyminiszterre sugárzik ki a legtöbb fény, mert bár évtizedeken keresztül minden egyes kormány érezte az egységes nemzeti törvénykönyv szükségességét s annak nagy - horderejét, még is ő volt az, aki közóhajnak megfelelve, bizottságra bízta nemzeti büszkeségünk, a polgári törvénykönyv megalkotását. És a bizottság munkájának gyümölcse kiépitette eddig hiányos jogrendszerünket. Mert ez a polgári törvénykönyv a magyar társadalom egyik legerősebb vára, benne bírjuk személyünk és vagyonunk biz- tonságságát, benne feltaláljuk a családi és kötelmi jog ethikai szabályait, a szétbomló társadalom sajgó sebeire a gyógyító balzsamot. Magasztos felfogás, mély ethikai érzés és humánus gondolkozás vonul végig az egész törvénytervezeten. Csak ne említsünk mást, mint a munkaadónak felelősségét a balesetek esetében; a védtelen, gyenge nő védelmét a gálád csábítás és erőszakoskodássokkal szemben; az anyának uj jogállást a családban; a gyermekekről való gondoskodást; az árvák és kitettek felneveléséről intézkedő pontokat! — Beszélő biztosítékát találjuk e könyvben a magyar jogászi érzéknek és tudásnak. Magyarország egységes állam; méltó és igazságos tehát, hogy egységes legyen az a törvény is, melylyel a haza minden egyes fiának mérik az igazságot. S csak tovább a megtaposott utón, hadd virágozzék ki az egységes polgári törvényből a nyelv, a szokások és erköl- ; csők — magyarsága! A polgári törvénykönyv születésnapján mondjunk köszönetét Plusz Sándor igaz- ságügyminiszternek, aki tudásával megköny- nyitette, anyagilag segélyezte és hatalmi állásánál fogva a mai napig a törvénygyüj- tők utjából az akadályokat elhárította; Szilágyi Dezsőnek, ki midőn családjogi munkáját és a házassági törvényét megalkotta, óriási lépéssel vitte előre a bizottság munkáját. A köszönet és elismerésből rész illeti a bizottság minden egyes tagját s különösen annak zseniális, nagy jogi képzettségű elnökét: Lányi Bertalant. Most pedig szóljon a törvénytervezethez mindenki, aki erre hivatottnak érzi T A R C A. Messziről . . . Elvisz mellette a zúgó vonat . . . Könnyek ködén át felragyogni látom, Mig elborulsz a hamvas alkonyatba’ Én mindörökre elveszett világom. S a vonat zúgva zakatol tovább, Kiégett szemem fáradtan lezárom, Mig tépett szárnynyal meglegyínti lelkem Egy tovasuhant, eltemetett álom. LYS-NOIRE. Az én öngyilkosságom. Irta: Paul Parfait. És én is meg akartam magamat ölni! Arra a szomorú meggyőződésre jutottam, hogy Amélie megcsal. Valóban Amélienek hivták a csapodért? Ha elgondolom, hogy kis kezében tartotta az életemet és nem emlékszem már többé határozottan a nevére sem! Fiatalok, ezen ti csodálkoztok ? Az idő majd megtanít tenneket különb dolgokra is 1 Akkor tehát még fiatal, igen, fiatal voltam. Azért is, a mint megbizonyosodtam szerencsétlenségemről, feltettem magamban, hogy szakitok az élettel. Első gondolatom volt, hogy megyek és a lépcsőjén lövöm főbe magamat; de meggondoltam, hogy nagyon sokan megtudnák és Henriette — ugy-e bár igy hívják ? — gúnyolódnék fölöttem. Az önszeretet nem engedte ! — Nem, mondtam magamban: semmi zaj, semmi feltűnés. A megsérült madár elrejti haláltusáját a bozótban. Én is valamely félreeső, elfeledett zugban akarok meghalni Ez elégikus hangulatban a meluni vonatra ültem, az esti félhat óraival. A Liond'Or szálló előtt tett le. — Vacsorát méltóztatik? kérdezte egy kis szobaleány, a kiről azután megtudtam, hogy szép. — Semmit. Nem voltam éhes. Lefeküdtem. Alvásom izgatott volt. .Minden pillanatban Victorinet — nem Victorinenek hívják? láttam elhaladni előttem a vetélytársam karján. Erre nekirugaszkodtam és öklömmel verdestem a falat, az ágyam vas alkotmányát vagy az éjjeli szekrény márvány lapját. Össze voltam törve, mikor felkeltem. De nem tett semmit, hiszen úgy is meg akartam halni. Elkezdtem kötelet keresni. Azt hittem, hogy az akasztáshoz ini sem könnyebb, mint kötelet találni. Tévedés! Tévedés! Az egész szállót befutkostam, anélkül, hogy kötelet találtam volna. A kis szobaleány, a kiről azután megtudtam, hogy szép, kérdezte tőlem : — De, uram, mit akar azzal csinálni ? \ égre egy darab kötéllel a zsebemben kimentem a szállóból és ridegen egy kis -erdő felé tartottam, hol már többször megfordultam. Volt ott a sürü csalit mögött egy üde búvóhely, hol | egy párszor el-elábrándoztam. Minő diszkrétebb zugot találhatnék ennél a meghalásra! Útközben Bertára — határozottan azt hiszem, hogy Bertának hivták — gondoltam. Átkoztam őt teljes lelkemből. És aztán elővettem a kötelemet; i megméitem; éreztem, hogy jó erős. De mégsem ilyent akartam, nagyon rövidnek és vékonynak találtam. Nem hinné az ember, mennyire hatnak az ilyen hiábavalóságok az eszméinkre. További bosszúság! Mikor arra a helyre értem, melyet magamnak kiválasztottam, az a rend- . kívüli meglepetés ért, hogy egy fiatal embert találtam ottan. Ez, a kit csak hátban láthattam, éppen azzal foglalkozott, hogy egy kötelet erősített a leje fölött a faágra, éppen arra az ágra, a melyet bizonyosan én is magamnak választottam volna. — Alit vár itten ? — kérdeztem tőle. — Mi köze hozzá? — mondta hátrafordulva. — Azt hiszi, hogy nem találom ki a szándékát? kiáltottam fel. — És ha mindjárt megakarnám is magamat ölni, azt hiszem, az csak az én dolgom. — Magát megölni ? Mereven ránéztem. Kedves fiú volt. Nyílt arccal, rokonszenves nézéssel, érdekes halványsággal. — Meg akarja magát ölni! És sejtvén benne a boldogtaialan szerelem áldozatát, hozzá tettem : — \ alamely csapodár teremtésért? — Uram! — kiáltotta. — Szegény törpe, — gondoltam magamban , — még védi őt! A szerelmesek mind egyformák.
