Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-05 / 31. szám
4. TOLNA VARMEGYE. — A grábóci zárda kincsei. A grábóci gör. kel. zárda megalapításától kezdve 1587. év óta, az ottani szerzetesek rendes naplót vezetnek, s minden a zárdát érdeklő főbb momentumokat följegyeznek. Lapunk egyik munkatársa, ki a zárda történetét megírta, most egy újabb fölfedezésre jutott. Egy szerzetes hátrahagyott kéziratában, mely ó-szláv nyelven van megírva, a következőket olvassuk: »Én Papié hieromonach 1684. évben, midőn a törököket Budáról kiűzték s visszafelé jövet a grábóci zárdát kifosztották, a templomot és zárdát felgyújtották, a zárdafőnók'ót 20 szerzetessel együtt felkoncolták, én fontnevezett elbújtam a pincébe, az összes értékes szereket ott elástam a földbe, úgy szintén a kelyheket s az aranypénzeket szintén ott rejtettem el.« Itt megszűnik az írás s egész 1690-ig, j midőn III. Csemovics Arzén szerbiai patriarcha I. Lipót magyar királyhoz személyesen ment föl Budára, egy petitumot nyújtott át, melyben azt kérte, hogy ' az elpusztított grábóci zárdát fölépíthesse s az el- 1 zavart szerb népet újból visszavezethesse, mit meg is kapott, s maga az érsek vezette vissza ide hiveit s 3 hóig itt is lakott, mely idő alatt meglátogatta Szegzárdon Péterffy András címzetes püspököt s szegzárdi apátot, hogy azt a földterületet, melyet eddig bírtak, földesúri jogánál fogva erősítse meg. Az apát a legnagyobb készséggel teljesítette az érsek kérését, saját Írásával ellátott latin okiratot állított ki s ezt szentesítés végett az apát felterjesztette I. Lipót királyhoz, ki azt szentesítette, sőt még a zárdát nemesi joggal ruházta fel. Később 1711-ben Mérey Mihály címzetes püspök, szegzárdi apát egy újabb adománylevelet adott ki Vujcsetics Mihály archimandritának, melyben még több földterületet adományozott a zárdának. De az elásott kincsekről, hogy hol vannak, Papié szerzetesről, annak eltűnéséről a krónika hallgat. Talán Vosinsky Mór szegzárdi esperes-plébános, a ki legközelebb ásatásokat fog Grábóczon, a régi apátság helyén eszközölni, az elásott kincsekre is fog bukkanni. Az erre vonatkozó adatok és okmányok a jelenlegi zárdafőnök Stanisics Andrián birtokában vannak. — Gazdasági cselédek kitüntetése. Szép és bizonyára üdvös hatású ünnepély folyt le múlt vasárnap délután 3 órakor a dombóvári szolgabiró- ság tanácstermében: Nagy István főszolgabíró szép beszéd kíséretében több gazdasági cselédnek mellére tűzte a negyven évi hű szolgálatért kapott érmet. A kitüntetett egyének a következők: Michel- ler Mihály, Őri István, Molnár János, Szekeres György, Balogh József, Lukács János, Kis Ferencz, és Lakatos Mihály uj-dombovári lakosok. A főszolgabíró beszéde után Dőry József, valamint Deutsch Zsigmond is nehány buzdító s elismerő szót intéztek a kitüntetettekhez. Deutsch Zsigmond azonkívül 40 koronát ajándékozott az ő szolgálatában állóknak. A most említetteken jelen voltak még Hainrikffy Ádám Uj Dombóvár község bírája, Dőry Béla cs. kir. kamarás, Czéh Ferencz jegyző, Ternyei Ármin Uj-Dombovár község pénztárnoka, Veszelei Zsigmond, Arany kzsznár, Läufer intéző és mások. Igen sok birtokos, bérlő és gazdatiszt, aki szintén meghívót kapott, sajnos, nem jelent meg. Eljött azonban körülbelül száz főnyi cselédség. — Erdei mulatság. Decsen, az orbói erdőben tegnap jótékonyczélu zártkörű tánczmulatságot renI deztek. Délután 5 órakor kezdődött a jóizü és jókedvű mulatság. — A csendőrök öröme. A csendőrségnél újabb rangfokozatot léptettek életbe. A gyalogság mintájára szervezték a csendőrségnél is a törzsőrmesteri rangfokozatot. Az erre vonatkozó szervezeti szabályzatot a király már jóváhagyta s elsejére már megtörténik az első csendőrtörzsőrmesterek kinevezése. Egyelőre most csak azokat a csen- dőrőrmestereket nevezik ki törzsőrmesterekké, akik már letették a számvivő vizsgát. A székesfehérvári csendőrkerületnél számos altisztet neveznek ki törzsőrmesterré. — Az ujságszállitás reformja. A kereskedelemügyi miniszter fontos reformját tervezi az újságoknak postai szállítása ügyében. A terv szerint az újságokat czimszalag és bélyeg nélkül szállítanák rendeltetési helyéie, a postahivatal pedig, mely az egyes lapoktól megkapná pontos jegyzékét a területén levő előfizetőknek, hordatná ki az egyes előfizetőkhöz a lapokat. így azután az egyes városok- és községekbe küldött újságokat ezentúl egy közös csomagban, vagy zsákban tennék postára, a bélyeg helyett pedig a lapok évi átalányösszeget fizetnének, — Vizbefult korcsmáros. Kiss Pál jóravaló szegzárdi korcsmáros többed magával elment múlt hétfőn délután az őcsény mellett levő »Vincza«, köznyelven Báta vizébe fürödni, ahova egy idő óta szegzárdiak a vasúton igen sokan kijárnak, mert tiszta jó folyóvíz, homokos talajjal. A hirtelen keletkezett nagy szélvihar Kis Pált, a ki igen keveset tudott úszni, a szélvész belesodorta a viz közepébe, ahol már nagyon mély a folyó; segítségért kiáltott s Helfer Károly sütő oda is úszott, de nem tudta Kisst megfogni, sőt a saját életét is kockáztatva látta; s igy a szerencsétlen Kiss fürdőtársai szemeláttára belefult a vízbe. — Eltűnt asztalosinas. Bachmann István, dunaksmlődi születésű, 13 éves asztalos inas még junius 10-én Dunakesz községből eltávozott, azóta vissza nem tért és sehol meg nem találták. Most a budapesti főkapitányság országszerte körözteti. — Az elhagyott leány tragédiája. Az egyszerű, komor kinézésű zárda egyik kis cellájában, kezdődött a regény első fejezete. Fiatal gyermekleány volt még akkor, szive telve reménynyel és boldog képzelődéssel. Kevés idő múlva pedig átváltozott mindez csalódássá, keserusegge és . . _ most aztán az őrültek házában lett szomorú hajléka annak, a kire valaha a boldogság napja mosolygott. Egyszerű, közönséges, mindennapi történet. S. M. gyönyörű 16 éves leányka a zárda j falai között nevelkedett, ott tanult szorgalmasan, I ott élt zavartalanul, megelégedetten, mig a sors i összehozta egy majálison egy daliás katonatiszttel. 1 A kis lány halálosan beleszeretett a fess huszár* ! tisztbe s az naptól fogva, úgy gondolta, boldog- j sága teljes. A tiszt házasságot Ígért neki s a kis lány azt el is hitte s ezen puszta Ígéretből fel- I áldozta ártatlanságát. A tisztet felsőbb hatósága áthelyezte más garnizonba, — a lányka pedig el- 5 indult a nagyvilágba, hol egyedül állott pgy kis- teremtéssel. A szenvedések valóságos kálváriáját j járta végig ezután; gyermekét dajkasagba adta, ő pedig elment nevelőnőnek. Egyszer azonban levelet kapott, hogy az a kis csöppség, az ő min- j dene elment az angyalok honába . . . meghalt. ’ A szép leány most már nem tudott többé megvigasztalódni, — sirt, sirt és mindig sírt. Állását elvesztette, úgy bolyongott, mint egy űzött vad. Bolyongása között beleugrott a szép szőke Dunába, onnét kifogták; mérget ivott azután, de a gyorsan alkalmazott ellenméreg megmentette a haláltól, — de a nagy bánat megtörte, végül beleőrülí szerelmébe. A gyógyíthatatlan elmebetegek szomorú mosolyával egyre várja vőlegényét a fess huszártisztet. — Kedvezmény a külföldön élő hadköteleseknek. A honvédelmi miniszter a közös hadügyminiszterrel együttesen elhatározta, hogy azok az állitáskötelesek és a hadsereg nem tényleges állományába tartozó egyének, kik külföldön tartózkodnak és a honi kereskedelem érdekében működnek, és ezt hitelt érdemlőleg bebizonyítják, a kuvetkező kedvezményekben részesülnek: az állitáskötelesek az esetben, ha a konzulátusnál »alkalmasának, vagy »kevésbé alkalmasának találtattak, nem tartoznak a rendes sorozó'-bizottság előtt megjelenni Az ily módon besorozottak szolgálati idejükéi 24 ik életévükig elhalaszthatják. A hadsereg nem tényleges állományába tartozó oly hadkötelesek pedig, kik külföldön a honi kereskedelem érdekében működnek, a fegyvergyakorlatok és ellenőrzési szemlék alól teljesen fel vannak mentve. — Öngyilkosság egy búcsún. Dombovárott Szt.- Anna napján — irja ottani levelezőnk — búcsú volt a regényes fekvésű Szt. Anna kápolnánál. A búcsú napján a kápolna közvetlen közelében fekvő Homok pusztán agyonlőtte magát Bebcrika uradalmi kovácsnak Borbála nevű fiatal szép leánya, ki csak néhány hete- ment férjhez, még pedig a szülői kényszernek engedve. A leány Dombóváron mindenkor föltűnt szépségével, pompás termetével. — Tolvaj cseléd. Bors Julia szegzárdi cselédleány javithatlan tolvajként ismeretes; a hol csak megfordult mindenütt lopott. A napokban a csendőrség tetten érte s a lopott holmikkal együtt bekisérte a városházára. 1900. augusztus 5. — Drága emlékek, édes lelkem, Yamataga — sóhajt a tiszt — ah miért nem lehetsz az enyém örökre ! Hisz szeretsz, lelked, szived az enyém ! Óh, jó, szelíd lélek, hisz te ma is felkerestél! Miért is nem lehettél örökre az enyém ! — Nem-e ? De igen ! A tengerésztiszt gyorsan határoz. Wallersturm szép kemény papirost vesz elő és egy percnyi gondolknzás nélkül megirja lemondását a tiszti rangjáról. — Igen, igen, — kiáltá — jövök Yamataga ! Meghallottam segélykiáltásodat, jövök ! Érted drágz leány lemondok mindenről, lefelé hordom bajuszomat, érted növesztek magamnak még — copfot is! Kezdődjék hát újra a paradicsomi élet, legyen tehát a játékból igazi »holtomiglan-holtodiglan« ! Nem, nem — kiált fel — nincsen ördög ! Az ajtót megkopogtatják. Wallensturm összerezzen, azt hívén, hogy a sátán jön állítását meghazudtolni. — Tessék ... — mondá és várta, hogy mutatkozni fog a lóláb. — Szervusz Franci! — Isten hozott László ! Hogy vagy ? Honnan jössz ? Foglalj helyet! Szolgálhatok egy szivarral ? Wellensturm ezt mind egyszerre igazi örömmel és szívességgel mondta. Hogyne, hisz a várt ördög helyett barátja jött! — Beszélj már László 1 Lton voltál ? — Igen, 17, évre. — Hisz ez semmi. — Igazad van. Istenemre, kár egy hajót ily rövid időre felszerelni! — Hol voltatok ? Bárándi László előbb felveszi a földön heverő koreai levélboritékot, egy percig tanulmányozza azt, azután a feladási hely bélyegére mutatva, felel: — Többek között itt is! — Ah ! És ... és ... mit csinálnak a koreai japán hölgyek ? — Szegény áldozatbáránykák ! Igazán nevetséges törvényeik vannak: Jön a kofákkal a hajóra a házasságközvetitő is, felmutatja a hatóság által kiállított iratait és ajánlja a feleségeket. Albumot tesz az ember elé, melyből kiválaszthatja maganak mindenki a szebbnél-szebb Yamatagákat és Ymag ... — Yamatagákat! ? — kiált fel Wellensturm idegesen. íme itt a lóláb. — No igen, hisz minden második leányt Ya- matagának hívnak ! Wellensturm megkönnyebbülten lélegzett fel. ' Hogy is lehetne az! — Nagyon érdekes ! Talán te is megnősültél ? — Természetesen ... Az ottani törvények szerint! — Hogy történt az esketés — kérdi Wellensturm szórakozottan. — Mintha bizony te nem tudnád ! A házas- ságközvetitőnél eljegyzem a leányt, s aztán elmegyek atyjával a mandarinhoz, leteszem a hozományt és egyszerűen hazaviszem Yamatagámat ! — Ismét Yamataga ! Hát miért nem Imagatja F — Barátom én most magamról beszélek és a történeti hűség kedvéért volt feleségem nevét említem. Rendkívüli szépség ! Szelíd mint egy bárányka és fülig szerelmes belém! Visszajövet minden kikötőben kaptam tőle egy szerelemtől áradozó levelet. Képzeld csak, az utolsó kikötőbe — Pa- lermoba — még egy fényképet is küldött, melynek hátlapjára irta : Ich liebe, liebe Dich ! Wallensturmot egy kínos sejtelem lepte meg. — Itt van a feleséged fényképe ? — Itt, nézd, remek egy teremtés! Wellensturm arca a fénykép láttára fakó lett a fájdalomtól. Az ő Yamatagája volt . . . Minden erejére szüksége volt, hogy uralkodni tudjon magán. — Tudod-e, hogy e leány az én feleségem. volt ? — A te feleséged ? . . . Egy pillanatig egymásra néz a két férj, majd Bárándi elneveti magát és tréfás megbánást színlelve összetett kezekkel kéri barátját: — Megbocsájtsz ? Wallensturm arca nagy lelkitusát árul el, kezével legyint és gyenge hangon felel: — Eh, ázsiai állapotok — és kezét nyújtja távozó barátjának. De a mint ismét egyedül van, előveszi mégegyszer a fényképet, megcsókolja azt és megtörtén hanyatlik Íróasztalára ... Van ördög-
