Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
7. szám IX. évfolyam. Szegzárd, 1899. február 12. tolnMrmegye POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LE0P03L3D KOHIÉL. SZÉKELY FESENC. Előfizetési ár : Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frt — kr. 3 » — » I > 50 » . . I? > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. TÍI'HliMMII Ilii III i Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. A müborgyártásról. Alig van kérdés, mely újabb időben nagyobb mértékben vonta magára a közfigyelmet, mint a müborgyártás kérdése, a melyről nap-nap után a legellenkezőbb irányú közlemények jelennek meg és szenvedélyes viták indulnak a napi sajtóban és szakközlönyökben. Foglalkozzunk tehát mi is, csak főbb vonásokban ez ügygyei. A műbőr alatt tulajdonképen az olyan bor, helyesebben az olyan folyadék volna értendő, a mely nem szőlőtőkéből származik, hanem különböző anyagokból mesterséges utón állittatik össze és bor elnevezése alatt kerül forgalomba. Ezzel szemben a mi törvényünk mű- bornak minősit minden olyan bort, melybe víz vagy egyéb a törvényben tiltott idegen anyagok kevertetnek. A törvényhozás előtt ama kétségtelenül igen helyes és üdvös cél lebegett, a midőn 1893-ban az úgynevezett bortörvényt megalkotta, hogy a borhamisitás szigorú megbüntetésével egyrészről a magyar borok hírnevét megóvja és emelje, másrészről pedig, hogy a magyar bortermelő közönség érdekében a hazai borok árát emelje. Szükséges volt törvényhozási intézkedésre, hogy a borhamisításokkal elkövetett rút visszaéléseknek tényleg eleje vétessék és hogy a szőlőmiveléssel foglalkozó nagy gazdaközönségnek a fillokszeravész óta a szőlőmiveléssel járó tetemes költségei, valamint az államnak a szőlők felnyitása érdekében hozott jelentékeny áldozatai kárba ne vesz- szenek. A borhamisításnak megszüntetése tehát a bortermelésnek és a szolid borkereskedelemnek egyaránt közös nagy érdeke, mert úgy a termelésnek, mint pedig a kereskedelemnek helyesen felfogott érdekei mindenben azonosak, hisz nem szorul bizonyításra, hogy mind a kettő csak egymás mellett haladva boldogulhat. A borhamisítást büntetni tellát fontos nemzetgazdasági és közgazdasági érdekek vállvetve követelik. El kell tehát ismernie mindenkinek, j hogy magának a törvénynek intenciói igen helyesek, azonban az a nagy kár és végzetes hiba, s célját addig el nem éri, sőt borgazdaságunknak mindaddig nagy kárára lesz, mig 1-ször a törvény és az annak végrehajtását szabályozó sok hibával biró rendelet nem módosittatik ; 2-or, mig Ausztriában, melylyel vámközösségben élünk, hasonló bortörvényt nem léptetnek életbe és 3-or, mig Olaszországgal az olasz boroknak olcsó vám mellett való behozatala meg nem szűnik. 1. A rendeletnek és törvénynek egyik legnagyobb hibája, hogy egyetlen szakfórumot ismer el csupán illetékesnek annak megállapítása végett, vájjon valamely bor mesterséges-e? és hogy ennek a szakforumnak véleménye felülbirálhatatlan. Mig a törvénykezési eljárásban az a törvényes gyakorlat, hogy 3 szakértő hallgattatik meg, a két érdekelt félnek és a bíróságnak hivatalból kirendelt szakértője, vagy mig a törvény- széki szakértő orvosnak véleményét felülbírálja az igazságügyi orvosi tanács, addig ezen nagyfontosságu ügyben, mely a termelőnek és kereskedőnek becsületét, vagyonát érinti, kizárólag egyetlen szakforum ad véleményt, mint első és utolsó szakközeg és az eljáró hatóság, a törvény szavai szerint, ezen szakvéleménynek szakszerű bírálatába nem is bocsátkozbatik. Pedig éppen a vegytan és jelesen a borászati kémia manapság még nagyon problematikus értékkel bir egyáltalán, a vegyelem- zési módszer csaknem évről-évre a tudomány haladása szerint változik, jeléül annak, hogy a német vegytudósok Berlinben ma igen sokban és lényegesen eltérő vizsgálati módszert alkalmaznak, mint a magyar vegyészek. De mi sem igazolja jobban ezen állításunk igazságát, mint az a körülmény, hogy ugyanarról a borról igen sok esetben a hány vegyész adott véleményt, annyiféle eredményre jutott. TÁRCA. Arról a mi nincs. Irta, s felolvasta a kölesdi olvasó-egyletben: Kálmán Dezső. — A >TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Könnyű arról beszélni a mi van ; de tessék arról beszélni a mi nincs. És hozzá még olyan nincsről a mi volt, de aztán megszűnt s tudja Isten mikor lesz újra. És ha lesz is : olyan lesz-e, mint a minő volt! Könnyű a szép asszonyokról ! eszélni: mert azok voltak, vannak és lesznek mindig. Ki szőke, ki barna, kinek göndör a haja. Oh ezekről nagyon könnyű felolvasást tartani. Hát még arról, a mi régen nem volt, hanem most van és nem elégszik meg azzal, hogy van, hanem mindig több akar lenni ! Egy Sibylla nevű szép leány hajdan kilenc darab könyvet vitt be Tarquinius római királynak, azt állitván, hogy azokban rengeteg bölcs dogok vannak, a melyeknek tudása egy fejedelemnek föltétlenül szükséges. Mesés árt is követelt érettük Sibylla kisasszony. A király nem volt hajlandó a nagy árt megfizetni. Ekkor Siby la három könyvet a tűzbe vetelt, s a megmaradt hatért kérte az előbbeni nagy árt. A király gondolkozott, de nem vette meg. Most Sibylla ismét három könyvet dobott a tűzbe, s a megmaradt háromért kérte azt az árt, a mire az imént mind a kilencet tarlotta. Ez már mégis valami — gondolta a felséges ur, és megvette, mert eszébe ötlött, hogy ha Sibylla nagysám az utolsó hármat el is találja égetni, akkor meg majd a semmiért kéri mind a kilencnek az árát. Nekünk is vannak ilyen folyton dráguló könyveink. Egyszer pirosa táblájuk, máskor zöld, majd pedig kck. Pedig a kecskeiné; i ember szerint az ördögnek se «kék. i> Ezek a mi kis könyvecskéink is olyanok, hogy ha akárhányat elégetünk is belőlük, az utánna i következő mindig drágább lesz. — Hanem aztán ezek a könyvek biztosabban prófétáinak, mint a Sibylla könyvei, mert mig azok csak úgy találomra jósoltak : addig ezek a mi könyvecskéink mindig igazat mondanak. Ott van bennük megirva az egyik oldalon, hogy mi a hátralék a múlt évről kamatban, ál'ami adóban, mennyi a földadó, házbéradó, házosztály-adó, I., 11., 111., IV. osztályú kereset- adó, szemé'y után, múlt évi adó után, tiszta nyereség után, állandó illeték után, bányaadó, pótadó, tőkekamatadó, fegyveradó, ö>szes tartozás kamatban, adóban, szaporodás, törlés, helyesbítés és a többi. Hát bizony a mit ez a könyvecske az egyik oldalon megjövendöl, azt a végrehajtó a másik oldalon be is hajtja. Könnyű erről beszélni. Régen nem volt, most van, holnap is lesz, és mindig drágább lesz ! Meg az időről is könnyű beszélni. Jön és megy. Egyszer sáros, máskor verőfényes. De mindig valamilyen. II. Rákóczi Ferenc egyik párthive felkereste egyszer az erdélyi havasokban lakó Vaszil kecskepásztort bizonyos ügyben.' — Nos Vaszil, hogyan érzed magadat ? — Hát csak meg vagyok nagy jó uram, úgy a hogy. — Aztán mivel töltőd az időt ebben a nagy rengeteg erdőben ? — Mivel töltöm az időt? Nem kell azt uram eltölteni. Eltelik az magától is. Legalább még eddig nem volt rá eset, hogy valamikor megállóit vo'na. Szóval : soha se lehetünk úgy, hogy valahogyan ne volnánk ! A midőn én most arról akarok beszélni, a mi nincs, akkor értem azt a s ivvidámitó nedűt, a melyet Noé apánk kezde plántálni, s a melyről azt is mondják, hogy csufolódóvá teszen, meg azt is állítják róla, hogy benne van az igazság. Iveket, könyveket lehetne irni a borról, s annak különböző hatásáról, tulajdonságairól. íme Noé apánk nem tudva, nem ismerve a bor hatását, úgy ittasodik meg tőle, azóta meg sok más ember, nagyon is jól ismerve a hatást, készakara- tosan vesz magába többet a hatvan csöppnél ! — Néha lelkesítő dalt ad a költő ajkára, máskor a legjobb barátokat úgy össze különbözteti, hogy csupa lelkesültségből beverik egymás fejét. Hanem hát mindez csak volt 1 Ma már a poéta erős fekete kávétól, vagy a jó berumozott theától lelkesül és a fejbe verések attól a különös folyadéktól származnak, a minek sohasem kere- pültek. Volt, nincs! Mikor lesz: a jövendő titka. Egyébként úgy vagyunk mi magyarok, mint voltak Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, liogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
