Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-30 / 39. szám
X. évfolyam. 39 szám. SzegzáM, igQO. szeptember 30. TOLNAVÁRMEGYE É Előfizetési ár: gj Egész évre . . . 12 korona. 1 Fél évre . . . 6 » B Negyed évre . . 3 » R Eev szám ára . . 24 fillér. R! Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- B {Tataion kirül elfogad Krammer Vilii] mos könyvkereskedése Szegzárdon. ifimnrwifwurr POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdouos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak, j A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előtize- ! tések és a hirdetések is a szerkesztőséihez intézendők. Hirdetések marnék«!1«!! megállapított í árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1900. évi oktiber hó 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. — Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megujitani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Előfizetőink a most sajtó alatt levő Tolnavármegye Garay János Nagy Képes Naptárát, a mely érdekes szépirodalmi közleményekkel, gazdag címtárral, gyönyörű miimellékletekkel és illusztrációkkal, nemkülönben más bő közérdekű tartalommal jelenik meg, díjtalanul és bérmentve kapják meg tőlünk; ugyanezen kedvezményben részesülnek az uj előfizetők is, kik legalább ]/4 évre előfizetnek lapunkra. Előfizetési feltételek : Eg’ész évre ... 12, korona. Fél „ ... 6 Neg'yed évre . . 3 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. megbízhatósága ethikai tekintetben s az egyesek keresetképessége úgy testi, mint szellemi tekintetben. A mely államnak polgárai erkölcsileg meglazult tömeget képeznek, a mely államnak polgárai testileg satnyultak. szellemileg hátramaradottak, az nem állhat meg, annak el kell pusztulnia. Az erkölcsiséget megszilárdítani, a polgárok jóléte és egészsége fölött őrködni és a közműveltséget terjeszteni a legfőbb állami feladatok közé tartozik. De a mai korban csak a legelőreliala- dottabb nemzetek mondhatják, hogy mind azt megtették, a mi e magasztos állami célok elérésére szükséges; politikai viszonyaink és exponált földrajzi helyzetünk megakadályoztak abban, hogy társadalmunk az egyének nevelésében, jellemek képzésében szintén tevékeny legyen. Hiszen társadalmi életünk nem is volt, sajnos még most is csak a koteriák és klikkek elsődleges .stádiumában van ; közérzületről csak az előjogokkal biró osztálynál lehetett szó hajdanta s még most is válaszfalak emelkednek és emeltetnek az egyes társadalmi rétegek között. Pedig a legnagyobb magyar kijelentése szerint egységes társadalmat kell alapitanunk. Egészséges közérzületet csak az a társadalom teremthet, mely célszerű szervezés által oly Társadalmi nevelés. Az egész magyar közönség figyelme manapság amaz iparkodások felé fordul, melyek a magyar közélet úgy nemzeti, mint közgazdasági irányban való újjászületését célozzák; mindenki közülünk várva várja, hogy a politikailag megerősödött nemzet társadalmi élete mikor nyer olyan alakot, mely teljesen megfelel azon feladatnak, melyre mint államalkotó elem a magyarság vállalkozott. Mert hogy államot alapítani s azt hő- sileg egy ezredéven keresztül csorbítatlanul megtartani képes, azt a magyarság fényesen beigazolta; de az alapítás és a fentartás nem elégséges, a változó korok igényei szerint fejleszteni kell azt, a mit véres áldozatok árán szereztek az ősök s mit halálmegvetéssel megvédtek az utódok. Mert a nemzetek között folyton dü- , höngő létérti küzdelemben csak az az állam bir megállani, mely megérti a kor szózatát, mely a maradiságot és léhaságot azokra hagyja, kik küzdésre már képtelenek, mely megragad minden alkalmat, hogy létét biztosítsa s konszolidált viszonyokat teremtve, az utókor számára oly álladalmot hagyjon hátra, mely bátran kiállhat a nem- j zetek versengésének porondjára. Az állam konszolidált viszonyainak az alapját képezi pedig a társadalmi egyének T A R C A. Csillagom. Harmatit ullajtó titkos éjszakákon, Ha elkerül a nyugasztaló álom, Egy messze csillag fényét keresem. Mélázó kedvem semmi sem zavarja, Beám borid az indák gyenge karja, S együtt virraszt egy sötét árny velem. Milliárd bolygó hinti szét sugárit, Ezüstre bontja a fák koronáit, Csak azt az egyet nem lelem sehol. Elárvult helyed könnyes szemmel nézem, Ki legszebb voltál a nagy mindenségben, Én lehullt, kihűlt, fovró csillagom ! Lys-Xoire. A törökvilágból. Ős Budavár bástyáin török zászló lengett; a Mátyás templom tornyáról a müezzin üvöltött; •csendes nyári estén végig hallatszott a néma város felett jajgató kiáltása. Úgy befészkelte magát a török szép Magyar- országba, hogy nem sokan remélték már a szabadulást. A török és magyar lakosság a városokban szépen összetörődött, összeszokott; élt mindenik a maga szokásai és törvényei szerint. Ha az adót pontosan megfizették, a török uraság egyebekben nem háborgatta a békés városi polgárokat. A viziváros egyik félreeső utcájában, a melyben jobbára török mesteremberek ütöttek tanyát, egymás mellett lakott Halil, az üstfoltozó és Nagy István, a becsületes varga, Mindkét ur nagyon vallásos ember vala ; Halil pontosan elvégezte a mosdásokat és imádságokat; Nagy István lelkiismeretesen megbőjtölte a pénteket. De volt mégis a két szomszéd szivében egy tiltott hajlandóság, a mely vallásuk parancsaival néminemű ellentétben állott. A jámbor üstfoltozó ugyanis nagyon szerette a tüzes sashegyi bort; Nagy István uram pedig a saját asszonyánál jobban szerété vala a más feleségét, Manapság elég gyakori példa vagyon arra, hogy ilyetén hajlandóságok ütnek tanyát a századvég fiainak keblében ; nem is tartják valami nagy bűnnek egyiket sem . . . Hej! de nagy sora volt akkor annak, ha valamely pápista embert a több- nejüség gyakorlásán, vagy törököt a boriváson rajtakaptak. Ezért erősen is titkolta a két szomszéd a maga bűnét. Nagyképüsködtek, hazudoztak egymásnak; de mindegyik tisztában volt a másikkal. Nagy István jót mosolygott harcsabajusza alatt, mikor a török bő kaftánját magára szorítva, alázatosan lehorgasztott fejjel surrant ki estenden az utcából, s mikor visszatért, ki volt puposodva a kaftán két oldala, mert Halil a nyakába akasztott iszákokban vörös bort szállított. Az üstfoltozó török pedig nevetve döngette a rézkatlan oldalát, mikor a varga a utcabeli menyecskék lábára vette a mértéket, mert a Nagy István felesége süket volt, mint az ágyú, s nem hallá, midőn az ura a műhelybe járó fehérnéppel incselkedett. — Nagy kópé vagy te, szomszéd — mondja a török. — Naponként hallom a lármát, a mit az a sok asszony véghezvisz a műhelyedben. — Hát csak incselkedik, tréfálkozik az ember velük, hogy jobban ide szokjanak -- válaszol Nagy István ájtatos ábrázattal. — Meg aztán szemre való is akad köztük. A varga elforgatta a szemeit; az égre tekintett s olyan bamba kifejezéssel nézett a szomszédjára, hogy ha a török még nagyobb huncut nem | lett volna, bizonyosan hitt volna neki. — Tiltja az én hitem, hogy szemeimet más asszonyára vessem. Ott vagyon az én szerelmes hites társam, a kinek hűséget esküdtem. — De mikor olyan vén az istenadta. — Hát biz az jóval öregebb, mint enmagara, Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, liogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
