Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

k'özszellemet alkot, melynek tüzénél és melegénél nagyra nőhetnek az egyének, a kiknek társadalmi súlya az állam tekintélyét is nagy mértékben emelheti.

Nincs a nyilvános életnek egy tere sem, melyen a társadalmi közbelépés hiányát nem éreznők Magyarországon. Mig más kulturnemzetek példának okáért az alko- holismus kisértete ellen mindent elkövetnek. hogy e szederjes rémet távol tartsák, addig nálunk a műveletlenebb osztályokban napról-napra terjed az iszákosság.

Mértékletességi egyletek oly gyakran szolgáltattak okot olcsó viccekre, hogy mindenki óvakodik ilyenek alapítását a közmegbeszélés tárgyává tenni s nálunk Magyarországon valami jámbor álmodozónak tartanák azt, a ki a szeszes italok élvezete ellen mozgalmat akarna megindítani.

Csak az ismeretek révén lesz az ember hatalmassá és szabaddá. Mi minden történik a kulturállamokban a közhasznú ismeretek terjesztése tárgyában 1 Minden kis városban, gyakran még falvakban is vannak nyilvános könyvtárak, melyekhez mindenki hozzáférhet könnyű szerrel, melyek népszerű módon tárgyaló előadásban a tudni vágyóval közlik mindazt, a mi az emberi tudomány terén kivivatott.

Hisz nálunk is vannak könyvtárak, de ezek kevés kivétellel magántulajdont képeznek, társaskörök, kaszinók, legényegyletek alakították azokat. Biztos és céltudatos vezetés nélkül a legtöbb polcon csakis a szórakoztató irodalom termékei terpeszkednek, olvasóközönségük vagy a regényeken kapkodó ifjúság, vagy a sekély tartalomért lelkesülő úri társadalom.

A szellemi termékek szinét-javát képezik a népszerű módon irt hasznos tudnivalóban bővelhedő művek, melyeket megírni nem resteltek a francia és angol tudósok legkiválóbbjai. Magyar tudós nem is vállal- kozhatik erre, mert nincs olvasóközönsége, nem is talál kiadót, ki ily vállalatba befektetné tőkéjét.

2.

Ahelyfett, hogy a munkaszünet csendes j óráinak egy nehányát felhasználnák iparosaink és parasztjaink szellemi látkörük kiszélesbitésére nyilvános könyvtárakban, ott szorongnak a füstös kávéházakban, vagy rossz zenétől hangos korcsmákban, a munkától elcsigázott tastet uj megpróbáltatások- i nak kitéve.

Közcélok iránti érzéketlenségben sínylődünk még most, de biztos a reményünk, hogy a magyarság mégis csak rátalál önmagára s egységes társadalom alapítása által eléri majd azt, hogy az egyént maga a társadalom neveli önmagának a kulturális eszközök mindegyikével. Testben ép, szellemileg edzett legyen a magyar társadalom s a mi akár a test, akár a szellem megrontására szolgál, az távol maradjon tőle.

TOLNA VÁRMEGYE.

VARMEGYE.

— Őszi rendes közgyűlés. A vármegyénk törvényhatósági bizottságának őszi rendes közgyűlése október hó 16-án fog megtartatni.

— A közigazgatási bizottság október hó 8-án tartja meg havi rendes ülését.

— Van szerencséin — nincs szerencséin. Eddig a hivatalos jelentések rendszerint azzal kezdődtek, hogy: Van szerencsém« . . . .

J Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter a bürokrácia tultengése ellen tett intézkedéseiből kifolyólag most körrendeletét küldött a tárcája keretébe tartozó összes hivatalokhoz és intézetekhez, a mely rendeletben részletes utasításokat ad a munkaköny- nyités, időmegtakarítás érdekében követendő eljárásra. A rendeletnek mindjárt első bekezdése igy szól: »A közigazgatási intézkedések, határozatok, átiratok, rendeletek és különösen a jelentések szövegezésénél eddig szokásban volt minden fölösleges bürokratikus cifraság és terjengőség mellőzendő, így például a hozzám intézendő fölterjesztésekben a van szerencsém, bátor vagyok, mély tisztelettel jelentem, szokott kifejezések a rövid jelentem, fölterjesztem szókkal helyettesitendők.« — (Csodáljuk, hogy a nevezett miniszter azt nem hagyta meg, mint egyik megye alispánja, *hogy ha valakinek alattvalói közül szerencséje van, tegyen a lutriba.*.

— A vármegyei irattárnoki állás rendszeresitésére vonatkozó közgyűlési határozatot a belügyminiszter jóváhagyta.

— Az országgyűlési képviselő választók állandó névjegyzéke négynél sem több, sem kevesebb példányban nem állitható ki. Ha a vármegyei választókerület székhelye, vagy a városi választókerület két vagy több kir. közjegyző illetékességi körébe tartozik: az állandó névjegyzék egyik példányának melyik illetékes kir. közjegyzőnél elhelyezése kérdésében a központi választmány dönt. (A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 42310. számú határozata.)

— A jegyzőnek bérfizetés nélkül átengedett és a község tulajdonát képező lakás állandó házadómentességben részesül. (A m. kir. közig, bíróság 1899. évi 11744. sz. a. kelt határozata.)

— A községek a magánjogi viszonyaikat tárgyazó okmányokat épen úgy kötelesek felbélyegezni, mint a magánfelek. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1899. évi 8744. sz. a. kelt határozata.)

— Erdei kártételben talált marháknak a mezőőr által szándékolt behajtását megakadályozó cselekmény, amennyiben erőszak vagy veszélyes fenyegetés nem alkalmaztatott, hatóság elleni erőszak bűntettének ismérveit meg nem állapítja. A mezőőrnek hivatalos eljárásában szitkokkal és káromkodással történt illetése pedig közigazgatási utón bírálandó el. (A m. kir. minisztertanácsnak 1900. évi január 3-án hozott határozata.)

— Ha községi vadászterület bérbeadásánál a képviselőtestület által megállapított árverési feltételekben utóajánlat elfogadásáról nincsen szó, az a körülmény, hogy kedvezőbb utóajánlat adatott be, újabb árverés elrendelésére okot nem képez. (M. kir. közig, bíróság 1899. évi 2168. sz. határozata).

— A községi vadászterület bérbeadása

ügyében jogérvényesen megkötött szerződés megsemmisítése iránt támasztott igényeknek az elbírálású nem a közigazgatási hatóságok és a közig, bíróság, hanem a rendes polgári bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1899. évi 3079. számú határozata.)

— Állatok adásvétele. Az 1893. évi 1618. sz. földmivelésügyi miniszteri rendeletben, körülirt kihágás csak azon esetben forog fenn, ha marhalevéllel való ellátásra kötelezett állatoknak adásvétele marhalevéllel ugyan, de a tulajdonjog átíratása nélkül történt. A ki marhalevél nélkül vesz vagy ad, ezen alapon nem büntethető. (M. kir belügyminiszter 1890. évi 1044. sz. határozata.)

1900. szeptember 30.

de látod, szomszéd, a viz se az első ital a világon, a török mégis csak vizet iszik.

— Igazad van, gyaur varga . . . Hát csak viseld a sorsodat békességes tűréssel, mert úgy is hiába rugdalóznál ellene. A mit rád mért az Isten, annak meg kell történni. Ki tehet arról, hogy téged vaksággal vere meg s nem látod az asszonyok szépségit.

— Látom biz én, szomszéd ; nagyon is látom ... Az Úristen nem is avatkozik minden nyomorult ember aja-bajába, de én teszem szabad akaratból a jót és kerülöm a rosszat.

— Pedig én meg azt mondom, ha Allah huszonöt botot szánt neked, azt el nem ke rülöd, hiába bőgsz, hiába kerülöd a rosszat . . . Eredj haza a te hitestársadhoz, Cielekedd a jót, mert rád vagyon az mérve, valamint az is meg van szabva, hogy meddig tartson a te vigasságod . . .

— Soha se jajgass, gyaur varga — szólott a török kenetteljes hangon. — Mondtam ugy-e, hogy amit Allah rád mért, az ellen hiába rugda- lódzol mert olyan az ember, mint a megterhelt szamár. A mit rárakott a hátára a végzet keze, azt viselni kell békességes tűréssel . . . Hát fáj-e nagyon, jámbor varga? No majd ülj bele egy tajtár hidegvízbe,

Nagy István vette észre, hogy a t örök csu- l főt üz belőle.

Könnyű annak, mert vagyon neki két gyönyörűséges felesége, akiket becsuk a kertjében levő házikóba, a melynek rácsos ablakaira felfut a

kúszó rózsa, s csak a buja rózsalevelek között láthatott Nagy István néha feltűnni egy vakító fehér arcot.

A török a müezzin harmadik kiáltása után nagyot húzott a sashegyiből, leült a gyékényre s imádkozott :

— Nézd el Allah ezt a csekély hibámat; hiszen te tudod, hogy jámbor igazhivő vagyok; megtartom a szuráht, megmosakodom napjában hétszer és böjtölök, mikor parancsolod. De a vörös bor jó, nagyon jó, s én megkostolám mennyei izét . . . Büntesd, uram Allah, helyettem azt a i gyaurt, a ki megkóstoltatta velem ez isteni italt...

És imádság után beméne Halil az ő asszonyaihoz s a kis házból gitárpengés, bűbájos kacagás hallatszott ki a csendes éjszakába; ez a dolog pedig szörnyen bántotta Nagy Istvánt, a ki kukorica pogácsát kapott vacsorára.

A varga csak azt várta, mig a felesége alu- szik. Csendesen feltápászkodott, kiosont s felmászott a kertje magas falára.

Kiváncsi volt, hogyan tölti a török szomszéd az ő estéit. A kis házban pedig látott egy kedves kis családi képet. A török vörös arcát egyik felesége cirógatta, a másik meg ölében tartotta az ormótlan fejet.

Nagy István annyira elbámult az asszonyok szépségén, hogy nagy zuhanással a kertbe poty- tyant s összezúzott egy csomó dinnyét, a képéről pedig lehorzsolta a bőrt.

A török a zajra felocsúdott, Nagy István pedig menekült a falon keresztül.

— Másnap ravaszul pislogott Halil a szomszédja bekötött ábrázatiára.

Boszut forralt. Mikor a varga elment hazulról, átsompolygott a süket asszonyhoz és füleibe súgta az ura viselt dolgait.

így esett meg, hogy az asszony egy ízben az ura ölében találá a szürszabó feleségét.

A mint már mondám, az ilyesmi annak idejében nem volt tréfa dolog, s ezért Nagy István uram szörnyű ijedelme nagyon is érthető.

Haragos hitestársát még csak megengesztelte volna valahogy, de a ravasz Halil akkora lármát csapott a dologból, hogy összeszaladt az egész utca lakossága s ennek folytán szegény varga ügye a bíróság elé került.

Döbrentey uram, a budai magyar biró hamarosan készen volt az Ítélettel. Huszonöt botra szólt az, a melyeket annak idejében olvasatlanul osztogattak.

Nagy István hiába ordítozott, hiába rugda- lódzott, elhegedülték rajta a keserves huszonötöt Döbrentey uram személyes jelenlétében.

A megcsufolt ember a házuk falához lapulva ment hazáig ; minden lépésnél nagyokat nyö- göt s átkozta az irigy sorsot, a mely az örömök után ilyen bőségesen facsarta az ürmöt a gyönyörök poharába.

Halil már leste szomszédjának érkeztét. Széles ajkain kárörvendő mosoly cikkázott, apró szemeiből a kielégített bosszuszomj sandított.

Nagy István kínjaihoz még csak a gúnyolódás

kellett. — Domusz! — kiáltott vissza a töröknek.-