Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-08 / 14. szám

4.

TOLéNAVAJRIO '4YTá.

— Kinevezés. A fóldmivelésügyi miniszter dr. Steineker Ferenc szegzárdi lakost, Steineker Ferenc kir. tanácsos kiváló képzettségű és nagy- szorgalmu fiát a vezetése alatt levő minisztériumba fogalmazó gyakornokká nevezte ki.

— A főgimnázium ifj. segitöalapjára újabban adakoztak: Goldberger Mór 20 kor., Lamm Mór 20 kor., Lamm Pál 20 kor. alapítványt. Goldberger Mór gyüjtőivén azonkivül begyült összesen 17 korona adomány. A főgimnázium igazgatósága.

— Névmagyarosítások. Kornfeld János bonyhádi születésű, székesfehérvári honvéd-őrmester vezetéknevét »Komáromi«-ra változtatta. — Kaufmann József simontornyai születési budapesti lakos »Kardos*-ra és Blau Fänni bátaszéki születésű budapesti lakos pedig vezetéknevét * Balázs* ra változtatta.

— Színházi műsor. Ma délután ifjúsági és népelőadásul a >Ludas Matyi* cimü jóizü bohóság kerül színre félhelyárakkal; este pedig Bokor József kitűnő népszínművét az »Édes*-1 adják, mely a népszínház egyik kedvelt darabja s Halmaynénak, a társulat nagytehetségü primadonnájának jutalmául kerül színre. Reméljük, hogy a közönség telt házzal jutalmazza meg kiváló énekesnőnket.

— Tűz Szegzardon. Múlt péntekeu éjfél után egy órakor tűzi lárma rázta föl az éj csöndjét; a Virág utcában egy szegény özvegy asszony házának teteje, eddig még ismeretlen okból, kigyulladt és teljesen leégett. A padláson levő ruhane- müek és élelmi szerek is a tűz martalékává váltak. A szobák nem égtek be s a tűz tovaterjedését sikerült megakadályozni, mert szerencsére szélcsönd volt.

— Az „Aurora“ alkonya. Szegzárdon az orvos-utca egyik vendéglőjében néhány év óta esténként vigkedélyü emberekből álló asztaltársaság szokott tanyázni, kik maguk között »Aurorának* nevezték el sok tréfával fűszerezett társaságukat. Sokan célzást sejditettek a címben is, mert rájuk fogták, hogy gyakran a hajnal vetett véget mulatozásaiknak; mások maliciózusan azt hiresztelték, hogy a társaság tagjainak szaglóérzékén idővel már a hajnalpír kezdett derengeni: s azért nevezték el vig társaságukat »Aurorádnak. A valóságot nehéz kideríteni, mert maguk is titkolták az elnevezés valóságos és sok magyarázatra adó jelentését. Nagyon sok jó- és rossz izü tréfa fűződik az »Aurora« működéséhez; legutóbb egy speudo hasbeszélő művész tette látogatottá az Aurora estéit és kacagtatta meg az egybegyűlteket. Most az »Aurorá*-vA. mély gyász borult, mert a vendéglős beszüntette üzletét és igy az Aurora tagjai hajléktalanokká váltak, szomorúan, lehangolt kedélylyel keresik egymást s egyik sem találja honját e hazában. Vége a sok leleményes tréfának és dévajko- dásnak, mert az »Aurorá*-nak bekövetkezett az alkonya, nem lévén alkalmas helyük, hol a hajnal pirkadását jó kedvvel üdvözölhessék.

Haszontalan munka volna ez néprajzi szempontból, mert kimaradna belőle sok olyan apró, de jellemzetes részlet, mi a későbbi kor kutatójának fontos adatot képez; ami pedig benne volna, az mint individuális felfogás okozta tévedés haszna- vehetlen lehetne. Abszolút hiteles documentum e czélra csak a phonograph lehet, benne van ebben a szöveg, a kiejtés, a hang hordozás, a rithmus, a melódia, szóval minden és pedig kétségbevonhat- lan teljesen hiteles alakban. Ha még oly gikszere- sek is a felvételek, de nagybecsű adatok, mert a muzeum szolgálatában nem a mesterkélt szépséget, hanem a hitelességet kell keresnünk s nagy hálára kötelezte az egyesület mnzeumunkat, midőn erre az eszközt felajánlotta.

Indokoltam tehát ezekkel, hogy miért választottam a költészetet mai felolvasásom tárgyául s igazoltam azt, hogy a régészet és költészet nem egészen inkompatibilis. Azért ilyen szempontból melegen ajánlom a költészetet, vagyis a népköltészet adatainak szives összegyűjtését, különösen a provinczián ; s ezt annál inkább kérem, mert egyes községekben, igy Bátán már azt tapasztaltam, hogy mint mindenben, úgy dalaikban is az újat hajhász- szák s a katonaságtól hazatért legények azzal okoznak nagy örömet falujukban, hogy minél több uj nótát hoznak haza, mit mohón kapnak fel s csakhamar elvész a helyi nép készítette, szorosan vett népköltészet, mi annyi sok érdekes adatot szolgáltathat vármegyénk néprajzához.

— Sikerült premiére. Dr. Molnár Gyula budapesti ügyvédnek, lapunk felelős szerkesztője sógorának »Homokzátonyok« cimü színművét a budapesti nemzeti színházban múlt pénteken este adták először. A közönség a darabot lelkesen fogadta, az egyes szereplőket jelenetek után is zajosan megtapsolták. A fővárosi sajtó általában elismeréssel szól a darab kiváló tulajdonairól, csak egyes elfogult és részrehajló kritikus emelt jelentéktelen kifogásokat ellene. A siker bizonyítéka az, hogy a darabot szombaton és ma, valamint szerdán is megismétlik s a további műsoron is szerepel.

— Hirlap-gyertás. A P. F. írja a következőket : Pető (Perlesz) Lajos, volt mohácsi lapszerkesztő, gondolt egy nagyot. Ott hagyta Mohácsot, a hol a lapját beszüntette s mivel »több is veszet Mohácsnál«, vigasztalódott s Budapesten egy igazi hírlap gyárat nyitott. Egyszerre négy lapot is indít meg, a miket Budapesten szerkeszt, de a mivel a vidéki helyi érdekeket akarja istápolni Egyik lapja Dárdán jelenik meg »Alsó-Baranya* címmel; a másik Dunafóldvárott »Dunafóldvár és Vidéke* címmel. Ezeknek első száma ápril elsején jelent meg. »O-Buda és Vidéke* cimmel Ó-Budán is jelentet meg egy lapot Pető Lajos, a ki a Bácskát is uralni akarja Bács-almáson megjelenő »Felsb-Bácska* cimmel legközelebb megjelenő lapjával. Ez a termékenység és vállalkozási kedv egyszerűen : nagyszerű. De azt tartja a közmondás: a sok a jóból is megárt.

— Az utolso szerb Dunafóldváron. Még a

XIX. század első felében Dunafóldváron virágzó szerb egyházközség volt. Szép templomuk, paplakjuk, iskolájuk volt, amik még most is megvannak, de teljesen árván. Most az utolsó szerb Áb- rahámovits Konstantin volt hajóskapitány múlt hó 27-én 80 éves korában elhunyt Dunafóldváron. Ő lakott a papiakban, hogy az a pusztulástól legalább meg legyen óva. A dunaföldvári szerb hitközségnek a múlt század első felében magyar nemzetiségű tagjai is voltak.

—• Fölemelt büntetés. Hartmann-Keminy János pénzhamisitási ügyében, múlt szerdán hozta meg Ítéletét a budapesti kir. Ítélőtábla. Hartmann- Kemény János büntetését hét évi fegyházra, Sár- k'ózy Istvánét pedig két évi fegyházra emelte föl. A budapesti törvényszék tudvalevőleg Keményt csak 5 évi fegyházra, Sárközyt pedig csak 1 évi börtönre ítélte, a kir. tábla azonban szigorúbban ítélt, mert Kemény már egyizben szintén pénzhamisításért 3 évi fegyházbüntetést szenvedett’

— Pest feketére fest. Ez a régi magyar szójárás bizonyult be most két tolnamegyei fiatal leányon. Botos Anna dunaföldvári illetőségű az egyik ; Endics Teréz, szántói születésű a másik. Mindketten Budapestre mentek szerencsét próbálni s ott a nyomorúság és romlottság között elvesztették életkedvüket. Botos Anna lugkőoldatot ivott, Endics Teréz pedig egy utczai csatornába dobta magát. Egyik se halt meg. Most a Rókuskórházban ápolják őket.

— Kiábrándulták, Két kis 10—12 éves szegzárdi leány kereste föl a napokban Halmay szi- nészdirektort és bejelentették, hogy ők színésznők akarnának lenni, vagy esetleg sziniiskolába mennének, és kérték a direktor tanácsait. Az igazgató nyájasan fogadta a nagyreményű csemetéket és kérdezte tőlük, hogy ludnak-e jól olvasni és írni? Büszkén felelték, hogy igen! Aztán még egy fontos, de indiscrét kérdést intézett a kis hölgyekhez, mire ezek mélyen elpirulva fordultak el a direktorbácsitól és mint akiket hideg zuhanynyal öntöttek volna le, elsiettek a színháztól s azóta talán már ki is ábrándultak a direktor nagyon is kiváncsi kérdésétől.

— Beverték a fejét. Nem a legjobb barátságban éltek Karaczi József és Zémán István pilis- pusztai lakosok; gyakran a legcsekélyebb ok is elég volt arra, hogy egymással összevesszenek. A múlt héten is, valami miatt szóváltásba elegyedtek, mi közben Karaczi a nála volt bottal olyan ütést mért Zémán fejére, hogy ez alig tudott haza vánszorogni, még most is ágyban fekvő beteg.

— A legizletesebb asztaliviz a »Kristály* Szent-Lukácsfürdői hegyi forrás, mely mint egészséges ásványvíz, több száz orvos által ajánlva van.

— Csendorruhaba öltöztek. Radonovits Mihály és Kartusán Dobró szálkai legények régi haragosai voltak Müller Jakab és Buch József szálkai legényeknek. Bosszút is forraltak ellenük, de Müller és Fuchs erősebb volt a másik kettőnél és bár többször beléjük kötöttek, ők húzták a rövidebbet. F, hó 3 án aztán a csendőrörsről szereztek maguknak csendőrruhát, felöltöztek és a sötétben lesre álltak Müller Jakab háza előtt. Amint Müller és Fuchs kiléptek a kapuajtón, nekiestek és Müllert egy ólmos bottal alaposan ellátták, Fuchs azonban megmenekült a talmi csendőrök elől. Az esetnek a bíróság előtt lesz folytatása.

— A kik uj hazat keresnek. Eddig csak az az ország mostohább területeiről történtek kivándorlások, most már Dunaföldvárról az ország egyik legjobb termőföldü határából is megy a nép — Amerikába. Eddig nyolc család, váltott igazolványt az Amerikába való kiköltözködéshez. Kivándorlásuk oka a tűrhetetlen magas adó. Mennek földmivesek,. kézimunkások, mesteremberek. Ha ezektől majd jó hir érkezik, őszre 180 család készül kiindulni az első raj után.

— Tolnamegyei juhok Ausztráliában.

Deutsch Zsigmoiid nosztányi bérlő az idei budapesti tenyészállat kiállításon kiállított remek juhai után dijat nyert. Ennek alapján egy gyapjuosztá- lyozó közvetítése által több kost adott el egy ausztráliai juhtenyésztő gazda számára. A fajneme- sités czéljából vásárolt kosok Morvaországon át Hamburgba lesznek szállítva, a honnan aztán kiviszik Ausztráliába.

— Mi minden szükséges egy embernek?

A születésnél: bölcső, gyermekruha, később harisnya, cipő, kalap, játék, még később : iskolatáska, íróeszköz, ruha, azután: óra, lánc, evőeszköz, ágy,, asztal, fésű, kefe, szappan, nyakkendő, keztyü lámpa,, konyhaedény, bútorok, bot, ernyő, pipa, hegedű, kártya, szőnyegek, stb. Mindezen tárgyak és más ezer és ezer minden szakmabeli ipari és kereskedelmi cikk szabott árakon vásárolható egyetlen üzletben a hírneves »Párisi nagy áruházban« (Budapest Kerepesi ut 38.) ahol — mint az egész országban ismeretes — minden vevőnek ki 10 írtért bebevásárol egy művészies kivitelű képet ingyen készítenek bármely fénykép után csupán a díszes papirkeretért fizetendő l írt. 50 kr. E világhírű áruház összeköttetése mindenkire csak előnyös lehet és különösen most az ünnepek és az utazások előtt kérjen mindenki árjegyzéket, melyből előre is meggyőződhetik, hogy jobb, szebb és olcsóbb árukat sehol sem vásárolhat.

— Az állatvilág pillauati fényképekben. Gyönyörű kiállítású, páratlan mű indult meg ezen a címen. Oly munka, a mely a természet minden barátjának lelkét csak örömmel töltheti el. Merőben uj, eredeti és megkapó eszme nyer megtes- testesülést ebben a könyvben. A természetrajz és állattani képeskönyvek eddig többnyire csak a typust, az általános faji jellemet feltüntető képet állítottak az állatokról elénk; ez a könyv azt tűzte ki célul, hogy a faji jellem mellett bemutassa az állatok egyéniségét is. Körülbelül úgy viszony- iának az eddigi megszokott, sablonos állatképek ennek a könyvnek a képeihez, mint a divatlapok élettelen, sablonos férfi- és hölgyfigurái egy életteljes, hű arcképcsarnokhoz. Minden képe e könyvnek élő állatnak a képmása, a mely fényképezés utján készült. A maga valóságában, a maga természetességében látunk minden egyes állatot magunk előtt. Csupa élet, csupa igazság minden kép. Mintha csak egy pompás állatkertben járnánk, mikor e könyvben lapozunk. A minthogy csakugyan Európa egyik leghíresebb állatkertjének, a berlininek az állatjai vonnlnak itt fel sorra előttünk. Roppant fáradságba, nagy nehézségek leküzdésébe került, mig megtalálták a helyes módját az állatok lefotog- rafálásának. Maga a berlini állatkert igazgatója, Heck L. dr., a jeles zoologus, személyesen működött közre e munkánál. Minden egyes fénykép az ő utasításai szerint készült. De a fáradsághoz méltó volt a munka eredménye is, a mely általános elismerést aratott. Ilyen élethű, plasztikusan szép és akkora nagyságú állatfotografiák még nem jelentek meg sehol. Egy-egy ilyen fotográfia sokkal jobban bevésődik bárkinek az emlékezetébe, sokkal jobban megismerjük belőle az állatot, mintha lapokra terjedő leírást olvasnánk róla. Épp ezért a képekhez irt szöveg sem terjengős és hosszadalmas, nem száraz adatoknak végnélküli, untató halmaza, hanem röviden, elevenen, élvezetesen irt jellemrajza az illető állatnak. A magyar kiadás szövegét Heck L. dr. nyomán Szterényi Hugó dr. a jeles természet- tudományi iró irta. Szép és tanulságos munka ez, a mely számot tarthat nemcsak a szakköröknek, hanem az egész művelt közönségnek a méltánylására. Haszonnal forgathatják e könyvet maguk a művészek is, a fotográfiák hű és életteljes voltánál fogast. A hosszúkás album-alakban megjelenő díszövet egyik legnevesebb könyvkiadó czégünk: Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir’ udvari könyvkereskedése (Budapest, VI, Andrássy-ut

21. sz.) adja ki. Megjelenik 16 füzetben 192 kép- pel. Egy-egy füzet ára 60 fillér; az egész munkáé diszkötésben 14 korona. Megrendelhető minden könyvkereskedésben.

1900. április 8.