Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
X. évfolyam. 29. szám Szegzárd, 1900. julius 22. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szegzárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és lapiulajdnuos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD HORNEL SZÉKELY FEREKTC. Elfifizetpsi Ár : I Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . s > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* iratalon kívül elfogad Kramraer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. * 1 A lap szellemi részét illető köz- | lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézeodők. Hirdetések mértékeden megállapított j árszabály szerint számíttatnak. hilencsziiz éves jubileum. Nagy Boldog-Asszony napján Esztergomban, Szent-István király napján pedig Budapesten nagy egyházi szertartások mellett fogják megülni a magyarországi katho- likus egyház 900 éves fennállásának jubileumát. Az évszám némileg ingadozó. A kereszténység valószínűleg sokkal előbb terjedt el a honfoglaló magyarok között. Hisz Géza fejedelem már 980 táján egész családjával és a magyarok előkelőivel együtt felvette a keresztséget. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1000-ik év augusztus 15-én koronázták meg Szent-Istvánt Esztergomban a Szilveszter pápa által küldött koronával. Ez az időpont tehát kiindulási pontul szolgálhat a kilencszáz éves jubileumhoz, habár némelyek azt állítják, hogy Szent-István koronázása 1001-ben történt. De ez sem sokat változtat a dolgon. Az egyházi főhatóság, Vaszary Kolos hercegprímás Szent-István koronázó városába, Esztergomba hívja össze ünnepségre a püspöki kart. Az ügynek jelenleg inkább egyházi ünnepi jellege lesz. Sokan akarták, hogy országos ünnep legyen. De az a nézet győzött, hogy a 900 éves jubileum alkalmával nem szükséges olyan nagy ünnepet rendezni. Hanem ezzel várjunk még száz évig. Majd a kereszténység ezer éves ünnepéből legyen országos, világi jellegű ünnepség. Ez a második, a keresztény millennium csakugyan méltó is lesz az állami ünneplésre. Mert az bizonyos, hogy Árpád szerezte a hazát, de az is bizonyos, hogy a kereszténységnek köszönhető az ország ezer éves fenmaradása. Mivel a kereszténység felvétele akkor nemcsak a vallás, hanem egyszersmind az európai civilizáció felvételét jelentette.' A keresztvíz volt akkor az európai civilizáció szimbóluma. A megkeresztelt ember nemcsak az egyháznak, hanem egyszersmind Európának is tagja lett. A nem keresztény embert barbárnak tekintették, mivel az akkor még egyetemes kereszténység volt a civilizáció egyedüli hordozója. Akkor keresztény felekezetek sem voltak. Az egyetemes keresztény vallás állott ; fenn, mely csak később szakadozott szét felekezetekre, a hatalmi törekvések és theo| logiai viták miatt. Körülbelül Szent-István után 80 évre következett be a keleti nagy egyházi szakadás és több mint 500 év múlva a reformáció. A kereszténység befogadásának megölésében tehát részt vehet minden felekezet különbség nélkül. Annál kárhozatosabb lenne, ha ilyen egyetemes jellegű, országos ünnepségből valamely felekezet vagy politikai párt tő- . két kovácsolna, felekezeti kérdést csinálna. Erre törekedett a néppárt, a melynek taktikáján azonban kifogott a hercegprímás. Ezért most mérgelődnek is a néppárti politikai aknavetők, a kik már apokrif miniszteri rendeletekkel dolgoznak, mert ezeknek a politikusoknak elvük, hogy idebent esse I scandala.» Igenis az esztergomi ünnepély szigorúan egyházi lesz, de nem lesz felekezeti. Jelen lesz a kormány is néhány tagjával az ünnepélyen. — Az esztergomi érseknek van legtöbb történeti joga arra, hogy az ő székhelyén és általa rendeztessék a kereszténység ünnepe. A néppárt Székes- fehérváron, Steiner püspök által akarta ren- deztetni a 900 éves jubileumot. Ebből valóban felekezeti, sőt több, felekezeti párti ünnep lett volna. Pedig éppen ez a 900 éves évforduló inthet bennünket leginkább arra, hogy úgy az egyház, mint a nemzet történetének tanúsága szerint a felekezeti politika vagyis valahányszor a hitet politikai kortescélokra és hatalmi törekvésekre nem átallották felhasználni: mindig az ország és az egyház kárára vált. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság tegnap tartotta julius havi ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az ülésről az idő lövidsége miatt csak jövő számunkban referálhatunk. — A központi választmány múlt csütörtökön Simontsits Elemér alispánhelyettes főjegyző elnöklete alatt ülést tartott, melyen jelen voltak: Bernneder János, Boda Vilmos, Forster Zoltán, Fördős Vilmos, Kováck S. Endre, dr. Kramolin Emil, Kurcz Vilmos, Orffy Lajos, Steinekker Ferenc, Totlh Ödön, Török Béla és Széva/d Oszkár III. aljegyző, a választmány által megbízott helyettes jegyző. Az ülésen a kép viselő választók névjegyzéke ellen beadott felszólamlások következtében a képviselőválasztók közé felvétettek: a) a szegzárdi választó kerületben: Föglein Márton, Katzenberger Ádáin, Klem János, Fruzsina Ádám és Schneider János mözsi, Bognár Albert szegzárdi lakos; felszólamlásukkal elutasittattak: Merkl János mözsi, T A R C A. eansg) Későn. Most tör felszínre lelkem titka, Felcsillan dalba, könnyekbe ; Mint hullámoknak csapásira Felszáll a kagylók gyöngyszemeMost csendül rimbe az mit érzek, Most árulom el teneked: Már rég kisértem minden lépted, Már reges rég szerettelek. Már évek óta, még tenélted Pirkadni kezdő hajnalán, Hittem, reméltem, hogy a végzet Minket csupán egymásnak szán. Most csendül rimbe régi álmom S vallók szerelmet teneked ... Hogy eljegyzési kártyád' látom És rajta a te nevedet. Szendröi József. J~-u.liTjLsTDa.il havon. Irta: Tlányoki Tamás. — A »TOLNAVÁRMEGYEc eredeti tárcája. — Fiatal koromban sokat utaztam gyalog. Egy forró júliusi nap estvéjén Stájernak Eizenörcz nevű városkájába érve, beléptem egy utczára nyiló kis korcsmába, melynek gazdája — atillámról felismerve — magyar köszöntéssel fogadott. Mint kiszolgált bakaőrmester, elvevén az özvegyen maradt korcsmárosnét — ott ragadt. Nevezett városka, a nóri vagy mint a helybeliek nevezik : j wüld Alpen =. vad Alpesek lábánál fekszik. Ezen az örökhóval bontott hegységen mentem én egyedül keresztül. Utam 36 óráig tartott, mely idő alatt egy lélekkel sem találkoztam s nem láttam egyebet hónál és ködnél, melyben — mint Mózes a Sinai hegyen — én is néhányszor meg- fűrödtem. Ellátva magam kenyér, sajt, pálinka és. egy erős hegymászó bottal, reggel 6 órakor neki indultam a hegységnek. Utam ritkás fenyők között vezetett jól taposott ösvényen, később már csak bokrok közt mentem s mert a hó széle olvadva nedvessé tette a talajt, átázott czipőimben sietve kapaszkodtam felfelé, hogy szilárd hórétegre jussak, a mi meg is történt úgy két óra tájban. Felértem a hó regióba. Itt aztán leültem. | Erős nyolc órai menés után megérdemeltem a piI henést, no meg a gyomor is követelte jogai kielégítését. Sokáig üldögéltem, merengtem és nézegettem Eizenärczen túl a zöld hegyek felé. De hát elvégre is mennem kellett s megindultam magasba nyúló pályámon. A nap már nem lövelte forróan sugarait, a hó talpam alatt szilárd s én vigan, 22 év gondtalansága s erejével könnyen hágtam mind magasbbra, mig végre hét órakor elértem a tetőt. Három hegyen kell keresztül mennem, mig tulnan ismét zöld talajra jutok, igy mondotta magyar korcsmárosom. Az elsőn hát fenn voltam. Én azonban elgondoltam, hogy felmegyek a második tetőre még az napon s megindultam a völgy felé. Soha könnyebb utazás. Hegyes vasban végződő botom mellett volt egy sarló alakú erős görbe vas is, ráültem hát botomra, s leszánkáztam a. völgybe. Ekkor éreztem először, hogy jó volna egy utitárs, kivel együtt mehetnék, de most egyedül voltam, meg kellett elégednem saját társaságommal. No de majd mindjárt lesz ne szeress. Megindultam a hegynek. Ho, hó ! mi ez ? hát ez csúszós ? Hát persze hogy csúszós, mert a nap heve
