Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-07 / 40. szám
2 TOLNA VAÄMECYE. 1900. október 7. rint a főrendiház uj elnökévé gróf Csáky Albint, alelnökévé pedig Ernuszt Kelement nevezték ki —, mindkét férfiú az igazi szabadelvüség inkarnacióját jelenti, mindketten az igazi liberalizmus eszméinek kipróbált, hatalmas bajnokai — újabban is fényesen igazolják Széli Kálmán politikai irányzatának szabadelvű szellemét. Erre az újabb bizonyítékra ugyan éppenséggel nem volt szükség. Maga az a tény, hogy a néppárt az ő hivatalos lapjában és népgyülésein irtó háborút hirdet Széli Kálmán — a »financier-miniszterelnök, a Tisza-párt cégvezetője« ellen, a ki a katholikusok iránt »hamis indulattal« viseltetik, ki tehát a néppárt szemében csak ép olyan szálka, mint az elődjei voltak — eléggé hiteles és ékesen beszélő dokumentuma Széli Kálmán szabadelvüségének, a melyről maga Széli Kálmán urbi et orbi hirdette és ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy egész életében liberális politikus volt, máskép nem is tud gondolkodni és Magyarországot máskép, mint a liberális politika elveivel és vívmányaival megalkotni és megszilárdítani nem is lehet. A gáncs, rágalom és gyanúsítás tehát visszapattan azokra, a kik azt mérgezett nyilakkal, ok és alap, nélkül, merő rosszhiszeműséggel közrebocsátják. Örömmel konstatáljuk, hogy a holnap megnyíló őszi parlament ülésszak az említett kinevezésekkel, Széli Kálmán körültekintő és céltudatos, szabadelvű és nemzeti irányú vezérlete mellett, a szabadelvüség jegyében veszi fel újból működését. VÁRMEGYE. — A vármegye jövő évi költségelőirányzata. Elkészült a megye 1901. évi költség- vetése is. A pénzügyi szakosztály múlt szombaton foglalkozott e fontos megyei gazdasági kérdéssel, olvastuk a jelentését, abból a következő dolgokat jegyeztük ki, hogy arról olvasóinkat tájékoztassuk. A jövő évre tervezett összes kiadás lenne . . . 287.488 kor. 39 fill, ezzel szemben a remélt fedezet 2 j0 vármegyei pótadóval 299.040 kor. 22 fill. maradna fölösleg 11.551 kor. 83 fill. ott is, a bonyhádi park jegenyéi közt, hol gyermekéveit tölté s a hol most azok siratják, a kik mindig fogják siratni. Sikol- tanak a meráni babérbokrok, melyek beárnyékolják halottas házának udvarát, hol utoljára látta a napot, de már nem érezte melegét, hol utoljára nézett le a tiszta kék ég az ő fekete ruhás mennyasszonyára, szólitván magához szelíd, szomorú suttogással szegény, lázban > lihegő, szenvedő gyermekét. Valóban, az ő koporsójánál, minden megrendül bennünk jobbról is, balról is, az egyik véglet: a Tudás és a másik : a Hit. Érezzük régi fájdalmainkat és keserű és diadalmas erővel szakadnak fel szivünkben az élet örök sebei, melyeknek győzelmes hatalmuk van tudományunk, képzeletünk és minden felett, a mit osztó igazságnak nevezünk. így törnek le az ágak, a levelek reményeink fájáról, igy látjuk át a régi keleti bölcscsel tusáink hiúságát s a reménytelenséget, melylyel számolnunk kell, de a melyet mégis szeretnénk elfeledni. És ha ezt átgondoljuk, megsokasodik az áldás és még forróbbakká válnak a könnyek, a melyek bánatos szeretettel hullanak reá Percsel Melinda koporsójára. Anima Sola. A fedezetből 202.104 korona állami javadalmazásból kerülne ki; különböző vármegyei alapokból, gyámpénztári tartalékalapból 45.410 korona, s a bennünket legközelebbről érdeklő vármegyei pótadóból 46.695 korona 50 fillér, a mi circa 2%-nak telel meg. A pótadóból 1% folyó év tavaszán egyszer s mindenkorra, illetőleg a közigazgatás államosításáig a megyei tisztviselők fizetés-emelésére megszavaztatott olyformán, hogy abból 20.996 korona tiszti fizetésemelésekre íordittatik, a fennmaradó pótadó a tiszti lórzsfizetésík tartalékalapjába vitetik át, nehogy pótadó apadás esetén az 1%-ból a meg- kivántató hozzájárulás ki ne kerüljön. Tehát a 11.551 korona 83 fillér fölösleg a másik 1%-os pótadóból marad fönn és erre nézve azt határozta a pénzügyi szakosztály, hogy azt a megyeház építési alapba fordítja, melybe alig 1100 korona van ezidőszerint, holott a több mint félszázados megyeháza, főleg annak ablakjai, ajtai és korhadt tetőzete kérdésével egyszer csak előáll a vármegye az elodázhatlan s a rendes költség- vetési keretbe be nem illeszthető helyreállítási követelésével. Informáltatok magunkat, nem volna-e elég a Y*7o is — ha egyszer 11.552 korona fölösleg marad fönn, azonban a válasz az volt, hogy a % százalék azért sem lenne elég, mivel az évi rendes pótadó leírásokra is kell számítani, sail ezer s pár száz koronából a leírások után 6—7 ezer korona marad csak a megyeházépitési-alapnak. A jövő évi költségvetés az előzőnél 11 ezer koronával kedvezőbb, a mi főleg az előző — vagyis folyó évi — költségvetésben felvett néhány rendkívüli kiadás elhagyásából ered. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy költségvetésünk az előző évi keretek közt mozog, szinte normálisnak mondható ; az l°/o-ra szükség volt és lesz, jelenlegi szervezetében azt a törvény- hatóság nem nélkülözheti, különben igy van ez országszerte. Ha hozzáveszszük a kulturális 1 °/0-°s pótadot és a kórházi tartozások visszafizetésére kivetendő 1%-os pótadót, együtt 4%-ot tesz ki vármegyénknek fizetetett pótadók, melyből a kórházira az 1901. évin kívül 2 vagy 3 évig lesz csak szükség. Még csak annyit jegyzünk meg e költség- vetésről, hogy a pénzügyi szakosztályban Orffy Lajos elnökölt, az előadói tisztet pedig a költség- vetést összeállító, Máthis Kálmán vármegyei főszámvevő, s a jegyzőkönyvet dr. Éry Márton másodaljegyző vitte. — Hirdetmény. A törvényhatóság az 1901. évi költségvetést az 1886. évi XXI. t. cikk 17. §-a értelmében a pénzügyi szakosztály véleményes jelentésével együtt a vármegye levéltári helyiségében folyó évi október hó 1-től október hő Jj-tg bezárólag közszemlére tette ki. — A költségvetésre vonatkozó netáni írásbeli észrevételek folyó évi i október hó 15-ig bezárólag az állandó választmányhoz címezve benyújthatók. Perczel Melinda. Perczel Dezsőt, a képviselőház elnökét, mélyen megrendítő csapás érte. Boldog családi életükre a bánat és gyász sötét felhője borult Melinda leányuk korai elhunytával. Az életnek örömmel, vidámsággal teljes tavaszán szállott sírba a kedves szép, bájos Melinda, kit a. főváros előkelő köreiben is mindenütt szeretettel, örömmel fogadtak, mert fiatal, iide lénye az életkedv, a szívjóság, a szellemes vidámság himporával gazdagon meg volt ajándékozva. Szülőik öröme, büszkesége és reménye csorbult meg a felejthetetlen, s a legszebb lelki tulajdonokkal megáldott leányuk halálával. Mérhetlen bánatukra vigaszt, fájdalmuk könnyeire enyhülést a Mindenható meg nem változtatható akaratában ta- \ lálhatnak csak, mert sem az idő, sem a feledés nem enyhítheti azt a bánatot, a mit az emlékezet örökké meg-megujit megsebzett szivükben. Négy évvel ezelőtt, városunk falai között kezdte meg a fiatal leányélet legszebb, örömmel, vigság- gal teli időszakát, midőn édes atyját, városunk büszkeségét igaz örömmel, lelkesedéssel üdvözölte egész Szegzárd abból az alkalomból, hogy mint a kormány tagja először látogatta meg szülővárosát. Az ekkor tartott táncestélyen először lépett a kedves, fiatal leány a nyilvános mulatságok körébe ; az első hosszuruha .... az első bál .... a leány- j évek édes ábrándja és álomképe itt mi közöttünk ■ valósult meg számára, itt szülővárosában mutatták be szülei az ő aranyos kis leányukat, ki nálunk élte át gyermekségének legelső éveit, itt akarták tehát felavatni' a nagy leányévek ártatlan örömeibe is... Mindenkit lebilincselt kedvességével, szeretetre méltó modorával, lényének közvetlenségével, a szülei nemes leikéből örökölt rokonszenves vonásokkal. Mindnyájan igaz szívvel örültünk az ő tiszta örömének, és szülei boldogságának. Ki gondolt volna ekkor arra, hogy ez az angyali jóságu, kedves ifjú teremtés, kiből a sziv- jóság, a mindenkit elragadó üde báj és életkedv zománca sugárzott ki: néhány rövid év múlva örökre lehunyja szemeit szülei, rokonai, ismerősei és tisztelői mély bánatára ! A végzet kérlelhellen lehellete elsorvasztotta a fiatal életet, mely eddig csak örömet, szülei rajongó szeretetét ismerte s örök bánatba borította azokat, kik életében legjobban szerették. Meghűlés folytán lopódzott bele a sorvasztó betegség s rövid télév alatt elhamvasztotta egy fiatal életnek verőféuyben ragyogó tüzét. Aggódó szülei a délvidék enyhe levegője alatt remélték, hogy visszatér újra életereje s megmenthetik családi boldogságuk egyik legszebb reményét, de Merán balzsamos ege sem volt képes legyőzni a lappangó ellenséget, mely a fiatal szervezetet végre teljesen fölemésztette. Alig volt 3 hétig Meránban, a hol állapota napról-napra rosszabbodott. Hiába volt az orvosi tudomány, hiába megtört édes anyjának és nővérének Edith-nek önfeláldozó ápolása, hiába minden . . . múlt szombaton szeptember 29-én szerető szülőinek ölelő karjai között kiszenvedett . . . Temetése szerdán délután ment végbe Bony- hádon óriási részvét mellett. Az ősi Eerczel-kastély gyászba borult. A ravatal a park százados fái között volt fölállítva égő kandaláberek, fáklyák és gyertyák fénye mellett. Szebbnél szebb koszorúk övezték a fiatal életet magában foglaló koporsót és szem nem maradt szárazon, mely a szülők szép reményének ily korai megsemmisülését látta maga előtt. Őszinte, igaz bánat és részvét nyilvánult a Perczelek ősi városában és egész vármegyénkben a hol a bánatos szülőket általános tisztelet, szeretet és ragaszkodás környezi. Megjelent a temetésen nemcsak egész Bonyhád és vidéke, hanem a vái megye minden részéből összesereglett a gyászoló közönség. Ott voltak a nagyszámú családtagokon és Bonyhád városának képviselőtestületén és összes egyesületeinek küldöttségein, nemkülönben a járásbeli községek küldöttségein kívül a többi között: gróf Apponyi Sándor v. b. t. t. és neje, Dory Pál alispán és neje, Sztan- kavánszky János cs. és kir. kamarás, nejével és családjával, Bernneder János és neje, Dóry Dénes főrendiházi tag és neje, D'óry Jenő és neje, Perczel Lajos családjával, Jeszenszky Andor, br. Jeszenszky László, Forster István és Melánie, Závody Albin rózsahegyi kir. törvszéki elnök, Kardos Kálmán országgy. képviselő, Nagy István főszolgabíró, dr. Cottely Géza kir. közjegyző, Dóry Ödön, özv. Dóry Zsigmondné, Dóry Ilona, özv. Hanzély Ferenczné, D'óry Stefánia, Dóry Elek, báró Rudnyánszky Dezső, Hardy Antal leányával stb., továbbá Szegzárdról: özv. Sass Istvánné, Selcz József kir. trvszéki elnök, Fink Kálmán pénzügyigazgató, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fórdös Vilmos tiszti ügyész, Steineker Ferenc kir. tanácsos, Nunkovich Ferenc főszolgabíró, Wosiusky Mór esperes, a város képviseletében: dr. Hír ling Ádám főjegyző és Nagy György biró, Biröy Béla és Abay Leó kir. törvszéki bírák, Orffy Lajos és Totth Ödön ügyvédek, Módly László fő- pénztárnok, Perszina Alfréd főmérnök, Forster Zoltán és Szévald Oszkár aljegyzők stb. és még igen számosán. A temetési szertartást, Hetyey Sámuel püspök szlavóniai bérmautját félbe nem szakíthatván, helyette Szeredy József pécsi kanonok végezte dr. Jozgits bonyhádi és Razgha zombai plébánosok segédletével. Tengernyi nép követte a halottas kocsit, mely vírágerdőhöz hasonlított. A koszorúkat egy külön kocsi szállította a koporsó előtt s az óriási gyászoló közönség csak lassan haladt végig az utcákon, mig végre a Kálvária melletti családi sírbolthoz ért, hol örök nyugalomra helyezték Perczel Melindát. A részvétnyilatkozatok halomszámra érkeznek a gyászba borult családhoz. Az ország minden részéből,' a magyar közélet minden rétegéből, se- szeri, se száma a részvéttáviratoknak és leveleknek.
