Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-20 / 20. szám
TOLNA VARMEGYE. melyről érdemes a lapokban is írni, hanem a rendes, mindennapi élettel velejáró dolog. Bármennyire büszkék is vagyunk azonban a magyar-ipar eddigi fejlődésére, nem téveszthetjük szem elől azt a szempontot sem, hogy a magyar nőknek a magyar-ipar pártolása némi áldozatukba is fog kerülni. Egy s más magyar iparcikk tagadhatatlanul nem oly kiváló kivitelű, mint a külföldi. De a mi a magyar iparpártolásban a fősulyt nem is a különleges, finomabb kivitelű cikkekre kívánnék helyezni. Mi éppen azt szeretnők látni, hogy a kisebbszerü, mindennapi cikkekben keressék a magyar nők a magyar ipari termékeket. Épp azokat a cikkeket, melyek nagy mennyiségben, általánosan kelnek, a melyek közszükségletet képeznek, ezeket a cikkeket szereti a külföld szállítani, mert ezek a cikkek biztosítják a nagy forgalom folytán a nagy nyereséget. Ezért az volna a fontos, hogy a legközönségesebb, legegyszerűbb, talán csak egy-két fillér értékű cikkek készüljenek idehaza s az ezekért való pénz maradjon meg idehaza s ne vándoroljon külföldre, mint ez- idáig. Majd ha ilykép meg fog erősödni a magyar ipar, fokról-fokra ki fog fejlődni iparunk odáig, hogy a legfinomabb iparcikkek is idehaza lesznek termelhetők ; egyelőre azonban arra kell törekednünk, hogy a már meglevő iparágakat fogadja a magyar társadalom pártfogásba. Nem mondtuk ezekkel azt, hogy a művészibb ipart ne támogassuk teljes erély- lyel. Sőt ellenkezőleg : a meglevő magyar műipart fokozott erélylyel kell támogatnunk, de tendenciánk mégis az legyen, hogy azokkal a cikkeket állítsuk elő és terjesz- szük, a melyekre milliókat költünk, vagyis a nagyarányú használat cikkeit. Akik a magyar nők iparmozgalmát j intézik, bizonyára rég felfogták e szempontokat. Nem is kételkedünk, hogy e lelkesen és komolyan megindult mozgalom tartós és eredményes is lesz. 2. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság múlt kedden tartotta május havi ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az ülésen résztvettek : D'óry Pál, Simonisits Elemér, Kurz Vilmos, Fink Kálmán, dr. Hangét Ignác, Perszina Alfréd, Tihanyt Domokos, Boda Vilmos, Wosinsky Mór, Kovách S. Endre, Mayer F. Andor, Krcsmartk Pál, F'órdős Vilmos, lotíh Ödön, Jeszenszky Andor, Bernrieder József, Orffy Lajos és Bevezet József. Elmaradásukat igazolták : Dőry Dénes és dr. Kramolin Emil. Az alispánt jelentés szerint: az alispán! hivatalhoz f. évi ápril havában 1895 ügy érkezett be, az előző hónap végével elintézetlenül maradt 455, feldolgozandó volt tehát összesen 2290, ebből el- intéztetett 2077, közgyűlésre fentartatott 5, hátralékban maradt e hó végén 213. — A csendőrkerületi parancsnokság esemény jelentése szerint különböző vétségek és bűntények vádjával feljelentetett a múlt hóban 246, elfogatott 29 egyén. A pénztári hivatalt ápril hó 27-én megvizsgálván, ott a kezelés körül megfelelő rend találtatott. A házi pénztárban készpénzben 9771 kor. 82 fillér, takaréktár betétek és értékpapírokban 598,607 kor. 17 fillér, magánkötvényekben pedig 132,897 kor. 50 fillér, letétekben pedig 927,239 kor. 80 fillér találtatott. Úgy a törvényhatósági mint a községi közigazgatási szolgálat menetele általában rendszeres volt, u iadazonáltal kisebb mérvű mulasztások miatt 8 egyén ellen alkalmaztatott rendbírság, fegyelmi eljárás azonban a múlt hó felyamán elrendelve nem lett. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a múlt hó folyamán 1952 ügydarab érkezett az árvaszékhez ; ehhez hozzáadva a márczius végén maradt 1023 hátrálékot: elintézendő volt 2975 drb. Ebből feldolgoztatott 2317 drb, elintézetlen maradt 658. A pénzügyigazgaiú jelentése szerint a múlt hó folyamán adókban és illetékekben befolyt 234,926 korona 49 fillér, 20095 kor. 01 fillérrel kevesebb, mint a múlt év megfelelő időszakában. A kir. főmérnök jelentése szerint az állami és megyei utak jó karban voltak. A szegzárdi vámhid elkészült, most az utfeljárókat és karfákat készítik. A tolnai, paksi és dombóvári kompokon lényeges hiányok mutatkoztak s azok helyreállítása elrendeltetett. A kir. ügyész jelentése szerint a szegzárdi törvényszéki fogházban a múlt hó folyamán 122 egyén volt letartóztatva, kik közül fegyházra volt ítélve 6, börtönre 64, fogházra 33, elzárásra 1. Vizsgálati fogoly volt 3, fölebbezés alatt állott 15. A fogházi kórházban 11 beteget ápoltak, kik közül kettő meggyógyult, 9 tovább gyógykezeltetik. A tiszti főorvos jelentése szerint: a közegészségi állapot a lefolyt ápril hónapban nem volt kedvező. Az influenza által okozott heveny légzőszervi megbetegedések e hónapban is nagy kiterjedésben észleltettek. A heveny fertőző betegségek számban nem apadtak; difteritis volt 29, vörheny 57, kanyaró 39, hagymáz 12 s egy halállal végződő gyermekágyi láz. Törvényszéki bonczolás egy, rendőri hullavizsgálc t 5 volt. A védhimlőoltás a megállapított tervezet szerint az egész vármegye területén. 30 oltó orvossal megkezdetett s akadálytalanul telje- sittetik, miről ez ideig négy községre vonatkozólag váratlan vizsgálat utján meggyőződést szerzett. A szódavizgyártásrcl kiadott 1899. évi belügyminiszteri rendelet értelmében tizenegy szódavizgyár lett a központi s dunaföldvári járásokban az illető iő- szolgabirók s szakközegeik által megvizsgálva. Közegészségi vizsgálat tárgyát képezték továbbá élelmi' szerek s italok — 56 esetben, közhelyiségek 27,, iskolák 24 esetben. Hamisított élelmi czikk 4, romlott 2 esetben lett elkobozva. Lelenczek s dajka- ságban levők száma 209, hét éven alól elhalt gyermek gyógykezelésének elmulasztása folytán 7 esetben történt följelentés. A Ferencz közkórházban márczius hóról ápolás alatt maradt 364, áprilisban fölvétetett 130, ápoltatott összesen 494. Gyógyult 90, javultan elbocsájtatott 43, gyógyulatlan 15, meghalt 17. Az elmebeteg osztály tultömöttsége nem változott. A közgazdasági előadó jelentése szerint: a. mezőgazdasági növények közül az őszi búza általában jól áll és folytonos javuló fejlődésben van. A rozsok azonban általában ritkák és gyengén állanak, mintegy 5 — 10°/o a tavaszszal kiszántatott és más növénynyel lett pótolva. — A tavaszi kalászosok jól keltek, szépen fejlődnek és általában jól állanak. — Ugyan az mondható a kapás növényekről is. A múlt hó 27-iki fagy leginkább a homoki szőlőkön okozott jelentékenyebb károkat. A Paks—Csámpai szőlősgazdák a kár nagyságát átlag 50o/o-ra teszik. — A f. hó 12-iki fagy azonban már a magasabb fekvésű szőlőkben is jelentékeny kárt okozott, a mi egyes vidékek szerint 10—70°/o között változik. Ezen utóbbi fagykár azért is jelentékenyebb, mert a vármegye sokkal nagyobb területére terjed ki. — A fagy jelentékenyebb kárt okozott még a burgonyában és a babban. — A mezőgazdasági munkálatok minden akadály nélkül rendes időben végeztetnek, a növényzet fejlődése azonban a rendes viszonyokhoz képest mintegy 10 nappal vissza van. A munkásviszonyok általában rendesek és jónak nevezhetők. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint: ezen hó alatt 2 iskolát és 1 állandó menedékházat látogatott meg, továbbá elnökölt a szegzárdi közs. polgári fiu1900. május 20. mereven nézett a kezében levő levélre, azután reám,. mert szemeimbe kellett néznie. Végre fölkelt helyéről és lassan, vontatottan felém közeledett, kezében a levéllel. Folyton reá néztem és megparancsoltam neki, (talán gondolatban) hogy tegye Íróasztalomra selyempuha kezét. Még egy lépés és mellettem volt. Szivem oly hevesen dobogott, hogy hangos verését három lépésről is meg lehetett hallani. De ő nem hallotta,, mert hipnotizálva volt. Ah, mi lesz most! Lassan íróasztalomra teszi a levelet és — Istenem, mily különös ! — ennek egy részét kezével szótlanul betakarja. A kéz úgy nyugodott a papiroson, mint a hogy én gondoltam: csókra várva . . . Igen, igen, hipnotizálva volt! Oh bölcs emberi észre, te, a ki a szerelem problémáját is megfejtetted, leborulok bölcseséged előtt ! Fejemet önkéntelenül lehajtva, épp egy forró csókot akartam nyomni a kis kézre, midőn megszólalt a hipnotizált leány, az ő komoly, nyugodt hangján: — Soós úr, úgy hiszem, az év második hónapját nem febráurnak hívják, mint ön irja, hanem februárnak ! Hüledezve néztem a hipnotizált leányra, és a levélre, azután elkezdtem kacagni, de úgy kacagni, hogy a könnyeim csordultak ki. — Nem — kiáltám folyton nevetve — az évnek második, sőt mind a 12 hónapját — áprilisszerelemre ! És mégis megtörtént .... Napról- napra jobban vonzódtam hozzá. Keresni kezdtem tekintetét és igyekeztem ebből valamit kiolvasni. Mit? Miért? Előre megfontolt szándékom volt ez? Nem, én úgy hiszem magától jött. Egy megnevezhetetlen érzés lopódzott be szivembe, mely azt parancsolta nekem, hogy e nyugodt, majdnem hideg leánynyal foglalkozzam. Hosszú idő kellett hozzá, mig lelkében olvasni tudtam, mert nem érezzük azonnal az ily csöndes, nyugodt természet kellemes és jóttevő befolyását. Ily lényeket többnyire részvétlennek, unalmasnak tartunk, pedig mennyi vágyat, mennyi nyugtalanságot kell leküzdenünk bensőnkben, míg e nyugalmat elérhetjük ! Oh, én tudtam lelkében olvasni ! S nem birtam tekintetemet többé róla levenni. Ő is nagyon sokszor tekintett reám. Egymás lelkében olvastunk, megértettük egymást . . . Foglalkoztam a természettudományokkal és igyekeztem magamnak a mindenségről tiszta fogalmat alkotni. Érdeklődéssel tanulmányoztam tehát a spiritizmust is, melynek tanai kissé felzavarták kedély v hágómat. Egy mű olvasása közben — mely a szerelmet hipnózisnak minősiti — érlelődött meg bennem a gondola:, hogy a mű bölcs írójának argumentumait ellenőrizni fogom. Hja, a szerelmes ember mit meg nem tesz, különösen ha még a világrejtelem tanai is befolyásolják eszét! Többször meggyőződtem már arról, hogy szemeimnek fénye, hatalma, mely két szúró sugárban árad a velem szembelevőre, gyönge természetű lényeket úgy megbomlaszt, hogy moccanni sem tudnak .... Mondják, hogy lidércfény lövel ki belőlük. És tudod-e, mi volt a szándékom ? Azt a nőt, a kit lelkem teljes hevével imádtam, hipnotizálni, és viszontszerelméről meggyőződni akartam. Tudom, hogy eljárásom nem volt helyes, de szerelmem hatalmasabb volt eszemnél, és én elhatározásomat keresztül is vittem. Az alkalom nem sokáig váratott magára. Főnököm utón volt, igy tehát leánya helyettesítette. Mély csönd közepeit végeztük napi munkáinkat, melyek eredményei este felé a kisasszony-főnök asztalára kerültek. Erre hivatalnok társaim, mint a kik dolgaikat legjobban elvégezték, rohantak kifelé. Én még az aláírásokra vártam. Csak a kedves leányka ült előttem, fejét hófehér kezeire támasztva. Az aláírandó leveleket olvasta át. — Most — mormogtam és merően a leányra néztem. O eleinte csak idegesen mozgott a helyén és nem nézett vissza reám, még nem tudta, honnan árad rá a hatalom. Csak zavarba jött, és egy- párszor úgy tett, mintha kezével fürtéit akarná elsimítani. Egyszer aztán tekinteteink találkoztak. Ekkor én suttogva szóltam (talán meg sem hallotta): — Jöjj hozzám édesem . . . Egy darabig még helyén maradt, óh de szemei, azok a csillagok, már fogva voltak ! Idegesen, majd
