Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-03 / 22. szám

X. évfolyam. 22. szám. Szegzárd, 1900. junius 3. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­ivatalon kirül elfogad Kramraer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptukíjdonos : JDr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. maasmm Aggodalom a termésért. A legutóbbi hetek kedvezőtlen idő­járása igen kellemetlen hangulatot keltett országszerte s általában olyan felfogás mu­tatkozik széles körökben, a mely pesszi- misztikus várakozással néz az ezidei termés eredménye elé. Egyes részről meg éppen olyan véleményeket is hallani, mintha az ország termése már is veszendőbe ment volna, illetőleg mintli.*. már bevégzett dolog­nak látszanék a kedvezőtlen termés-eredmény bizonyos bekövetkezése. Mindenki tudja Magyarországon, nincs tehát szükség itt részletesebb fejtegeté­sére annak, hogy mit jelent nálunk a ter­més sikere, nemcsak a mezőgazdaságra, ha­nem az egész közgazdaságra, sőt úgyszól­ván közéletünk minden ágúra nézve. Tudjuk jól, hogy ettől függ s ez után igazodik az ország minden tényezője egy egész esztendő tartamán belül, teljesen érthető és termé­szetes tehát az az izgalom, a melylyel a kedvezőtlen termésviszonyokról szóló híre­ket az ország valamennyi részében, a la­kosság minden rétegében s a társadalom összes osztályaiban tárgyalták. És kétség­kívül nem felesleges, hogy mi is foglalkoz­zunk ezen a helyen ezzel az ügygyei, mely mindannyiunkat oly igen közelről érdekel. Hogy a magyai föld természeti, geoló­giai és földrajzi viszonyai következtében melyik időszaknak van meg a mérvadó be­folyása, a termés miként való sikerére, azt úgy a gyakorlati, mint a tudományos vizs­gálat már régen s egybehangzóan megál­lapította. Az őszi vetéseket a tél-idő, a tavasziakat pedig a március—április meg­gyökerezteti a földben s éppen hogy ki­kelti, életképességüket megadja, szóval: dönt a lét vagy nemlét kérdésében. Ezek­nek az időszakoknak tehát csak éppen arra van befolyásuk, hogy a magot előreviszik a fejlődésben addig, a mig csiráját a föld felszínére hozza ; ám, hogy milyen legyen a hozama, illetőleg a kikelt mag milyen termést nyújtson: erre nézve csak a ké­sőbbi időszakok viszonyai lehetnek befo­lyással s döntő hatással. A május hónap Magyarországon, ez tereli a gabonanövényzet fejlődését a vá­lasztó útra, ez adja meg a növényzetnek azt az erőt, a melyből a legjobb gyümölcs származhatik, ez fejleszti ki azt a képességét, a mely a későbbi eredmény alapjául szol­gálhat. Azonban még a május hónap sem dönt véglegesen a termés sorsára nézve, mert a májusi fejlődés nyomán még éppúgy bekövetkezhetik a teljes visszamaradás, mint a tökéletes siker. — Tulajdonképen csak junius első fele, de általában junius hónapja mondja ki az utolsó szót ebben az irány­ban, úgy, hogy méltán lehet mondani: júniustól függ minden, nem értve ezzel ter­mészetesen azt, hogy bármily kedvezőtlen előzmények után a junius hónap viszonyai mident helyreüthetnének, avagy a fordított irányban hasonló befolyással lehetnének a végső eredményre. Azonban legfőképpen mégis junius hó­nap a mérvadó. És ez a tudat ad némi megnyugvást annak a kedvezőtlen vélemény­nek, mely az ezidei termés várható ered­ményére nézve általánosan elterjedt. Mi is azt hiszszük, hogy egyrészt koraiak, más­részt túlságosan sötét-látók azok a nézetek, melyek máris kedvezőtlen termést prog­nosztizálnak. Végre is a rendszerint junius végére avagy julius elejére eső aratás idő­pontjától még egy hónap választ el ben­nünket, — oly nagy idő, amely már tarta­mának hosszú voltával is százféle esetle­gesség bekövetkezhetésére ad még módot s alkalmat. Miért siessünk a vélemény­nyilvánítással ? Hiszen még meg sem kez­dődött az az időszak, amely — mint fentebb említettük — véglegesen megadja a termés eredményének képét, irányát és egyéb döntő tényezőit. Minthogy tehát ekként mindeddig még csak előttünk sincsen az a faktor, a mely az eredményt megteremteni fogja, vájjon lehet-e alapos az a vélemény, mely ennek hiánya dacára máris nyilatkozik ? Ezek a kérdések vetődnek fel, szem­ben azzal a ténynyel, hogy máris pesszi­mizmussal ítélik meg ezidén leendő termé­sünket. A magunk részéről — ismételjük — kellő alap hiányában korainak, mego- kolatlannak s ezért egyszersmind megbizha­T A R C A. —*38+— Pünkösd ünnepén. „Lesz még egyszer ünnep a világon !“ Zengsz oh költő s visszhangzik szavad. Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon, S nép, erényben boldog és szabad. Most nem az, nem! Élvén is halottan, Bün-fertöben teng-leng itt e nép, Az Istentől snjtva, elhagyottan, Mert elhagyta áldó Istenét. Pattanjon fel sírok lomha zára, Ti próféták, ne aludjatok ! Mig hajnal jő a vak éjszakára, Hadd harsogjon bátor ajkatok. Száraz csontok szerteszét hevernek, Álljatok meg e csontok felett; Ha ti szóltok, mind életre kelnek, S lelket nyernek ők halál helyett. Telve hittel s Lélektől megkenve, Keljetek föl szent apostolok ! Ha megoldik buzgalom tüznyelve, Millió szív újra égni fog,. Égni forrón és lángolni hűen, Uram, a te szent oltáridért, És nem csügged el kicsinyhitűén, Ha kemény harc próbál és kisért. Jöjj Magad, jöjj! S alkoss uj világot, Oh, Te tövis-koronás Király! Áldott a szív, sirjaiglan áldott, Hol jó lelked hű szállást talál. Te mosod meg tiszta hófehérre Bűn szennyétől a szegény szivet, Tévelygőnek Te mutatsz az égre. S meggyógyítod, ki Hozzád siet. Jöjj óh Jézus! Porba hullva kérünk! Jöjj s gyógyíts, mert a világ beteg; Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk, Elfogy a hit és a szeretet. Elfogy minden: áldás, üdv és béke, S nem lesz e nép boldog igazán. Oh ihless meg szent idők emléke, S szülj pünkösdöt a magyar hazán ! SÁNTHA KÁROLY. A fekete kenyerek. Irta: Anatole France. Az Urnák 1507-ik esztendejében élt nemes Flórenc városában Nerli Miklós bankár. A mikor hármat ütött, már munkaasztalnál volt és a mikor kilencet ütött, még mindig ott ült és egész nap számokat jegyzett kis táblákra. Kölcsönzött ő pénzt a császárnak is, meg a pápának is. Hogy az ördögnek nem kölcsönzött, csak azért nem, mert félt, hogy azzal, a kit gonosz­nak nevezünk és a ki tele van hamissággal, rossz üzletet csinál. Nerli Miklós vakmerő és bizalmatlan volt. Nagy vagyont gyűjtött és sok embert kifosz­tott. Ezért Flórenc városában köztiszteletnek örven­dett. Olyan palotába lakott, a melybe az Isten I adta. világosság csak szűk nyílásokon hatolt be. És ez jó is volt igy, mert hisz a gazdagok lakása ; olyan, mint egy citadella és azok, kiknek sok vagyonuk van, jól tetszik, ha erőszakkal védik azt, a mit csellel szereztek. Nerli .Miklós palotáját tehát rácsok és láncok vették körül. A termek falai remek képekkel voltak fedve, melyek az eré­nyeket, a patriarchákat, a prófétákat és Izrael kirá­lyait ábrázolták. A szőnyegek, melyek a szobában függöttek Sándor és Ti istán történetét mutatták, a mint azokat a regényekből ismerjük. A városban kegyes alayitványokkal fitogtatta gazdagságát Nerli Miklós. Künn a város falai előtt kórházat építtetett, melynek szegélyzete, kőből taragva és festve, életének tiszteletreméltóbb moz-

Next

/
Thumbnails
Contents