Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-14 / 2. szám
TOLTlAVARMEGV'G. 1900. január 14. o w * Szándékosan teszszük a kygietnkus szempontot első helyre, mert erős meggyőződésünk, hogy végre el kell jönni annak az időnek, mikor a lakosság egészségi viszonyait legalább annyi figyelembe részesítik, mint vagyoni viszonyait; és ha e közben kiderül, hogy a hygienikus követe.mények tekintetbe vétele még csak nagyobb áldozatba sem kerül: jogosan föltehető, hogy a képviselőtestület tagjai a lakosság egészségi követelményeinek legjobban megfelelő burkolási rendszert fogják alkalmazni. Bár ma már általánosan ismert dolog, hogy az aszfaltjárda és aszfalt-kocsiut e tekintetben első helyen áll, mégis idézzük dr. Fodor József, a budapesti tudomány- egyetem jeles orvostanárának a székesfőváros törvényhatósági bizottsági ülésén több Ízben elhangzott szavait: »A városok belterületén csakis azon utcaburkolat előnyős, mely mig egyrészről kizárja lehetőségét annak, hogy a hulladék anyagok esővíz által feloldva az altalajba beszivároghassa?!ak, egyidejűleg feltétlen biztossággal megakadályozza a mias- matikus anyagokkal telt gázoknak felszínre jövetelét. Az összes eddig ismert burkoló anyagok közül egyedül tehát a tömör, egy testet képező aszfalttal burkolt járda- és kocsiút az, mely a részünkről támasztott jogos igényeknek megfelel.« Fontos egészségügyi körülmény a burkolatok tisztántartása. — Ezért kívánatos a \ burkolatok sima, egyenletes felülete. — Csekély keménységgel biró kőburkolatoknál, téglajárdánál a tisztaság nehezen tartható fenn, mert esős időben a kő felázik és sarat képez, száraz időben pedig port fejleszt, mely a szél által elhordva, az emberek légzési szerveire annyira ártalmas. Városunkban ily burkolat híján, ez az oka annak, hogy portól és sártól csaknem egész éven át annyit szenvedünk ! Ezzel szemben az aszfalt-járda egyenletes, tömör, szilárd, összefüggő felületet képez, e mellett nem síkos s az által, hogy a ház falához tapad, megakadályozza az eső- viznek a falon át a pincébe való szivárgását. Ajánlatos tehát szépészeti szempontból, mert — nem lévén hasadékai és rovátkái, ahol a csapadék megmaradhatna — tisztán tartható, kényelmi szempontból: mert — sima és összéfüggő felületet képezvén — rajta a járás igen kellemes s forgalmi szempontból — különösen a kocsiutaknál — mert egyöntetű burkolaton a közlekedés könnyű s a vontató erő kiméltetik. De ettől eltekintve, a gazdasági és tartóssági szempontok is az aszfalt mellett szólnak, mert szilárdságánál és rugalmasságánál fogva az idő viszontagságainak hathatósan ellenáll s amennyiben évtizedek múltán rendeltetésének meg nem felelne, a hibás részek átfőzése által csekély költség mellett teljesen uj fedőréteg önthető az örökösnek mondható betonalapra. Ami pedig a dologpénzügyi oldalát illeti, a vállalkozó ajánlatának feltételei szerint városunk főbb utcái könnyen volnának aszfalt járdával elláthatók a nélkül, hogy annak létesítése a várostól, vagy a polgároktól nagyobb áldozatot igényelne. Igaz, hogy szerény anyagi viszonyaink tették eddig lehetetlenné, hogy a járdák tekintetében a helyes felfogás érvényesüljön, de elérkezett immár az ideje annak, hogy mi is lépést tartsunk a városok fejlődésével. Ma midőn a kisebb községek is aszfalttal látják el járdáikat, a legkevesebb a mit városunk haladása érdekében tehetünk, hogy mi is kövessük azok példáját. — Kövessük pedig sürgősen, hogy a közeledő tavasz esős napjaiban városunk főbb utcáiban legalább ne legyünk kénytelenek a feneketlen sár• és portengert szemlélni. Városunk intelligens közönségének igényeit nem lehet ma már elmaradt berendezésekkel kielégíteni. — Mint modern irányban fejlődő városnak törekednie kell, hogy a középitkezés minden terén az újkori tek- nika vívmányai felhasználtassanak. Kétségtelen, hogy a járdák kérdésében is a kor követelményeit kell követni az érdekelteknek Az útburkolat kérdésében pedig — mely szintén elsőbbrangu fontossággal bir — meg kell legalább tenni azt, hogy mérvadó helyen kérelmezzék az átkelési útszakasznak aszfalttal leendő átjektelését. Reméljük, hogy városunk vezetősége, mielőbb tevékenysége körébe fogja venni e fontos ügyek rendezését, mert ezt követeli a lakosság jogos igénye, s városunk jövője. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság mait csütörtökön délelőtt tartotta január havi ülését, gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Boda Vilmos, D'óry Pál, Fink Kálmán, Fór- Vimos, dr. Hangét Ignác, Kovách S. Endre, Kurz Vilmos, Orfy Lajos, Perszina Alfréd, Tihanyi Domokos, 7 ottk Ödön és Wo sins ky Mór. El- radásukat igazolták: Dőry Dénes, Jeszenszky Andor és dr. Kramolin Emil. A tiszti orvos jelentése szerint; a lefolyt december hónap közegészségi állapota bár nem volt kedvező, az előző november hónaphoz képest, mégis némi javulást mutat, a járványként uralkodó vörheny és kanyaró esetek számbeli csökkenése által. Leggyakoribbak voltak a légző szerveknek influenza okozta hurutos megbetegedései, ritkább esetben lobosodásai. A heveny fertőző betegségek közül: difteritis volt 22, 7 halálozással: hagymáz 36, csak 3 halálozással; vörheny 59, 12 halálozással, végre kanyaró 132 megbetegedés, 12 halálesettel. Volt azonkívül több izületi s izomcsuz. Horváth Mihály miszlai lakos az elmúlt év nyarán egy veszett eb elpusztítása alkalmával annak kőikéi egyikétől marást szenvedvén múlt hó 16 án veszettség tünetei között elhalt. Az elszenvedett s később végzetessé vált marásnak az elhalt fontosságot nem tulajdonított, sehol nem jelentette, segélyt nem keresett, s Így jelen esetben a védő oltásnak elmulasztása illetékes hatóságát nem terheli. Orvos törvényszéki boncolás nem volt, orvosrendőri hulla vizsgálat 4 teljesitttetett, kettő öngyilkos hulláján, egy véletlen vízbe fulladás, egy gyanús halálozás kiderítése folytán. Élelmi és élvezeti cikkek vizsgálata 27 esetben teljesittetett, közhelyiségek 38 esetben vizsgáltattak; továbbá 17 iskola lett közegészségi szempontból megvizs- megvizsgálva ; zsúfoltnak találtatott kettő, rosszul szellőzött volt egy, tisztálalan 4. Ragályos betegség után 36 lakás lett tisztítva s fertőtlenitve. A szegzárdi Ferencz kórházban novemher hóról ápolás alatt maradt 337, decemberben felvétetett 155, ápoltatott összesen 492, gyógyult 68, javult 20, gyógyulatlan elbocsájtatott 6, meghalt 18, további ápolás alatt maradt 386. A kir. tanfelügyelő jelentése szarint: Ezen hó folyamán a szegzárdi polgári fiú- és leányiskolában tartott javító és magánvizsgálatokon elnökölt. Nevezetesen a fiúiskolában javitó vizsgát tett 7 elégséges eredménynyel; továbbá magánvizsgálatot tett 8 növendék, 7 kielégítő és 1 elégtelen eredménynyel. A polgári leányiskolában 4, mindannyian kielégítő eredménynyel. — Továbbá jelentem, hogy a magyar földhitel intézet Schuler József bátaszéki községi iskolai tanító és faiskola vezetőnek, a faiskolák és a gyümölcsfa tenyésztés hálva, másnap én feltört lábbal, nagy kínok közt a honmentésből haza sántikáltam, de a vén huszár ment, mígnem Enying táján a veszprémmegyei pandúrok elfogván, többnapi hajsza és szenvedés után a szegzárdi megyeház egy szükes helyiségében pihente ki magát, kedélyesen társalogva egy már olt ült simontornyai derék baráttal, ki szerintünk lelkesített, a fekete-sárgák felfogása szerint pedig lázitott. A derék barát néhány nap múlva megszabadult, Zsebeházit meg — keményen megláncolva — vitték Pestre, hol rövid utón elítélték 16 évi sáncra, melyet Komárom várában volt eltöltendő a fegy- században, akkor Strálkompania Ott állott már a vén huszár a Duna partján, megvasalva, két fegyveres katona között, várakozva az őt Komáromba szállítandó gőzösre és hosszú bajuszán — elhagyatott szegény neje és gyermekeire gondolván, egy-egy köaycsepp gördült alá, amidőn busán lehorgasztott fejét egy agyában felvillanó gondolat felemeli. Főhadnagy ur — mondja az előtte sétálgató -tisztnek — én, mielőtt Komárom várába élve eltemetnek — Vallmoden gróf ur, Magyarország kormányzójának egy fontos státustitkot akarok bejelenteni, vezessen elébe. A tiszt habozott. Ha elébe nem vezet, Komáromba érve, én önt azonnal följelentem. Ez hatott. A statustitkok bejelentők, a besúgók, abban a korban grata perszónák voltak. , Mit! — gondolja az olvasó --hát végső szorultságából ily aljas utón akart szabadulni a vén huszár ? Nem kell őt félteni. Tudta, hogy csak ezen az utón juthat oda, ahová kívánkozott. Átmenvén a hídon Budára, a tiszt a vasat levetette róla és felérvén a várba, alig hogy a tiszt bejelentette, Vallmoden azonnal maga elél bocsátotta. Skótzia reformátora Knoc János temetésekor a koporsóra mutatva, Morton országkormányzó igy szólt: There les he, who never fearad the face of man. — Olyan ember fekszik itt, aki mindenkinek bátran szemébe nézett. Ilyenfajta agyagból volt gyúrva Zsebeházi István is. Keményen, feszesen megállva Vallmoden kormányzó előtt, kinek kezébe azon időben élet és halál volt letéve, — az általa tökéletesen birt német nyelven igy szólt; »Excellenciás uram ! A 30-as évek elején Galíciában, Tarnopol városában, az ott állomásozó Alexander huszár-tisztikar fényes bált rendezett, melyben Excellenciád is részt vett, mint vértes kapitány. Az alkalommal egy huszártiszt barátjának említette, hogy van egy gyönyörű sárga lova, mely makacs és nem idomitható. Bizd reánk a lovad — mondá a huszártiszt, — majd mi dresszirozzuk. ügy történt. A szép paripát három hét alatt egy huszáraltiszt betanította és haza is vezette. Excellenciád az engedelmes paripát azonnal meglovagolta, teljes megelégedését fejezte ki s a huszáraltisztet két aranynyal megajándékozván, ezt mondotta: Katonaéletben gyakran fordul elő baj, ha maga valamikor bajba kerülne, forduljon hozzám bizalommal. Én vagyok az az altiszt. Nőm és gyermekeim elhagyatva sirnak, mint becsületes katonának, esedezem, váltsa be Excellenciád Ígéretét. Vallmoden meghatottan tekintett a viseltes öltönyü, egykor ragyogó huszárra. Meglátszott arcán, hogy erős küzdelem megy' végbe bensőjében. Fiatal éveinek boldog emléke, a siró nő és gyermekekre való hivatkozás, ígéretének beváltási kötelezettsége, mind ez érzelmek nagy erővel rohanták meg szivét. Néhányszor izgatottan fel s alá lépkedve, csenget s a kisérő főhadnagyot beküldetvén, Zsebeházira mutatva igy szól: ezen fegyencet kisérje ön vissza az újépületbe s legyen ott további parancsomig. A vén huszár fellélegzett. Négy nap múlva szabad lett. Első útja volt Vallmodenhez megköszönni a kegyelmet, de a kormányzó nem fogadta, hanem szárnysegédjétől ezt üzente: siessen családjához s néha-néha gondoljon a szavát taitó katonára.
