Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-10 / 50. szám
Udvardy Sándor magánzó Szegzárd, Ujj János Grósz földmives Szegzárd, Ujfalusy Lajos nyomdász Szegzárd. Varasdy Lajos nyug. tanfelügyelő Szegzárd, Varga János B. földmives Decs, Vargha József borkereskedő Tolna. Wilcsek Sándor bérlő Ocsény, Wigand János gimn. igazgató Szegzárd, Wiedemann Antal kádár Tolna, Wittinger Sándor építész Tolna. Zarubay Ferenc magánzó Szegzárd, Zsig- mond Ferenc szűcs Szegzárd, Zsikó János Ábró töldmives A.-Nyék, Zsikó Mihály földmives A.-Nyék, Zsikó Péter N. földmives A.-Nyék. V I DJÉK. ________ Si montornya. Öreg ember nem véli ember. Simontornyán élt már évek óta a két Scharembeck testvér, László és Pál. Scharembek László, bár fiatalabb volt, mégis megelőzte bátyját a családi otthon alapításában s elvett egy szemrevaló, csinos leányt. Scharembeck Pál azonban nem házasodott meg ezután sem, hanem agglegény maradt. Öcscse jó sok évig élt boldog házasságban a feleségével és testvéri szeretettel fogadta a bátyját, ha ellátogatott hozzájuk. Persze akkor sem ő, sem felesége nem is sejtették, hogy mi vezeti házukhoz Scharembeck Pált olyan gyakran és miért nem házasodik meg, bár sok hozzávaló eladó leányra találna. A bátya szerelmes volt öcscse feleségébe. Megejtette a szivét akaratlanul is a menyecske és Scharembeck Pál, a hogy múltak az évek s a hogy beleöregedett az agglegénységbe, annál szerelme- sebb lett az öcscse szép asszonyába. Ezt a szerelmet azonban türelmesen titkolta és arra várt, hogy sógorasszonya özvegy legyen. Mert Scharembeck László szervezetét gyilkos kór támadta meg. Mellbeteg lett s bár évekig húzta betegségét, mégis lassan, de biztosan haladt a sir felé, hová a nyáron el is helyezték örök nyugalomra. Özvegyen maradt hát a felesége, ki megfogadta férje sírjánál, hogy hűséggel fogja gyászolni és másodszor nem megy férjhez. Annál inkább megrémült hát az özvegy akkor, mikor észrevette, hogy Scharembeck Pál viselkedése egyszerre vele szemben hogyan megváltozott. Az öreg legény, bár már jóval meghaladta az ötven évet, nagyon is melegen kezdett érdeklődni az özvegy iránt. Ott volt a házánál naponkint ; először, hogy vigasztalja bánatában, később, hogy a kis hagyaték rendezésében segítségére legyen ; majd pedig az alatt az ürügy alatt, hogy felügyeljen a gazdaságra. Mindezt azonban úgy tette, hogy csak a vak nem látta, hogy szerelmes az özvegybe. Hát az asszonyi szem hogy ne vette volna ezt észre ! ? Bizony észrevette ezt az özvegy is és mert sógora iránt soha mást a. rokoni jóindulatnál nem érzett és tudta, hogy szeretni sohsem bírná az öreg embert, egy szép napon megkérte, hogy ne járjon a házához és ha nem esik terhére, menjen el a községből máshová lakni. S ezt annál inkább mondhatta neki, mert tudta róla, hogy sógora Székesfehérvárott kapott valami alkalmazást, melyből jól megélhet holta napjáig. A szerelmes öreg ember azonban nem tágitott. — Jöjj el te is velem. Elveszlek feleségül! Szólt az -özvegyhez, ez azonban hallani sem akart a dologról, sőt felháborodva utasította vissza a sógor ajánlatát, ki öcscse emlékét annyira sem tiszteli, hogy békét hagyna gyászoló özvegyének. A szerelmes ember erre egyideig hirt sem hallatott magáról. Az özvegy már azt hitte, hogy Székesfehérvárra ment s ott él, mikor történt i valami. Az, a mi bebizonyította, hogy öreg ember nem vén ember s a mi a szerelmes sógort most az igazságszolgáltatás kezébe juttatta. Az özvegy a múlt kedden estefelé hazafejé sietett a községbe, mikor az országúton átfutó hid alól egyszerre csak elébe ugrott Scharembeck Pál. — Mit akar, sógor ? — kiáltott rá a megrémült asszony. Leszámolni veled, — szólt az öreg ember és nem engedte tovább útjában az asszonyt. — Eljösz-e velem ? Leszel-e a feleségem ? — kiáltott rá. 1 $99. december 10. — Már megmondtam, hogy nem. Nézzen Istent kegyelme és ne bántsa a szegény öcscse emlékét, a kit én síromig gyászolni akarok ! — Eh, mit! Asszonybeszéd! Te is olyan vagy, mint a többi. Ha valakit megszeretsz, valami kedvedre való fiatal legényt, majd hozzá mégy ahhoz ! . . . Hanem én nem engedlek ! Vad haraggal kiáltotta ezt az ember és rárohant az asszonyra. — Hadd csókolom meg azt a piros szádat; hiszen oly régóta vártam erre ! Szólt és a vele viaskodó asszony ajkát le akarta harapni. Az asszonynak a rémület óriási erőt kölcsönzött. Hosszú viaskodás után kiszabadította magát az ember kezei közül és megtépett ruhával, lebomlott hajjal menekülni akart előle. Az azonban utolérte. És kést rántva, elkapta az asszony vastag fonatban lebomlott szép fekete haját és egy vágással tőben leszelte a két vastag hajfonatot. — Hadd légy a világ csúfja, ha az enyém nem akarsz lenni! — kiáltotta és mert az utón emberek jöttek, a levágott hajfonatokkal elmenekült. Ez a simontornyai regényhős története, a kit a birőság von majd kérdőre, a mért ilyen módon akarta bebizonyítani, hogy öreg ember nem vén ember ! Felső Iregli. A felsőireghi polgári olvasókör folyó évi november hó 26-án saját könyvtára javára tánccal egybekötött, kitijnően sikerült műkedvelői előadást tartott; Horváth Ferenc róm. kath. tanító vállalta magára a rendezés fáradságos munkáját. Közreműködtek : Stefanovics Mariska, Őry Laura, Varga Irénke, Puhovics Ilonka kisasszonyok, Stefánovics Lajos, Kovács László, Őry Béla urak. Ügyes játékukkal mindnyájan sok tapsot arattak és a jelenlevő szépszámú közönség várakozását teljesen kielégítették. Kitünően szavaltak : Trick Teréz, Puhovics Ilonka, Szilák Irma k. a., Németh István és Őry Béla. Stefanovics Mariska monológja nagyon szépen sikerült. A jelenlevők egy kellemesen eltöltött est emlékével távoztak azon óhajjal, vajha többször is lehetne részük ilyen sikerült mulatságban. ö. B. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1899. évi december hó 12-én. Boldog István és Tarczal János ellen hatóság elleni erőszak miatt. Pesti István és Szabó András ellen csalás miatt. Sallai János ellen erőszakos nemi közösülés kísérlete miatt. 1899. évi december hó 14-én. Potyondi István ellen tűzvész okozás vétsége miatt. Stern László ellen sikkasztás miatt. Schilling János és Berg János ellen okirat hamisítás miatt. 1899. évi december hó 16-án. Keszthelyi István, Göndöcs Péter, Csatári Lőrinc, Ferenc Mihály, Ferenc Márton, Barsai György, Göndöcs Mihály, Barsai Sándor, Kurdi István, Sebestyén János, Levél János, Potti Szűcs György, Poleczók F'eaenc, Kobli Antal, Horvát Mihály, Fe- rencz János, Keszthelyi László, Csima Pál, Poleczok József és Szőke Bertalan ellen emberölés miatt. Fővárosi divatlevél. A divat. Noha még jó sok idő választ el bennünket a farsangtól, mégis báliruhákról fogunk egy kicsit beszélgetni, mert itt-ott már karácsony" előtt is adnak egy egy kisebb szabású házi mulatságot vagy névnapi táncolást, a melyen már a farsangi divat előnyeit vagy hátrányait próbálgatjájc. Igaz, hogy ilyenkor a frissebb keletű divatot inkább csak a tavalyról jókarban maradt és még használható ruhák átalakításán próbálgatják. Mintegy kísérleteznek, hogy mi lesz szebb, mi lesz jobb, mi illik legjvbban a táncra. A divat mai irányát követve, semmi sem látszik könnyebbnek, mint egy tavalyi, akármilyen egyszerű ruhából is, egy látszólag újat készíttetni, a tömérdek hímzett fodor, csipkefodor- tunika és bodor segítségével. A szoknya felső réTOLNA VÁRMEGYE. _________ sz e változatlanul sima, feszesen a csípőre simuló, csak térden alul kezd kibővülni, hanem aztán innentől kezdve alaposan. Ezt a kibővülést és a szoknyának hátul egy csekélyke kis uszálylyal való megtoldását legkönnyebben érhetjük el egy formába vágott fodor alkalmazásával, a melyet aztán kedvünk szerint diszithetünk. Ha pedig ezt nem akarjuk, vághatjuk például egy tavalyi szűk selyemruhánk alját térdig érő mély cakkokba, ezeknek a szélét akár csipketodorral, akár muszlinbodorral, akár pedig sima csipke vagy gyöngyös pillangó hímzett betéttel diszithetjük. Ez alá az alj alá veszünk egy formába vágott és szerpentin fodorral díszített alsó szoknyát. A szerpentin fodrot tetszés szerint még diszithetjük is, hogy minél du- sabb, minél bővebb legyen és a felső ruha szélét kivesse. Olyan egy ilyen divatos szoknya, mint egy lebővitett liliom vagy tulipánnak a kelyhe, fönt keskeny, gömbölyű, kerek, lent szétfutó. Az alsó szoknyát természetesen épp oly feszesre és simulékonyra kell a csípő körül szabni, mint a felsőt, mert minden rendellenes ránca átnyomódnék a felső ruha simaságán, ez pedig nem volna szép. A divatos, fönt szűk, lent kibővülő formákban az idén készen is lehet szebbnél-szebb csipke ruhákat kapni, még pedig nem is nagyon drágán, ha az ember a szépségüket és a reájuk pazarolt munkát nézi. íme, gondos jó anyáknak ez alkalom a karácsonyfa alját kedves szép lánykájuknak egy ilyen ruhának valóval gazdagítani. Az ilyen alá aztán persze, hogy egy kis könnyű selyem tafota alsóruha kell, akár fehér, akár színes, ki milyet szeret és mi illik neki legjobban. De disz aztán az ilyen ruhára nem keli semmi, ha csak egy-két friss virágcsokrot nem akarunk az övünkre vagy a vállunkra tűzni. Az egyszerűbb alkalmi ruhákat fehér gyapjú- kelmékből, sőt néha vékony, fényes fehér posztóból is készítik, ezenkívül a félselyem bengalin, Liberty és gaze is igen keresett. A disz ezeken is hímzés és bodor, gyakran csipke is. A báli belépő a fiatalokon most is1 a régi, kis kerek gallérforma, de annyira elhalmozva csipkével, hímzéssel, prémmel, fodorral, hogy alig látszik tőle a gallér alapformája. A legyező, ez a kedves kis játékszer, szintén virágmintával gazdagon festett vagy pil- langóhimzéssel terhelt kis csecsebecse. Ez sem megvetendő karácsonyi ajándék. Karácsony. Az esztendő legszebb, legszentebb, legpoéti- kusabb napja, karácsony ünnepe. Nincs gyermekszív, mely nem ver hevesebben, mikor már közel tudja a karácsonyt s nem jő lázba, ha maga előtt látja a fényes, csillogó karácsonyfát, mely alatt aztán rendesen megtalálja mindazt, a mire éppen szüksége van, a mi után vágyott. Ruhácskát, játékszereket, mindent, a mit csepp fejecskéje el bir gondolni. A mamáknak pedig mennyi gondot okoz, akár gazdagok, akár szegények, hogy mit válasz- szanak a karácsonyi piac ezerféle holmija közül, olyant, a minek hasznát is veszik és olyasmit, a mivel örömet okoznak a babának. A hasznosabb dolgok közt is ezerféle a választék. Csinos ruhácskák, felöltők, kalapok, prémkészletek, ezek közt valamire minden gyermeknek mindig van szüksége. Játékszer — az meg annyi van igy karácsony táján, mint az égen a csillag. Csak ki kell lesni, miről suttog álmában a kicsi, miért imádkozik a Jézuskához, melyik babának van bezúzva az orra, melyik paripának leszaggatva a füle vagy kitörve a lába, azok helyett bizony elkelne az uj. Szóval a kicsinyek számára könnyű kedves és megfelelő dolgot választani. A serdül- tebb gyermek karácsonyi ajándékaira már több gondot kell fordítani. A fiúnak, ha olvasni szeret, okos és hasznos könyv, ha szabadban szeret mozogni, könnyű vadászfegyver, ha festeni szeret, rajz és festészeti eszközök, ha a szülők körülményei engedik, csinos zsebóra s több ilyesféle, ki- oek-kinek az egyéniségéhez illő dolog. A leánynak könyvek, apró csecse-becsék, kézimunkák, a szobájába való díszek, például egy képes levelezőlapalbum, iróasztal-készlet, faldiszek, esetleg csinos ékszerek. Szóval gonddal, figyelemmel mindig az illető személyére, szokásaira, ízlésére való tekintettel válaszszuk meg a karácsonyi ajándékot s magunknak is örömünk lesz az általunk okozott örömben. Ida. 5.
