Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-20 / 20. szám
X. évfolyam. 20. szám Előfizetési ár : i Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. iS Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. nar- ~ i POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KÖKNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetitek mlnékePen megállapított árszabály szerint számíttatnak. Nők az iparért. Életünk rendje, mindennapi szükségleti cikkeink, a körülöttünk levő tárgyak, az egész háztartás a nők gondja. A nőknek van első sorban szavuk abban, hogy milyen eszközökkel és tárgyakkal rendezzük be mindennapi életünket. E tárgyak és eszközök az ipar termékei. így hát a nőknek van főfőbefolyásuk abban és arra, hogy milyen ipartermékek kerüljenek alkalmazásra és fogyasztásra. Vedd még hozzá, hogy a női toalett millióféle cikkei számos iparágat foglalkoztatnak s hogy a férfitoalettre is épp a nőknek van jelentős befolyásuk s nyilvánvalóvá lett, hogy az ipar sorsa női kezekben van. Ez ki is tűnt mihamar, mikor most országszerte megindult a mozgalom a magyar ipar érdekében. Akik az ipar ügyét intézik, be is látták, hogy ennek a honi ipart támogató mozgalomnak nem lehet sikere, ha amagyar nők nem vesznek részt az akcióban ; ha a mozgalomnak nem nyerik meg a magyar nőket. Az nyilvánvaló volt, hogy a magyar nőket a mozgalomnak megnyerni nem lesz nehéz. A hazafias kérdések iránt a magyar nőknek mindenha megvolt a helyes érzékük és érzésük s nemcsak hogy nem zárkóztak el a magyar nők a hazafias mozgalmak elől, de még ók jártak elől jó példával. Nem is az volt a kérdés, hogy meg lehet-e nyerni a magyar nőket a mozgalomnak, hanem az a mód, amelyen a magyar nők csakugyan hathatósan támogathassák a magyar ipart. Akik az iparpártolási mozgalmat intéz- , ték, szerencsés ideával láttak munkához. Ez a szerencsés idea az volt, hogy társadalmi mozgalmat kell inditani a magyar nők közt, olyan mozgalmat, amelyben egyesülnek a társadalom legkülönbözőbb elemei és rétegei. Ez ideának még az a szerencséje is akadt, hogy e társadalmi mozgalom élére annak a férfinak hitvese állott, aki állásánál fogva intézője a magyar ipar ügyének. A kereskedelemügyi miniszter felesége, Hegedűs Sándorné vezeti a magyar nők iparmozgalmát s ő volt az, aki vendég szerető házában maga köré gyűjtötte a székesfőváros társadalmának buzgó nőit, hogy szakavatott férfiak vezetése mellett megállapítsák a módozatokat, amelyeken a magyar nők a magyar ipar ügyét szolgálhatják. Az egész iparakciót — csak úgy tartjuk sikerre vezethetőnek, ha ez nemcsak a szakembereknek akciója, hanem a társadalomé. Azt láttuk eddig, hogy az iparosok intézték és vezették ezt a mozgalmat, ők tartották benne a lelket. Pedig épp ő érettük volna az egész mozgalom. Bármilyen hatalmas hullámokat vetne is tehát az ő mozgalmuk, nem láthatjuk benne a siker garanciáit, minthogy épp ők azok, akik a pártfogásra rászorultak. Hiába volna hát eltelve a magyar iparos a honi ipar jelentőségétől, ezzel még nem szerezne piacot a maga készítményének; hanem épp arról kell gondoskodni, hogy a nagyközönséget, más szóval a társadalmat töltse el a magyar ipar iránt való érdeklődés. Az akció helyes irányának első igazi jele tehát a magyar nők mozgalma volt, mely mozgalom azoké, a kik az iparcikkek kelendőségének irányitói. És úgy látjuk, hogy e komoly szándékkal és hazafias ambícióval eltelt magyar nők csakugyan társadalmi propagandát akarnak keresztülvinni, olyan propagandát, melynek az a célja, hogy a köztudatba átvigye a magyar ipar fogalmát, hogy a házi tűzhelynél is adjon menedéket a magyar ipar számára. Ha ez a propaganda komoly és tartós lesz, az újabb nemzedékek már abban a tudatban fognak felnőni, hogy a magyar ipar pártolása valami természetes, valami magától értetődő kötelesség. .Megtudja ez a női propaganda teremteni azt, hogy a magyar-ipar pártolása nem lesz amolyan különleges esemény, a T A R C A. —+.38»— Szerelem. Ha jő az éjszaka S kétszarvu csillaga Halkan sugárntjára lép: Ne kérdezd merre és miért ? A hold egészen a miénk! Ragyog csupán nekem s neked Hogy iay merenghessek veled: Nézd édesem, Ily szép még sohse volt A hold, a szőke hold! S ha izzón, fényesen A nap kél édesem, Ne hidd, hogy másra is nevet: A nap az enyém s a tied! Azért sugárzóbb, melegebb . . . S a mint föl dél felé halad, Nekem s neked küld csókokat: Nézd édesem, Csak értünk szilajabb A nap, a balga nap! S ha később elborul S a hegyhát ormirul Nehéz ködfolt ereszkedik, Az ég csak azért könnyezik, Hogy én elmondhassam neked Váltadra hajtva fejemet: Nézd édesem, Mily borús az idő — Hogy zuhog az eső! ... . M. Kornis Aranka. Másvilági történet. Irta : lluiiák Miksa. — A »TOLNAVÁRMEGYEc eredeti tárcája. — A szerelem : hipnózis. Soós barátom vacsora után lakásomra kisért, hol késő éjfélig együtt maradtunk. Egy darabig szenvedélyesen birálgattuk az angol-búr háború eseményeit, de azután lassankint felhagytunk a dicső tettek magasztalásával és vitatkozásainkat a spiritizmus tág terére vittük át. Az >Én« titka felett, mely az emberiségre nézve még »terra incognita«, heves vita támadt közöttünk. A lelek halhatatlanságát illetőleg megegyeztünk ugyan, de midőn én a szerelmet is egyszerű hipnózisnak nyilvánítottam, barátom izgatottan kiáltott fel: — Tévedsz ! Példával fogom neked bebizonyítani, hogy a szerelem nem lehet egyszerű hipnózis! Hiába magyaráztam neki vagy egy fél óráig, hogy e föltevés á valóságnak mily meggyőző színezetével bir, hiába bizonyítottam be neki, hogy a ki jobban szeret, az a médium, és a ki kevésbbé, az a hipnotizáló ; ő csak tagadólag rázta fejét és mosolyogva mondá: — Nem győztél meg! De ne vitatkozzunk e felett, mert a szerelmet lombikba felfogni és igy elemezni nem lehet. Én a szerelmet is mint minden egyéb az emberi ész által meg nem magyarázható titkot, a mindenség könyvének ama bonyodalmasán vezetett lapjához hasonlítom, melyet a gyarló emberiség kibetüzni sohasem fog. De azt, hogy a szerelem, hipnózis, szuggesztió legyen, azt határozottan kétségbe vonom ! A szerelem hipnózis ! Nos, majd én elmondok egy esetet, úgy, a hogy velem történt. — És titokzatosan mosolygott . . . * * * . . . Főnököm nyomós okok következtében kereskedelmi képzettséggel biró leányát helyettes főnöknek proklamálta. Nem hiszed ? Barátom jegyezd meg magadnak : e világon semmi sem lehetetlen ! A hivatalnokok örömmel vették tudomásul e meglepő hirt, mert a leánykát épp úgy tudásánál, mint jószívűségénél fogva, mindenki tisztelte. A leányka minden élvezet és szórakozás feláldozásával végezte pontosan kötelességét, akár egy fizetett hivatalnok. A hivatalnokokkal társalgásba sohasem vegyült. De minek beszéljek erről? Ezt csak azért bocsájtottam előre, hogy a köztem és a leányka között fennálló viszony felől tájékozva légy. Tehát főnököm volt . . . Nem volt szép, és mégis, hidd el, volt valami benne, ami bűbájossá tette ! Az látszott rajta, hogy a folytonos irodai munka gátolja testi fejlődésében és úgy tűnt fel előttem, mintha csöndes, nyugodt lelke egészen betoltené a gyönge hüvelyt . . . Vasszorgalommal végezte munkáját, és bevallom, hogy önfeláldozó munkássága mélyen meghatott. De azért eleinte tiszteletnél s bámulatnál egyebet nem éreztem iránta. Tekinteteink csak néha találkoztak, és akkor is csak tiszteletteljes egyetértést fejeztek ki. Én, a rideg irodaember, a kit csak a számok sötét árnyéka kisért, hogy gondoltam volna tavaszra,
