Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-07 / 40. szám

TOLNAVÁRMEGYE X. évfolyam. 40. szám. Szegzárrf, 1900. október 7. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » I Egy szám ára . . 24 fillér. } Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* iratalon kiről elfogad Kramraer Vil­mos könyvkereskedése Szefárdon. 1— 1 —■" POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD HORNEL Segédszerkesztő: SZÉKELT FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. mSrtíltel'.n meeÁllapl.ort ánsAbily ..érint .iám itt. Inak. Előfizetési felhívás! 1900. évi október hó 1-vel uj előfizetést nyitottunk lapunkra. — Azon t előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíves­kedjenek, nehogy a lap szétküldésében fenn­akadás történjék. Előfizetőink a most sajtó alatt levő TOLNA VÁRMEGYE GARAY JÁNOS Nagy Kcpes Naptárát, a mely érdekes szépirodalmi közlemények­kel, gazdag címtárral, gyönyörű műmellék­letekkel és illusztrációkkal, nemkülönben más bő közérdekű tartalommal jelenik meg, dijtalanul és bérmentve kapják meg tölünk; ugyanezen kedvezményben részesülnek az uj előfizetők is, kik legalább 1/i évre előfizet- nek lapunkra. Előfizetési feltételek: Egész évre ... 12 korona. Fél „ ... 6 Negyed évre . . 3 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. Széli Kálmán szabadelvüsége. A szabadelvűseg nálunk Magyarorszá­gon nemcsak elméleti kérdés és dok­triner fogalom, nemcsak egyszerű politikai jelszó vagy programmpont, hanem való­sággal nemzeti szükség, a minek igazságát nemcsak összes államférfiaink hirdették és elismerték, hanem igazolja azt Magyar- ország históriája, mert tény, hogy Magyar- ország sorsa, jóléte, nemzeti nagysága szo­rosan 'összefügg a szabadelvüség ügyével. Kossuth Lajos, Deák Ferenc, báró ! Eötvös József, gróf Andrássy Gyula, Tisza Kálmán, Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor, kik az utolsó félszázad alatt hazánk kor­mányzatának élén állottak és a vallás-politikai küzdelmekben egytől egyig előkelő szerepet vittek, valamennyien igazi liberális politiku­sok voltak, kiknek a polgári és politikai jo­gok terén kifejtett szabadelvű működéséről törvénykönyvünk legfényesebb lapjai be­szélnek. A szabadelvű politikának szükségessé­gét, nemzeti jelentőségét elismerik és hó­ditó erejét tanúsítják, az egyoldalú feleke­zeti alapon álló néppárt kivételével, a jelen­legi összes országgyűlési pártok és hogy a néppárt programmja a közszellem meg­rontásával a legnagyobb csapást jelenti Magyarországra, mert a vallásból politikát 1 üz és rut osztályharezot szít és hogy a katholikns vallás érdekei szintén nem igény- | lik a néppárti politikát, azt mi sem iga­zolja inkább, mint az a körülmény, hogy a magyar politika vezéralakjai: Deák Fe­renc, Bezerédj István, Beöthy Ödön, báró Eötvös József, gróf Andrássy Gyula, gróf Csáky Albin, Wekerle Sándor stb. mind hithű 1 katholikusok és igazi szabadelvű férfiak : voltak, kik a politikai és lelkiismereti sza- ' badság eszméit hirdetve, a hitélet terén sa­ját felekezeteik érdekeinek buzgó előmoz­dítása és vallásuk lelkes követése mellett, mindenkor a többi felekezetek vallásszabad­sága és a teljes egyenjogúság mellett, szóval a legnemesebb és legtisztább szabadelvű eszmékért küzdöttek. És éppen, mert a szabadelviiségnek a I magyar politikában ilyen elismert fontos ! szerep jutott, erről az oldalról támadják és gyanúsítják Széli Kálmánt a «Magyar Szó> i kisded táborában a legvehemensebben. Azonban a rágalpm és gyanúsítás sü­ket fülekre fog találni mindenütt, a hol az emberek itéletök tárgyilagoságát és belá­tásuk józanságát csak némileg is megőriz­ték és nem fogja elhinni senki sem, akár­milyen garral és szemen szedett ráfogásokkal is hirdetik, hogy Széli Kálmán miniszter- elnök klerikális és reakcionarius érzületü, azonfelül pedig — ugyanezen hírforrás állandó híresztelése szerint — ráadásul eladta és elalkudta Magyarországot a szá­szoknak, románoknak és a többi nemzeti­ségeknek. A legújabb, politikai szempontból kiváló­képen fontos személyi változások, melyek sze­T A R C A. t Nem akadhat keserűbb dolga a tolinak, mint írni az ilju halálról. Hiába akarta minden idők költészete a bánatos szépség zománcával megenyhiteni kiáltó és érdes igazságtalanságát, lázad a lelkünk, felsikolt a kétségbeesésünk, ha fiatal halottal állunk szemközt. A kemény, régi törzsnek gyö­nyörű ifjú hajtása: Perczel Melinda igy szállt le most az ősi sírboltba, hogy kö­vesse nagyatyját, az agg hőst, forradal­munk nemes tábornokát. A fájdalom sze­reti az ellentéteket, kivált a legnagyobb fájdalom : a halál. így száll le az öreg tá­bornok után az unoka, az után, a kinek élete maga volt a Teljesülés — az: a ki­nek élete maga volt az ígéret. Most is lá­tom emezt, fekete ruhája jól illett finom, ; karcsú termetére, a mint elábrándozva nézi a kis semmeringi völgykatlanból a távoli havasokat. A kicsi szanatóriumban ugyszólva mind betegek voltunk, ó volt közöttünk az egészség maga, szenvedő édes anyját ki­sérte el és ápolta felejthetetlen önfeláldo­zással. Vájjon mikor tekintete ott járt fent a havasok ormán, mily sejtelem bontotta ki szárnyát tiszta fehér szivében ? Látta-e a mélység ködszállta, kavicsos völgyét és ott a magasban az örök, talányszerü fehérsé­get, mely nem ismer olvadást és isteni szo­morúsággal néz le a nyíló tavaszra ? Erezte-e édes, bohó gyermek lelke, valamely sejtés villanásában, mily gyorsan, száguldva fog ó oda felérni: vágyaink, szenvedéseink, nevető örömeink és zokogó jajszavunk is­meretlen, hideg, fehér csúcsához ? Moso­lyogva mondta egyszer: «nem születtem én a boldogságra, apáca leszek, Jézus menny­asszonya.» Nem tudta, hogy valóban az égnek mennyasszonya már. Hogy fekete szemeinek gyászpompája az ó saját életé­nek iszonyú roskadását jelenti. Hogy neve­tett, hogy játszott a gyermekekkel, hogyan szerették meg egyszeribe távol hazákból érkezett idegenek kedves, egyszerű és bájos lényét és mint volt ó mindig és mindenütt a szomorú betegeknek arany napsugara 1 Nagyon szeretett tánczolni és ragyogó arc­cal mesélt a pesti bálokról, a hol midig jól és legjobban mulatott és a városligeti korcsolyapályáról, hol mindig elegánsnak, ünnepeknek és szépnek láttuk. Sepulchri immemor struis domos. Ő is felépité álmai­nak házait, e szép, magas, fehér házakat, nem gondolva a sírboltra, mely irgalom nélkül várakozik ifjúságára. Gondolom : nem csak a mi könnyünk csordult ki utána, a kik ismertük, szerettük és tiszteltük és nem fogjuk elfeledni soha. Panaszosan zugnak fel a városliget tavának partján az agg platánok, melyek annyiszor látták tovasik- lani, mintegy mosolygó, szelíd, tiszta álmot, mintha ez az iramló tovalebbenés maga volna az Élet, de a távozó, az elsiető, a hirteleu elröppenő Élet. Remegés suhan át

Next

/
Thumbnails
Contents