Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
X. évfolyam. 38. szám. Szegzárd, 1900. szeptember 23. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: | Egész évre . . . 12 korona. ! Fél évre . . . fi > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóiratalon kívül elfogad Krammer Vil- ! mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOFOLD HŐKNÉL SZÉKELY FERENC. A kereskedelem és a kormány. Magyarország kereskedővilágának vezető fér fiai kongresszusra gyűltek egybe Miskolczon, hogy megvitassák kereskedelmünk közügyéit. Harmadszor ült össze ezúttal az országos kereskedelmi kongresszus, tanácskozva a magyar kereskedelem bizonyos szervi bajairól s a hazai kereskedővilág harmadszor várja olyan kezdeményezésnek megindulását, a mely fordulatra vezethet a kereskedelem általános kedvezőtlen viszonyaiban. A kongresszusnak célja első sorban, hogy létesüljön ama szervezet, a mely a kereskedelmi törekvéseknek, a kereskedelmi érdekeknek, általában a kereskedelmi ügyeknek, erőt adna, hogy egy egységes, nagyszabású és országos forum képviselje a magyar kereskedővilág összeségét és ezek törekvéseit kifelé és befelé egyaránt. A kereskedőknek az országos szervezet létesítése érdekében kifejtett törekvését csak helyeselni lehet és legkevésbbé szabad elitélni és őket ezért osztálypolitikával vádolni. Éppenugy, mint a mezőgazdák országos és helyi szövetkezetei ellen józan ember kifogást nem emelhet és csak üdvös eredményre vezetett már eddig is a gazdaosztály tömörülése és szervezkedése jogainak és érdekeinek védelmére, hasonlóképen a kereskedőknek saját érdekeik megvédésére irányuló mozgalmát és egyesülését partikular izmusnak nevezni nem lehet. Éppen azért az ország kereskedelmi érdekeltjeinek tömörülését mindenki, ki az ország gazdasági konszolidálásának barátja, örömmel üdvözli. Egyes szélső álláspontokat és jelszavakat, a melyek •> agrarizmus* név alatt szembe állíttatnak a kereskedelmi érdekekkel, ha igazságosan ítélünk, nálunk általánosítani nem lehet. Az agrarizmus lehet egyes pártok vagy érdekkörök jelszava és prog- rammja, .de az ország gazdasági politikájában kizárólagos befolyást és érvényesülést nem nyerhet. Az egyik gazdasági ág érdekeit más ágak rovására favorizálni nem lehet. Közgazdaságunk három fontos ágának : a földművelőknek, az iparosoknak és a kereskedőknek érdekeit egymással szembeállítani nem szabad, hanem ellenkezőleg mind a három tényezőnek érdekeit nem egymás ellen, hanem egymás mellett keli egyenlő mértékben kielégíteni és istápolni, hogy széthúzás helyett kölcsönösen támogassák egymást, mert csak látszólagosan forog fenn közöttük ellentét, tényleg pedig a földmivelés, ipar és kereskedelem nálunk Magyarországon, ikertestvérek, olyannyira, hogy egyik ág a másik nélkül vagy a másik rovására nem prosperálhat. Magyarország első sorban földmivelő : állam — a földmivelő osztálynak érdeke és ! boldogulása szorosan összefügg az ország jólétével és boldogulásával. Minden kedvezmény, mely a földmivelés érdekében történik, helyes, hasznos és szükséges. Azonban ezeket a jogosult törekvéseket a magyar gazdák érdekében annyira túlhajtani, hogy azoknak a többi osztályok kizárásával, sőt szembe állításával egyeduralom biztosíttassák — már pedig ezt értjük agrarizmus alatt — nem szabad. A kereskedelem a termelésnek és a fogyasztásnak nélkülözhetetlen eszköze, az a törekvés éppen a mezőgazdaságra néz- j ve volna káros, ha látszólag tetszetős is, hogy a kereskedelem mellőzésével a termelő ! és a fogyasztó közvetlen öszzekóttesésbe lépjenek. A mezőgazdaság csak olt virágozhatik, a hol a kereskedelem is virágzik. Ez a programmja a kormánynak is. Az egész gazdasági élet pang az országban és nagy hibát követnek el azok, kik egyes osztályokat okolnak ezen bajokért. A jelenlegi közgazdasági pangás és válság egyformán kihat és annak pusztító ha- i tását egyenlően sínli a magyar gazda, a magyar kereskedő és a magyar iparos. Ez is csak azt igazolja, hogy összetartásra és egységes munkára van szükség, akár az agráristák, akár a merkantilisták neve alatt végbemenő háborúskodás és egyoldalú tórek- j vések helyett. T A R C A. Márta és Mária. Meglátogatni Mártát és Máriát, Fölkeresé az Ur Betániát. S folyt ajkiról a bűvös aradat, Mely a léleknek égi üdvöt ad, E hang esengése zsolozsmás ima — Szótlan borult le térdre Mária! S fólemelé nagy, álmodó szemét: Miként bágyadtan csiilámló patak, Mely lombszegély közt, árnyékban fakad: Rengő pillája mint titkos, sötét Erdőnek berke árnyékolta be E két szemet, mely könynyel volt tele. S hallgatta némán: ékes hallgatás, Csak e hang élt számára, semmi más! Mig Mária az Ur lábához ült, Márta szavára dús asztal terült: Patyolat-kendőt hoz, szép himeset, Tejet, mézet, s lágy omlós kenyeret. Szeme sugárzik, jön-megy boldogan, Mint kinek drága, nagy vendége van. S megcsendül édes, egyszerű szava : „Lásd, ó Uram, mily gyermek Mária, Csak ajkadon csüng és minden mást feled: Hogy jótartással tartozunk neked; Ó Uram kérlek — egyél valamit, Hisz eltikkadtál, pihenj egy kicsit!" Mária suttog: „Ó beszélj tovább, Hallgatnám mindig lángajkad szavát —“ S lehajtja mélyen illatos fejét, A bűn salakját elsöprő szegélyt Csókolni hosszan Jézus köntösét------S egy könycsepp gördül végig kis kezén , . . Megszólalt halkan az Isten fia: „Nekem kedvesebb Mária." M. Kornis Aranka. rr Őszi este. Irta: Francois Coppée. Szép dolog, mikor az embert szeretik; az igazi boldogsághoz azonban még szükséges, hogy az ember maga is szeressen. Senki sem tudja ezt jobban, mint Paz Michel, a hires zenész és zeneszerző. Ha valami szerelmi kalandjáról beszél a világ, úgy ez csak a a véletlennek tudható be; mert ő sohasem kérkedik sikereivel. Legtöbb sikeréről s épen a legérdekesebbről nem is tud a világ semmit, Mikor az érdekes ember a zongorához ül, ledobja finom, ideges kezéről a keztyüt s el keid játszani, az asszonyok mindig arra a szép fiatal orosz hölgyre gondolnak, — a kinek — szerelmét ő gyengéden visszautasította s a ki azután Nizzában chloroformmal megölte magát. Azt azonban senki sem sejti, hogy zsebkendőjének monogrammja egy vérbeli herczegnő hajszálaiból van kihimezve. — Paz,Michel, a fiatal orosz nő hét millióját ép úgy visszautasította, mint annak a bizonyos északvidéki hercegnőnek a szerelmét; mert hát nem szeretett. És mégis, hányszor hódolt meg ez ez a hatalmas művész! Egyszer-másszor a hiúság, gyakran az önismeret hiánya, többször a szive sugallatára hallgatva — szerelemből, igaz szerelemből, sajnos, sohasem ! Pedig egyszer, régen, még abban az időben, a mikor nyomorult lecke-órákból tengette életét, s esténkint egy alsórangu színház zenekarában verte a nagydobot, szeretett ő is igazán. Milyen szomorú, milyen alávaló szerelem vo,t az ! Egy tizedrangu színésznő, valami nagy j ur kitartott kedvese ejtette rabul testét-lelkét. A vagyontalan szerető összes féltékenységét, kinját, tehetetlenségét átszenvedte s egész valója felháborodott, mikor az a nő egy kegyes pillanatban úgy szólt hozzá : — Hát mit törődöl azzal a másikkal, mikor csak téged szeretlek ? Végre széttörte ezeket a rabszolgabilincseket, a mikor dicsőségének napia kezdett felvirradni s Tündérkeringőjének hangjai elragadták a szalonok brokitruhás dámáit s a külvárosok tánctermeit látogató szegény kis varróleányokat. Azóta Paz Michel hires ember; azóta egész Európát beutazta, mindenütt hangversenyezett s úti bőröndjeiben a világ összes rendjeleit és a legkülönbözőbb nyelveken irt szerelmes leveleket tartja ren- : detlen össze-visszaságban. De minthogy fiatal korában a szegénység megtanította az önmérsékletre, egyszerű és igénytelen ember maradt mind a mai napig. A rendjeleket sohasem hordja s mikor a szerelmes levelek némelyikét átfutja s visszaemlé«
