Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

4.

— A gyüdi zarándoklatról mult hétfőn tértek vissza szerencsésen a Szegzárdról elment hívek Balog Józstf káplán vezetése mellett. A zarándoklatban vármegyénkből résztvettek : Tolnáról ötszázan Fekete Ágoston plébános vezetése alatt. Kétszáz bucsus ment Paksról, kiket Streicher József plébános vezetett és szintén kétszáz Závodröl Magyar Miklós plébános vezetése alatt. Ezenkívül Pintér Károly Ozoráról 73, Fii lop György Miszláról 50 és Kain Ábel Bátaszékről 200 zarándokot vezettek. Gyűdön ez alkalommal legalább 20000 ember gyűlt egybe, és semmiféle rendzavarás nem történt ; csak a zsebtolvajok csináltak egy kis kellemetlenséget, mert mint a P. X. írja a Szegzárdról érkező bucsusok közül többen jártak a pécsi rendőrségnél, kinek az óráját, kinek az erszényét vagy más egyebét lop'ák el.

— A ..Szegzárdi Kerékpár Egyesület“ f. hó

16-án 100 km. bajnoki versenyt rendez. Útirány Szegzárd, Dunaföldvár és vissza. — Indulás a nagyvendéglő előtt reggel x/28 órakor visszaérkezés 1li\2 órakor.

— A Széchenyi-utcai aszfaltjárda létesítésére a város a jövő héten valószínűleg kiírja az árlejtést s igy van reá remény, hogy az őszszel még elkészül az aszfaltjárda. Kívánatos volna, hogy a föltételekben kiköttessék az, hogy csak hazai bányákból származó, természetes aszfaltot szabad alkalmazni; mert vannak vállalkozók, kik olcsóbb árért elvállalják a kivitelt, de miíaszfaltot használnak. Ez pedig nem felel meg a célnak, mert puha, könnyen repedez, süpped és gyakran kell javítani, mig a jó minőségű természetes aszfalt kő- keménységü, egyenletes és évek hosszáig nem szorul javításra. Szükséges volna továbbá az is, hogy csak olyan vállalkozóval kössek szerződést, aki bizonyítványt tud arról is fölmutatni, hogy a fővárosban már végzett nagyobb szabású és kifogástalan munkát, mert csak ilyen cég nyújt kellő garanciát arra, hogy az igényeknek megfelelőleg fogja teljesíteni a munkálatot. Már pedig ha egyszer aszfaltjárdát csinálunk, annak a lehetőségig tökéletesnek kell lenni, nehogy a háztulajdonosoknak minduntalan panaszra legyen okuk. Reméljük, hogy a képviselő-testület ebben az ügyben kellő óvatossággal és körültekintéssel fog eljárni s az esetleg olcsóbbnak látszó ajánlattal nem engedi a rossz minőségű és garanciát nem nyújtó aszfalttal burkoltatni a főutca gyalogjáróit, mert a fölmerülő panaszok esetén a képviselő testület lesz felelős a rosszul teljesített munkáért és silány anyagért, s a bajok ódiuma egyedül reá nehezül.

— Helyreigazítás. Lapunk múlt számában közöltük, hogy Strasser Katinka urhölgy, Strasser Henrik inámpusztai tekintélyes nagybérlő és megyebizottsági tag leányának esküvőjét 12-én tartja; szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a boldog férj Faragó Béla, nem zalaegerszegi gyám, hanem ugyanott gyártulajdonos.

— Magyar pohárból igyunk. A kereskedelmi minisztériumban most dolgoznak egy törvényjavaslaton, mely, ha életbe lép, megszünteti azt a kétségtelenül visszás állapotot, hogy magyar ember magyar bort, magyar sört német gyártású pohárból, üvegekből igyék. A miniszter ezen úgy akar segíteni, hogy kimondja, hogy vendéglőkben, sön- tésekben, szatócsboltokban, egyáltalán, a hol nyilvánosan árulnak szeszes italokat, csak olyan edényeket, poharat, üveget, mérőt szabad használni, a melyik magyar hitelesítéssel van ellátva, azaz, a melyik belföldön készült. A praktikus javaslat kerülő utón bár, de egészen kiszorítja a virágzó cseh- osztrák üvegiparnak ezrekre menő produktumait.

— Parasztlegények garázdálkodása. A szegzárdi parasztlegények régóta hiresek voltak durvaságukról és verekedési hajlamukról. Az utóbbi években a csendőrség szigora és a fillokszéra némileg megszeliditette őket. Legújabban azonban nem múlik el egy vasárnap vagy ünnepnap sem, melyen jól el ne agyabugyálnák egymást, vagy éktelen orditozásokkal ne zavarnák a békés lakosok nyugalmát. A járdákat elfoglalják, az arramenőket lökdösik s egyéb garázdálkodásokat követnek el. Legkarciasabbak köztük az ujvárosiak ; a budai-utca külső részén vasárnap délután alig lehetett tőlük békésen haladni. Múlt, vasárnap délután pedig valóTOLNA VARMEGYE.

1900. Szeptember 16.

ságos ütközetet vívtak egymással. Bicskával, kaszával, doronggal mentek egymásnak s mint valami megvadult állatok szaladgáltak a széles Budai-utcán s neki mentek mindenkinek, aki utjukba került. Többet súlyosan megsebesítettek, egy arra menő vidéki iparos segédnek is végig hasították a karját. Több ház kapuját, ablakát bezúzták, sőt egyik kereskedésbe is betörtek, ahová egyik üldözött társuk bemenekült. Másfél óra hosszáig verekedtek, a lakosok mind házukba menekültek a vad csorda elöl: s mindezen idő alatt rendőrnek vagy csendőrnek nyoma sem volt az ujvározban! Hét óra után végre, mint a kik jól végezték dolgukat, ordítva vonult le egy részök a főutcán át a Garay térre s a város alsó részében széledtek el. A rendőrség csak éjjel és másnap szedte össze a verekedésben legjobban kitűnt legényeket s harmadnap eresztették őket szabadon. Sajnálatos állapotok ezek s közbiztonsági állapotainkat nagyon rossz színben tüntetik fői! Reméljük, hogy rendőrhatóságunk ezentúl a lakosság békéjének megóvása és a közrend érdekében ezek ellen a vadállatias hajlamú legények ellen is éreztetni fogja szigorát, mert ezek csakugyan rászolgáltak arra, hogy példásan büntessék meg őket 1 Elkerülhetetlenül szükséges továbbá az is, hogy a mi sokat pihenő és unatkozó rendőreink ünnepnapok délutánjain a város területén cirkáljanak, mert az ujbor hatása folytán most ősszel még több garázdálkodásra lehetünk elkészülve. Jó volna, ha az újvárosi r. kath. legényegylet vezetői is iparkodnának hatni ezekre a virtuskodó legényekre s iparkodnának megszeliditeni durva lelkületűket; ily iráuyban igen szépen megfelelne alapszabályszerü feladatának.

— Szegzárdi rend és tisztaság ? Egy Szegzárdon átutazott úri ember eltávozásakor a következő tartalmú levelezőlapot intézte szerkesztőségünkhöz; »Tekintetes Szerkesztő ur! Dolgom volt Szeg- szárdon, élveztem a város szépségeit és főleg — gyönyörködtem a sétatéren és a felette levő téren az uralkodó rendben és kivált a tisztaságban 1 ? Felhivom erre becses figyelmét avval, hogy talán érdemes volna ezt versben megénekeltetni ?!« —

Megénekeltük mi ezt uram már sokszor kemény prózában is, de süket fülekre találtunk; Szegzárdon erről beszélni, annyi, mint falra borsót hányni ! Nálunk még a paraszt conzervatizmus uralkodik: ennek pedig az a mottója, hogy minden úgy van jó, ahogy van ! Az öregapánk is sárban, piszokban, porban és bűzben élvezte át hosszúra nyúlt életét : hát mi is ebben maradjunk komám uram ! Nem verssel vagy prózával kell erről énekelni azoknak, akiket illet, hanem husánggal, mert a csökönyös szamarat is ezzel szokták nógatni.

— Kétségbeesett anya. Fü/öp Józsefet aug. 15-ére a 44. gy. ezredhez behivták 13 napi gyakorlatra. El is ment; de még máig sem jött haza. Édes anyja sir-ri, mert azt a hirt hozták felőle, hogy Kaposvárott az ezredorvos elmebajosnak találta, és fel is vitték már Budapestre. O fián semminemű elmezavart nem vett észre, a katonáéból pedig egy betű értesítést sem kapott; ép azért sem megnyugodni a vett hiren, sem beletörődni fia sorsába — nem tud.

— A pénzcsináló gép. Dombóváron a múlt héten egy eddig még ismeretlen szélhámos, a mászlonyi juhászgazdát alaposan becsapta és bajba keverte. A jámbor juhászgazdának egy jól betakart csomagot eladott 100 írtért azzal az ürügygyei, hogy abban kitünően működő bankóprés van. A juhászgazda kivette takaréktárban elhelyezett, s keservesen összekuporgatott pénzét, s átadta a szélhámosnak, ki elhitta a juhászgazdát áldomást inni, s itt figyelmeztette áldozatát, hogy csak otthon bontsa föl a csomagot, nehogy itt valaki meglássa. Borozás közben a szélhámos elillant, s a vonattal elutazott. A juhász megunta a sok várakozást, elkezdte keresni a városban mindenfelé a szélhámost, utóbb gyanúja támadt, kibontotta a csomagot, s akkor látta, hogy abban bankóprés helyett vasszögek vannak. A becsapott atyafit, ki baját fünek- fának elpanaszolta, a csendőrség letartóztatta, s igy a 100 frt elvesztésén kívül ülnie is kell mert tiltó1 t módon akart meggazdagodni.

— A pécsi országos marhavásár, szeptember hó 24—25-ike helyett a kereskedelemügyi miniszter engedélye folytán a folyó évben kivételesen oktuber i. és 2 án log megtartatni.

— Ijedtében szörnyet-halt. Nagy tűz dühöngött a napokban Ozorán, mely több házat felemésztett. Midőn a tűz kiütött, az, utcán ballagó özv. Kusztor Istvánné annyira megijedt, hogy összerogyott és meghalt.

— Duhaj legényke. Veszedelmes ez az ujbor, sok embernek a fejébe száll ; hát még hány gyerekember vadul meg tőle 1 Doroghy Jóska is ezek közé tartozik. Józan állapotban jóravaló fiú, de beru- gottan még az újvárosi plébános ablakát sem átal- lotta beverni. Másnap persze nagyon sajnálta tettét el is ment édesanyjával dr. Fent Ferenc plébános úrhoz, aki meg is bocsájtott neki.

— Megszökött cigányok. A kóbor cigányok egy idő óta ismét kezdenek garázdálkodni vármegyénkben, s mindenütt veszélyeztetik a közbiztonságot. Legutóbb Pakson a főszolgabíró tartóztatott le egy ilyen, öt tagból álló bandát, s az elöljáróság őrizetére bizta őket. Augusztus 31. és szeptember 1. közti éjjel azonban a cigányok megszöktek, s úgy eltűntek, hogy eddig még nem tudták megtalálni őket.

— Gabonaégés. Geiringer Miksa, bátai bérlő 1088 kereszt, 6600 korona értékű búzája folyó hó

7-én a munkások vigyázatlansága folytán kigyuladt és teljesen le is égett. D. u. 5 órától másnap hajnalig égett a kazal, de megmenteni semmit sem tudtak ; 600 koronáig biztosítva volt.

— Jegyzői irodába keres egy megfelelő iskolai tanulmányokkal biró fiatal embert Szabó Zoltán, tolnaszántói jegyző.

— Tolna-Szakály község elöljáróságánál,

Hőgyész-Szakály közt talált kosarak vannak letéve. A károsult, kellő igazolás mellett, nevezett község elöljáróságánál a talált tárgyakat átveheti.

— Régi Haragos. Vetsz Lajos agárdi pékmesternek Kardos Mihály régóta haragosa volt. Bosszúját folyó hó 9-én éjjel töltötte ki: beverte haragosa ablakát, az utczakaput bedöntötte és az udvaron handa-bandázott s csak akkkor hordta el magát, mikor Weisz ráijesztett, hogy lelövi. A csendőrség már kezébe vette a dolgot, annak azonban Kardos örül legkevésbbé.

— Szűcs iparunk Párisban. Katzer József hírneves szücsmester által kiállított divat-szücs- és szakmunkák csinos és Ízléses kivitelük miatt Párisban is általános feltűnést keltettek; úgy, hogy azokért az összes magyar kiállítók közül e szakmából egyedül Katzer kapta az ezüst érmet, aki ezenkívül szép magyar vadbőr-kiállitásáért a vadászati csoportban még egy második ezüst érmet is nyert. Eredeti magyar hímzésű szűcs munkáért pedig Mázán József Miskolcról nyerte el az ezüst érmet.

— »Ad nótám!« Régi jó szokás, még otthon^ mielőtt felrándulnánk a fővárosba, összejegyez- getni: hová megyünk, mi mindent nézünk meg a csodaszép Budapesten? Ezen jegyzékbe ne felejtsük el ezt a szót »Gambrinus sörcsarnok« első helyre irni; — igy hívják ugyanis Magyarország legnagyobb sörcsarnokát az Erzsébet-körut és Wes- selényi-utca sarkán, a hol minden este katonazene játszik. Ott mérik a világhírű Szent-István-sört, a mely a párisi világkiállításon a legnagyobb díjjal a Grand Prixvel lett kitüntetve; ugyanezen sör nyerte el az 1896. évi Milléniumi kiállításon is a legnagyobb dijat, a Díszoklevelet. Rómában lenni, és a pápát nem látni, az még megjárja, de Budapestről hazatérni anélkül, hogy a »Gambrinus«- ban megfordultunk volna, no ez igazán nem járja.

Jogászestóly.*)

Hogy az olvasó egyszeriben tisztában legyen, elmondjuk, hogy nem holmi tudományos célú kon- ferenciázásról, hanem barátságos összejövetelről van szó, a hol a szakbeli dolgok semmivel sem részesülnek több figyelemben egyéb témáknál.

Első pillanatra azt mondhatná valaki, hogy programnak biz ez nem nagyon jelentékeny, s hogy e miatt kár volt a »jogász-estélyek« hangzatos neve alatt egy uj céhet csinálni.

Hát ilyen elhamarkodott Ítéletet csak az mond, a ki az ilyen barátságos összejövetelekben nem keres komolyabb czélt. Pedig van, s ezt a komolyabb célt megérezték a jogászok; s beigazolást nyert, hogy ezen összejövetelekre szükség van. Kitűnik abból, ha megfigyeljük, milyen elemek találkoztak az estélyen, kitűnik az ott elhangzott felköszöntőkből, úgy az egész estély hangulatából.

De illő, hogy szóljunk Gerle Jakab törvény- széki bíróról, a jogász-estély létrehozójáról. Nem nagyon régen van Szegzárdon, de úgy látszik figyelemmel kisérte a mi társadalmi életünket és felismerte egyik nagy baját; a szakadozottságot.

*) A szedő tévedése miatt lapunk múlt számából kimaradt. A szerk.