Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-01 / 13. szám
TOLNAV ABSDt r?YTá. 2. 1900. április 1. Ezen igazságok elől nem zárkózhatik el senki sem és épen azért az a körülmény, hogy a javaslat egyik másik pontja szerint esetleg nincs meg a teljes összhang az állami és közigazgatási tisztviselők anyagi javadalmazása között, legkevésbbé sem szolgálhat okul arra, hogy magát az egész fizetés fölemelési javaslatot, melynek eszméje úgyszólván kivétel nélkül helyesléssel találkozik, el ne fogadjuk. Senki sem volt illetékesebb és hivatot- tabb ezen javaslatnak benyújtására, mint vármegyénk főispánja, akinek hivatalos állásában volt legtöbb alkalma a jelenlegi helyzet visszásságairól legközvetetlenebbül meggyőződnie. Tolnavármegye törvényhatósága sem maradhat a többiek mögött. Vármegyénk nemes hagyományai közé tartozik, hogy az elismerést és méltánylást nem vonta meg soha azoktól, a kik azt kiérdemelték. A tisztikar változatlanul haladt a kö- telességteljesités rögös utján és nem kért a vármegyétől anyagi segélyt idáig sem, ma sem kér. Hanem akadt egy szószólójuk, a ki minden igazságos ügynek lelkes pártfogója és előharcosa és a ki maga a köz- tisztviselői pályafutást az alsó lépcsőtől kezdve úgyszólván a legmagasabbig a legjobban ismeri. Csak igaz ügynek lehet ilyen szószólója és a kinek ilyen a szószólója, annak csak nyert ügye lehet. Az április j-iki közgyűlés döntése elé azzal a bizalommal tekintünk, hogy a gróf Széchenyi Sándor megyebizottsági tag gazdag érveléssel támogatott indítványa hatalmas többséggel fog határozattá emelkedni. Ez a határozat meg fogja pecsételni és még szorosabbá fogja fűzni azt a viszonyt, a mely a vármegye és tisztikara között eddig is fennállott és nem kételkedünk benne, hogy a vármegye közönségének ezen ténye a vármegye közönségének bizalmából fun- gáló tisztikarnak ambícióját és munkakedvét hivatali tevékenységében a közszolgálat és a közérdek javára szintén emelai fogja. — A Széli Kálmán politikája. A napi sajtónak egy része állandóan a/t a vádat kovácsolja j és variálja Szélt Kálmán miniszterelnök ellen, hogy politikai működése sem a magyarság, sem a szabadelvűsig érdekeinek és igényeinek nem felel meg. Ezzel szemben a miniszterelnök egyetlen konkrét tényével sem tudják ezen erősen hangoztatott vádat j igazolni. Széli Kálmán miniszterelnök úgy programjában, mint pedig egyéb számos parlamenti fel- ' szólalása alkalmával önérzetesen tiltakozott ezen vádak ellenében és minden kételyt kizáró határozottsággal a Deák Ferenc magyar és liberális politikájának rendíthetetlen követőjének vallotta magát, de Széli Kálmánnak érdemekben gazdag, egész | közpályája és az elvekben mindig következetes ' hosszú politikai múltja szintén fényes cáfolata az j ellene tendenciózusan terjesztett ellenkező hiresz- | teléseknek. Pár nap előtt a belvárosi polgárok kö- ! rében tartott gyönyörű pohárkoszöntőjében elragadó ékesszólással hangoztatta ismét tántoríthatatlan liberális álláspontját. A remek felköszöntőből idézzük a következőket: >Én visszaviszem az önök emlékezetét azokba a nagy időkbe, azokra a nagy napokra, amidőn Magyarország alkotmányának hajnalhasadtán ez a kerület, az ország szivének ez a kamarája, szülőföldjétől elkérte és magának reklamálta a haza bölcsét, (Elénk tetszés.) hogy manifesztáljon,mellette és manifesztáljon politikája mellett. — Én mint zsenge fiatal ember ott voltán; most is érzem azoknak a fáklyáknak a füstjét, most is látom azoknak a lángját és most is nagynak tartom azt az időt, amidőn talán naiv, de nagyon hazafias és tisztán | j csak hazafias érzülettel örült Magyarországon min- [ denki az alkotmány létrejöttének. Az időben és azon ; idő emlékeiből elém csillámlik mindaz, amit ez az j ország átérzett, midőn szobrot alkotott annak a : j politikának, amelynek eredménye, végcélja, amelynek j törekvése a magyar egységes nemzeti társadalom. (Élénk tetszés, éljenzés és taps.) Midőn manifesztált Deák Ferenc mellett és az ő politikájának két ] alapgondolata mellett: megalkotni Ausztriával, befejezve a három százados viszályt, az általa concipiált egyezséget és ezen egyezség alapján rekonstuálni, megteremteni, megalkotni, kiépíteni a magyar államot egy liberális politikának erejével, törekvéseivel, irányzatával, alkotásával, intézményeivel és midének fölött azzal az éltető elemével, amely nélkül Magyar- országon eredményes politika nem képzelhető. (Él jenzés ) Én, mint ifjú ember, abban az atmospherában nőttem töl, annak a politikai tanait szíttam magamba. Az vagyok, más nem tudok lenni, amivé ez a politika nevelt; ezen politika mellett küzdöttem, mióta politikailag gondolkodni tudok és küzdöttem egy percnyi tétova nélkül 33 esztendő óta, ott állva, ahol állok ma. (Hosszas tetszés éljenzés és taps.) nem is érdem ez; nem érdem: hiszen a fának és a cserjének a levele azt az alakot ölti magára, azt a formát mutatja zöld virágzástól kezdve ősz hullásig, melyet a fakadó rügyben és annak méhé- ben a természet megalkotott számára (Tetszés és élyenzés.); a virág a maga szinpompájában és illatában és illatának minden árnyalatában csak azt hozza napfényre, amit a fejlődő bimbóba csodás erővel a természet rejtett (Elénk tetszés.); itt va- vagyok én, itt van e kerület, amely ott áll, ahol 39 évvel ezelőtt állt, amely kort tisztelt fiatal barátaink csak mythoszként ismerik; ott áll most, ahol állott Magyarország alkotmányos életének hajnalhasadásán. Elsőnek emelte a szobrot, elsőnek, mondom, Deák Ferenc magyar és liberális politikájának a Belváros Ezt a szobrot nemcsak emelte, hanem ellátta az elvhűség, a szakadatlan elvhűség, az odaállított és zászlójukra irt eszmékhez való ragaszkodás folytonosságának azzal a patinájával, amely a szobornak értékét és belbecsét csak növeli Én tehát erre -a szellemre, amely ezt eredményezte e kerületben és ennek a szellemnek s ennek az érzületnek motívumaira, arra a romlatlan magyar és liberális fölfogásra, amely ennek a kerületnek választóit és közönségét jellemzi, emelem poharamat és kívánom s kérem az Úristentől, hogy meglássák és megtalálják az ország fejlődésében azt, ami az ideáljuk, ami mindnyájunknak ideálja ; ezt az országot műveltnek, erősnek, vagyonosnak és magyarnak tartani és magyarnak látni! (Élénk tetszés, szűnni nem akaró zajos éljenzés és taps)« Valóban legfőbb ideje volna már, hogy Széli Kálmán miniszterelnök ünnepélyes és minden homályt kizáró határozott nyilatkozatai után a vádaskodók szüntessék be a közvélemény megtévesztésére irányuló aknamunkájukat. VÁRMEGYE. — A tavaszi rendes közgyűlés, mint azt már lapunk előző számaiban közöltük, április hó 7-én, jövő szombaton fog megtartatni. Az ülés legérdekesebb tárgya lesz a főispán indítványa a tiszti, segéd-kezelő és szolgaszemélyzet fizetésének emelése tárgyában. A tárgysorozat eddig 170 pontot foglal magában, melyhez még az időközben beérkezett tárgyak is hozzácsatoltatnak, úgy hogy körülbelül kétszáz ügyet kell elintézni, ami bizonyára a délután egy részét is igénybe veszi. — A vármegyei múzeumi bizottság folyó évi ápril hó 2-án (hétfőn) délután 3 órakor a közigazgatási bizottság tanácstermében Wosinsky Mór elnöklete alatt ülést tart. Az ülés tárgysorozata: 1. A reducalt méretű múzeumi terv és részletes költségvetés bemutatása. 2. A múzeumi építéssel kapcsolatos összes teendőkkel megbízandó építési bizottságra vonatkozó javaslata. 3. A természetrajzi osztály felhagyásának javaslata. 4. Elszámolás a múzeumi belépő jegyek összegéről. 5. A múzeumi bizottság 1899-ik évi jelentésének beterjesztése. — Valahányszor ezt a hajat látod, emlékezz reám ! . . . Az orgia tovább folyik, Béni bácsi kezdi eszméletét veszíteni, s reggel ott találja magát ismét a szobájában. Megmosdik, felöltözik, csenget, hivatja a vendéglőst. Számolni akar. Kapott aztán egy olyan számlát, hogy minden hajaszála az égnek meredt. Sem több, sem kevesebb, mint 2500 forint j osztrák értékben. Most már aztán igazán kezdett kijózanodni. ' A vendéglős higgadt nyugodtsággal szólt : — Ezt mind a tekintetes ur rendelte, tessék fizetni. Geld spricht! — De hát mondja csak vendéglős úr, hol van a tegnapi kompánia ? — A báró úr elutazott falusi jószágaira, Elvira ő nagysága pedig egész daltársulatával a reggeli vonattal Berlin felé vette útját. Tessék uram fizetni. Béni bácsiban meghűlt a vért. — Menjük a főkapitányhoz. — Hiába megyünk oda tekintetes Uram ! Ne is tessék rezonirozni; mig a számla ki nem lesz fizetve, addig atyámfia itt marad kend zálogban. Hja paraszt, nem 46 forint 50 kr. ám egy királyi ebédnek az ára. Szegény Béni bácsi majdnem összerogyott. Könyörgésre fogta a dolgot. — De hát édes uram mit csináljunk ? — Sohasem aggódják azon a tekintetes úr. Telegrafirozunk haza, hogy uraságod bajba keveredett. Majd kiszurkolják azt onnéthazúrul. Vagy, ha jobban tetszik, leküldönr a lizetőpincért Kalárdra; meghozza az. Írjon csak egy pár sort a feleségének. A csapdába esett szegény ember ebbe is belement. Irt levelet, azt levitte a fizető pincér Kalárdra, ott pedig az Orzse néni hamarosan pénzzé tett lovat, ökröt, s egy negyedtelek földet, s igy váltotta ki a zálogból a szegény Béni bácsit Ekkor hibbant meg Béni bácsi elméje. Kezdet két életet élni. Egy okos és egy bolond életet. Mi lesz ennek a két életnek a vége ? A történet színhelye változik. Monte-Carlóban vagyunk. A játéktermek zsúfolásig tömvék. Lázas őrültséggel folyik a játék. Óriási összegek hevernek az asztalokon. A hazárd játékosok közül két alak vonja magára a közfigyelmet. Egy gyönyörű szép asszony, a ki folyvást nyer és egy lázban égő arczu fiatal gentleman, a ki folyvást vészit. A szép asszony előtt már uradalmat érő aranyhalmaz fekszik, mig a fiatal embernek most úszott el utolsó louis dórja. A sápadt arczu fiatal ember oda megy a bankirhoz s rekedt hangon szól: — Uram 1 tönkre mentem. Kérek költséget vendéglői számlám kifizetésére és hazautazásomra. A Bankár szó nélkül kezébe nyom száz darab aranyat, s midőn a fiatal ember távozik, odainti magához az egyik válrojtos teremszolgát. — Giuseppe ! Vigyázzanak a báró Obenaura. Nem szeretném, ha a parkban valamelyik fára felkötné magát. — Értem uram. Báró Obenau azonban nem ment a parkba, hanem hazatámolygott szállodájába. Felhivatta a szállótulajdonost. — Monsieur Belleville! Tökéletesen tönkre mentem. Én holnap reggelre halott vagyok. Ne féljen nem csinálok feltűnést, nem csinálok komédiát, se főbe nem lövöm magamat, se lógni nem akarok. Gyorsan ölő méreg van nálam, a mely nyomot nem hagy maga után ! Reggelre itt fog találni leveleket, azokat adja postára. Holttestemet szállíttassa Genuába, ott égettesse el s a hamvakat küldje el anyámnak Berlinbe. Párisból jöttem. Ott egy bankháznál felvettem kiskorú öcsém egész vagyonát s húgom hozományát, s mind eljátszottam. Láthatja, hogy nekem már nincs mit keresnem ezen a földtekén. Számlám ki lesz egyenlítve. Most pedig téríttessen asztalt, küldjön vacsorát, pezsgőt, finom szivarokat. Hadd menjek vidáman a másvilágra. Ezzel egy csomó aranyat nyomott a szállótulajdonos kezébe. Monsieur Belleville megszokta az ilyen dolgokat ; föl sem tűnt neki. Úgy lesz Méltóságos Uram. Kévés idő múlva ott volt az ízletes vacsora, pezsgő, finom szivarok. Ezt a párbeszédet pedig kihallgatta a szomszéd szobából Sennora Elvira. Alig hogy az ételhordó szolga utolsó léptei elhangzottak a szép leány benyitott a báró szobájába. Báró ur! Ön ma elvesztette mindenét. Testvérjei vagyonát, s ezzel becsületét is. Én ma
