Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-26 / 34. szám

1900. augusztus 26. TOLNA VÁRMEGYE. 3. — Képviselő-testületi ülés. Szegzárd nagy­község képviselő-testülete folyó évi augusztus hó 25 én délután 2 órakor a városháza nagy tanács­termében képviselő-testületi ülést tartott, melynek tárgysorozata a következő volt: 1. Az ülés jegyző­könyvének hitelesítésére 3 tag kiküldése. 2. A jövő évi községi költségvetés tárgyalása. 3. Az éven- kint megejtendő hivatal vizsgálathoz két bizalmi férfiú kiküldése. 4. Schmideg Mór mint az izr. te­metkezési egyesület képviselőjének kérvénye, köz­ségi pótadó leírása iránt. 5. Dr. Hilbert István kér­vénye, az 1258., 1260. és 1261. számú házak előtti járda és a páli gödörnél egy gyalogjáró elkészí­tése iránt. 6. A községi iskolaszék átirata, Erdődi Anna helyettesítési dijának megadása és Hauk An­tal bérlőnek bérleengedése iránt. 7. Hauk Antal kérvénye, az iskolafóldekre vonatkozó bérszerződés megszüntetése iránt. 8. Cziráki József kérvénye, a községtől vett ingatlan visszaadása iránt. 9. Özv. Farkas Ferencné kérvénye, fogyasztási adójának mérséklése iránt. — Érdekes szölöprés. AFits István szőlészeti- és borászati felügyelő előhegyi présházában egy igen érdekes és eredeti kivitelű prés látható, me­lyet nem rég vásárolt egy szegzárdi szőlős gaz­dától. A dupla prés 1824-ben készült s igen szép virágok, különféle díszítmények vannak reá festve, a tetején két egymással szemben álló fekete sas szőlőfürtöt tart a csőrében. A színek még most is élénkek és ritka ügyességgel vannak festve. A prés két oldalán és felső részén a következő vers olvasható: »Távozz tőlem te búbánat, hogy akasz­tófán száradj! Engem hálódban kerítettél, Békes­ségtől megmentettél; Röpülj hát be szép Békesség, mert készen van az Egyesség. Még ez ám a szép Feleség, kiben lakik szent Békesség. Lásd meg Uram én Ügyemet, Hozz Bort innom, töltsd ked­vemet. Ez jó borbul bátran igyunk, Ha nem lesz, majd elhallgassunk.« A mi jó kedvű öregeink bi­zony akkor még nem gondoltak arra, hogy egy­kor fillokszera. peronoszpora, meg mindenféle szőlő- nyavala miatt elhallgatnak majd a nóták az akkor még vig danákkal hangos présházakban. — Öngyilkos szobrász. Horváth Imre bölcskei születésű 20 éves szobrász Budapest közelében levő Rákospatak mellett főbe lőtte magát. Az ön­gyilkos szobrász semmiféle iratot nem hagyott hátra, hogy miért vált meg ilyen korán az élettől. — A tyúkszem. Egyik helybeli látogatottabb fodrászüzletbe minap egy ur tért be. Amidőn javá­ban borotválják, betoppan egy atyafi, hangosan előadván kérelmét, hogy aszongya »hát kérőm alás- san a lábomon egy fene nagy tikszöm vóna azt kőne leVágnyi« mire lerántotta hájtól fénylő csizmáit és illatos csizmakapcáit. A műtét azonnal foganatosít­tatott a jelenvolt úriember szagló érzékének csik- landozására. Hisszük, hogy ilyesmi egy helybeli fodrász üzletben nem fog többé elő-fordulni, ha­csak nem akarja az illető fodrász ur, hogy vendé­gei flaconnal jöjjenek az üzletébe. — Éjjeli csendháborítók. A közrend és köz- biztonság egy idő óta Szegzárdon nagyon is észre­vehető hanyatlást mutat. A város főbb utcáin külö­nösen a Széchenyi és Budai utcában éjjente igen gyakran tele tüdővel és torokkal ordítanak a virtus kodó legények s a békés és munka után pihenni kivánó, polgárok nyugalmát állandóan zavarják, mert rendőreink úgy látszik nem igen törődnek azzal, hogy a csendháborítókat följelentsék. Kívá­natos volna, hogy a rendőri hatóság erélyesen utasitsa kötelességök teljesítésére a rendőri köze­geket. — A postán. Őszbecsavorodott öreg paraszt ment be szerdán a szegzárdi postára. — Csés jó napot kívánok. — Jó napot bátya — mond az udvarias postatiszt. Mi jót akar vinni? — Hoztam volna, — úgymond az öreg. — Mit? —- Egy kis kötsiget küldenék a két katona fiamnak. — Jól van öreg. Adja ide. Átveszi a postatiszt a két utalványra külön- külön felirt 2 frt 50 krt. (pardon 5—5 koronát), belajslromozza, az összes pénzt egy Gókba teszi s annak rendje módja szerint kiállítja a recepicét. Át is adja az öregnek mind a kettőt. Egyszer azon­ban azt veszi észre, hogy az öreg nem tágit az ablak mellől. Rászól tehát:* Mi kell még öreg? Akar valamit feladni? — Nem én instálom. — Hát mit néz itt? — Azt instálom, hogy össze ne tessik azt a pizt tiveszteni, mert nem egy helyre megyeit ám. — Névmagyarosítás. Schnittberger Nándor dunaföldvári születésű lakos a saját és Gyula nevű fia vezetéknevét >Ssé/«-re változtatta. — Statisztika a történelem legforróbb nap­jairól: 484-ben egyetlen szőlőfürt sem érett meg, mert az összes szőlőtőkék kiszáradtak mielőtt gyümölcsöt hoztak volna. 638-ban az összes patakok, folyók kiapadtak, 812-ben is irtóztató meleg ural­kodott, a nép hite a szárazságot az akkor megje­lent üstökössel hozta összefüggésbe. 944-ben is oly szárazság volt, hogy a tavak mind eltűntek a föld színéről, s a döglött halak megfertőztették a leve­gőt, 1013 és 1014-ben az »emberek és állatok egy­aránt elhulltanak, mint a verebek«, 1165-ben forró szelek jártak s a gyümölcsöket, termést mind leper­zselték. 1186-ban már augusztus elején szüreteltek, 1231-ben a Duna mentén olyan meleg volt a ho­mok, hogy tojást főzhetek benne, 1277-ben az állatok elpusztultak, mert a takarmány mind elszáradt. 1304-ben a föld megrepedezett a patakok eltűntek s óriási forgószelek jártak, melyek sáskajárást hoz­tak magukkal. 1420. szeptember havában a fák újra gyümölcsöt hoztak. 1513-ban a nagy meleg következtében lázjárványok voltak. 1590-ben az ösz- szes szántóföldek üresek maradtak, egy szem ter­mést sem hoztak. 1679-ben a nagy meleg pestist hozott magával, 1701., 1702 és 1704-ben a gyümöl­csök elszáradtak. Az 1718. évet mondják a króni­kások legmelegebbnek, a föld megrepedezett, az erdők mcggyuladtak, félévig egy csepp eső sem esett. 1761-ben a kánikula egyfolytában áprilistól októ­berig tartott. 1781-ben szintén lázas bptegségek lép­tek fel járványszerüleg. A tizenkilenczedik századnak 1846-ik és 1863-ik évéről maradt ránk följegyzés, különösen nagy hőségről. 1865 nyarán két hónapig egy csepp eső sem esett, a kutak és kisebb folyók kiszáradtak. Rettenetes dolgok történtek akkor. Mértfóldnyire kellett elmenni egy kanta vízért. Jó­kai Mór ir le néhány ilyen borzalmas részletet a »Szerelem bolondjai« cintü regényében. — Az anya halála. Vétkes könnyelműség okozta Kern Jánosné szül. Báliul Julis, középhid- végi lakosnő halálát. Az asszonyt ugyanis szülési fájdalmak fogták el s ennek dacára az ura nem hivatott hozzá szülésznőt, hanem valami tanulat­lan javasasszonyt és egy szomszédnőjüket. Ezek keze alatt történt meg a szülés, mely közben a szegény asszony oly súlyos belső sérüléseket szen­vedett, hogy másnap elvérzés folytán meghalt. Az esetet feljelentették a biróságnak. — Halottascikkek árusítása. Egyik kereske­delmi és iparkamara a kereskedelmi miniszterhez azzal a kérdéssel fordult, hogy a rövidáru és rőfös- kereskedőknek a vasárnapi munkaszünet tartama alatt szabad-e olyan cikkeket kiszolgáltatni, a me­lyek a temetéshez szükségessek? A miniszter erre a kérdésre azt felelte, hogy a divatáru vagy rő- föskereskedők halottas cikkeket a vasárnapi munka­szünet ideje alatt is árusíthatnak. — Kóbor cigányok garázdálkodása. A köz- igazgatási bizottság legutóbb tartott ülésén Kovách S. Endre földbirtokos fölhívta a bizottság figyelmét arra, hogy a dunaföldvári járás területén a kóbor­cigányok ismét nagyobb csoportokban tartózkod­nak, betöréseket követnek el s általában a köz- biztonságot veszélyeztetik A közigazgatási bizott­ság ennélfogva megkereste a szegzárdi csendör- szakaszparancsnokságot, hogy a kókorcigányok szi­gorú és gyakori ellenőrzése, a közbisztonsági álla­pot biztosítása, illetőleg a Buday Gyula, volt sza­kaszparancsnok által e tekintetben megteremtett kedvező helyzet fentartása iránt mielőbb intéz­kedjék. — Meglopta az apját. Freund Ármin paksi kereskedősegéd atyjától Freund Mórtól 206 korona eltolvajlása után megszökött és tartózkodási helyét eddig kipuhatolni nem sikerült. A paksi főszolga­bíró most »Rendőri Közlöny utján országosan kö­rözteti. VIDÉK. Tolna. A tolnai izr. hitközség hazafias lelkesüléssel ünnepeke meg folyó hó 18-án szeretett királyunk 70-ik születésnapját. Már jó eleve díszes meghívók által hívta meg K o h n Salamon hitk. elnök a hit­község minden tagját e lélekemelő ünnepélyre. — Dicséretes buzgalmat fejtett ki a hitk. elnök és az egész elöljáróság, hogy az ünnepély minél haza­fiasabb jellegű legyen, s e végből nemzetiszinü zászlódiszbe öltöztették úgy a hitk. épületet, vala mint annak udvarát is. — Miután d. e. 10 órakor a rendes szombati isteni tisztelet megkezdődött, a szt. irás heti szakaszának felolvasása után Breuer Joachim rabbi elmondá az imát a »legelső magyar ember«-ért valamint több dicsőítő zsoltárt, majd rövid, nagy hatást keltő szavakban méltatta 70 éves királyunk dicső uralkodását, azzal zárván be beszédét, hogy a Mindenható nyújtsa meg élete fonalát, az emberi élet legmagasabb koráig. Bonyhád. A bonyhádi ág. evang. hitközség Szt. István napján ünnepelte temploma felavatásának száz éves érfordulóját. Kár, hogy ezen vallási szép ünnepély összeesett a kath. ünnepélylyel és igy a bonyhádi kath. közönség nem viszonozhatta az evangéliku­soknak azt a szép szokását, hogy nagyobb ünne­pélyek alkalmával ők is el látogatnak a kath. tem­plomba. Az ünnepi szónoklatot Graf József bony­hádi lelkész tartotta, az úrvacsora kiosztásánál fun- gáltak még Wiesner Boldizsár majosi és Kracher György apáthi lelkészek. A délutáni isteni tisztele­tet végezte Fáik Henrik gimnáziumi tanár. Ezen vallási ünnepélynek kimagasló pontja volt az ének­karnak gyönyörűen elő adott éneke, mit Mártin György tanitó tanított be és vezetett. Délben nagy lakoma volt a »Lengyel« szállodában, hol a sok szép pohárköszöntő közül különösen kitűnt Becht Radó tanítóé, mert ez a túlságosan szerény ember ily alkalmakkor nem szokott-beszélni. Dicsérendő még Bicsú Zsigmond, ki mint a helybeli testvéregy­ház feje, vagyis mint ev. ref. lelkész, ünnepélye­sen részt vett az egész egyházi ünnepélyen. TÖRVÉNYKEZÉS. \ sztálinii kir. törvényszéknél véglárgyalásra ki­tűzött biiniigyek: 1900. évi augusztus hó 28-án. Berecz József ellen, lopás miatt. 1900. évi augusztus 30-án. Folk János és 2 társa ellen, hamis tanuzásra csábítás miatt. Eskiidtbirósági tárgyalások. A szegzárdi kir. törvényszék, mint esküdt- biróság előtt folyó hó 21-én kezdődött a harmadik ülésszakra kisorsolt esküdtek elé tartozó büntető ügyek tárgyalása. Összesen a következő négy ügyet tárgyalta az esküdtbiróság : A másé kellett neki. Nehogy félreértés essék, sietünk kijelenteni, hogy lány forog szóban. Gungl József — ez idő szerint gyalogos közvitéz — megirigyelte a dicső­ségét Bartl Lőrincnek, a miért, hogy ezt Müller Éva mintegy három év óta kegyeivel elhalmozza, föltette hát magában, hogy Bartlt a nyeregből ki fogja ütni. »Vagyok olyan legény mint te« gondolta magában, s elkezdett udvarolni Müller Évának. Az olvasó már az eddig elmondottakból sejtheti a katasztrófát; ..mert hogy Bartl Lőrinczben fel­támadt a féltékenység ördöge, — természetes. Mégis, a békés kiegyenlítés hive lévén, fölkérte Gunglt, vajha elsőbbségi jogaiban ne háborgatná, a mire Gungl annyit mondott, hogy »csak azért is.« Egy alkalommal, midőn Gungl Bonyhádon járt, Bartl utána ment egy léccel fölfegyverkezve azon szándékkal, hogy a városból kikergesse. Gungl ment is egy darabig, a város végén azonban vissza­fordult s mintegy 8—10 lépésnyiről rálőtt üldöző­jére. A lövés 30 napig tartó sérülést okozott Barll- nak. Ezzel az esettel foglalkozott e hó 22-én a szegzárdi esküdtszék. A törvényszék Selcz József kir. trvszéki elnök mellett Ágoston István kir. táblai bíró és K'óvessy Ödön, úgy Szilágyi Ernő tör­vényszéki aljegyzőből alakult meg. A vádhatóságot Jeney László kir. alügyész képviselte, a vádlottat Dömötör László ügyvéd védte. Az esküdtek : Mai/er István, Bakai Dezső, Mutschenbacher Lipót, Kurcz István, dr. Müller Ferenc, Szondy István, Udvardy Sándor, Singer Bálint, Brick Jakab, Krön Sámuel,

Next

/
Thumbnails
Contents