Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

1900. julius 29. TOLNA VÁRMEGYE. 3. — Nagy tüzesetek. Hétfőn délben, Sár-Szent-Lörinczen a bikaistálló körül eddig még ismeretlen okból tűz ütött ki. A nagy szél a lángokat hihetetlen gyorsan vitte át a közeli házakra, úgy hogy rövid idő alatt 44 ház lett a lángok martalékává. Az öreg utcában négy ház, köztük a postahivatal, a kertaljai rész pedig teljesen leégett; ez utóbbi részben mind kisházas szegény em­berek laknak, s házaik sűrűén egymás mellé vannak épitve. A tűznek nagy tápot adott a házak végén elhelyezett széna és szalma, mert Szent-Lőrincen, habár tiltja a megyei szabályrendelet, a házak közelében szokták betakarítani a gabonát. — Ozora mellett levő Tóti pusztán múlt szombaton éjjel tűz támadt, a mely csakhamar elhamvasztotta az 50 méter hosszú fazsindelyes ököristállót; 53 darab ökör égett meg benne és egy ló. A tűz oka, hogy a cselédség a nagy hőség miatt kint a szabadban aludt s bent csupán 2 kis béres volt, kik a helyéről leesett éjjeli lámpa okozta tüzet a helyett, hogy eloltották volna, kiszaladtak segélyért, de mire a cselédség összefutott, már lángokban állott az egész épület. — Ugyanaznap dél­után Ozorán Szűcs József hentes háza is leégett; s hogy nagyobb veszedelem nem támadt, az ottani tűzoltóság gyors segélyé­nek köszönhető. — Primicia. level tolnamegyei községben e hó 15-én mntatta be első szent mise áldozatát Magyarász Ferenc cisterci rendű áldozópap. Manu- duktora Magyar Miklós závodi plébános, az ün­nepi szónok pedig Mikes János gróf volt. Az ifjú áldozár Pécsett végezte mint pécsi egyházmegyei növendékpap a gimnázium felsőbb osztályait, majd érettségi után a rendbe lépve, az innsbrucki egye­temre küldetett a hittudományok hallgatására. — Eljegyzés. Szabó József ráckereszturi köz­ségi aljegyző eljegyezte Váczi Juliskát, özv. Setter Jánosné gyámleányát. — A pécsi egyházmegyéből. Hetyey Sámuel megyés püspök Mózes András ujmisést Rác Mecs- kére, Riedlinger Dezsőt Bakonyáról Somberekre, Kapossy Iván ujmisést pedig Bakonyára küldötte segédlelkésznek. — Modrosics Balázs lipovai plé­bános meghalt 62 éves korában. — Szivén lőtte magát. Glöckner Lajos, dom­bóvári járási főszolgabirósági dijnok, e hó 21-én a kövesdi erdőben, a faiskola kunyhójában szivén lőtte magát, s azonnal meghalt. Hosszas s gyógyít­hatatlan baja kergette a halálba. — Az anyai gondatlanság áldozata. Probszt Miklós paárii lakos, nyolchónapos József nevű fi­acskája a minap gyanús körülmények között meg­halt. A megindított vizsgálat kiderítette, hogy a fiú az édes anyja gondatlanságának lett áldozatává. Ugyanis Probszt Mihályné szül. Schefer Magdolna j este vacsorára levest főzvén, a forró levest az asz- j talra tette s kiment a konyhába anélkül, hogy a szobában az asztalnál ülő nyolchónapos kis fiára i ügyelt volna. A fiú egyszerre csak lerántotta az asztalterítővel a leveses tálat s a forró leves reá ömölvén, egész teste úgy összeégett, hogy a kis | ártatlan pár napi kínlódás után meghalt. A gon­datlan anya ellen megtették a feljelentést a bíró­ságnál, a mért vétkes könnyelműséggel gyermeke halálát okozta. — Világ körül karikázó házaspár. Heízel James és neje Margit St. Louisból (Missouri állam) Amerikából egy kettős byciclin, állítólag fogadás­ból neki indultak a nagy világnak, s az a szándé­kuk, hogy igy körülkarikázzák ezt a vén golyó­bist s az ütiköltséget is útközben szerzik be. Ed­dig szerencsésen és baj nélkül gördültek végig Európán, s múlt kedden Szegzárdra érkeztek felvi­rágozott tandemen s a »Szegzárd szállóban« veitek lakást. Hetzel ur jelentkezett a mi kerékpár egyle­tünk elnökénél, Surányi Viktornál, ki az egyesü­let részéről anyagi segélyt juttatott neki. A vak­merő byciclista felolvasást is akart tartani utazá­sáról, de arra nálunk nem mutatkozott kedvező ki­látás, mert hát a kalandos amerikai a német nyel­vet is töredezve beszéli, angolul pedig nálunk nem igen értethette volna meg magát. Szerdán tovább gördült tőlünk a furcsa házaspár, mely állítólag ezúttal nászutazását élvezi a mi porban nem szű­kölködő országsainkon. — Halálozás. Mészölyi Gerzson volt duna- földvári, utóbb kőrösbányai királyi közjegyző, 56 éves korában Kőrösbányán meghalt. — Anyakönyvvezetö kinevezése. A belügy­miniszter a kalaznói anyakönyvi kerületbe Ritter Béla községi jegyzőt nevezte ki anyakönyvvezetővé az ezen állásáról lemondott Kenessei (Schirmund) Jakabnak pedig ügybuzgó és kötelességhű szolgá­lataiért elismerését nyilvánította. — Vizbefultak. Lengyel Mátyás sütő-tanonc Ozorán a múlt vasárnap délután a Sióba ment fürdeni; úszni nem tudván, a habok elsodorták, s ott lelte halálát. Hétfőn fogták ki holttestét Simon­- tornyán. — Körösztós Ferenc tolnai 5 éves kis fiú pedig játszás közben a talpakról a Dunába esett s a vízbe fulladt. Holttestét azonnal kifogták. — Jegyzőjelöltek tanfolyama. A jegyzői köz- igazgatási tanfolyamok szervezésére vonatkozólag a belügyminiszter leküldíe Pécsre a fölvételre vonatkozó hivatalos leiratot, melyben a következők foglaltat­nak: Fölvétetnek a) 1900—1, 1901—2, 1902—3-ik iskolai tanévben azok az ifjak, a kik hat gimnázi­umi, reáliskolai vagy polgári, vagy ezeknek meg­felelő kereskedelmi vagy katonai iskolát végzettek; b) ezek bevégzésétől számított egy éven át vala­mely közjegyzői irodában, mint segédjegyzők, Ír­nokok, gyakornokok működtek s ezt az illető jegyző által kiállított s az első alkalommal a járási fő­szolgabíró, azután alispán által láttamozott bizo- nyitványnyal igazolják, hogy feddhetlen előéletüek (erkölcsi bizonyitványnyal igazolandó) és az állam hivatalos nyelvét szóval és Írásban bírják. Ezen­kívül ki kell mutatni c) oly szülő (gyám) által ki­állított nyilatkozatot, a melyben kezességet vállal, hogy a hallgatóul felvett ifjú helyett a tandíj s más fizetéseket teljesiti. t) Nyiltan ki kell jelenteni, hogy a fölvételt kérő ifjú igénybe akarja-e venni a benlakással egybekötött konviktust. A jelentke­zés végső hátárideje 1900 évi szeptember 5-ike, az ezután érkező kérvények és jelentkezések figye­lembe nem vétetnek. A tandíj negyven korona, a félévenként húsz koronás részletekben fizetendő. Szorgalmas, példás magaviseletü és szegénysorsu ifjak ösztöndíjban és jutalomban is részesülnek. Az internátus egész évi dija 440 korona, mely hóna­ponként 44 koronás részletekben, előre fizetendő. — Kerékpárverseny. A ma megtartandó kerékpárverseny érdekesnek Ígérkezik. Eddig 6 uevezés történt. Indulás délután 4 órakor. Szegzárd- Szálló starttal. Táv 60 km. Dunaszekcsőre és vissza. Az első dijat csak azon esetben adják ki ha a menetidő 2'/> órát meghaladja. Dij kiosztás és társas vacsora a Pernitz-féle vasúti vendéglőben lesz. A versenyre eddig jelentkeztek: Vi/csek Rezső, Müller Jakab, Grosz\Gyula, Straub Ödön, Perszlna Gyula és Zavicsics Milos. — Sertésvész. Szegzárd községhez tartozó Palánk pusztán, valamint Őcsényhez tartozó Ossák pusztán a sertésvész föllépett, miért is nevezett pusztákon a szokásos zár elrendeltetett. — Öngyilkos asszony. Szalai Lászlóné, szakcsi születésű tamásit cselédasszony öngyilkos- sági szándékból elvágta a nyakát, miért is a sú­lyosan sebesült asszonyt behozták a szegzárdi köz­kórházba, de már útközben meghalt. — Táncmulatság. A »Szegzárdi polgárt olvasókör« ez idei második táncestélyét múlt vasár­nap tartották meg, melyen igen számosán jelentek meg s reggeli 3 óráig tartott. Fásultsága, reménytelensége alábbhagy. Átlátja, hogy A fájdalom nem éles fejsze, melynek Csapásától az élet fája dől; A fájdalom féreg, mely lassan, lassan, De nem fáradva, folyvást rág belöl. Mégis bántja barátainak vigasztaló beszéde. A bút vallja egyetlen kincsének, melyet a szerelemtől örökölt: E kincset el nem tékozolnám A föld minden gyönyöréért sem ; Minden darabja dallá olvad Lelkemnek titkos műhelyében. Eddig nem zavarja meg a költemények őszinte hangját semmi disszonancia. Itt azonban már eről­tetett hangokkal találkozunk. Mintha a költő a sza­kadatlan borongásban kimerült volna már. Ámbá­tor az elléntétek festése itt is mesteri kézre vall. A következő dal ismét méltóan sorakozik az előbbiekhez. A pillanatra elburkolt igazi érzés ismét gyönyörű akkordokban tör felszínre : Be szomorú az élet énnekem, Mióta eltemették kedvesem. Csak úgy lézengek, mint az ősz virága Mely minden szellő érkezésivel Egy-egy megszáradt szirmot hullat el S mely csüggedt fővel kimúlását várja. De hát Hatalmas orvos az idő: előbb-utóbb Minden sebet befog. A költő is kezd remélni. Jóllehet még folyvást a halált óhajtja gyógyító balzsamul. Hangja azonban már nem olyan erővel teljes, miként előbb. Ki-ki- zarándokol ugyan a temetőbe ezután is. Hanem kedvesének szellemét hiába várja éjjel. Hiába várja, szólítja epedve : Oh jójj fel egyszer még sírodból, Mindennél drágább árnyalak! Csakhogy még egyszer lássalak; Aztán mondd, hogy terhedre van búm, S többé nem háborítalak . , . És ezután Függ már a lant megérintetlenül, melylyel keservét »a sír börtönének örök rabjává záratott« szerelmeséért elénekelte, S ha megpendül a méla nyugalomban : Az nem az összes hangszernek zenéje, Egy-egy húr hangja csak, mely ketté pattan. Ez a Cypruslombok« koszorújában az utolsó levél. Ezt a koszorút »Etelke sírj ára < tette a költő. A »Cypruslombok« megjelenését siettek fel­használni a nagy költő irigyei, ellenségei. Akadtak ilyenek fölös számmal. Hogy is ne! Az ő szemü­ket bántá a Petőfi hatalmas lángszellemének ragyo­gása. Azért, a hol csak szerét ejthették, iparkod­tak őt a sárba rántani. Azt vélték, hogy igy a ma­guk törpeségét leplezhetik. A leghevesebben ezúttal is Császár Ferenc támadta Petőfit. Császár a régi klasszikus irány é s a szonettek, madrigálok, tercinák, ritornellek hive s művelője volt. Nem értette meg a Petőfi geniuszá t. Betyárosnak, rakoncátlannak mondta a nemzeti irányt. A »Cypruslombokról* pedig akképpen nyi­latkozott az »Életképek* bírálati melléklapjában, az »Irodalmi őr*-ben, hogy ezek a költemények nem tartalmaznak egyebet »érzelgésnél és üres pityergésnél.« Mennyire magán viseli ez az állítás az elfo­gultság bélyegét, nyilvánvalóvá lesz legott, ha el­olvassuk ezeket a költeményeket. Jóllehet maiglan is akadnak sokan, a kik mesterkélt, negélyezett érzelmek szülötteinek vallják a »Cypruslombok« ciklusának dalait. Pedig ezek nem a helyes mértékkel ítélnek. Minden tekintetnek háttérbe kell szorulnia dalok megítélésénél az érzelem mellett. Milyen hatással vannak a dalok reánk? Megrezditik-e szivünk húr­ját ? megértjük-e, beleéljük-e magunkat a költő hely­zetébe ? Csupán ezekre szabad ilyenkor figyelem­mel lennünk. Ha valamennyi kérdésre igennel fe­lelhetünk, akkor a költeményektől nem tagadhatjuk meg az igazi költői érzéket. Természetes apró- cseprő hibák, fogyatkozások igy is akadhatnak. A »Cypruslombok« minden érző kebelre mély hatással vannak. Tanúbizonyságot tesz erről az is, hogy megjelenésekor a női világ milyen elragad­tatással fogadta. Hasztalan volt a haragos kritiku­sok ócsárlása. A kik a »Cypruslombok« hangjának és érzé­sének őszinteségében kételkedtek, szemére lobban- tották Petőfinek, hogy oly hamar elfeledte Etelkét. Mennyire nem gondolnak ezek Petőfi egyéniségé­vel. Azzal az egyéniséggel, melyet egyik kiváló esztétikusunk igy jellemez : »Telisded teli van mély érzésekkel és lelkesedéssel. Minden érzés, minden hajlam csakhamar a szenvedély szinét ölti nála: a hazaszeretet, a barátság, a szerelem a harag . .. a költészet. Nem mérsékli érzelmeit; nem nyom el semmit; az első impulzus embere.«

Next

/
Thumbnails
Contents