Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-14 / 2. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. X. évfolyam. 2. szám. Szegzárd, 1900. január 14. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratalon kirül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz- I lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer- | kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított [ árszabály szerint számíttatnak. Olvasóinkhoz! A »Tolnamegyei Gazdasági Egyesület« múlt évi december hó 9-én tartott közgyűlésén az egyesület igazgató választmányának javaslatára elhatározta, hogy az egyesület kiadásában eddig megjelent Érte- sitö-1 beszünteti és az egyesület összes közleményeit lapunkban, mint az egyesület hivatalos orgánumában teszi közzé. A » 1 olnamegyei Gazdasági Egyesület<s- nek közleményei tehát folyó évi január hó 1-től kezdve lapunk »Közgazdaság« cimü rovatában jelennek meg, mely hivatalos jellegű egyesületi közleményeket mindazok, kik a Jolnavármegyének előfizetői, lapunk keretében, kik pedig a Tolnavármegyének nem előfizetői, esetről-esetre külön lenyomatban díjmentesen kapják, mely külön lenyomat kizárólag csak az egyesület közleményeit fogja tartalmazni és időszakonként a közlemények anyagához képest fog a gazdasági egyesület azon tagjainak, kik lapunknak nem előfizetői, megküldetni. Lapunk hasábjain eddigelé is mindenkor különös figyelmet és gondot szenteltünk a közgazdasági kérdéseknek és vármegyénk gazdaközönsége érdekeit érintő ügyeknek, a melyeknek felkarolása és istápolása azonos az ország közérdekével. A »Tolnamegyei Gazdasági Egyesületnek fenti határozata után ezentúl még fokozottabb mértékben foglalkozunk majd a közgazdaság minden ágazatát felölelő kérdéseknek és első sorban a tnezögazdaságiakT A R C A. —•*<88+— Jussak eszedbe! Rejtelme?, holdas éjszakákon, Ha elkerül az édes álom : Szivedet bánat s önvád tépik, Orcádon könnyek folynak végig .., Úgy jussak én eszedbe! Ha vigalomban, vig zenére, Tüzláugra gyulna szived vére, És táncosodnak ajakáról Azt hallod, ő csak érted lángol ... Úgy jussak én eszedbe! Ha oltár előtt borulsz térdre Szép koszorúval, hófehérbe’; S örök hűséget rebeg ajkad, Bár szived vérzik, az csak hallgat, — ügy jussak én eszedbe! S álmod ha elszáll pára módra, Fölébredvén a zord valóra: Kiért titokban ég a lelked, Azt soha, sehol föl nem lelted .. . ügy jussak én eszedbe! SZEXI) R ÖI JÓZSEF. nak megvitatásával és szakavatott tollal megirt szakszerű közlemények közlésével. Ez okból főleg a vártnegyei gazdaközönséget érdeklő, fontosabb kérdések minél behatóbb tárgyalása érdekében azzal a kéréssel fordulunk a vármegyei gazdasági egyesület igen t. tagjaihoz, hogy lapunkat kölcsönös eszmecserére, gazdasági tudósításokra felhasználni és azt gazdasági közleményekkel minél gyakrabban felkeresni szíveskedjenek. Előfizetési feltételek: A „Tolnavármegyé“-re: Elgész évre ... 12 korona. Fél „ ... 6 Negyed évre . . 5 A „Tolnavármegyé“-re és „Otthonira: Egész évre ... 16 korona. Fél „ ... 8 Negyed évre . . 4 Ajánljuk lapunkat továbbra is Tolna- vármegye művelt közönségének szives jóindulatába és p irt fogásába. Hazafias tisztelettel A „TOLIAVÁRMEG-YE“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Járdáink és kocsiut-burkolataink. Nincs ügy, mely jobban megérdemelné, hogy szeretettel foglalkozzunk vele, mint az, mely városunk fejlődését célozza. — Természetes is ez, mert hiszen a városok fejlőirta Mányoki Tamás. — A »TOLNAVÁRMEGYE«: eredeti tárcája. — A történet, melyet itt leírok ezelőtt 50 évvel történt. A magyar szabadságharc fényes lángja kialudt és Világosnál setét éjbe merült. A nagy és véres dráma utóhangjának csak fájdalmas akkordjai zúgtak már a levegőben. Félelem és rettegés ülte meg a lelkeket. A nagy tömegből kimagasló hazafiakat fogdos- ták össze, vitték őket osztrák várakba nehéz rabságra, sokakat az akasztófa alá. Menekült mindenki. Maga a mindig mérsékelt Deák Ferenc is elvonult az osztrákok dühének első kitörése elől és több héten által megyénk egy hegyektől körülzárt falujában, Gyón kön húzódott meg néhai Magyary Sámuel ur házánál. Én is jelen lévén ott egy alkalommal egy ebéden, láttam, hogy a jelenvolt nagytapasztalásu férfiak mily nagy figyelemmel hallgatták Deákot s mily benső meggyőződéssel osztották hazánk jövőjére vonatkozó fejtegetéseit. Csak egy vendég nem osztotta a haza bölcsének szomorú kilátásait és az a vendég én voltam. Nem osztottam pedig, mert nekem — akkor 18 éves legénykének nem Deák Ferenc volt az eszményké pem, hanem Zsebeházi István. désével emelkedik a kereskedelem és ipar is, mely viszont a polgárok jólétével áll szoros kapcsolatban. — De ettől eltekintve, az olyan közügy, mint a csatornázás, vízvezeték, közvilágítás, járda és kocsiút-rendezés a városok életében közegészségügyi és köz- tisztasági szempontból oly nagy jelentőséggel bírnak, hogy a sajtónak elsőrangú kötelessége szavát mindenkor fölemelni, ha e kérdések egyike napirendre kerül. A gyalogjáróknak aszfalttal leendő burkolása került most napirendre, mert, mint legutóbb közöltük, a Széchényi-utcának a »Szegzárd-Szálló«-tól a Mehrwerth-féle házig érdekelt háztulajdonosai egyhangúlag elfogadták a Hazai Aszfaltipar-Részvénytársaság ajánlatát. E kérdéssel részletesebben kell foglalkoznunk, hogy egyfelől tiszta képet nyerjenek az érdekeltek s hogy másfelől a város polgársága helyes véleményt alkosson magának arról, miként volna legjobban megoldható a járda-rendezés ügye. Hasonló szempontból foglalkozunk az útburkolatok kérdésével is, melynek napirendre hozatala annál időszerűbb, mivel városunk főbb utcáin átvonuló — s jelenleg igen rossz állapotban lévő — állami átkelési útszakasz ezen évben föltétlenül gyökeres javításra és átalakításra szorul. Helyes véleményt e kérdésekben csak úgy vagyunk képesek magunknak alkotni, ha hygienikus, gazdasági és pénzügyi szempontból egyaránt bíráljuk meg a burkolatok célszerűségét és alkalmazhatóságát. Történelmünk ilynevü egyénről nem emlékezik, megörökítem hát én e b. lap hasábjain. Zsebeházi Tengődön született, debreceni diákkorában Rontó Pál-féle pajkosságai miatt a kollégiumból kicsapatván, huszár lett s ily minőségben ette a császár sótalan kenyerét 25 évig, az utolsó 16 éven által mint számadó strázsamester. A szabadságharc kitörésekor nejét és gyemre? keit Galíciából beküldve hazánkba, ő is egész századával — ezer veszély közt — haza jött s végig küzdötte önvédelmi harcunkat mint kapitány. Teljesen vagyontalan lévén, Gyönkön húzódott meg, hol a gyönki urak segélyezéséből éldegélt az 50-es évek elején. Ez a hatalmas bajuszu vén huszár azt mondja egyszer nekem: tudja-e, hogy még nincsen minden elveszve? Egy Noszlopy nevű hires vitéz a szé;- ugrott honvédekből egy hatalmas sereget gyűjtött, mely magát a Bakony rengetegeibe vonta vissza, honnan a kellő pillanatban — amidőn Kossuth a törökökkel betör hazánk felszabadítására — elő fog rohanni. Nem volna kedve oda jönni? Menjünk — mondám — s a kapufélfától véve búcsút, egy krajcár, egy falat kenyér nélkül megindultunk a Bakony rengetegeibe, felmenteni hazánkat az osztrák zsarnokság alól. Egynapi erős gyaloglás után hazafiui felbuzdulásom elpárolgott. Szilason felül egy tanyán megSzavát tartó Generális.
