Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-03 / 22. szám

TOLNA VARMEGYE,

1900. junius 3.

tatlannak tartjuk ezeket a véleményeket, sőt úgyszólván megtagadnék tőlük a komoly vélemény gyanánt való minősítést, hanem egyszerűen kombinációknak mondhatnék valamennyit.

Az eddigi időjárás kétségkívül nem vált hasznára a növényzetnek. Abban a stádiumban, amelyben Magyarországon a gabonanemüek május hónap folyamán fejlődnek, tulajdonképpen melegebb napokra s bőséges, de enyhe csapadékokra van szükség. A hűvös eső s a hideg időjárás csak ártalmára lehet a növényzetnek, már pedig — hiszen alaposan tapasztaltuk az elmúlt hetekben — ezidén leginkább az utóbbiakból volt részünk. Hát semmiképpen sem mondható ez a dolog hasznosnak és valami igen biztatónak a termés leendő eredménye szempontjából, ámde sok esetet tudunk viszont arra, hogy hasonló előzmények után a kedvező júniusi időjárás teljesen lábraálli- totta, erőhoz juttatta s igy jó végeredményhez vitte a gabonanövényzetet.

Miért ne lehetne ezidén is hasonló eset? Persze, a természetet nem lehet előre meghatározott útvonalra kényszeríteni, s igy a viszonyok jobbrafordulása éppen csak reménység gyanánt áll előttünk. Egyrészt tisztába jőve azzal, hogy egyelőre nincsen alapos ok a komoly aggodalomra, s még kevésbbé a jó eredmény lehetőségének kétségbevonására, másrészt remélve junius hónapnak a vetésekre nézve kedvező lefolyását: várjuk nyugodtan a bekövetkezendőket, s bízzuk magunkat a természet kegyére, annál is inkább, mert ezen a téren emberi erőnkkel a természet alakulásait feltartóztatni, elősegiteni, módosítani avagy valamely nekünk tetsző irányba terelni amúgy sem bírjuk. Kétségbeesés és a jövendő sötét- refestése, a magunk nyugtaianitása és alaptalan izgatása: mindez hiábavaló s haszontalan dolog, amelyre se ok, se szükség nincsen, amelyet tehát feltétlenül mellőznünk legokosabb dolog. S mivel pedig ez- időszerint egyebet úgy sem tehetünk, hát csak tegyük ezt a legokosabbat.

2.

zanait ábrázolta; és hálául az összegekért, melyeket a Santa-Maria Novella befejezésére ajándékozott, képmását e templom kórusán felakasztották. Itt lehet őt látni, amint összetett kézzel a szentsé- ges szűz lábainál térdel. Meg lehetett ismerni vö- rös-pamutos sipkájáról, prémes mellényéről, sárga, zsirtól duzzadó arcáról és élénk kis szemeiről. Az oltár másik oldalán állott, az imádkozónak alázatos helyzetében, jó felesége tiszteletreméltóan zord kifejezéssé', úgy, hogy senki sem gondolhatta volna, hogy ez az asszony valaha valakivel jót tett volna.

Ez az ember a köztársaság legelső emberei közé tartozott, mert sohasem beszélt a törvények ellen és nem törődött a szegényekkel és azokkal, a kiket a nap hatalmasai pénzbüntetésre és száműzetésre ítéltek. Semmi sem kisebbítette a városatyák nézetei szerint azt a tiszteletet, a melyet az ő szemeikben gazdasága által szerzett.

A midőn egy téli estén, szokása ellenére későbben tért haza a bankár, palotája küszöbén egy sereg félmeztelen koldus vette körül és karjaikat nyújtották feléje.

0 azonban kemény szavakkal visszautasította őket. De az éhség oly követelőkké és szemtelenekké tette a koldusokat. Körülfogták és majd könyörgő majd durva szavakkal kenyeret kértek tőle. Már lehajolt, hogy köveket ragadjon és közéjük dobja, midőn egy szolgáját látta jönni, fején egy fekete kenyérrel telt kosárral, a mi az istálóVÁRMEGYE.

— Gyámpénztárban kezelt, önjoguakat illető, a törvényes 6 hó alatt fel nem vett pénzek és pénzértékek a gyámpénztári tartalékalaphoz nem csatolhatok, hanem azonnal bírói kézbe leteendők. (A m. kir. belügyminiszter 1899. évi 73,601. sz. határozata.)

— Apg papok nyugdíjintézete javára

tett hagyományok illetékkötelesek. (M. kir. közigazgatási bíróság 9517/99. számú határozata.)

— Ha a büntetendő cselekmények végleges minősítése kétséges: az érdemleges határozatra az a hatóság hivatott, mely szélesebb hatáskörénél fogva a kérdéses büntetendő cselekmények mindegyike felett itélkezhetik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1900. évi február 16-án hozott határozata.)

— A munkaadó a nála lakó cseléd adóját akkor is köteles megfizetni, ha a cseléd az adőösszeiráskor még nem nála lakott. (M. kir. közig, bíróság 11251/899. számú I atározata.)

— A mellékletként használt levél és annak kiegészítő részét képező levélboriték bélyegilleték szempontjából egy mellékletnek tekintendő. (M. kir. közig, bíróság 17,561/899. sz. határozata.)

— Ha valamely korcsmaépület bérlője

a bérbeadó (község, magánfél) engedélye alapján gyakorol italmérést: ez az itélmérési engedély tiltott bérbeadásának tekintendő. (M. kir. pénzügy- miniszter 1899. évi 95,778. sz. a. kelt határozata.)

— Lakhatási engedély megszerzése a háztulajdonos kötelessége lévén, a bérlő nem tartozik arra ügyelni, hogy az általa bérbevett épületre van-e lakhatási engedély, vagy nincs ; ennek hiányáért s az abból származható károkért egyedül a ház- tulajdonos felelős. (A belügyminiszternek 3102/99. kih. sz. a. rendelete.)

— Kutyák szájkosárral való ellátásának elrendelésére a törvény szerint nagy- és kisközségekben elsőfokulag a főszolgabíró lévén hivatva: e jog a községi elöljáróságra szabály rendeletileg át nem ruházható. (A belügyminiszternek 4391/99. sz. a. rendelete.)

— A gazdasági munkaszerződések kötésénél való közreműködés után járó dijak a jegyző által a két példányban kiállított szerződésekért néni kétszeresen, hanem csak egyszeresen szedhetők. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1899. évi 8080. ein. sz. határozata.)

— A főispán tisztiszolgája hatósági közeg jellegével nem bir. (A m. kir. belügyminiszter 1899.

évi 3778. számú határozata.)

ban, a konyhában és a kertekben dolgozó cselédeinek volt szánva.

Magához intette a péket és mindkét kezével a kosárba nyúlva, kenyereket dobott a szerencsétleneknek. Aztán belépett a hazába, lefeküdt és elaludt. Álmában megütötte a guta és oly hirtelen

halt meg, hogy még ágyában vélte magát, midőn egy igen sötét helyen Szent Mihályt pillantotta jneg, fénytől övezve, amely testéből sugárzott.

Az arkangyal, kezében egy mérleggel éppen valami csészék megtöltésével foglalkozott. Midőn Nerü Miklós a jobban megterhelt részen feliÁnerte az özvegyek kincseit, melyeket ő zálogba vett és magánál tartott, valamint bizonyos igen szép aranypénzeket, melyek egyedül az ő birtokában voltak, mert uzsorával és csalással-szerezte, észrevett^, hogy most már teljesen bevégzett élete volt a?, amit Szent Mihály előtte megmért. Figyelmes és nyugtalan lett.

»Mérlegelő Szent Mihály«, mondá, »ha az egyik oldalra az életemben elért összes Nyereségeket akarod tenni, úgy kérlek, tedd a másikra a szép alapítványokat, melyekkel jámborságomat oly fényesen bizonyítottam. Ne felejtse el a Santa Maria Novalla dómját, a melyhez jó harmadával járultam, sem a kórházat a város falai el/ítt, a melyet teljesen a sajátomból építtettem.«

— Légy nyugodt — válaszolt az arkangyal — semmit sem fogok felejteni.

És fénytől sugárzó kezei a könnyebb cséHÍREK.

— A budapesti »Garay János-Társa- ság< ma, pünkösd vasárnapján, reggeli 9 órakor a szegzárdi Garay-szobor előtt Garay- ünnepélyt rendez. Délután 2Y2 órakor a szegzárdi városháza nagy tanácstermében pedig felolvasó szakillést tart. Az ünnepély sorozata: A társaság kiküldött tagjai ma a reggeli 820 órai személyvonattal érkeznek Szegzárdra és rövid reggeli után a Garay- szobor elé hajtanak, ahol a társaság elnöke, Szászvárosi V. Jenő beszédet mond s a szobrot megkoszorúzza, mig Boránd János r. tag alkalmi ódáját szavalja. — A délutáni ülés napirendje: 1. Elnöki megnyitó: Szászvárosi

V. Jenő elnöktől. 2. Boránd János r. tag bemutatja Kövér Ilma r. tagtól a Társaságnak adományozott eredeti (s még meg nem jelent) »Az éji lámpához« cimü Garay- költeményt. 3. »Nefelejts« (beszély) Hegyháti Albert István r. tagtól. 4. »A költő hazájához« (költemény) Szászvárosi V. Jenő elnöktől. 5. »Hangok a temetőből« (vázlat) Abrahám Ernő r. tagtól. 6. »Szeretlek« (hazafias költemény) Ponori Thewrewk Árpád alelnöktől. 7. D. Antonio Hurtadó »Tul- világi monolog»-ja (spanyol legenda) Körösi Albin, a Spanyol kir. Akadémia tagja, igazgató-választmányi tagtól. — A társaság küldötteit a város vendégül fogadja, s délben a »Szegzárd Szálló«-ban ebéddel vendégeli meg őket, délután pedig a szegzárdi borokat ismerteti meg velők néhány hírnevesebb szőlőbirtokos pincéjében.

— Előléptetés. Dr. Rudolf Bélát, a szegzárdi törvényszék egyik kiváló képzettségű aljegyzőjét s a társaséletnek is kedvelt tagját, köz- és váltó ügyvédet az igazságügyminiszter kinevezte a szombathelyi törvényszékhez jegyzővé.

— Adomány a Bszeredj-szoborra. Vilczek Sándor, ajózsef-puszta bérlője, a legutóbb Szegzár- don megtartott esküdtszéki tárgyaláson mint esküdt működött s ezért neki a törvényszék 24 korona napidijat utalványozott. Ezt az összeget az áldozatkész nagybérlő elküldötte Antal Ferencz kaszinói pénztárnokhoz, hogy azt a Bezerédj szoborra fordítsák.

szébe helyezték Santa Maria Novella dómját és a kórházat, díszesen festett szegélyzetével. De a csésze nem szállt alá.

A bankár nagy nyugtalanságot érzett e miatt.

— Mérlegelő Szent Mihály — kezdé újból, kutass tovább, kérlek. Mérleged ezen oldalára nem helyezted még sem San Giovanni szentelt víztartóját, sem a szószéket San Andreából, a melyen Jézus Krisztus Urunk megkereszteltetése életnagyságban van ábrázolva. Ez olyan munka, mely igen sok pénzembe került.

Az arkangyal odatette a mérlegbe a szószéket és a szentelt víztartót a kórház mellé, de csak nem sülyedt az. Nerli Miklós érezte, hogy homlokán hideg verejték gyöngyözik.

— Mérlegelő arkangyal, kérdezte, biztos vagy, hogy mérleged teljes pontosságú ? Szent Mihály mosolyogva válaszolta, hogy az, ha a párisi zálogosok és a velencei pénzváltók mérlegeinek mintájára készült is, mégis igazat mutat.

— Hogyan? hörgé Nerli Miklós halotthalvá- nyan, ez a dóm, ez a szószék, ez az üst, ez a kórház eszerint csak annyit nyom, mint egy toll ?

— Láthatod, Nerli Miklós — mondá az arkangyal, eddig gonoszságaidnak súlya jóval felülmúlja a jótetteid kis súlyát.

— Úgy hát a pokolra jutok — mondá a

florenci és fogai vacogtak a rémülettől.

— Türelem, Miklós — inté őt az égi mérle-