Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-10 / 23. szám
X. évtolyam. 23. szám. Szegzárd, 1900. junius 10. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. mr11 ,-jii * POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptukíjdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz- lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséihez intézendők. Hirdetitek mér.ékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. ini in mu——a—warn Telién- és iiszö-kiálliliís. A tolnamegyei gazdasági egyesület ma tartja meg Szegzárdon ez évi tehén- és üsző-kiállitását. Vármegyénk állattenyésztésének emelésére és javítására nagy fontossággal bírnak gazdasági egyesületünknek ezen eredményes kiállításai, melyek közül az idei főleg azért is érdeklődésre tarthat igényt, mert ezúttal először tartják a vármegye székhelyén: Szegzárdon. S ennek legfőbb célja az, hogy a központi járás állattenyésztő gazdáinak legyen alkalmuk bemutatni: menynyire haladtak a megye többi részéhez képest az állattenyésztés terén, s hogy a gazdasági egyesület által nyújtott díjazásokkal és elismerő oklevelekkel fokról-fokra jobb, értékesebb és szebb állatanyag bemutatására buzdittassanak. Köztudomásúlag vármegyénk országszerte nevezetes az úgynevezett »bonyhádi tájfajta« marha kiválóságáról; s messze vidékről eljönnek hozzánk a gazdák, hogy ilyenfajta állatok vásárlása és tenyésztése által a náluk használt állatállományt megjavítsák és hasznosabbá tegyék. A délmagyarországi jó módú gazdák évenként tömegesen szoktak megjelenni a gazdasági egyesületnek marha-kiállitásán, mely mindig vásárral is egybe van kötve, s a múlt években 50—60 ezer forint értékű állatot vásároltak. Ezeken kívül évközben is a hógyészi és egyéb állatvásárokon tekintélyes összeget hagynak itt nálunk a másmegyei vevők a jóhirnevü marhafajért, melynek tenyésztése és jó minőségben való fentartása nagy érdekét képezi kisgazdáink anyagi boldogulásának. A megyénkben tehenek és üszők kiválóságát igazolta az a legutóbb történt eset is, hogy a baranyamegyei gazdasági egyesület által a múlt hónapban Pécsett tartott kiállításon megjelent délvidéki gazdák, az ott bemutatott állatokkal sem ár, sem minőség tekintetében nem voltak megelégedve, s a kiállítás befejezése után átjöttek Tolna- ( vármegyébe, s itt vásároltak a mi kitűnő fajta állatainkból. A központi járás községeiben állat- tenyésztéssel foglalkozó gazdáinknak ezúttal először lesz alkalmuk bemutatni azt, hogy a megye többi részéhez képest mennyire haladtak az állattenyésztés terén; 1 azért tehát kétszeres érdekkel tekinthetjük a gazgasági egyesület ezen kiállítását, mely Szegzárd és vidéke állatállományának bemutatására módot nyújt, s egyúttal bizonyára serkenteni fogja a tenyésztő gazdákat a jövőben szebb és jobb állatok nevelésére. Örömmel üdvözöljük a gazdasági egyesületet azon albatározásáért, hogy a kiálli- : tást ezúttal Szegzárdon rendezi, mert hisz- szük, hogy az anyagi és erkölcsi buzdítás által a mi kisgazdáink is ösztönzést fognak nyerni arra, hogy a jövőben az állattenyésztésre, mint anyagi létük megjavításának egyik fontos eszközére, nagyobb gondot fordítsanak, amire a jelenleg válságos mező- gazdasági viszonyok között a szorongatott gazdának kétszeres szüksége van. VÁRMEGYE. — Rendkívüli közgyűlés. Gróf Széchenyi Sándor, vármegyénk főispánja folyó hó 13-ára rendkívüli megyei közgyűlést hivott egybe. Az állandó választmány előtte való nap tartja ülését. A tárgysorozat pontjaiból fölemlitjük : Belügyminiszteri rendelet, az »Örök imádás« templomára megszavazott összegre vonatkozó közgyűlési határozatra. Vallás- és közoktatásügyi miniszteri leirat, a vármegyei muzeum-épités céljára kilátásba helyezett anyagi támogatásra vonatkozólag. A muzeum- épités ügyében kiküldött bizottság javaslata. A múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelőségének anyagi támogatás iránt hozzá intézett megkeresésre vonatkozó értesítése. Zemplém vármegye körlevele, az olasz borvám felemelése tárgyában az ország- gyűlés képviselőházához és a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett feliratának támogatása iránt; ezenkívül még több vármegye jelentéktelen ügyekre vonatkozó körirata. Alispáni előterjesztés, a szegzárd-tamásii törvényhatósági közút tartozékát képező 153 Q-öl földterület tulajdonjogának átengedése ügyében. Alispáni jelentés, a hidegkút tamásii h. é. vasút részvénytársaság igazgató-választmányába a vármegye képviseletébe kiküldve volt Jeszenszky Andor bizottsági tag ur lejárt megbizaTARCA. A Duna partján. Titkon susogva lejt alant a hullám. Csak bámulom a surranó habot. Tükrén remeg ezernyi lámpa lángja S az ég ivén tündöklő csillagok. Mellettem állsz; beszélsz hozzám: nem értem. Olyan nehéz, oh úgy sajog szivem ! Mi bánt ? mi búsit, hogy rád sem tekintek ? — Tán nem mondhatná azt meg senki sem ? ! De a babok sejtelmes csobbanása Lelkem lelkének mélyire hatol; Megértem a folyó tündére hangját, A mint fülemhez gyöngéden hajol: „Lásd minden igy tűnik, miként a hullám, Leány hűsége szinte igy enyész ; Még azt hiszed, hogy itt csillog vakitón, Pedig már akkor messzeségbe vész!“ Soká, soká zsong lelkemen e szózat. Bár andalgásomból felriadok, Még egyre cseng felém a vizfenékről; S érzem, szememben égő könny ragyog. KÜRTI NÁNDOR. 1 A kollegák. Víg elbeszélés. Irta : KÁLMÁN DEZSŐ— A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Úgy történt a dolog, hogy a szabó összekülönbözött a doktorral. Történt pedig ez az esemény az alföld egyik nagy városában. — Hogy melyikben : az mellékes dolog. »Nagy, alföldi város, nem mondom meg nevét ; Csak annyit mondok, hogy nem Kőrös, Kecskemét.« A szabót úgy hívták, hogy: Nemes Kolnoki Imre. (Saját állítása szerént egyenes ieszármazója volt Szilágyi Mihálynak, a ki Mátyást a Duna jegén királylyá választatta.) A doktor meg azt szokta a receptek alá irni, hogy : Dr. Mérges János. Azaz, hogy voltaképen és tulajdonképen az a krix-krax, a mi a receptek alatt díszelgett, nem hasonlított semminémü íráshoz. N alóságos doktori hierogliph. De azért minden patikárus tudta, hogy kinek a macskakaparása. A szabómester arról volt ismeretes, hogy az : októberben megrendelt télikabátot rendesen a kö- j vetkező esztendő július havában szokta haza life- ■ rálni a megrendelőnek. A nyári ancugokkal pedig rendszerint decemberben szokott kedveskedni. Hanem aztán az is igaz, hogy ami a keze alól kikerült, az meg volt varrva úgy, hogy még az irigység sem találhatott volna benne hibát. Dr. Mérges pedig olyan hatalmas doktor volt, hogy mikor már a Bécsből , és Budapestről letelegrafált tudós professzorok lemondtak a betegről, hát azt a beteget Dr. Mérges rendesen kikapta a halál torkából ! Volt is neki annyi páciense, hogy alig győzte bejárni a várost. Azonban meg vagyon írva, hogy minden halandó embernek van a fejéhez kötve valamely gyarlóság. Kolnoki Imre szabó fejé ez oda volt kötve az évadok felcserélése; a doktorhoz pedig a bor és a gorombaság. — Ugyan édes János öcsém — mondja neki egyszer a kollégium tudós director professzora nagyt. Matay András uram — miért iszol te annyit ? — Azért édes Urambátyám, mert jó ember vagyok és az is akarok lenni. — Casus tota mater — dörmög a professzor. Ugyan micsoda logikai összefüggésben van és lehet a borivás az emberi jósággal ? — Milyenben ? hát még egy akadémiai tag is megreszkirozhat egy ilyen kérdést. Megmondta azt már régen Seneca, — nem Seneca, hanem Ovidius, — ejh, nem is Ovidius ! Ehen; most jut az eszembe, hogy nem Ovidius mondta. Ciceró mondta. Most már világosan rémlik előttem. Mit is mondott urambátyám Ciceró r — Ejh, sokat mondott az a Ciceró. Csak nem kivánod, hogy minden sententiáját elrecitáljam a te kedvedért. — Nono urambátyám ! Ne tüzeskedjék. Ciceró jogice, tilosofice és oratórice kimondotta, hogy : »Qui bette bibit, be ne donnit, qui be ne dormit, non
