Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-01 / 13. szám
X. eVíOlVHín 13. szám. Szegzárd, 1900. április 1. TOLNAVÁRHEGYÉ Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 1 ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : üt. LEOPOLD KOR2TEL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FÉRSITC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsókel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. 1% pótadó. —lk. Nem tartozik sem a hálás, sem pedig a népszerű dolgok sorába bármiféle uj adónem mellett síkra szállni. A közterhek szaporítása rendszerint nem szokott örömöt vagy lelkesedést provokálni. De a közügyek megítélésénél nem az a fontos, hogy valami tetszetős-e vagy sem, nem az a szempont lehet irányadó, hogy mi a népszerű és mi a népszerűtlen, hanem kizárólag az a döntő, hogy mi felel meg az igazság és a közérdek igényeinek. Ebből az egyedül helyes szempontból kiindulva és bírálva el a vármegyei közigazgatási tisztviselők fizetésének emelése végett szükséges 1% pótadónak kérdését és az ügy érdemével össze nem függő minden személyes vonatkozást mellőzve és alárendelve, nem lehet más álláspontunk és meggyőződésünk, mint a melyet e kérdésben mindig elfoglaltunk és hangoztattunk, hogy tudniillik a mostani állapot tarthatatlan és annak szanálására nincs más mód, mint az i°!o pótadó kivetése. Ne szépítsük és ne takargassuk, hanem ismerjük be nyíltan, hogy a vármegyei tisztviselők eddigi helyzete nem volt más, mint cifra nyomorúság. Azok az idők megszűntek, a mikor a közigazgatási pályára csak néhány megyei úri famíliának tagjai léptek és nobilis pasz- szióból pár évet a vármegyénél töltöttek. Ebben az időben ezen állásokban az anyagi javadalmazás alárendelt jelentőséggel birt. Ma már azonban a vármegyei köz- igazgatási tisztviselői állás egy életpályát jelent, a mely komoly munkásságot, szak- képzettséget és tanulmányokat igényel, a mely pályának az egész ember egész életét | szenteli. Ilyen körülmények között, különösen a mai életviszonyok és a köztisztviselői állással járó függetlenség elodázhatatlanul megkövetelik, hogy a vármegyei tisztviselők eddigi mostoha anyagi helyzetének véget vessünk és a létező bajokat, miután ezt az államtól nem várhatjuk, önkormányzati utón l°/0 pótadó kivetésével orvosoljuk. A demokratikus szempont is a fizetés fölemelést sürgeti, hogy ily módon azoknak az elemeknek, a melyek épen a megélhetés kérdése miatt a vármegyei közszolgálattól eddig idegenkedtek, ezentúl alkalom és mód nyujtassék a vármegyei közigazgatási tisztviselői pályát, mely a díszes dekórum mellett anyagi boldogulást is nyujtand, élethivatásul választani. Ha párhuzamot vonunk a közgyűlés elé kerülő tervezetben körülirt javadalmazások és az állami hasonállásu tisztviselők fizetése között, mint azt sokan cselekszik, akkor, ha némely állásra nézve a vármegyei tisztviselők javára némi kis eltérés mutatkozik is, ebből egyrészről csak az következik, hogy az állami tisztviselők mai anyagi dotácziója szintén nem kielégítő, a mint azt az érdekelt tisztviselőkön kívül maguk a legilletékesebb tényezők : a miniszterek és a törvényhozás, napról-napra váltig hangoztatják és a szükséges kedvező reformokat már a közel jövőben megvalósítani iparkodnak, másrészről pedig nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogyha az állás és munkakör egyes közigazgatási és állami tisztviselői állásokban analog is, némely közigazgatási tisztviselői állás azonban a közigazgatás mai jellegében és szervezetében olyan represen- tativ kötelezettségeket ró egyes közigazgatási tisztviselőkre, a minők a hason állású állami tisztviselőkre nem nehezednek. És végül van még egy harmadik igen fontos szempont, a mely az összehasonlításnál figyelmen kívül nem hagyható, nevezetesen, hogy inig az állami tisztviselőknél az előléptetés általában véve gyorsabb és ugyanazon állásban is időről-időre magasabb fizetési fokozatokba juthatnak, addig az előléptetés a vármegyei tisztviselőknél, a meddig legalább a választást a kinevezési rendszer fel nem váltja, a mi — sajnos — még beláthatlan idők kérdése, igen lassú és problematikus és az ugyanazon állásban való fizetési előmenetel a vármegyei tisztviselőknél a szóban forgó javaslatban épen a választási rendszer miatt kontemplálható nem volt. T A R C A. —KS3*— Imádság ! Irta: RÁTKAY LÁSZLÓ. Felekezet liarcza e hazában! ? Igaz volna ? En nem hihetem ! Adsza ide ezer éves szived, Hadd tekintek bele, nemzetem ! Belenézek . . . mélyen a szív alján Porlik e szó „vallásgyülőiét /“ Rajta nehéz szemfedél, mit rája Vén századok lassan szatének ! Fölötte, mint az oltárok előtt Az örök mécs, három eszme ég .. . Három eszme, a nevük: „szabadság“, „Egyenlőség“ és „testvériség lu És megszólal egyszerre a nagy szív, Hangja mint a harangnak szava; Mintha benne sok nagy szenvedésnek Tanúsága sima, hangzana. „Mit bánom én, minő vallás szárnyán Száll az ima, az egekbe fel . . . Minden fohász áldott, mely értem száll, Mely a honra üdvöt esdékel!“ „Nézzétek a csatatér sírjait, Mit súg a fii, mely rajtuk remeg . . . Egg az Isten: magyarok Istene! Egy a hit: a hazaszeretet I“ A király ebédje. Elbeszélés. — A .TOLNAVÁRMEGYE. eredeti tárcája. — Irta : KÁLMÁN DEZSŐ(Folytatás és vége.) Kalárdy Benő ur ő nagysága egyet nyújtózott, — aztán felébredt. Ádáz macskajaj tombolt egész belsejében. Nem tudta kiismerni a körülötte fekvő tájékot. Ez nem a tegnap délutáni vendég- fogadó. De hát hol van ő ? megdörzsölte a szemét, szétnézett. Ruhája ott volt az ágya mellett rendbe rakva. A negyvenhat forint 50 krajcár pedig az éjjeli szekrényen és még más is volt ott. Sennora Elvira fényképe. Amint az Évát adja. Béni bácsi fejében kezdett némi világosság derengeni. A természetes józan ész fölülkerekedett a mámoron. Elkezdett monologizálni. — Bizony fura dolog ez. Nem tudom, hogyan végzek vele ? Azt látom, hogy a pénzem nem futja ki a mai ebédet, — dehát sebaj. Van nekem itt a Sebestyén-téren egy prókátor ismerősöm, majd ki segít az engem egy százas bankóval; de a paraszt becsületet nem engedem. Ejh! Több is veszett Mohácsnál. Aztán meg, nem egyszer történt meg az, hogy a moharosi vásáron a füles Ferkó háromnégy darab tizest kimuzsikált a zsebemből. Ebbe sem halunk bele ! Béni bácsi elkezdett öltözködni, s alighogy készen volt: nyilik az ajtó s belép rajta a báró. — Szervus brúder, hogy aludtál? Remélem jól ? De siess! Várnak ránk az étteremben. — Mehetünk — szólt Béni bácsi. Az »Oroszlán« kisebbik éttermében ott volt már a kompánia. A »Zöld macska« tegnap esteli vendégei. Megtoldva még egy pár erősen decollet- tált éjjeli pillangóval. Asztalhoz ültek. Folyt a pezsgő, húzta a cigány, mosolygott a szép Elvira s Béni bácsi újra elfelejtette a szép Örzsét, *az édes otthont, s a csacsogó gyermekeket. Az orgia közepette egy ablakfülkébe hivja Sennora Elvira a felhevült Bénit. — Kalárdy! Nem tudom mi az, a mit én maga iránt érzek. Olyan valami, a milyent még sohasem éreztem. Tudom, hogy maga is szeret engem. Nem hiszem, hogy mi többet látnok egymást. De ne felejtsen el. Adok emlékül magának valamit. A szép asszony szoknyája zsebébe nyúl, kivesz egy apró ollót ; levág hajából egy hosszú fürtöt, belehelyezi egy elefántcsont medaillonba s Béni bácsi mellényzsebébe csúsztatja. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
